Két éve földalattival elindultam London belvárosából, és valahol a keleti városrészben lyukadtam ki, ahol bementem egy magánraktárba, hogy találkozzam a fickóval, aki 2 000 db luxuspólót kínált eladásra. Ahogy végigmentem a folyosón, a törött, hunyorgó lámpa fényénél az egész olyan volt, mint valami elcsépelt gengszterfilm-díszlet. Emberünk korán érkezett, úgyhogy már várt rám az egyik raktár előtt, melyet négy lakat őrzött. Párbeszédünk úgy indult, mint egy szóbeli bokszmeccs, ahol ő vitte be az első ütéseket: Ki vagyok? Van-e névjegykártyám? És hol fogom a pólókat eladni? E nyitás után én következtem: Honnan érkeztek a pólók? Milyen papírjai vannak róluk? És mikor jön a következő szállítmány? Óvatosan tapogatóztam, hogy eleget kérdezzek ahhoz, hogy megkapjam, amit akarok, de annyit ne, hogy gyanút fogjon, ő ugyanis nem tudta, hogy jómagam termékhamisítási nyomozó vagyok. (Nevetés) Majd úgy 20 perc elteltével, mialatt megvizsgáltam az árut hamisításra utaló jelek után kutatva – pl. rosszul bevarrt címkék vagy a csomagolás előlapját teljesen befedő egyetlen hatalmas nyomtatott márkalogó –, végre elindultam a raktárból, de csak miután a fickó erősködött, hogy elkísér az utcán, vissza a metrómegállóhoz. Az ilyen találkozók után mindig ugyanaz az érzés fog el: a szívem hevesen ver, mert sosem tudhatom, hogy bevették-e a sztorimat, vagy követni kezdenek, hogy megtudják, ki is vagyok valójában. Rendszerint csak az első sarok után könnyebbülök meg, ha hátranézek, és senki nem ácsingózik rám. Van viszont valami, amire hamispóló-árusunk biztosan nem jött rá: hogy minden, amit ott láttam és hallottam, házkutatáshoz vezet majd nála, hogy nyolc ember közreműködésével kirángatják majd az ágyából, és minden áruját lefoglalják. Ennek során pedig kiderül, hogy ő csak egy gyalog volt egy három kontinensre kiterjedő hamisítóhálózat sakktábláján, az első meglazult szál, melyet meghuzigáltam, az ügy teljes felgöngyölítésének reményében. Minek ez az egész cirkusz? Talán a termékhamisítás áldozat nélküli bűncselekmény? Az eredetiket gyártó cégek épp eleget keresnek, úgyhogy a hamisítás legfeljebb ingyenreklám, ugye? Pontosan így vélik a fogyasztók is: utánzatok adásvétele nem nagy ügy. Én viszont azért jöttem, hogy elmondjam: ez korántsem igaz. A hamisított retikült vásárló vakációzó turista nem gondol arra, hogy a táskát jó eséllyel a családjától elrabolt kislány varrta, és az autóalkatrész-bolt tulajdonosa sem gondolja, hogy a hamisított fékbetétek bevétele nagy eséllyel egy prostitúcióban és drogokban utazó bűnbanda zsebeit tömi majd. Bár szörnyű belegondolni már ebbe a két lehetőségbe is, van még sokkal rosszabb, mert a termékhamisítás anyagi bázist nyújt a terrorizmusnak is. Gondoljunk bele egy pillanatra! A terroristák hamisítványokkal kereskednek ebből fizetik a támadásokat, a saját városainkban, próbálva áldozatot csinálni mindannyiunkból. Nem vennének élő skorpiót, mert sanszos, hogy hazafelé menet megmarná önöket. De vennének-e utánzat-retikült, ha tudnák, hogy a profit lehetővé teszi, hogy valaki lőszert vásároljon, és fél évvel később önöket és más ártatlan embereket meggyilkoljon? Talán nem. OK, öntsünk tiszta vizet a pohárba! Fiatalkoromban – igen, tudom, hogy még most is fiatalnak tűnök – Kanári-szigeteki nyaralásomon magam is vásároltam utánzat-órákat. Miért mondom ezt el? Mindnyájunkkal megesett már, vagy ismerünk olyat, akivel igen. És eddig a pillanatig talán nem is gondoltak bele az egészbe. Én sem, míg nem jelentkeztem egy 20-szavas titkosított hirdetésre szellemitulajdon-védelmi nyomozónak. "Teljes körű képzést" és "némi külföldi utazást" ígértek. Egy héten belül megalkottam az első inkognitómat, melyet sok másik követett, és az elmúlt 10 évben vizsgáltam hamis autóalkatrészeket, fémötvözet keréktárcsákat, műszaki ápolási eszközöket, kerékpár-alkatrészeket, és természetesen a hamisítók kedvenceit: utánzat luxus bőrárut, ruhákat és lábbeliket. Az elmúlt 10 évben nyomozásaim során megtanultam: ha egyszer megkapargatjuk a felszínt, kiderül, hogy az egész a velejéig romlott, ahogy a belőle profitáló személyek és szervezetek is, ezek ugyanis hatalmas profitot zsebelnek be. Ha valaki az utcán drogot árul, 100-200%-os haszonnal számolhat. Utánzatok online-értékesítéséből a haszon 2 000 százalékos is lehet, lényegesen kisebb kockázat és büntethetőség mellett. Ez a könnyen jött pénz aztán súlyosabb bűncselekmények finanszírozására megy, és arra, hogy e bűnszervezetek a törvényes működés látszatát fenntarthassák. Hadd hozzak erre egy élő példát. Idén egy sor razziát folytattak le az egyik legrégebben zajló nyomozásomban. Öt áruraktárra csaptak le Törökországban, és több mint kétmillió hamisított ruházati készterméket foglaltak le, 16 kamion kellett az elszállításukhoz. Ez a banda rafinált volt. Odáig vetemedtek, hogy saját divatmárkát hoztak létre, bejegyeztették a védjegyeket, és olasz jachtokon még reklámfotózás is volt. Ezekkel a teljesen ismeretlen, ártatlan márkanevekkel jelzett konténerekben hamisított termékek hegyeit szállították az általuk Európa-szerte felállított fedőcégek részére. A razziák során előkerült iratokból kiderült, hogy meghamisították a fuvarokmányokat, úgyhogy a vámosoknak szó szerint fogalmuk sem lehetett, hogy eredetileg kitől érkezett az áru. Amikor a rendőrség hozzáfért egyetlen bankszámlájukhoz, kiderült, hogy csaknem hárommillió eurót mostak tisztára Spanyolországból két éven belül, két nappal a házkutatások után pedig a banda egy ügyvédi irodát próbált lefizetni, hogy visszaszerezzék az árut. Még ma sem tudjuk, mire ment az a sok pénz, kinél kötött ki, de mérget vehetnek rá, hogy e kérdésre a válasz egyikünknek sem tetszene. Nem szimplán pitiáner utcai bűnözőkről beszélünk. Ezek képzett üzletemberek, akik első osztályon repülnek. Rászedik a törvényesen működő cégeket meggyőző hamis számlákkal és papírokkal, minden teljesen rendben lévőnek tűnik, aztán nyitnak egy eBay vagy Amazon felhasználói fiókot, hogy konkurenciát csináljanak azoknak, akiknek eladták az utánzatokat. És ez nemcsak online zajlik. Néhány évig eljártam autóbemutatókra, hatalmas kiállítócsarnokokba, ahol távol a Ferrariktól, Bentley-ktől és a villanófénytől ott voltak a hamisítványokat áruló cégek: egy brosúra várt a pulton, egy másik meg a pult alatt, ha a megfelelő kérdéseket tettem fel. Hamis autóalkatrészeket árultak, méghozzá hibásakat, becslések szerint az ilyenek évente több mint 36 000 végzetes, halálos közúti balesetet okoznak. A termékhamisítás mára már 2,3 billió dolláros feketegazdasággá nőtte ki magát, és hogy ennyi pénzzel mekkora károkat lehet okozni, az igazán ijesztő, mert a hamisítványok pénzelik a terrort. A hamisított edzőcipők Párizs utcáin, a hamisított cigaretták Nyugat-Afrikában, és a kalóz CD-k az USA-ban teremtenek anyagi alapot kiképző táborokba utazáshoz, fegyverek, lőszerek és robbanószer- összetevők vásárlásához. 2014 júniusában a francia biztonsági szolgálatok abbahagyták a Said és Cherif Kouachi közti kommunikáció megfigyelését, a testvérek már három éve rajta voltak a terrorfigyelési listán. De azon a nyáron csak annyi információt sikerült elcsípni, hogy Cherif Kínában hamis sportcipőket vett, ez pedig arra utalt, hogy felhagyott a szélsőségességgel, és átváltott a kevésbé súlyos bűnözésre. A veszély elmúlt. Hét hónappal később a két testvér behatolt a Charlie Hebdo magazin szerkesztőségébe, megölt 12 embert, 11 másikat megsebesített a termékhamisításból származó bevételből vett fegyverekkel. Szóval, gondoljanak bármit, ez nem a messzi Kínában játszódó történet. Mindez itt történik. És Párizs nem az egyetlen. Tíz évvel korábban, 2004-ben, 191 ember vesztette életét madridi vonatok elleni pokolgépes merényletben. A támadást részben kalózlemezek USA-ban történt eladásából finanszírozták. Két évvel korábban az egyik Al-Káida oktatási kézikönyv kifejezetten a hamisítvány-bizniszt emelte ki mint a terrorista sejtek támogatásának ajánlott módját. Mégis, a terrorizmus és a termékhamisítás közti kapcsolat beigazolódása ellenére is, megvesszük az utánzatokat, a keresletet addig emelve, hogy Törökországban külön üzlet is van "Szeretem az eredeti utánzatokat" néven. Turisták pózolnak mellette a TripAdvisorra feltett képeiken, ötcsillagos értékelésekkel. De vajon ugyanazok a turisták bementek volna-e egy "Szeretem az eredeti utánzat Viagrát" vagy a "Szívből támogatom a terrorizmust" feliratú üzletbe? Kétlem. Sokan hisszük, hogy tehetetlenek vagyunk a szervezett bűnözéssel és a terrorizmussal szemben, hogy semmit sem tehetünk a következő támadás elkerüléséért, de én hiszem, hogy igen. Önökből is válhat nyomozó. E hálózatokat úgy sorvaszthatjuk el, ha elapasztjuk a pénzforrásaikat, azaz, levisszük az utánzatok iránti keresletet és leszámolunk "a termékhamisításnak nincsenek áldozatai" illúziójával. Szúrjuk ki a hamisítókat, és ne adjuk nekik a pénzünket! Nyomozók egymás közt, adok néhány tippet, hogyan kezdhetnek neki. Először: adott egy tipikus online hamisítvány-weboldal. Jegyezzék meg az URL címet. Ha, teszem azt, napszemüveget vagy kameraobjektívet keresnek, és feljön, mondjuk, egy medical-insurance-bankruptcy.com weboldal, vadul kezdjenek gyanakodni. (Nevetés) A hamisítók lejárt domain neveket regisztráltatnak, ezzel tartják fenn a régi weboldal helyét a Google Page-rangsorában. Másodszor: ordít a weboldalból, hogy minden 100%-ig eredeti, mégis 75% kedvezményt kínál a legújabb kollekció árából? Keressék a bűvös szavakat, mint "master copy," "túltermelésből", "egyenesen a gyárból". Ezeket akár Comic Sans betűkkel is szedhetnék, annyira komolytalan. (Nevetés) Harmadszor: ha egészen a fizetési oldalig eljutnak, és az URL mellett nincs ott a "https" vagy a lakat szimbólum, komolyan fontolják meg az ablak bezárását, mert ezek hivatottak jelezni, hogy a fizetés biztonságos, személyes és bankkártya adataik biztonságban vannak. Ok, az utolsó: keressék a "Kapcsolat" oldalt. ha ott csak egy általános webes űrlapot találnak, se cégnév, se telefonszám, se email, se postai cím – ennyi volt, ügy lezárva. Hamisítóval van dolguk. Sajnos vissza kell menniük a Google-ba, és elölről kezdeni az árukeresést, de nem lettek kifosztva, úgyhogy mindenképpen jól jártak. Ahogy a világirodalom leghíresebb detektívhőse mondaná: "Watson, a játszma beindult." Csakhogy, kedves nyomozó barátaim, ez a játék fájdalmasan valódi. Úgyhogy, ha legközelebb akár online, akár üzletben vásárolnak, nézzék meg közelebbről, kérdezősködjenek kicsit többet, és kérdezzék meg maguktól, mielőtt átadják a pénzt, vagy megnyomják a "Megveszem" gombot: "Bizonyos, hogy valódi?" Mondják el utánzat-órákat vásárló barátaiknak, hogy vásárlásukkal talán egy nappal közelebb hoztak egy terrortámadást. És ha hamisítványokat ajánló Instagramreklámba botlanak, ne görgessenek tovább, jelentsék mint scamet a platformnak. Hozzuk reflektorfénybe a termékhamisítás sötét erőit, melyek másként rejtve maradnak. Kérem, adják tovább a hallottakat, és ne hagyják abba a nyomozást! Köszönöm. (Taps)