Mi köze a kamu retikülnek a terrorizmushoz és a szervezett bűnözéshez?

Miért baj az, ha márkautánzat retikült vagy hamisított dizájnerórát veszünk? Alastair Gray, termékhamisítási nyomozó szerint az ilyen utánzatok anyagilag a terrorizmust és a szervezett bűnözést táplálják. Tudjon meg többet a termékhamisítás billió-dolláros fekete bizniszéről, a bűnszervezetekről, melyek gyerekmunkával termelnek, és arról, mit tehetünk ennek megállítása érdekében. Ahogy Gray mondja: "Hozzuk reflektorfénybe a termékhamisítás sötét erőit, melyek másként rejtve maradnak."

Két éve földalattival elindultam
London belvárosából,

és valahol a keleti városrészben
lyukadtam ki,

ahol bementem egy magánraktárba,

hogy találkozzam a fickóval,
aki 2 000 db luxuspólót kínált eladásra.

Ahogy végigmentem a folyosón,

a törött, hunyorgó lámpa fényénél
az egész olyan volt, mint valami

elcsépelt gengszterfilm-díszlet.

Emberünk korán érkezett,
úgyhogy már várt rám

az egyik raktár előtt,
melyet négy lakat őrzött.

Párbeszédünk úgy indult,

mint egy szóbeli bokszmeccs,

ahol ő vitte be az első ütéseket:

Ki vagyok?
Van-e névjegykártyám?

És hol fogom a pólókat eladni?

E nyitás után

én következtem:

Honnan érkeztek a pólók?

Milyen papírjai vannak róluk?

És mikor jön a következő szállítmány?

Óvatosan tapogatóztam,

hogy eleget kérdezzek ahhoz,
hogy megkapjam, amit akarok,

de annyit ne, hogy gyanút fogjon,

ő ugyanis nem tudta, hogy jómagam
termékhamisítási nyomozó vagyok.

(Nevetés)

Majd úgy 20 perc elteltével,
mialatt megvizsgáltam az árut

hamisításra utaló jelek után kutatva –

pl. rosszul bevarrt címkék
vagy a csomagolás előlapját

teljesen befedő egyetlen hatalmas
nyomtatott márkalogó –,

végre elindultam a raktárból,

de csak miután a fickó erősködött,
hogy elkísér az utcán,

vissza a metrómegállóhoz.

Az ilyen találkozók után
mindig ugyanaz az érzés fog el:

a szívem hevesen ver,

mert sosem tudhatom,
hogy bevették-e a sztorimat,

vagy követni kezdenek, hogy megtudják,
ki is vagyok valójában.

Rendszerint csak az első sarok után
könnyebbülök meg,

ha hátranézek, és senki nem
ácsingózik rám.

Van viszont valami, amire
hamispóló-árusunk biztosan nem jött rá:

hogy minden, amit ott láttam és hallottam,
házkutatáshoz vezet majd nála,

hogy nyolc ember közreműködésével
kirángatják majd az ágyából,

és minden áruját lefoglalják.

Ennek során pedig kiderül,
hogy ő csak egy gyalog volt

egy három kontinensre kiterjedő
hamisítóhálózat sakktábláján,

az első meglazult szál,
melyet meghuzigáltam,

az ügy teljes felgöngyölítésének
reményében.

Minek ez az egész cirkusz?

Talán a termékhamisítás
áldozat nélküli bűncselekmény?

Az eredetiket gyártó cégek
épp eleget keresnek,

úgyhogy a hamisítás

legfeljebb ingyenreklám, ugye?

Pontosan így vélik a fogyasztók is:

utánzatok adásvétele nem nagy ügy.

Én viszont azért jöttem, hogy elmondjam:
ez korántsem igaz.

A hamisított retikült vásárló
vakációzó turista nem gondol arra,

hogy a táskát jó eséllyel

a családjától elrabolt kislány varrta,

és az autóalkatrész-bolt
tulajdonosa sem gondolja,

hogy a hamisított fékbetétek bevétele

nagy eséllyel egy prostitúcióban

és drogokban utazó bűnbanda
zsebeit tömi majd.

Bár szörnyű belegondolni
már ebbe a két lehetőségbe is,

van még sokkal rosszabb,

mert a termékhamisítás anyagi bázist
nyújt a terrorizmusnak is.

Gondoljunk bele egy pillanatra!

A terroristák hamisítványokkal kereskednek
ebből fizetik a támadásokat,

a saját városainkban, próbálva
áldozatot csinálni mindannyiunkból.

Nem vennének élő skorpiót,

mert sanszos, hogy hazafelé menet
megmarná önöket.

De vennének-e utánzat-retikült,

ha tudnák, hogy a profit lehetővé teszi,
hogy valaki lőszert vásároljon,

és fél évvel később önöket és más
ártatlan embereket meggyilkoljon?

Talán nem.

OK, öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Fiatalkoromban –

igen, tudom, hogy még most is
fiatalnak tűnök –

Kanári-szigeteki nyaralásomon magam is
vásároltam utánzat-órákat.

Miért mondom ezt el?

Mindnyájunkkal megesett már,

vagy ismerünk olyat, akivel igen.

És eddig a pillanatig talán nem is
gondoltak bele az egészbe.

Én sem,

míg nem jelentkeztem
egy 20-szavas titkosított hirdetésre

szellemitulajdon-védelmi
nyomozónak.

"Teljes körű képzést" és
"némi külföldi utazást" ígértek.

Egy héten belül megalkottam az első
inkognitómat, melyet sok másik követett,

és az elmúlt 10 évben vizsgáltam
hamis autóalkatrészeket,

fémötvözet keréktárcsákat,
műszaki ápolási eszközöket,

kerékpár-alkatrészeket,

és természetesen
a hamisítók kedvenceit:

utánzat luxus bőrárut,
ruhákat és lábbeliket.

Az elmúlt 10 évben
nyomozásaim során megtanultam:

ha egyszer megkapargatjuk a felszínt,

kiderül, hogy az egész a velejéig romlott,

ahogy a belőle profitáló személyek
és szervezetek is,

ezek ugyanis hatalmas
profitot zsebelnek be.

Ha valaki az utcán drogot árul,

100-200%-os haszonnal számolhat.

Utánzatok online-értékesítéséből
a haszon 2 000 százalékos is lehet,

lényegesen kisebb kockázat
és büntethetőség mellett.

Ez a könnyen jött pénz aztán

súlyosabb bűncselekmények
finanszírozására megy,

és arra, hogy e bűnszervezetek

a törvényes működés
látszatát fenntarthassák.

Hadd hozzak erre egy élő példát.

Idén egy sor razziát folytattak le

az egyik legrégebben zajló nyomozásomban.

Öt áruraktárra csaptak le Törökországban,

és több mint kétmillió hamisított
ruházati készterméket foglaltak le,

16 kamion kellett az elszállításukhoz.

Ez a banda rafinált volt.

Odáig vetemedtek, hogy saját
divatmárkát hoztak létre,

bejegyeztették a védjegyeket,

és olasz jachtokon még
reklámfotózás is volt.

Ezekkel a teljesen ismeretlen, ártatlan
márkanevekkel jelzett konténerekben

hamisított termékek hegyeit szállították

az általuk Európa-szerte felállított
fedőcégek részére.

A razziák során előkerült
iratokból kiderült,

hogy meghamisították a fuvarokmányokat,

úgyhogy a vámosoknak
szó szerint fogalmuk sem lehetett,

hogy eredetileg kitől érkezett az áru.

Amikor a rendőrség hozzáfért
egyetlen bankszámlájukhoz,

kiderült, hogy csaknem
hárommillió eurót mostak tisztára

Spanyolországból két éven belül,

két nappal a házkutatások után pedig

a banda egy ügyvédi irodát próbált
lefizetni, hogy visszaszerezzék az árut.

Még ma sem tudjuk,
mire ment az a sok pénz,

kinél kötött ki,

de mérget vehetnek rá, hogy e kérdésre
a válasz egyikünknek sem tetszene.

Nem szimplán pitiáner
utcai bűnözőkről beszélünk.

Ezek képzett üzletemberek,
akik első osztályon repülnek.

Rászedik a törvényesen működő cégeket

meggyőző hamis számlákkal és papírokkal,

minden teljesen rendben lévőnek tűnik,

aztán nyitnak egy eBay vagy Amazon
felhasználói fiókot,

hogy konkurenciát csináljanak azoknak,
akiknek eladták az utánzatokat.

És ez nemcsak online zajlik.

Néhány évig eljártam autóbemutatókra,

hatalmas kiállítócsarnokokba,

ahol távol a Ferrariktól, Bentley-ktől
és a villanófénytől

ott voltak a hamisítványokat áruló cégek:

egy brosúra várt a pulton,

egy másik meg a pult alatt,
ha a megfelelő kérdéseket tettem fel.

Hamis autóalkatrészeket árultak,
méghozzá hibásakat,

becslések szerint az ilyenek
évente több mint 36 000 végzetes,

halálos közúti balesetet okoznak.

A termékhamisítás mára már 2,3 billió
dolláros feketegazdasággá nőtte ki magát,

és hogy ennyi pénzzel mekkora
károkat lehet okozni,

az igazán ijesztő,

mert a hamisítványok pénzelik a terrort.

A hamisított edzőcipők Párizs utcáin,

a hamisított cigaretták Nyugat-Afrikában,

és a kalóz CD-k az USA-ban

teremtenek anyagi alapot
kiképző táborokba utazáshoz,

fegyverek, lőszerek és robbanószer-
összetevők vásárlásához.

2014 júniusában a francia
biztonsági szolgálatok

abbahagyták a Said és Cherif Kouachi
közti kommunikáció megfigyelését,

a testvérek már három éve
rajta voltak a terrorfigyelési listán.

De azon a nyáron csak annyi
információt sikerült elcsípni,

hogy Cherif Kínában
hamis sportcipőket vett,

ez pedig arra utalt, hogy felhagyott
a szélsőségességgel,

és átváltott a kevésbé súlyos bűnözésre.

A veszély elmúlt.

Hét hónappal később

a két testvér behatolt
a Charlie Hebdo magazin szerkesztőségébe,

megölt 12 embert, 11 másikat megsebesített

a termékhamisításból származó
bevételből vett fegyverekkel.

Szóval, gondoljanak bármit, ez nem
a messzi Kínában játszódó történet.

Mindez itt történik.

És Párizs nem az egyetlen.

Tíz évvel korábban, 2004-ben,
191 ember vesztette életét

madridi vonatok elleni
pokolgépes merényletben.

A támadást részben kalózlemezek USA-ban
történt eladásából finanszírozták.

Két évvel korábban
az egyik Al-Káida oktatási kézikönyv

kifejezetten a hamisítvány-bizniszt
emelte ki

mint a terrorista sejtek
támogatásának ajánlott módját.

Mégis, a terrorizmus és a termékhamisítás
közti kapcsolat beigazolódása ellenére is,

megvesszük az utánzatokat,
a keresletet addig emelve,

hogy Törökországban külön üzlet is van

"Szeretem az eredeti utánzatokat" néven.

Turisták pózolnak mellette
a TripAdvisorra feltett képeiken,

ötcsillagos értékelésekkel.

De vajon ugyanazok a turisták
bementek volna-e

egy "Szeretem az eredeti utánzat Viagrát"

vagy a "Szívből támogatom a
terrorizmust" feliratú üzletbe?

Kétlem.

Sokan hisszük, hogy tehetetlenek vagyunk

a szervezett bűnözéssel
és a terrorizmussal szemben,

hogy semmit sem tehetünk
a következő támadás elkerüléséért,

de én hiszem, hogy igen.

Önökből is válhat nyomozó.

E hálózatokat úgy sorvaszthatjuk el,
ha elapasztjuk a pénzforrásaikat,

azaz, levisszük
az utánzatok iránti keresletet

és leszámolunk "a termékhamisításnak
nincsenek áldozatai" illúziójával.

Szúrjuk ki a hamisítókat,

és ne adjuk nekik a pénzünket!

Nyomozók egymás közt,
adok néhány tippet,

hogyan kezdhetnek neki.

Először:

adott egy tipikus online
hamisítvány-weboldal.

Jegyezzék meg az URL címet.

Ha, teszem azt, napszemüveget
vagy kameraobjektívet keresnek,

és feljön, mondjuk, egy
medical-insurance-bankruptcy.com weboldal,

vadul kezdjenek gyanakodni.

(Nevetés)

A hamisítók lejárt domain neveket
regisztráltatnak,

ezzel tartják fenn a régi weboldal helyét
a Google Page-rangsorában.

Másodszor:

ordít a weboldalból,
hogy minden 100%-ig eredeti,

mégis 75% kedvezményt kínál
a legújabb kollekció árából?

Keressék a bűvös szavakat,
mint "master copy,"

"túltermelésből", "egyenesen a gyárból".

Ezeket akár Comic Sans betűkkel is
szedhetnék, annyira komolytalan.

(Nevetés)

Harmadszor:

ha egészen a fizetési oldalig eljutnak,

és az URL mellett nincs ott a "https"
vagy a lakat szimbólum,

komolyan fontolják meg
az ablak bezárását,

mert ezek hivatottak jelezni,
hogy a fizetés biztonságos,

személyes és bankkártya adataik
biztonságban vannak.

Ok, az utolsó:

keressék a "Kapcsolat" oldalt.

ha ott csak egy általános
webes űrlapot találnak,

se cégnév, se telefonszám, se email,
se postai cím –

ennyi volt, ügy lezárva.

Hamisítóval van dolguk.

Sajnos vissza kell menniük a Google-ba,

és elölről kezdeni az árukeresést,

de nem lettek kifosztva,
úgyhogy mindenképpen jól jártak.

Ahogy a világirodalom leghíresebb
detektívhőse mondaná:

"Watson, a játszma beindult."

Csakhogy, kedves nyomozó barátaim,

ez a játék fájdalmasan valódi.

Úgyhogy, ha legközelebb akár online,

akár üzletben vásárolnak,

nézzék meg közelebbről, kérdezősködjenek
kicsit többet, és kérdezzék meg maguktól,

mielőtt átadják a pénzt,
vagy megnyomják a "Megveszem" gombot:

"Bizonyos, hogy valódi?"

Mondják el utánzat-órákat
vásárló barátaiknak,

hogy vásárlásukkal talán egy nappal
közelebb hoztak egy terrortámadást.

És ha hamisítványokat ajánló
Instagramreklámba botlanak,

ne görgessenek tovább,

jelentsék mint scamet a platformnak.

Hozzuk reflektorfénybe
a termékhamisítás sötét erőit,

melyek másként rejtve maradnak.

Kérem, adják tovább a hallottakat,

és ne hagyják abba a nyomozást!

Köszönöm.

(Taps)