Maximizing Profit and the Average Cost Curve

♪ [zene] ♪

[Alex] Miután láttuk,
hogyan határozzuk meg

azt az értéket, ahol maximális a nyereség,
az átlagköltség-görbe segítségével

meg tudjuk állapítani
a nyereség mértékét is.

Ahogy az előző előadásban mondtam,

az átlagköltség a termékek
egy egységre eső ára.

Azaz az átlagköltség
a teljes költség osztva Q-val.

Emlékezzünk arra is,
hogy a teljes költség

felbontható állandó költségekre
és változó költségekre.

Tehát az átlagköltséget kifejezhetjük
kicsit hosszabban is.

Az átlagköltség egyenlő
állandó költség osztva Q-val,

plusz változó költség osztva Q-val,
ahol Q a termelt egységek száma.

Ez azért hasznos, mert így megsejthetjük,

milyen egy tipikus
átlagköltség-görbe alakja.

Vegyük észre, hogy az állandó költségek
nem változnak Q-val.

Ezért állandóak.

Tehát, amikor a mennyiség kicsi,

az állandó költség legyen 100,

és Q kicsi, ekkor ez a szám nagy lesz,

mint 100 osztva 1-gyel.

De ahogy Q nõ, ez a szám,

az állandó költség osztva Q-val,
egyre kisebb lesz.

Ha Q=10, ez a szám 100/10, azaz 10 lesz.

Tehát 100-ról indul és megy le, le, le,

egyre kisebb lesz, ahogy egyre nagyobb

mennyiséggel osztjuk.

Ugyanakkor a változó költségek
növekednek a mennyiséggel.

Amint láttuk
a határköltség-görbe esetében,

egy ponton túl a változó költségek

gyorsabban fognak nőni, mint a mennyiség.

Így az történik, hogy valahol ez a szám,

a változó költség osztva a mennyiséggel,

egyre nagyobb és nagyobb lesz.

Két dolog van, az egyik hatás lenyomja
az átlagköltséget.

Ez kiváltképp erős lesz a kezdetekben.

Végül azonban a második hatás

megnöveli az átlagköltséget.

Ilyen lesz a jellegzetes
átlagköltség-görbe alakja:

csökken, eléri a minimumát, majd nő.

Rajzoljuk le így.

Íme egy tipikus határköltség-görbe,

és egy határbevétel-görbe,
ami azonos az árral.

Tudjuk, hogy a nyereség-maximalizáló
hely ott van,

ahol a határbevétel egyenlő
a határköltséggel.

Íme az átlagköltség-görbe.
Látjuk, hogy olyan az alakja,

ahogy leírtam, magasan indul, csökken,

eléri a minimumot, és egyből visszamegy.

Vegyük észre azt is,
hogy a határköltség-görbe

a minimum pontban metszi

az átlagköltség-görbét.

Ez csak egy matematikai tény,
de mit jelent ez a valóságban?

Költségek helyett vegyük példának
az osztályozást,

és beszéljünk átlagteljesítményről
és határteljesítményről.

Tegyük fel, hogy átlageredményünk 80%.

Azaz jól tanulunk, de a következő vizsgán

csak 60%-ot érünk el,
vagyis alacsonyabbat.

Milyen hatással lesz ez az átlagunkra?

Leviszi az átlagot.

Valahányszor a határteljesítmény
az átlag alatt van,

az átlag esni fog.

Ugyanakkor ha az átlagos teljesítmény 80%,

de a következő vizsga 90%-os lesz,

ez milyen hatással lesz az átlagra?

Növeli az átlagot.

Valahányszor a határteljesítmény
az átlag felett van,

az átlag nőni fel.

Most nézzük, mi történik,
ha 80% az átlagunk,

és a következő vizsgánk is 80%-os lesz.

Ekkor a határ- megegyezik
az átlagteljesítménnyel.

és az átlagteljesítmény nem változik,
vízszintes.

Ami igaz az átlag-
és határteljesítményre,

az igaz az átlag-
és határköltségre is.

Ha a határköltség az átlag alatt van,

az átlag csökken.

Ha a határköltség az átlag felett van,

az átlag nő.

És mikor a határ pont egyenlő az átlaggal,

az átlag vízszintes.

Más szóval, az átlagköltség-görbe

minimumánál vagyunk.

Azt ígértem, hogy
az átlagköltség-görbét használhatjuk

a nyereség megállapítására,
és grafikonon ábrázolására.

Egy kis átrendezéssel meg is tehetjük.

Tudjuk, hogy nyereség = teljes bevétel
mínusz teljes költség,

a teljes költség = ár szorozva mennyiség,
P x Q.

Azt is tudjuk, hogy az átlagköltség

egyenlő teljes költség osztva mennyiség.

Rendezzük ezt át egy kicsit,

hogy megkapjuk, hogy teljes költség
egyenlő átlagköltség szorozva mennyiség.

Vegyük ezt és szorozzuk meg
mindkét oldalt Q-val.

Helyettesítsünk be
a nyereség egyenletünkbe.

Így nyereség = teljes bevétel:

ár szorozva mennyiség,
mínusz teljes költség:

átlagköltség szorozva mennyiség.

Most emeljük ki Q-t
az egyenlet mindkét részéből,

és megkapjuk,
hogy nyereség egyenlő

ár mínusz átlagköltség,
mindez megszorozva a mennyiséggel.

Ez azért szép, mert ezeket mind

megtaláljuk a grafikonon.

Itt van az ár.

Itt van az átlagköltség abban a pontban,
ahol maximális a nyereség.

Nézzük. Itt az ár.

Ez az átlagköltség
a nyereség-maximalizáló mennyiségnél.

Tehát a nyereség-maximalizáló ponthoz
tartozó nyereség értéke

ez a zöld terület itt.

Ár mínusz átlagköltség,
szorozva mennyiséggel.

Most már van egy szép módszerünk

a nyereség pontos mértékének
ábrázolására.

Használjuk még ezt az eszközt.

Íme egy másik példa, amikor
az átlagköltség-görbére akcióba lép.

Ha emlékszünk, a nyereség-maximalizálás
nem feltétlenül jelenti,

hogy a cég pozitív profitot termel.

Néha a legjobb, amit tehetünk,
a veszteségek minimalizálása.

Lehet, hogy veszteséget kell elszenvedni.

Tegyük fel pl.,
hogy az ár 17 $ alatt van.

Azaz ez a piaci ár,
ami egyenlő a cég

határbevételi görbéjével.

Hogyan maximalizálja a cég a nyereséget?

Megválasztja a mennyiséget,

ahol a határbevétel egyenlő
a határköltséggel.

Ebben az esetben, a mennyiség 1.

Mi a cég nyeresége?

A profit az ár mínusz átlagköltség,

szorozva a mennyiséggel.

De vegyük észre, hogy az ár
az átlagköltség alatt van

a nyereség-maximalizáló
mennyiségnél, egynél.

Mivel az ár az átlagköltség alatt van,
ez veszteséget jelent.

Negatív érték.

Veszteség.

Igazából a megtérülési ár 17 $,
az az átlagköltség-görbe minimuma.

A nyereség érdekében a cégnek el kell érni

legalább átlagköltség-görbe minimumát.

Bármilyen 17 $ alatti árnál
nyereséget maximalizálunk,

ott, ahol az ár megegyezik
a határköltséggel,

és látjuk, hogy az összes ilyen ár
az átlagköltség alatt van.

Ez az egész alsó terület,

még a nyereség-maximalizáló mennyiség is
veszteséget jelent.

Másrészről, amint 17 $ fölé megyünk,

az átlagköltség-görbe minimuma fölé,

meg tudjuk választani a mennyiséget úgy,
hogy az ár egyenlő a határköltséggel.

Ez az ár az átlagköltség fölött lesz,
tehát nyereséget hoz.

Ezért a 17 $,
az átlagköltség-görbe minimuma

a megtérülési pont.

Ha az ár kevesebb, mint
az átlagköltség-görbe minimuma,

veszteségünk lesz.

Ha az ár nagyobb, mint
az átlagköltség görbe minimuma,

akkor nyereségünk lesz.

Tehát mikor kell egy cégnek
ki- ill. belépnie a termelésbe?

Hosszú távon a cégek akkor lépnek be,

amikor az ár az átlagköltség fölött van.

Ha az ár valahol
az átlagköltség-görbe fölött van,

akkor a vállalat tud
nyereséget termelni a belépéssel,

és ez az, amit a cégek szeretnének.

Nyereséget akarnak,
tehát be akarnak lépni bárhova

ahol nyereségesek lehetnek.

A vállalatok akkor lépnek ki,

ha az ár az átlagköltség-görbe alatt van.

Ekkor veszteségük lesz,

és ki akarnak lépni.

Végül, amikor az ár egyenlő
az átlagköltség minimumával,

az átlagköltség-görbe legalján van,

a nyereség nulla,

ami nem ösztönöz

sem kilépésre, sem belépésre.

Felmerül a kérdés, hogy miért

marad egy cég az iparban,
ha a nyeresége nulla?

A nulla nyereség csak egy szakkifejezés,

azt jelenti, hogy az adott piaci árnál
a vállalat fedezi az összes költségét,

beleértve a munkaerő kifizetését
és a tőkét,

a szokásos alternatív költségeket.

A nullás nyereség azt jelenti,
hogy mindenkit kifizetnek,

mindenki elégedett.

Más szóval, a nulla nyereség az,

amit normál emberek
normál nyereségen értenek.

Tehát amikor egy közgazdász azt mondja,
nulla nyereség,

értsünk alatta normál nyereséget.

Még egy dolog a be- és kilépésről.

Nem mindig van értelme
azonnal kilépni a piacról,

amint az ár az átlagköltség alá esik,

vagy belépni azonnal,
ha az ár az átlagköltség fölé emelkedik.

Miért? A be- és kilépésnek is
vannak költségei.

Tegyük fel pl., hogy jelenleg az olaj ára

a kitermelés átlagköltsége fölött van,
feltéve, hogy már van kutunk.

Belépjünk-e az iparba?

Nem feltétlenül.

A belépéshez kutat kell fúrni,

és a kútfúrás elsüllyedt költség,
itt a szó valódi értelmében is.

Az elsüllyedt költség olyan költség,
ami ha megtörtént, nem nyerhető vissza.

Tehát ha a belépéskor fúrunk egy kutat,

azt a pénzt nem kapjuk vissza,
mikor később kilépünk.

Ez azt jelenti, hogy nem akarunk belépni,

csak ha arra számítunk, hogy az olaj ára

tartósan az átlagköltség-görbe
minimuma fölött marad,

hogy megtérüljenek a belépési költségek.

Tehát csak azért, mert az ár egy kicsit
az átlagköltség fölé emelkedett,

még nem akarunk azonnal beugrani.

Az kell, hogy az ár elég sokáig

az átlagköltség fölött maradjon,

hogy visszahozza a belépési költségeket.

Ugyanígy, ha vannak kilépési költségek,

ha pl. kilépéskor el kell zárni a kutat,

vagy fel kell tölteni cementtel,

ahogy az Egyesült Államokban kell,

akkor ha az ár az átlagköltség alá esik,

lehet, hogy jobb átvészelni vihart,
legalább egy ideig, mielőtt kilépünk.

Ha arra lehet számítani, hogy az olajár

hosszabb ideig
az átlagköltség minimumunk alatt marad,

akkor ki kell lépni az iparból.

Elvégre, ha az olajár csak kicsit esik
az átlagköltség alá,

és utána visszamegy,

a teljes élethosszra nézve még
lehetséges a nyereségesség.

A ki- és belépés nagyon bonyolult lehet,

mert gondolni kell
a teljes élethosszra vetített,

nem csak az azonnali nyereségre.

A lényeg nagyon egyszerű.

A vállalatok nyereségre törekszenek
és el akarják kerülni a veszteséget.

Ezért akkor lépnek be az iparba, ha az ár
az átlagköltség fölött van,

és tudnak nyereséget termelni,

és kilépnek, ha az ár
az átlagköltség alatt van.

Köszönöm.

[Narrátor] Ha szeretné magát tesztelni,
kattintson a kérdésekre.

Ha pedig készen áll a folytatásra,
kattintson a következő videóra.

♪ [zene] ♪