Vírusok | Biológia | Khan Academy (magyar)

Bevezetés a vírusokhoz
További ingyens leckék itt: http://www.khanacademy.org/video?v=0h5Jd7sgQWY

Biológia a Khan Academyn: Az élet szép! A biológia az atomokból kiindulva a sejtekig, a génektől kezdve a fehérjékig, és a populációktól az ökoszisztémákig tanulmányozza azt a lenyűgöző és bonyolult rendszert, amely lehetővé teszi az életet. Mélyüljünk el a biológia különböző területein, tudjuk meg, miért olyan izgalmas és fontos tudomány! Az érintett témakörök a középiskolai és a bevezető egyetemi kurzusok tananyagát fedik le.

Mi a Khan Academy? A Khan Academy gyakorló feladatokat, oktatóvideókat és személyre szabott tanulási összesítő táblát kínál, ami lehetővé teszi, hogy a tanulók a saját tempójukban tanuljanak az iskolában és az iskolán kívül is. Matematikát, természettudományokat, programozást, történelmet, művészettörténetet, közgazdaságtant és még más tárgyakat is tanulhatsz nálunk. Matematikai mesterszint rendszerünk végigvezeti a diákokat az általános iskola első osztályától egészen a differenciál- és integrálszámításig modern, adaptív technológia segítségével, mely felméri az erősségeket és a hiányosságokat.

Küldetésünk, hogy bárki, bárhol világszínvonalú oktatásban részesülhessen.
Iratkozz fel a Khan Academy magyar csatornájára:

https://www.youtube.com/subscription_center?add_user=khanacademymagyar

A magyar fordítás az Akadémia Határok Nélkül Alapítvány (akademiahataroknelkul.hu) fordítócsapatának munkája.

Tekintve, hogy éppen meg vagyok fázva,

nem is tudnék jobb témáról

videót készíteni, mint a vírusokról.

(Nem akartam ilyen vastaggal írni.)

Tehát a vírus, vagyis a vírusok.

Szerintem bizonyos értelemben a vírusok

a legérdekesebbek az egész biológiában,

mivel egészen elmossák a határvonalat

az élettelen tárgyak és az élet között.

Elég csak önmagunkra tekintenünk –

– az élet olyasvalami, ami látás alapján felismerhető.

Ha valami olyat látsz, ami megszületik, növekszik,

állandóan változik, izeg-mozog,
vagy éppen mozdulatlan,

de anyagot cserél a környezetével,

majd szaporodik, és elpusztul,

nos, ezt valószínűleg életnek tekinted.

Ide tartozik egy sor közismert dolog.

Példáuk mi magunk,

a baktériumok,

a növények...

Ezzel most eléggé felborogatom a rendszertant,

de az élet többnyire látvány alapján felismerhető.

Ám a vírus nem több,

mint egy kis genetikai információ,

fehérjébe csomagolva.

Egy fehérjeburokba.

Hadd rajzoljam le.

A genetikai információjuk
bármilyen formát ölthet.

Lehet RNS vagy DNS,

lehet egyszálú RNS, kétszálú RNS,

az egyszálú („single stranded”) szerkezetet

néha kettős s-sel jelölik a név előtt.

Amikor kétszálú DNS-ről beszélünk,

akkor a ds („double stranded”) előtagot használjuk.

De bármilyen formában is jelennek meg a vírusok,

mindig van bennük genetikai információ,

valamilyen nukleinsavlánc.

Egy- vagy kétszálú RNS,

illetve egy- vagy kétszálú DNS.

Ez pedig be van csomagolva
valamilyen fehérjeszerkezetbe,

amit kapszidnak nevezünk.

Ennek a klasszikus ábrázolása

egy ikozaédernek nevezett forma.

Lássuk, le tudom-e rajzolni.

Valahogy így fest.

Persze nem kell minden vírusnak
pont így kinéznie.

Ezernyi különböző típusuk létezik.

Most tényleg csak a felszínt kapirgáljuk,

hogy egyáltalán megértsük, mik a vírusok,

és hányféle különböző módon

képesek önmagukat sokszorozni.

Erről majd később beszélünk.

Gyanítom, hogy valószínűleg bármilyen

lehetséges szaporodási mód előfordul

a vírusok világában.

Ám lényegében mégis csupán fehérjékből állnak,

ezekből a fehérjekapszidokból,

amelyeket pár apró fehérje alkot,

és némi genetikai anyagot rejtenek belül,

ami lehet DNS vagy RNS.

Ide rajzolom a genetikai anyagukat.

A fehérje persze nem feltétlenül átlátszó,

de ha az volna, akkor látnánk
a genetikai anyagot odabent.

A kérdés tehát az, hogy ez itt élet-e?

Eléggé élettelennek látszik.

Nem növekszik,

nem változik,

nincs anyagcseréje.

Ez a dolog önmagában

csak úgy heverne ott, mint egy könyv az asztalon.

Ott hever, és nem csinál semmit.

De nyomban vita kerekedne, amint...

azt mondhatnád, hé, Sal, eszerint

ez tényleg nem több, mint egy kupac molekula.

Ez nem élet.

De egyszeriben élőnek kezd látszani,

amint olyasmivel érintkezik,

amit általában élönek tekintünk.

A vírus tehát, a klasszikus esetben,

hozzátapad egy sejthez.

Hadd rajzoljam ezt egy kicsit kisebbre.

Mondjuk, ez itt a vírus.

Egy kis hatszögnek fogom ábrázolni.

Ez hozzátapad egy sejthez.

Ez bármilyen sejt lehet: baktériumsejt, növényi sejt,

vagy emberi sejt.

Ide rajzolom a sejtet.

A sejtek rendszerint sokkal nagyobbak, mint a vírus.

A puha hártyával körülvett sejtek esetében

a vírus talál valamilyen módot, hogy bejusson a sejtbe.

Némelyikük lényegében összeolvad vele.

Nem akarom túlbonyolítani,

de némelyik vírusnak saját kis hártyája van.

Mindjárt erről is beszélünk,

amikor a membránokra kerül a sor.

A vírusnak tehát lehet saját membránja,

ami körülveszi a kapszidot.

Ezek a membránok összeolvadnak,

így a vírus be tud jutni a sejtbe.

Ez az egyik módszer.

A másik módszer
(bár ez nem mindig egyformán történik),

hogy a vírus elhiteti azt, hogy...

a vírus vagy a sejt fehérjereceptoraira építve

egy trójai falóhoz hasonló trükköt alkalmaz.

A sejt nem kér a vírusokból.

Így a vírusnak meg kell győznie a sejtet arről,

hogy ő nem valami idegen anyag.

Több száz videóban mutathatnánk be
a vírusok működését,

ez egy folytonosan bővülő kutatási terület.

Egyes vírusokat a sejt egyszerűen bekebelez.

A sejt talán úgy véli, hogy ez valami ennivaló.

A sejt tehát körülveszi,

ez a két széle végül összeér,

és a vírus bekerül a sejtbe.

Ez az endocitózis, mindjárt beszélek róla.

Így lehet bejuttatni valamit a sejtplazmába.

Nemcsak vírusokat,

de számukra is ez a bejutás egyik módja.

Ha a szóban forgó sejtnek

– például a baktériumok esetében –

nagyon kemény külső fala van...

(ehhez kell egy jobb szín)

Tehát mondjuk, hogy ez itt egy baktérium,

aminek kemény fala van.

Ilyenkor a vírusok be sem jutnak a sejtbe,

csak a külső felszínéhez tapadnak.

(A rajz nem méretarányos.)

Ezek injekcióként juttatják be az örökítőanyagukat.

Látható, hogy tényleg sokféle módja van annak,

hogy a vírusok bejussanak a sejtbe.

De most nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy bejutnak.

Amint bejutnak a sejtbe,

beleeresztik a genetikai anyagukat.

A genetikai anyaguk tehát ott úszkál a sejtben.

Ha a genetikai anyaguk eleve RNS...

(Valószínűleg szinte bármilyen működésű vírusra

találunk példát a temészetben,

csak még nem tudunk róla.

De az ismert vírusok közt

tényleg minden lehetőség előfordul.)

Tehát ha RNS-ük van,

ez az RNS rögtön felhasználható arra, hogy...

Na jó, legyen ez itt a sejt magja.

Ez a sejtmag, ami normális esetben

a DNS-t tartalmazza.

(A DNS-t más színnel kellene jelölni.)

Rendes esetben a DNS RNS-sé íródik át.

A normálisan működő sejtben, mint ez itt,

az RNS kijut a sejtmagból, eljut a riboszómákhoz,

majd összekapcsolódik a tRNS-sel,

és létrehozza ezeket a fehérjéket.

Az RNS hordozza a különböző fehérjék kódjait.

Erről majd egy másik videóban beszélek.

Létrejönnek azok a fehérjék, amelyek végső soron

a sejt belső szerkezeti elemeit alakítják ki.

Ám a vírus beavatkozik ebbe a folyamatba.

Megzavarja a működést.

A vírus RNS-e végzi a folyamatot

a sejt saját RNS-e helyett.

A saját fehérjéit kezdi el kódolni.

Nyilván nem ugyanazokat kódolja, mint amit sejt.

Sőt gyakori, hogy az általa kódolt legelső fehérjék

éppenhogy elkezdik tönkretenni azt a DNS-t és RNS-t,

amelyek a vetélytársai lehetnének.

Tehát a saját fehérjéit kódolja.

Ezek a fehérjék pedig újabb burkokká állnak össze.

Újabb és újabb burkokká állnak össze.

Ezzel egyidőben az RNS is másolódik,

és ehhez a sejt saját eszközeit használja.

A saját erejéből semmire sem jutna,

ám a sejtbe beférkőzve már képes kihasználni

a sejt finom gépezetét a saját sokszorosításához.

Van valami elképesztő annak a biokémiájában,

ahogy ezek az RNS molekulák egyszercsak

újra kapszidokba csomagolódnak.

Amikor már jó sokan vannak

és a sejt minden erőforrását kimerítették,

az új vírusok,

amelyek mind a sejt eszközeivel jöttek létre,

valahogyan kijutnak a sejtből.

A leg... nem mondanám, hogy a legtipikusabb,

hiszen még nem is ismertük meg
a vírusok különböző típusait,

de a legtöbbször emlegetett módszer az,

hogy amikor már elegen vannak,

olyan fehérjéket termelnek, illetve termeltetnek

(hiszen ők maguk képtelenek erre),

amelyek a sejtet lényegében öngyilkosságra késztetik,

vagy a sejthártya lebomlását idézik elő.

A membrán tehát lebomlik,

és bekövetkezik a sejt lízise.

Hadd írjam ezt le.

Sejtlízis.

A lízis azt jelenti, hogy a sejthártya egyszerűen eltűnik,

a sok vírus meg kiszabadul a sejtből.

Az előbb már említettem,

hogy közülük egyeseknek saját membránjuk van.

Honnan szerezték ezeket

a kettős lipid membránokat?

Egyesek azután, hogy elszaporodtak a sejtben

anélkül hagyják el a sejtet, hogy elpusztítanák azt,

igy a lízis elmarad.

Ezek mind különféle működési módok,

de a vírusok szinte minden...

...a különféle vírusok szinte minden
elképzelhető módon képesek

sokszorozódni, fehérjéket kódolni és a sejtből kijutni.

Némelyek úgyszólván kitüremkednek a sejtből.

Ezt úgy kell elképzelni,

hogy belülről kinyomják a sejtfalat,

akarom mondani, a sejthártyát, nem a sejtfalat.

A sejt külső membránját.

Nekinyomódnak

és kinyomják a membrán egy darabját,

míg végül

a kitüremkedett rész alul összezárul,

és a vírus ellop egy membrándarabot.

Sejtheted, hogy ez miért olyan hasznos dolog.

Hiszen amit egy ilyen membrán borít,

az úgy néz ki, akár egy sejt.

Így amikor egy újabb, hasonló sejtet akar megfertőzni,

a vírus nem feltételenül úgy néz majd ki,

mint valami idegen anyag.

Nagyon hasznos trükk

valami másnak álcázni magunkat.

Ha nem volna már az is elég hajmeresztő,

hogy egy élőlény DNS-ét ki lehet játszani,

a vírusok még meg is változtathatják

egy élőlény DNS-ét.

Erre az egyik legismertebb példa éppen a HIV vírus.

Ezt leírom.

A HIV a retrovírusok egyik típusa,

akik egy elképesztő társaság, ugyanis

ezekben RNS van,

és a sejtbe bejutva
(tegyük fel, hogy már bejutottak a sejtbe),

tehát ez már bent van a sejtben, így ni...

magukkal hoznak egy fehérjét.

Ha azt kérded, hogy honnan van ez a fehérje,

nos, mindez egy másik sejtből származik.

Egy másik sejt aminosavait, riboszómáit, nukleinsavait

és egyebeit használták fel a felépítésükhöz.

Tehát minden fehérjéjüket

egy másik sejtből szerezték,

közöttük ezt a fehérjét is,
az úgynevezett reverz transzkriptázt.

A reverz transzkriptáz pedig fogja az RNS-t

és a kódja alapján DNS-t készít.

Tehát RNS alapján DNS-t.

Amikor ezt felfedezték, hát...

addig azt hitték, hogy ez csak
a DNS-től az RNS felé működik,

de ezzel megdőlt a korábbi elképzelés.

Tehát RNS alapján DNS-t kódol,

és ha ez nem volna elég,

még be is illeszti ezt a DNS-t a gazdasejt DNS-ébe.

Ez a DNS tehát beépül a gazdasejt DNS-ébe.

Legyen a gazdasejt DNS-e sárga,

ez itt a sejtmagja.

Szó szerint belepiszkál

a megfertőzőtt sejt genetikai állományába.

Amikor a baktériumokról szóló videót készítettem,

elmondtam, hogy a testünkben

minden emberi sejtre húsz baktériumsejt jut.

Ezek velünk együtt élnek, a testünk hasznos részei,

ők adják a szárazanyagunk 10 %-át, és a többi.

De a baktériumok lényegében kívülállók.

Nem változtatnak meg bennünket.

A retrovírusok viszont szó szerint

megváltoztatják a génállományunkat.

Úgy értem, a személyes génjeim

meghatározzák azt, hogy ki vagyok.

De ezek a fickók egyszerűen belém másznak,

és megváltoztatják a génállományomat.

Attól kezdve, hogy a DNS részévé váltak,

a természetes folyamat a DNS-től
az RNS-en át a fehérjéig

az ő fehérjéiket fogja kódolni.

Mindazt, amire szükségük van.

Van, hogy csak tétlenül szunnyadnak,

aztán egyszer csak

– például valamilyen környezeti hatásra –

ismét másolódni kezdenek.

Elkezdenek sokszorozódni.

De ezt a folyamatot közvetlenül

a gazdasejt DNS-éből irányítják.

A gazdaszervezet részévé válnak.

Elképzelni sem tudok ennél bensőségesebb viszonyt.

Úgy válnak egy szervezet részévé,
hogy beépülnek a DNS-ébe.

Márpedig nincs más,

ami ennyire egyértelműen maghatározna egy élőlényt.

Ha ez önmagában nem volna elég hátborzongató...

(Közbevetőleg jelzem,

hogy a gazdasejt DNS-ébe beépült vírust

provírusnak nevezzük.)

De ha ez önmagában nem volna elég hátborzongató,
a becslések alapján...

...ha ez megfertőz egy sejtet
az orromban vagy a karomban,

a megfertőzött sejt mitózisával
keletkező összes utódsejtben –

– amelyek genetikailag azonosak –

– jelen lesz a vírus DNS-e.

Ez nem is lenne gond,

hiszen legalább a gyerekeim nem öröklik,

azaz legalább nem válik a fajom részévé.

De a vírus nem csak a testi sejteket fertőzheti meg,

hanem a csírasejteket is.

Bejuthat egy csírasejtbe.

Amint tanultuk, a csírasejtek

hozzák létre az ivarsejteket.

Férfiakban a spermiumokat, nőkben a petesejteket.

Gondold el, egy csírasejt megfertőződése,

a csírasejt DNS-ébe való beépülés oda vezet,

hogy továbbörökítem a vírus DNS-ét a gyermekeimnek,

ők pedig a saját gyermekeiknek.

Önmagában ez a gondolat, legalábbis az én számomra

eléggé hajmeresztő.

A becslések alapján 5-8 %...

– és így elég bizonytalanná válik az,

hogy mi, emberek, mik is vagyunk valójában –

tehát a becslések szerint az emberi genom 5-8 %-a...

...a baktériumokról szólva megjegyeztem,

hogy ők kívülállók.

De a jelenlegi becslések alapján...
(Ennek több helyen utánanéztem.

Van, aki 8%-ot ír, van aki 5%-ot,

ebben sok a találgatás.

Ezt az egyes élőlények DNS-ének

hasonlósága alapján állapítják meg).

De becslések szerint az emberi genom 5-8%-a
vírusoktól származik,

ősi retrovírusokból, amik beépítették magukat

az emberi csírasejtvonalba,

azaz a humán DNS-be.

Ezeket endogén retrovírusoknak nevezik.

Szerintem ez észbontó, mivel eszerint

ezek nem valami kívülállók,

amik a számunkra hasznosak vagy károsak.

Eszerint mi, vagyis a mi a DNS-ünk 5-8 %-a

valójában vírus eredetű.

Ez egy újabb tényező

a genetikai változatossággal kapcsolatban.

A vírusok ugyanis képesek valamire,

amit horizontális DNS-transzfernek nevezünk.

Gondold végig, ahogy a vírus
egyik fajról a másikra terjed,

az A fajról a B fajra,

és mutálódik, hogy bejuthasson
ezekbe a sejtekbe,

magával vihet egy kis...

Magával viszi a saját DNS-ét,

ami őt azzá teszi, ami,

de néha, ezeknek a részeknek a kódolása közben...

Mondjuk, ez itt egy provírus.

A kék szakasz az eredeti vírus.

A sárga rész az élőlény eredeti DNS-e.

Működés közben néha
magával ragad egy-egy darabkát

a gazdaszervezet DNS-éből.

Ennek a nagy része persze a vírus DNS-e,

de az átírás során belekerülhet egy kis darab,

belekerülhet egy kis darab
a gazdaszervezet korábbi DNS-éből.

Ezzel lényegében kivág egyes darabokat
az egyik élőlény DNS-éből,

és átviszi egy másik élőlénybe.

Átviheti ugyanazon faj egyik egyedéből a másikba.

Ez akár különböző fajok között is végbemehet.

Egyszeriben kiderül,

hogy a DNS átugorhat egyik fajról a másikra,

ami egyszerűen, nem is tudom...

számomra azt mutatja,
milyen szoros a kapcsolatunk.

Azt gondolhatjuk magunkról, hogy önálló faj vagyunk,

csak egymással szaporodunk,

és a genetikai változatosságunk

csak a populáción belül érvényesül.

A vírusokkal azonban bekerül a képbe

a horizontális génáramlás, transzdukció útján.

A horizontális transzdukció lényege az,

hogy a vírus a másolódása során

magával vihet egy kis darabot abból az élőlényből,

amelyikből épp kiszabadul,

magával viheti a DNS-ének egy kis darabját

és továbbadja a következő megfertőzött élőlénynek.

Így ez a DNS szakasz

egyik élőlényről a másikra ugrál.

Így egyfajta egységbe köti
az összes DNS alapú életet,

azaz minden ismert életet ezen a bolygón.

És ha mindez még mindig nem elég hajmeresztő,

(a legmeredekebb részt a végére tartogatom),

rengeteget beszélhetnénk
a vírusok ezerféle csoportjáról.

Csak hogy megismerjünk néhány szakkifejezést:

a baktériumokra támadó vírusokat
(sok ilyen van),

azért tanulmányozzuk alaposan,

mert hasznos alternatívát jelenthetnek az antibiotikumokkal szemben.

A baktériumokat megtámadó vírusokat...

(néha a baktériumok sokkal rosszabak, mint a vírusok)

...bakteriofágoknak nevezik.

Beszéltem már a DNS-ükről.

A baktériumok vastag sejtfalán keresztül

úgy juttatják be a DNS-üket, mint egy injekciót.

A DNS-ről szólva említettük, hogy mi az a provírus.

Amikor a vírus a sejt lízisét okozza,

azt litikus ciklusnak nevezzük.

Ezeket a szakkifejezéseket jó tudni,

ha biológia vizsgára készülsz.

Azt, amikor a vírus beépül a DNS-be,

és ott szunnyad, beágyazódva a gazdasejt DNS-ébe,

és egy ideig ott pihen,

ezt lizogén ciklusnak nevezzük.

Többnyire a provírus tulajdonképpen

egy lizogén ciklust hajt végre az eukariótákban,

azaz a sejtmagvas élőlényekben.

A lizogén cikluson általában azt értjük,

hogy a vírus DNS ott szunnyad

a baktérium DNS-ében.

Azaz a bakteriofág DNS-e ott szunnyad

a baktérium DNS-ében.

Hogy megmutassam, mindez „hogy néz ki”,

Itt van két kép a Wikipédiáról.

Az egyik forrása a CDC (Centers for Disease Control).

Itt ez a sok kis zöld pötty...

(Ez egy színes kép, az eredeti fekete-fehér volt.)

...ez a sok kis zöld pötty szerteszét a felszínen...

Ez a nagy gömb egy fehérvérsejt.

Az immunrendszerünk egyik tagja.

Szóval ez egy fehérvérsejt.

Amik a felszínén előbukkanak,

mintegy kisarjadzanak a fehérvérsejtből,

egyben éreztetve a méretviszonyokat is,

ezek HIV-1 vírusok.

A következő neveket már ismered:

A HIV olyan vírus, amely fehérvérsejteket fertőz meg.

Az AIDS olyan tünetegyüttes, amelyik

az immunrendszer teljes legyengülésével jár.

Sokszor olyan fertőzéseket okoz,

amelyeket az erős immunrendszerű emberek

észre sem vesznek.

De elég ijesztő.

Ezek a kis jószágok bejutottak ebbe a nagy sejtbe,

és a sejt saját eszközeit használták ki,

saját DNS, RNS és fehérjekapszidok készítésére..

Ezután előbújnak a sejtből,

és elvisznek egy kis darabot a membránjából.

Ráadásul még a DNS-ük egy darabját is otthagyják

a sejt saját DNS-ében.

Jól felforgatják a sejtet.

Itt egy másik ijesztő kép.

Ezek bakteriofágok.

Itt van, amiről korábban szóltam.

Ez itt egy baktérium.

Ez a sejt fala, ami jó szilárd.

Túl kemény ahhoz, hogy csak úgy belemerüljenek.

Nem lehet belemerülve összeolvadni a membránjával.

Így a vírusok a baktérium felszínére tapadnak.

Akár egy injekciót,

bejuttatják a genetikai anyagukat a baktériumsejtbe.

A méreteket látva mást is elképzelhetsz.

Ez itt egy sejt.

Olyan nagynak látszik, mint egy bolygó.

Vagy itt ez a baktérium.

A vírusok sokkal kisebbek.

Körülbelül százszor kisebbek, mint a baktériumok.

Ehhez a sejthez képest pedig még annál is kisebbek.

Rettentő nehéz őket kiszűrni, vagyis távol tartani,

mert annyira icipicik.

Ha úgy véled, hogy ezek

csak egzotikus különlegességek,

mint a HIV, az Ebola vagy a SARS,

akkor igazad van.

De vannak közönségesek is.

A videó elején mondtam,

hogy meg vagyok fázva.

Azért vagyok náthás, mert valami vírusok

megfertőzték a szövetet az orrjáratomban.

Ettől folyik az orrom, és egyebek.

Vírusok okozzák a bárányhimlőt is,

a herpes simplex vírus okozza az ajakherpeszt.

Mindenütt velünk vannak.

Szinte bizonyos, hogy benned is van valamilyen vírus.

Mindenfelől körülvesznek.

Ez egy nagyon zavarbaejtő filozófiai kérdés.

Hiszen az elején azzal kezdtem, hogy mindez élet-e?

Amikor bemutattam őket, azt mondtam,

nézd, ez csak pár fehérjeburok,

amely néhány nukleinsav molekulát rejt,

ami semmit sem csinál,

és nem úgy tűnik, mintha élne.

Nem mozog, nincs anyagcseréje,

nem eszik, nem szaporodik.

De amint végiggondolod, hogy mit művel a sejtekkel,

hogyan használja őket a szaporodásra,

üzleti nyelven ennek a neve „alacsony eszközkészlet”.

Nincs szüksége saját eszközökre,

mert a mások eszközeit tudja
használni a szaporodásához.

Akár úgy is tekinthetnénk,

mint egy okosabb életformát,

hiszen nem kell annyi nehézséggel megküzdenie,

mint a többi életformának.

Megkérdőjelezi azt, hogy mi az élet,

sőt azt is, hogy mi magunk mik vagyunk.

DNS-t tartalmazó élőlények vagyunk-e,

vagy csak a DNS-t szállító eszközök?

És ezek a legfontosabb kérdések.

A vírusfertőzések pedig lényegében háborúk

a DNS és RNS különböző formái között.

Nem akarom agyonfilozofálni a dolgot,

de remélem, hogy ebből kapsz egy képet arról,
hogy mik is a vírusok,

és hogy számomra miért ők

az egész biológia legérdekesebb (élő?)lényei.