Miután ezt megnézik, az agyuk már nem lesz ugyanaz | Lara Boyd | TEDxVancouver

Dr. Lara Boyd ismerteti, hogy a neuroplaszticitás miként adja meg az erőt a kívánt agy megformálására.

Dr. Boyd erőfeszítései új és hatékonyabb terápiák kifejlesztéséhez vezetnek az agykárosodottak számára, de a szélesebb körű alkalmazásokra is rávilágítanak. Az új fogalmak megtanulása, a lehetőségek kihasználása és az új tevékenységekben való részvétel által fizikailag megváltoztatod, azt, aki vagy, és megnyitod a végtelen lehetőségek világát.

Az előadás egy, a TED-konferenciák mintájára, de azoktól függetlenül, egy helyi közösség által szervezett rendezvényen hangzott el.
További információk: http://ted.com/tedx

Tehát, hogyan is tanulunk?

És néhányunk miért tanul meg könnyebben
bizonyos dolgokat, mint mások?

Tehát, amint említettem,
doktor Lara Boyd vagyok.

Agykutató, itt
a British Columbia Egyetemen.

Ezek azok a kérdések,
amelyek engem lenyűgöznek.

(Ováció) (Taps)

Az agykutatás úttörő tudományág,

amely egyaránt segít megérteni
az emberi fiziológiát,

és azt, hogy mi tesz minket azzá,
akik vagyunk.

Csodálatos időtöltés agykutatónak lenni,

és be fogom bizonyítani önöknek,

hogy nekem van a legérdekesebb
munkám a világon.

Amit az agyról tudunk,
lélegzetelállító gyorsasággal változik.

És sok mindenről, amiről azt hittük,
hogy már tudjuk, értjük, kiderül,

hogy nem igaz, vagy a tudásunk hiányos.

Néhány ilyen tévhit
nyilvánvalóbb, mint a többi.

Például azt hittük,
hogy a gyermekkor után

az agy már nem változik,
és valójában nem is képes a változásra.

Aztán kiderült,
hogy mi sem áll távolabb a valóságtól.

Egy másik tévhit
az aggyal kapcsolatban az,

hogy csak részeit használjuk folyamatosan,

és kikapcsoljuk,
amikor nem csinálunk semmit.

Nos, ez szintén nem igaz.

Kiderült, hogy amikor pihenünk

és nem gondolkozunk semmin,
az agy akkor is rendkívül aktív.

Az MRI és más új technológiák
fejlődése tette lehetővé

ezeket a fontos felfedezéseket,
és még sok más hasonlót is.

És talán a legizgalmasabb

legérdekesebb, szemléletváltó felfedezés,

hogy minden alkalommal,
amikor új dolgot vagy készséget tanulunk,

azzal megváltoztatjuk az agyunk.

Ezt neuroplaszticitásnak hívjuk.

Alig 25 évvel ezelőtt, még úgy gondoltuk,
hogy serdülőkor után

az agyban kizárólag negatív
változások mennek végbe:

az agysejtek számának
csökkenése az öregedéssel,

vagy egyéb behatások,
pl. sztrók okozta károsodások.

Később a tanulmányok
jelentős mértékű átrendeződést

kezdtek kimutatni a felnőtt agyban.

További kutatások kimutatták,

hogy minden, amit teszünk,
megváltoztatja az agyunkat.

És, hogy ezeket a változásokat
nem korlátozza az életkor.

Ez jó hír, igaz?

És, hogy ezek folyamatosan zajlanak.

És nagyon fontos,

hogy az agy átrendeződése

segíti a felépülést agykárosodás után.

A kulcs valamennyi ilyen változáshoz
a neuroplaszticitás.

De, hogy is néz ez ki?

Az agy három alapvető módon

tudja támogatni a tanulást.

Az első kémiai.

Az agy működésének alapját
az agysejtek, más néven neuronok

között továbbított kémiai jelek képezik,

amelyek pedig akciók
és reakciók sorozatát idézik elő.

A tanulás támogatása érdekében
az agy képes megnövelni

a neuronok között átjutó

ingerületátvivő anyagok koncentrációját.

Mivel ez a változás gyorsan bekövetkezik,

ez támogatja a rövid távú memóriát,

vagy a motorikus képességek
teljesítményének rövid távú javulását.

Az agy tanulást támogató
változásának második módja

saját szerkezetének átalakítása.

Tanulás során az agy képes megváltoztatni
az idegsejtek közötti kapcsolatokat.

Itt valójában az agy
fizikai felépítése változik,

így ehhez egy kicsit több idő szükséges.

Az ilyen típusú változások
a hosszú távú memóriához,

a motorikus képességek
hosszú távú fejlődéséhez kötődnek.

Ezek a folyamatok hatnak egymásra,
és hadd mondjak egy példát arra, hogyan.

Mind próbáltunk már új motorikus
készséget elsajátítani,

talán zongorázni,

esetleg zsonglőrködni.

Megtapasztalhattuk,
hogy egyre jobbak és jobbak lettünk

egy gyakorlat során,

és azt éreztük: "Ez megvan."

Aztán másnap esetleg folytattuk,

és az előző napi eredmények mind eltűntek.

Mi történt?

Nos, rövidtávon az agyunk
képes volt fokozni

a kémiai jelátvitelt az idegsejtek között.

De valamiért ezek a változások
nem idézték elő

a hosszú távú memória támogatásához
szükséges szerkezeti változásokat.

Ne feledjük, hogy a hosszú távú
memóriához idő kell.

Amit rövidtávon tapasztalunk,
az nem jelent igazi tanulást.

A fizikai változások a hosszú távú

memóriába beépüléshez szükségesek,

a kémiai változások a rövid távú
memóriát működtetik.

A strukturális változások
az agyterületek integrált hálózatainak

együttműködéséhez is vezethetnek,
amely tovább támogatja a tanulást.

Ez azt is eredményezheti,
hogy az agy bizonyos

- nagyon speciális viselkedéshez
szükséges - területei

megváltoztassák a szerkezetüket,
vagy megnövekedjenek.

Íme néhány példa erre.

A Braille-írást olvasó emberek

nagyobb tapintási szenzoros területekkel
rendelkeznek az agyukban, mint mások.

A domináns kezet mozgató területünk,
ami az agyunk bal oldalán található,

ha jobbkezesek vagyunk,
nagyobb, mint a másik oldalon.

Kutatások szerint a londoni taxisofőrök,

akiknek a taxiengedély megszerzéséhez
tényleg memorizálniuk kell London térképét

az agyuk nagyobb területei szolgálják
a térbeli, vagy térképes memóriát.

A harmadik módja az agy
tanulást támogató változásának

a funkciójának átalakítása.

Minél többet használunk egy agyterületet,

úgy válik egyre érzékenyebbé
és könnyebben hozzáférhetővé.

És amikor az agy egyes területei
könnyebben ingerelhetővé válnak,

maga az agy változtatja meg a módot,
ahogy és amikor ezek működésbe lépnek.

Azt látjuk, hogy a tanulás hatására

az agyműködés egész hálózata
módosul és változik.

Tehát a neuroplaszticitást

kémiai, strukturális, és funkcionális
változások támogatják,

és ezek az egész agyban zajlanak.

Előfordulhatnak egymástól elkülönülten,

de legtöbbször egymással
összhangban zajlanak.

Ezek együttesen segítik a tanulást.

És szünet nélkül zajlanak.

Épp most mondtam, hogy milyen
fantasztikusan rugalmas az agyunk.

Miért nem tudunk hát bármit
könnyedén megtanulni?

Miért buknak meg gyermekeink
az iskolában?

Az öregedéssel miért vagyunk
hajlamosak elfelejteni dolgokat?

És az emberek miért nem épülnek fel
teljesen az agykárosodásból?

Vagyis: mi az, ami hátráltatja, és mi az,
ami elősegíti a neuroplaszticitást?

Én pontosan ezt tanulmányozom.

Konkrétan azt vizsgálom, ez hogyan
kapcsolódik a sztrókból való felépüléshez.

Nemrégiben az Egyesült Államokban

a sztrók a harmadikról a negyedik helyre
esett vissza

a leggyakoribb halálozási okok listáján.

Ez jó hír, ugye?

Kiderült azonban,

hogy a sztrókos esetek száma nem csökkent.

Csak javultak a sztrók utáni
az életben maradási esélyeik.

Kiderült, hogy nagyon nehéz támogatni,
hogy az agy felépüljön sztrókból.

És őszintén szólva,

a hatékony rehabilitációs beavatkozások
kialakításában is elakadtunk.

Ennek közvetlen eredménye az,
hogy a sztrók a legfőbb okozója

a felnőttkorúak hosszú távú
rokkantságának a világban;

a sztrókkal érintettek fiatalabbak,

és így hosszabban élnek
ezzel a fogyatékossággal.

Csoportom kutatása azt mutatja,
hogy a sztrókkal sújtott kanadaiak

egészségi állapottal összefüggő
életminősége romlott.

Tehát egyértelműen fejlődnünk kell

a sztrókosok felépülésének támogatásában.

Ez egy óriási társadalmi probléma,

amivel jelenleg nem foglalkozunk.

Szóval mit lehet tenni?

Egy dolog teljesen biztos:

az agyunk neuroplasztikus változásának
legfőbb motorja a viselkedésünk.

A gond az, hogy a cselekvés,
a gyakorlás mértéke,

ami új motorikus készségek elsajátításához
és a régiek felülírásához szükséges

nagyon nagy.

És az, hogy hogyan lehet ilyen sokat
hatékonyan gyakorolni,

egy nagyon bonyolult,
egyben nagyon drága probléma.

A kutatásom célja tehát
olyan terápiák kidolgozása,

amelyek megtanítják,
felkészítik az agyat a tanulásra.

Ezek közé tartozik az agystimuláció,
a mozgás, és a robotika.

Kutatásom során azonban rájöttem,
hogy egyik fő korlátja

a sztrókból való felépülést gyorsító
terápiák kifejlesztésének az,

hogy a neuroplaszticitás mintái
egyénenként jelentősen változnak.

Kutatóként ez a változékonyság
régebben megőrjített.

Ez nagyon megnehezíti,
hogy statisztikát használj

adataid és ötleteid tesztelésére.

Emiatt az egészségügyi beavatkozásokra
vonatkozó tanulmányok

kifejezetten az eltérések
minimalizálását célozzák.

De a kutatásomban teljesen világossá vált,

hogy a legfontosabb,
a legbeszédesebb adat, amit összegyűjtünk

ezt változatosságot mutatja.

Az agy sztrók utáni vizsgálatával
sokat tanultunk,

és azt hiszem, ezek a leckék
nagyon értékesek más területeken is.

Az első lecke az,

hogy az agyunk változásának elsődleges
mozgatója a viselkedésünk,

vagyis nincs neuroplaszticitás gyógyszer,
amit beszedhetnénk.

A tanulást semmi sem segíti elő jobban,
mint a gyakorlás,

és a lényeg, hogy ezt
muszáj végigcsinálnunk.

És valójában a kutatásaim kimutatták,

hogy a fokozott nehézség,
a fokozott küzdelem a gyakorlás során

tényleg nagyobb tanuláshoz vezet,

és az agyban létrejövő
nagyobb szerkezeti változáshoz.

A baj az, hogy neuroplaszticitás
mindkét irányban működhet.

Lehet pozitív, valami újat tanulunk,

és közben finomítunk
egy motorikus készséget.

És lehet negatív is: elfelejtünk valamit,
amit valaha tudtunk,

kábítószerfüggővé válunk,

talán krónikus fájdalmunk van.

Az agyunk rendkívül képlékeny,

szerkezetileg és funkcionálisan is
formálja minden amit teszünk,

de az is, amit nem teszünk.

A második lecke,
amit megtanultunk az agyról,

hogy a tanulásban nincs mindenkire
alkalmazható megközelítés.

Vagyis a tanuláshoz nincs recept.

Vegyük például azt a közhiedelmet,
miszerint 10 000 óra gyakorlás szükséges

egy új motorikus készség megtanulásához
és tökéletesítéséhez.

Higgyék el nekem, ez nem ilyen egyszerű.

Néhányunknak

sokkal több gyakorlásra lesz szüksége,
másoknak jóval kevesebb is elég lehet.

Tehát képlékeny agyunk
struktúrája túl egyedi ahhoz,

hogy legyen egyetlen megoldás,
amely működni fog mindannyiunknál.

Ez a felismerés miatt vettük fontolóra
a személyre szabott orvoslást.

Ezen elgondolás szerint
a végeredmény optimalizálása érdekében

mindenkinek egyedi
beavatkozásra van szüksége.

Az ötlet valójában a rák kezeléséből ered.

Itt derült ki,
hogy a genetika nagyon fontos,

amikor a rák egyes fajtáihoz
bizonyos típusú kemoterápiát választunk.

Kutatásaim azt mutatják, hogy ez
a sztrókból való felépülésre is igaz.

Az agy bizonyos szerkezeti
és működési sajátosságait

biomarkereknek hívjuk.

Ezek a biomarkerek
nagyon hasznosnak bizonyulnak,

és segítenek megtalálni

a megfelelő terápiát az egyes betegeknek.

A laboradatok szerint a biomarkerek
kombinációja képes előre jelezni

a sztrók utáni neuroplasztikus
változási és felépülési mintázatot.

És ez is nem meglepő, tekintve,
hogy milyen bonyolult az emberi agy.

Hiszem azt is, hogy ezt a koncepciót
tágabban is értelmezhetjük.

Mivel mindannyiunk agya
szerkezetileg és működésileg is egyedi,

amit a sztrók utáni neuroplaszticitásról
tanultunk, az mindenkire igaz.

Nagyon fontos, hogy milyen magatartást
tanúsítunk a mindennapokban.

Ezek mind megváltoztatják az agyunk.

És hiszem, hogy nemcsak
a személyre szabott gyógyítás,

hanem a személyre szabott tanulás
lehetőségét is számításba kell vennünk.

Az agyunk egyedisége hatással lesz ránk,

tanulóként és tanárként egyaránt.

Ez az elgondolás segít megérteni azt is,

hogy egyes gyerekek miért boldogulnak
a hagyományos oktatási környezetben,

míg mások nem;

hogy néhányunk
miért tanul könnyen nyelveket,

míg mások bármilyen sportot
kiváló szinte n elsajátítanak.

Amikor elhagyjuk ezt a termet,

az agyunk már nem ugyanaz lesz,
mint amikor beléptünk ma reggel.

És szerintem ez igazán csodálatos.

De mindannyiunk agya másképp fog változni.

Ha megértjük ezeket a különbségeket,

egyedi mintákat, a változatosságot,
és magát a változást,

az lehetővé fogja tenni a következő
nagy előrelépést a neurológiában.

Elő fogja segíteni új és hatékonyabb
beavatkozások kifejlesztését,

Lehetővé téve tanulók és tanárok,

betegek és kezelések közti
optimális párosok kialakítását.

És ez nem csak sztrókból való
felépülésre vonatkozik,

hanem mindannyiunkra szülőként,
tanárként, menedzserként.

És mivel ma a TEDx-en veszünk részt,
élethosszig tanuló egyénekként is.

Vizsgáljuk meg, hogy mit és hogyan
tanulunk a legkönnyebben.

Ismételjük azokat a viselkedésformákat,
amelyek egészségessé teszik az agyunk,

és hagyjuk el azokat a viselkedésmódokat
és szokásokat, amelyek nem.

Gyakoroljunk.

A tanulás arról szól, hogy megtesszük azt,
amire az agyunknak szüksége van.

A legjobb stratégia
mindenki számára más lesz.

Mi több, még ugyanannál az embernél is
eltérhetnek.

Lehet, hogy például a zenetanulás
nagyon könnyen megy,

a snowboardozás viszont annál nehezebben.

Remélem, hogy az emberi agy
képességei iránti

újfajta csodálattal térnek majd haza.

Minket és rugalmas agyunkat
folyamatosan alakít a környező világ.

Ismerjük fel, hogy minden, amit csinálunk,

minden, amivel találkozunk, és amit
megtapasztalunk, megváltoztatja az agyunk.

Lehet, hogy jó irányba,
de lehet, hogy nem.

Amikor haza mennek, építsék meg
maguknak az agyat, amire vágynak.

Nagyon szépen köszönöm.

(Taps)