Dicsérd magad akkor is, ha hibáztál| Maruyama Shota | TEDxKagoshimaUniversity

Maruyama Shota külföldi tanulmányai során rájött a siker titkára. Szerinte pont azokban a helyzetekben kéne dícsérnünk magunkat, amikor csalódás ér bennünket. Arra próbál rávilágítani, hogy mennyire fontos lenne élvezettel szembenézni a kihívásokkal, ahelyett hogy félnénk az esetleges kudarctól, vagy a hibázástól.

Ez a videó a TED konferenciáktól függetlenül megszervezett, a TEDx rendezvénysorozat keretében felvett előadást mutat be.

Mostanában nézett valaki
szembe kudarccal?

Tény, hogy senki nem szeret hibázni.

Ami engem illet, 12 évig
tartó hosszútávfutó karrierem alatt

gyakran feszegettem
fizikai tűrőképességem határait.

Nagyon megszerettem megküzdeni
az elém kerülő új, nehéz helyzetekkel.

A megpróbáltatások során

izgatott és lelkes voltam.

Mivel nagyon szeretek keményen
megdolgozni a céljaimért,

gyakran nézek szembe kudarchelyzetekkel.

Mondok egy példát.

Amint meghallottam
az 'unikornis' feltűnését,

elutaztam egyedül Laoszba.

Persze nemcsak hogy unikornist
nem találtam,

de be is csaptak,
és megloptak a szállodában.

Kocogás közben pedig

egy hosszabb távot terveztem lefutni,
és felfedeztem egy új útszakaszt

ahol teljesen eltévedtem
és a térdem is kificamodott.

"Hogy történhetett meg mindez?"

- ezen a kérdésen gyakran elgondolkodom.

Vagyis azon, hogy mit kéne
tennem ahhoz,

hogy egy ilyen kudarcon felülkerekedjek.

Szerintem a megoldás a kudarcokról való

gondolkodásmódban rejlik.

Vagyis fontos, hogy tudd,

hogy pont akkor kell leginkább
dicsérned magad, amikor elbuktál.

Szóval

biztasd magad, ha hibázol is.

Az ilyen fajta gondolkodás visz előre.

Két évvel ezelőtt a thaiföldi
Bangkokban, cserediákként

nagyon sikeres jövőt
álmodtam meg magamnak.

Egy ilyen jövőkép motivált.
Eredetileg külföldön akartam tanulni.

Aztán ezt sikerült elérni.

Thaiföldön voltunk, mégis én voltam
az egyedüli ázsiai az osztályban.

Mi több, a többi csoporttársam

majdnem anyanyelvi szinten
beszélte az angolt.

Mivel féltem, hogy nehogy valamit
hibásan mondjak ki angolul,

nem nagyon beszélgettem
az osztálytársaimmal.

Ha el is kezdtem beszélni,
egy apró kiejtési,

vagy nyelvtani hiba után,
azonnal elszégyelltem magam,

és inkább elhallgattam.
Egy ördögi körbe kerültem.

Egyik nap történt,

hogy kihallgattam, amint a csoporttársaim

az éjszakai buliról beszélgetnek.

Azelőtt azt hittem róluk,
hogy tökéletesen beszélik az angolt.

De igazából tele volt hibákkal.

Habár egy múltbeli buliról beszélgettek,

volt olyan is, aki jelen időben
mesélt róla.

Ennek ellenére mégis

kiválóan megértették egymást,

és jól érezték magukat.

Ezt hallván az jutott eszembe, hogy:

"Nem baj ha hibázunk.

Főleg, ha külföldön vagyunk,

és egy más ország nyelvét beszéljük,

teljesen természetes hibákat ejteni.

Ezért ahelyett, hogy a hibák miatt
bánkódnánk,

miért ne értékeljük inkább a kihívást?"

Külföldön, amikor más nyelven
kell beszélni,

nem az anyanyelvünkön,
amikor egy új kihívás elé kerülünk,

mindannyiunkkal megesik, hogy hibázik.

Ezekben az esetekben anélkül,
hogy bánkódnánk a hiba miatt,

miért ne dícsérjük magunkat
a kitartásunkért,

és amiért mertünk szembenézni
a kihívással?

- én így gondolkoztam.

Ezután furcsa módon,

már kezdtem kevésbé félni,
ha meg kellett szólalni angolul.

Emellett, még akkor is ha hibáztam
miközben angolul beszéltem,

azt mondogattam magamban:
"Rendben, most hibáztam,

ha ezt a hibát kijavítom
egy következő fejlődési szintre léphetek."

És sikerült erről meggyőzni magamat.

Ez segít elviselni azt, ha hibázunk.

És ezáltal az új dolgok
megismerése felé is

nyitottabbak leszünk.

Abban a pillanatban, amikor hibázunk,

azonnal le kell jegyezni a hibát.

Majd elalvás előtt, vagy pihenés közben,
át kell nézni őket.

Az ismétlés által

magabiztosabbak leszünk
az angoltudásunkban.

Ennek köszönhetően kezdett
egyre több barátom lenni.

Ezután odáig fejlődtem,

hogy én szerveztem a bulikat

a külföldi cserediákoknak.

"Sóta, te tényleg sokat változtál
az elmúlt fél év alatt."

"Hogyan sikerült megváltoznod?"

"Tényleg hihetetlen vagy!"

Amikor ilyen visszajelzéseket
kaptam az osztálytársaimtól,

nagyon elégedett lettem.

Természetesen a küzdelem folytatódik.

Megpróbálnék a jövőben

olyan új képzési területeket létrehozni,

amelyek az üzleti készségeket fejlesztik.

Olyan képzéseket tartanék,

amelyből a résztvevő diákok, a tanárok

és a helyi közösség is profitálhatna.

Ez egy kiváló képzési modell.

Ezt az egész világon
el szeretném terjeszteni.

Persze, amíg ezt elérem

sok kudarccal és hibával
fogok szembesülni.

De én ezeket nem negatívumként
fogom felfogni.

Mert mindegy milyen kudarc ér
és milyen hibát követsz el,

ha végül eléred, amit akarsz.

Minden egyes tapasztalat
egy tanulási lehetőség.

Pont ezért

minden kihívást értékelni akarok,

anélkül, hogy az apró hibáim miatt
idegeskednék.

És úgy szeretném felfogni az egészet,

mint motivációt.

A mostani TEDx témája

az "Első történet'"

Az ittlévők közül bizonyára
mindenki nézett már szembe

valamilyen új kihívással.

E folyamat közben pedig van,
hogy elbotlanak,

van hogy elbuknak.

Ilyenkor, ne szidják,

inkább próbálják meg
biztatni önmagukat.

Aki úgy gondolja, hogy ez nehéz,

az tudatosan próbáljon
mosolyogva hozzáállni a dologhoz.

Próbáljuk ki ezt most.

Mindenki, a helyén maradva

próbálja meg felemelni a szája sarkait,
amennyire csak tudja

Így.

(Nevetés)

Egy kicsit zavarba jöttek, ugye?

Egy kicsit mindenki zavarba jött, ugye?

Minden helyzetben próbáljanak mosolyogni,

büszkén húzzák ki magukat,
és próbáljanak előre nézni.

Nagyon jó. Köszönöm szépen.

Milyen érzés?

Nem lett egy kicsit jobb kedvük?

Ha ezt sikerül megcsinálniuk a felszínen,
belül is pozitívabbakká válnak.

Ha ezt így folytatják,

a gondolkodásmódjuk is elkezd változni.

S a végeredmény az lesz,

hogy a következő kihíváshoz

pozitívabban állnak majd hozzá.

Ezért kérem önöket,
hogy vágjanak bele a dolgokba

még akkor is, ha úgy gondolják,
hogy biztosan elbuknak.

Az elbukás mindenki számára félelmetes.

Én is félek tőle.

Viszont úgy gondolom, hogy a kudarc
mindenekelőtt a kihívással való

szembenézés és a kemény munka bizonyítéka.

Nem arra kéne koncentrálnunk,
hogy soha ne hibázzunk,

hanem arra,
hogy tanuljunk a hibáinkból,

És fontosnak tartom,

hogy képesek legyünk továbblépni.

Épp ezért, biztassák magukat
minden kudarcuk után.

Miután visszatérek a váróterembe,

meg fogom dicsérni magam
a mai teljesítményemért,

és izgatottan fogom várni
következő kihívást.

Köszönöm szépen.

(taps)