Három gondolat, három ellentmondás. Vagy mégsem
-
0:01 - 0:03A nevem Hannah,
-
0:03 - 0:05és ez egy palindrom.
-
0:05 - 0:11Vagyis olyan szó, ami oda-vissza ugyanaz,
-
0:12 - 0:13ha kibetűzzük.
-
0:13 - 0:15Az a helyzet –
-
0:15 - 0:16(Nevetés)
-
0:17 - 0:19nálunk a családban
mindenkinek ilyen a neve, -
0:19 - 0:21ez amolyan családi hagyomány.
-
0:21 - 0:24Mum, Dad – Anya, Apa
-
0:24 - 0:26(Nevetés)
-
0:26 - 0:28Nan, Pop.
-
0:28 - 0:29(Nevetés)
-
0:31 - 0:33A bátyám meg Kayak.
-
0:34 - 0:35(Nevetés)
-
0:35 - 0:37Hát tessék.
-
0:37 - 0:39Itt egy kis humor [annak, aki vágyik rá].
-
0:39 - 0:40(Nevetés)
-
0:40 - 0:43Szeretem a dolgokat viccel elütni,
mert humorista vagyok. -
0:43 - 0:46Szóval, két dolgot már tudnak rólam:
-
0:46 - 0:48Hannah a nevem és humorista vagyok.
-
0:48 - 0:49Nem vesztegetem az időt.
-
0:49 - 0:51Itt a harmadik, amit megtudhatnak:
-
0:51 - 0:55Nem hiszem, hogy jó
lennék az őszinte beszédben. -
0:55 - 0:58Vakmerőség így kezdeni egy előadást,
-
0:58 - 0:59de ez az igazság.
-
1:00 - 1:02Mindig elég nehezen ment,
-
1:02 - 1:04hogy gondolataimat szavakba öntsem.
-
1:06 - 1:08Így kicsit ellentmondásosnak tűnik,
-
1:08 - 1:10hogy valaki, akinek nem
erőssége a csevegés, -
1:10 - 1:13dumaszínházat csináljon.
-
1:13 - 1:15De tessék, itt van.
-
1:15 - 1:17Olyan, amilyen.
-
1:17 - 1:21Először akkor próbáltam ki magam
a stand-pup ... up műfajában... -
1:21 - 1:22Látják? Látják?
-
1:22 - 1:23(Nevetés)
-
1:25 - 1:28Először a húszas éveim
vége felé próbálkoztam -
1:28 - 1:29dumaszínházzal,
-
1:29 - 1:35annak dacára, hogy betegesen félős vagyok,
szinte kuka az önbizalomhiányommal, -
1:35 - 1:37sosem volt korábban mikrofon a kezemben.
-
1:37 - 1:41Mégis tudtam, mihelyst megálltam
a hallgatóság előtt, -
1:42 - 1:44tudtam, még mielőtt
belekezdtem első viccembe, -
1:45 - 1:47tudtam, hogy tényleg
szeretem a stand-upot, -
1:48 - 1:50és a stand-up is szeret engem.
-
1:50 - 1:53De esküszöm, fogalmam sincs, miért,
-
1:54 - 1:59Mitől olyan jó csinálni valamit,
amiben annyira gyenge vagyok. -
1:59 - 2:00(Nevetés)
-
2:00 - 2:03Képtelen voltam rájönni,
fel nem foghattam. -
2:03 - 2:05Végül csak rájöttem.
-
2:05 - 2:08Mielőtt elmagyaráznám, hogy miért van az,
-
2:08 - 2:11hogy jó lehetek valamiben,
amiben valójában gyenge vagyok, -
2:11 - 2:14hadd keverjek még ide
egy másik ellentmondást, megemlítve, -
2:14 - 2:18hogy nem sokkal az után,
hogy megfejtettem, hogy miért van ez, -
2:18 - 2:21úgy döntöttem, felhagyok a nevettetéssel.
-
2:21 - 2:24Mielőtt elmagyarázom ezt
a kis ellentmondás-koncot, -
2:24 - 2:27amit csak most vetettem az ebek közé,
hogy rágódjanak rajta, -
2:27 - 2:29engedjék meg, hogy elmondjam azt is,
-
2:29 - 2:32azzal, hogy felhagytam vele,
indult be humorista karrierem. -
2:32 - 2:33(Nevetés)
-
2:34 - 2:38Tényleg beindult, olyannyira,
hogy amikor felhagytam a nevettetéssel, -
2:38 - 2:41én lettem a földkerekség
legtöbbet emlegetett humoristája, -
2:41 - 2:45mert kétségtelen, még gyengébb vagyok
visszavonulásom megszervezésében, -
2:45 - 2:47mint az őszinte beszédben.
-
2:49 - 2:52Nos, mindeddig annyit tettem,
-
2:52 - 2:56hogy az életrajzi részletek
megkapirgálása nélkül -
2:56 - 2:58utaltam rá, hogy három gondolatot
-
2:59 - 3:00szeretnék ma megosztani önökkel.
-
3:00 - 3:04Ezt úgy értem el, hogy felfedtem
önöknek három ellentmondást: -
3:04 - 3:07egy – nem valami jó a beszélőkém,
és jó a beszélőkém; -
3:07 - 3:10kiszállok, és mégsem. szálltam ki.
-
3:10 - 3:11Három gondolat, három ellentmondás.
-
3:11 - 3:14Ha most arra kíváncsiak,
miért csak két dolog szerepel -
3:14 - 3:16az úgynevezett hármas listámon –
-
3:16 - 3:16(Nevetés)
-
3:16 - 3:19emlékeztetem önöket,
ez az ellentmondások listája. -
3:19 - 3:20Ne adják fel!
-
3:20 - 3:21(Nevetés)
-
3:23 - 3:27A TED-es stáb azt tanácsolta,
hogy egy ilyen hosszúságú előadásban -
3:27 - 3:30legjobb csak egyetlen
gondolatot megosztani. -
3:31 - 3:32Erre én nemet mondtam.
-
3:32 - 3:34(Nevetés)
-
3:36 - 3:37Mit tudhatnak ők erről?
-
3:38 - 3:43Hogy elmondjam, miért nem törődöm
egy ilyen, valóban jó tanáccsal; -
3:43 - 3:45visszatérek az előadásom elejéhez,
-
3:45 - 3:47a palindromos viccemhez.
-
3:47 - 3:51Ez a humorban szokásos
kedvenc trükkömet használja, -
3:51 - 3:52a hármas szabályt.
-
3:52 - 3:54Állítunk valamit,
-
3:54 - 3:55aztán ezt megerősítjük
-
3:55 - 3:57egy listával.
-
3:57 - 3:59Nálunk mindenkinek palindrom a neve:
-
3:59 - 4:02Mum, Dad, Nan és Pop.
-
4:02 - 4:06Az első két gondolat megalkot egy mintát,
-
4:06 - 4:08ez a minta pedig felébreszt egy elvárást.
-
4:08 - 4:11Azután a harmadik tag fejbevág –
Kayak – tessék? -
4:11 - 4:13Ez a hármasszabály.
-
4:13 - 4:15Egy, kettő, – meglepetés!
-
4:15 - 4:16(Nevetés)
-
4:21 - 4:26Nos, a hármasszabály
nemcsak mesterségemben alap, -
4:26 - 4:28hanem abban is, ahogy kommunikálok.
-
4:28 - 4:31Nem fogok ezen változtatni senki kedvéért,
-
4:31 - 4:32még a TED-éért sem,
-
4:32 - 4:35megmutatom, a három betű nálam:
-
4:36 - 4:37Technikáról, Emberekről –
-
4:37 - 4:39Dilettánsok.
-
4:39 - 4:40(Nevetés)
-
4:42 - 4:44Működik ez mindig, ugye?
-
4:46 - 4:48De csupán a tréfa nem elég,
-
4:48 - 4:50hogy ütősek legyünk profi humoristaként.
-
4:50 - 4:53Tudnunk kell azon
a keskeny mezsgyén járni, -
4:53 - 4:56ami a kedvesség és az őszinteség
határán húzódik. -
4:56 - 5:01Rájöttem, hogy leghatékonyabb módja annak,
hogy kellőképp kedves legyek, -
5:01 - 5:05hogy túlzott nyíltságom háttérbe kerüljön,
-
5:05 - 5:08hogy nem vicceket,
hanem történeteket mesélek. -
5:08 - 5:10Így stand-up rutinom
bővelkedik történetekben: -
5:10 - 5:12hogyan nőttem fel, coming-outom története,
-
5:12 - 5:16történetek zaklatásokról, melyek azért
értek, mert nem egyszerűen nő vagyok, -
5:16 - 5:19hanem nagydarab, férfias nő,
-
5:19 - 5:23Ha megnézik a munkáimat a neten,
figyeljék a hozzászólásokat -
5:23 - 5:25pl. a zaklatásokról
-
5:25 - 5:26(Nevetés)
-
5:27 - 5:30Ideje az előadásban
második sebességre kapcsolni, -
5:30 - 5:35elmondok önöknek egy történetet
mindarról, amiről beszéltem. -
5:35 - 5:37Élete utolsó pár napjában
-
5:37 - 5:40Nagymamát emberek vették körül,
-
5:40 - 5:42sok-sok ember,
-
5:42 - 5:44mert Nagymama egy nagy és szerető család
-
5:44 - 5:47matriarchája volt.
-
5:47 - 5:49Szóval, akinek eddig
nem lett volna világos, -
5:50 - 5:51én ehhez a családhoz tartozom.
-
5:52 - 5:55Voltam olyan szerencsés,
hogy el tudtam köszönni Nagymamától -
5:55 - 5:57az utolsó nap.
-
5:57 - 6:00De ő akkorra már begubózott,
-
6:00 - 6:03tehát ez egyoldalú búcsú volt.
-
6:04 - 6:06Sok mindenen elgondolkodtam,
-
6:06 - 6:09olyasmiken, amiken már régóta nem,
-
6:09 - 6:12mint azokon a leveleken,
amiket akkor írtam Nagymamának, -
6:12 - 6:13amikor elkezdtem az egyetemet,
-
6:13 - 6:17olyan leveleken, amelyekben vicces
történeteket, anekdotákat meséltem, -
6:17 - 6:19kiszínezve őket,
hogy szórakoztassam velük. -
6:19 - 6:22Emlékszem, mennyire nem tudtam kifejezni
azt a nyugtalanságom és félelmem, -
6:22 - 6:27ami eltöltött akkoriban,
ahogy a magam erejéből próbáltam -
6:27 - 6:31olyan világban elevickélni,
ami túlságosan tág volt nekem. -
6:31 - 6:34De emlékszem arra is, hogy megnyugvást
találtam azokban a levelekben, -
6:34 - 6:37mert úgy írtam,
hogy Nagymamához szóljanak. -
6:38 - 6:41De ahogy a világ egyre nyomasztóbb lett,
-
6:41 - 6:45én meg egyre kevésbé
voltam képes megérteni, -
6:45 - 6:47felhagytam a levelekkel.
-
6:48 - 6:53Egyszerűen úgy gondoltam, életem nem
olyan, amiről Nagymama szívesen olvasna. -
6:54 - 6:57Nagymama nem tudta, hogy meleg vagyok,
-
6:57 - 6:58és kb. hat hónappal a halála előtt,
-
6:59 - 7:01csak úgy a semmiből, megkérdezte
tőlem, hogy van-e barátom. -
7:02 - 7:06Emlékszem, tudatosan úgy döntöttem akkor,
-
7:06 - 7:08hogy nem mondom el neki,
hogy meleg vagyok. -
7:09 - 7:12Azért döntötem így, mert tudtam,
hogy élete a vége felé közeledik, -
7:12 - 7:14és véges az idő, amit vele lehetek,
-
7:14 - 7:17nem akartam beszélni olyan
dolgokról, amikben különbözünk. -
7:17 - 7:20Olyanokról akartam, ami összeköt minket.
-
7:21 - 7:22Tehát másra tereltem a szót.
-
7:23 - 7:26Akkoriban úgy éreztem, ez a helyes döntés.
-
7:26 - 7:29De ahogy láttam, hogy Nagymama élete
-
7:29 - 7:32az elkerülhetetlen vég felé közelít,
-
7:32 - 7:35nem szabadulhattam a gondolattól,
hogy hibát követtem el azzal, -
7:35 - 7:38hogy nem avattam be életem
ilyen meghatározó részletébe. -
7:39 - 7:43De tudtam azt is, hogy elszalasztottam
már a megfelelő alkalmat, -
7:43 - 7:45ahogy Nagymama mondani szokta,
-
7:45 - 7:48"Ezek már mind belefőttek a levesbe,
-
7:48 - 7:50késő már kivenni a hagymát."
-
7:50 - 7:51(Nevetés)
-
7:52 - 7:54Ezen elgondolkoztam,
-
7:54 - 7:58és eszembe jutott, hogyan kellett
elboldogulnom a túl sok hagymával -
7:58 - 7:59még gyerekként,
-
8:00 - 8:04olyan államban melegként felnőve,
ahol tiltott volt a homoszexualitás. -
8:04 - 8:07Ez a gondolat láthatóvá tette,
milyen szorosan körbefonnak -
8:07 - 8:11belső szégyenem indái.
-
8:11 - 8:14És ezzel együtt
végiggondoltam sérüléseimet: -
8:14 - 8:17az erőszakot, abúzust, megerőszakolásomat.
-
8:20 - 8:22És mindezekkel a gondolatokkal
együtt felmerült bennem -
8:22 - 8:25egy másik is, egy kérdés,
-
8:26 - 8:27amire nem volt válaszom:
-
8:28 - 8:30Mi dolgom a világban?
-
8:32 - 8:35Az egész családomból Nagymamához
éreztem legközelebb magam. -
8:36 - 8:39Úgy értem, rá hasonlítottam a leginkább.
-
8:39 - 8:41De nem ezekben a napokban.
-
8:41 - 8:43A halál tényleg megváltoztatja
az embereket. -
8:43 - 8:44Ez –
-
8:44 - 8:45(Nevetés)
-
8:45 - 8:46ez az ő humora.
-
8:47 - 8:50De akiről úgy éreztem,
rá hasonlítok leginkább a világon, -
8:50 - 8:52anya volt, nagymama, dédnagymama,
-
8:52 - 8:54üknagymama.
-
8:54 - 8:58És én? Én csak
egy levél vagyok a családfán. -
8:58 - 9:02Abban sem vagyok egészen biztos,
hogy nem hullottam-e már le róla. -
9:02 - 9:04Mi dolgom van a világban?
-
9:06 - 9:11Nagymama halála utáni
évemben alkottam a legtöbbet -
9:11 - 9:12egész életemben.
-
9:12 - 9:14Felteszem, ez azért volt,
-
9:14 - 9:17mert végül sikerült összeszednem
csapongó gondolataimat. -
9:17 - 9:20Én nem lineárisan gondolkozom.
-
9:20 - 9:22Vizuális típus vagyok,
látom a gondolataimat. -
9:22 - 9:24Nincs fotografikus memóriám,
-
9:24 - 9:30sem olyan galéria a fejemben,
amely érzékszervi benyomásokra épülne. -
9:30 - 9:35Ennél több az, amit kaptam:
az állandóan alakuló képi nyelvet, -
9:35 - 9:36amit kifejlesztettem,
-
9:36 - 9:40amit tökéletesen értek,
és amin gondolkodni szoktam, -
9:40 - 9:42de megkínlódom, ha le kell fordítanom.
-
9:42 - 9:46Nem tudok sem festeni, sem rajzolni,
sem szoborni, de még kreatívkodni sem. -
9:46 - 9:48Ami az írást illeti,
-
9:48 - 9:54az még csak megy, de nem más,
mint a fordítás körülményes folyamata, -
9:54 - 9:56és nem érzem úgy,
hogy ez lenne a munkám lényege. -
9:56 - 10:01És ami az őszinte beszédet illeti,
ahogy mondtam, nem vagyok valami jó benne. -
10:01 - 10:02A beszédet mindig is
-
10:02 - 10:06a bennem kavargó világ
silány pillanatképének tekintettem. -
10:07 - 10:08Mindez azt jelenti,
-
10:08 - 10:13hogy mindig jóval többet értettem
a világból, mint amit képes voltam átadni. -
10:14 - 10:16Nagyjából egy évvel Nagymama halála előtt
-
10:16 - 10:19autistaként diagnosztizáltak hivatalosan.
-
10:19 - 10:21Számomra ez inkább jó hír volt.
-
10:22 - 10:27Mindig éreztem, hogy az életem nem tudom
úgy szervezni, ahogyan egy normális ember, -
10:27 - 10:30mert depressziós és ideges vagyok.
-
10:30 - 10:30De kiderült,
-
10:31 - 10:33azért voltam depressziós és ideges,
-
10:33 - 10:36mert nem tudtam normális
emberként rendezni az életem, -
10:36 - 10:38mert nem voltam normális,
-
10:38 - 10:40és én ezt nem tudtam.
-
10:40 - 10:42Nem állítom, hogy nem
küszködöm még mindig. -
10:42 - 10:44Minden napom kis részlet a küzdelemből,
-
10:44 - 10:45hogy őszinte legyek.
-
10:45 - 10:48De már legalább tudom, hogy miért küzdök.
-
10:48 - 10:52és hát nem azért,
hogy megközelítsem a normalitást. -
10:52 - 10:55Nem menekülök a vihartól,
-
10:55 - 11:00hanem meg akarom találni
a vihar szemét, amennyire csak tudom. -
11:00 - 11:04Nem úgy, ahogy a spektrumosok
általában nyugalmukat megtalálják – -
11:04 - 11:08repetitív viselkedés, rutinok,
mániákus gondolkodás –, -
11:08 - 11:14az én utam más:
egyenest neki a vihar szemének: -
11:15 - 11:16a dumaszínház.
-
11:16 - 11:20Ha kell rá egyéb bizonyíték is,
hogy neurodivergens vagyok, hát igen, -
11:20 - 11:25teljes nyugalommal megteszek olyan dolgot,
amitől a legtöbben frászt kapnának. -
11:25 - 11:27Lényegében rekurrens depressziós vagyok.
-
11:27 - 11:28(Nevetés)
-
11:31 - 11:35A diagnózis adott egy olyan fogódzót
önmagam megértéséhez, -
11:35 - 11:36amiben megkapaszkodhattam.
-
11:37 - 11:39Magyarázatot nyert csodabogárságom,
-
11:39 - 11:40és egy ideig boldog voltam
-
11:40 - 11:43ezzel a hirtelen megtalált bizonyossággal,
-
11:43 - 11:47De Nagymama halála után
ez a bizonyosság halványulni kezdett, -
11:48 - 11:51mert én gondolkodva gyászolok.
-
11:51 - 11:53És ezzel a gyásszal
-
11:53 - 11:56hirtelen tisztán láttam,
-
11:56 - 12:01hogy mindig mennyire elszigetelt voltam.
-
12:02 - 12:06Mi dolgom a világban?
-
12:07 - 12:13Sokat gondolkoztam azon, mennyi minden
közös az autizmusban és a PTSD-ben. -
12:13 - 12:14És kezdtem megijedni,
-
12:14 - 12:16mert nekem mindkettő van.
-
12:16 - 12:19Legyőzöm őket valaha?
-
12:20 - 12:22Mindig azt mondták nekem,
-
12:22 - 12:26hogy a traumából a történet lényegének
elbeszélésével lehet kijönni. -
12:26 - 12:28Ez nálam megvolt,
-
12:28 - 12:31de még mindig a traumáim áldását élveztem.
-
12:31 - 12:35Mindez belefőtt már a levesembe,
de a hagyma még mindig csípett. -
12:35 - 12:37Ezen a ponton ismertem fel,
-
12:38 - 12:40hogy történeteimet azért mondtam,
hogy nevettessek; -
12:40 - 12:43kimetszettem belőlük
a sötétséget, a fájdalmat, -
12:43 - 12:47magamnak tartván meg traumámat
hallgatóságom nyugalma kedvéért. -
12:48 - 12:51A nevetésen keresztül
találtam kapcsolatot másokkal, -
12:51 - 12:54miközben továbbra is
mélységesen egyedül voltam. -
12:54 - 12:57Mi dolgom a világban?
-
12:57 - 12:59Nem volt rá válaszom,
-
12:59 - 13:00de támadt egy ötletem.
-
13:01 - 13:03Az volt az ötlet, hogy elmondom
a magam igazságát -
13:04 - 13:05teljes egészében,
-
13:06 - 13:11nem nevettetek, hanem elmondom a traumám
zsigeri fájdalmát teljes valóságában. -
13:11 - 13:14Kigondoltam, hogy legjobb
erre a dumaszínház. -
13:14 - 13:16Ezt is tettem.
-
13:16 - 13:20Olyan dumaszínházat csináltam,
amiben nem szent a poén; -
13:20 - 13:23fütyültem a vonalra, amiről elvárják,
hogy az előadó már ne lépje át, -
13:23 - 13:25hanem ott süsse el
a poénjait, és csiklandozzon. -
13:25 - 13:26Nem álltam meg.
-
13:26 - 13:28Átléptem ezt a vonalat,
-
13:28 - 13:31belegyalogoltam a hallgatóság gyomrába.
-
13:32 - 13:34Nem megnevettetni akartam őket,
-
13:35 - 13:37meghökkenteni akartam.
-
13:37 - 13:38fejbe vágni,
-
13:38 - 13:42és így meg tudták hallgatni történetem,
befogadni fájdalmam, -
13:42 - 13:47úgy mint, egyének, nem pedig
mint eszement, röhögő tömeg. -
13:47 - 13:50Így tettem, előadásom címe Nanette volt.
-
13:50 - 13:52Nos, sokan...
-
13:52 - 13:53(Taps)
-
13:58 - 13:59Sokan mondták,
-
14:00 - 14:02hogy a Nanette nem igazi komédia.
-
14:02 - 14:07Bár egyet is értettem, hogy nem az,
-
14:07 - 14:09azok az emberek mégis tévedtek,
-
14:09 - 14:10(Nevetés)
-
14:10 - 14:12mert arra alapozták érveiket,
-
14:12 - 14:16hogy ez nem fogható fel komédiaként.
-
14:17 - 14:20Pedig hát az.
-
14:20 - 14:24Vettem mindazt, amit a műfajról tudtam –
-
14:24 - 14:27az összes trükkjét,
eszközét, csínját-bínját – -
14:27 - 14:30fogtam mindezt, és szilánkjaira törtem.
-
14:30 - 14:33Nem lehet szilánkjaira törni egy komédiát,
-
14:33 - 14:35ha nem az.
-
14:35 - 14:37A puha pöcsöt sem.
-
14:37 - 14:39(Nevetés) (Taps)
-
14:44 - 14:45Nem ez volt a célom.
-
14:45 - 14:49A cél nem az volt,
hogy egyszerűen összetörjem. -
14:50 - 14:54Az volt a célom, hogy úgy törjem össze,
hogy újjáépíthessem, átalakítsam -
14:54 - 14:58újraformálhassam valami olyanná,
-
14:58 - 15:00amit meg kell osztanom,
-
15:00 - 15:03és ezt értettem azon,
hogy felhagytam a nevettetéssel. -
15:05 - 15:07Valószínűleg ezen a ponton mondják:
-
15:07 - 15:10"Óh, remek, de pontosan mi a három ötlet?
-
15:10 - 15:12Nem egészen világos."
-
15:12 - 15:14Na, hogy eljátszottam, mit kérdeznének!
-
15:15 - 15:16(Nevetés)
-
15:19 - 15:24Biztos vagyok benne, már jó
néhányan rájöttek a három ötletre, -
15:24 - 15:27Okos közönség, akárhogy is,
-
15:27 - 15:29szóval, egy csöppet sem lepődtem meg.
-
15:29 - 15:33De talán önök meglepődhettek,
amikor rájöttek, nincs három ötletem. -
15:33 - 15:37Azt mondtam, hogy három van,
és ez hazugság volt. -
15:37 - 15:40Egyszerű félrevezetés volt –
nagyon vicces tudok lenni. -
15:40 - 15:46Helyette egész marokkal
szórtam a gondolataimat, -
15:47 - 15:49osztogattam végig az előadásomban.
-
15:50 - 15:51Hogy miért tettem?
-
15:52 - 15:53Nem azért, mert "csak",
-
15:55 - 15:58hanem mert Nagymama mindig azt mondta:
-
15:59 - 16:04"Nem is a kert számít igazán,
hanem kertészkedés." -
16:04 - 16:08A Nanette tanított meg
a közhely igazságára. -
16:08 - 16:11Teljesen fel voltam készülve rá,
hogy felbontják a szerződésem, -
16:11 - 16:16hogy elmondjam történetem
teljes igazságát és fájdalmát, -
16:16 - 16:21ami végképp kivetett volna
a művészet és az élet peremére. -
16:22 - 16:28Erre számítottam, kész voltam erre is,
csak hogy elmondhassam az igazságom. -
16:28 - 16:31De nem ez történt.
-
16:31 - 16:34A világ nem vetett ki magából,
hanem közelebb húzott. -
16:35 - 16:39A szakításon keresztül
találtam meg a kapcsolódást. -
16:40 - 16:42Hosszú időbe tellett megértenem,
-
16:42 - 16:44hogy ami az ellentmondás lényege,
-
16:44 - 16:47az egyben az ellentmondás lényeg is,
-
16:47 - 16:52hogy miért vagyok olyan jó valamiben,
amiben annyira rossz vagyok. -
16:53 - 16:55Látják, a való életben küszködöm azzal,
-
16:55 - 16:57hogy beszélhessek nyilvánosság előtt,
-
16:57 - 17:03mert idegrendszeri sajátosságom
nehézzé teszi, hogy egyszerre -
17:04 - 17:07gondolkodjak, figyeljek, beszéljek,
-
17:07 - 17:08és feldolgozzam az új információkat.
-
17:09 - 17:11De a színpadon nem kell gondolkodnom.
-
17:11 - 17:13Jó előre felkészülök gondolataimmal.
-
17:14 - 17:16Nem kell figyeljek. Ez az önök dolga.
-
17:16 - 17:17(Nevetés)
-
17:18 - 17:20Nem igazán kell beszéljek,
-
17:20 - 17:23mert szigorúan véve csak
felmondom a betanult szöveget. -
17:24 - 17:26Mindez meghagyja számomra,
-
17:27 - 17:29hogy minden tőlem tellőt megtehessek,
-
17:30 - 17:34hogy remek kapcsolatot
építsek fel a hallgatósággal. -
17:36 - 17:39És a Nanette tapasztalata megtanított rá,
-
17:39 - 17:43hogy a kapcsolat nem csak tőlem függ.
-
17:44 - 17:46Önöknek is részük van benne.
-
17:47 - 17:50A Nanette bennem kezdődött,
-
17:50 - 17:54de mára az egész világ
lelkében él és növekszik, -
17:54 - 17:57olyan lélekben,
amibe én bele sem tartozom. -
17:57 - 17:59De megbecsülöm, hogy kapcsolódom hozzá.
-
18:01 - 18:04Ebben Nanette sokkal nagyobb nálam,
-
18:04 - 18:09ahogyan az élet értelme is
sokkal nagyobb mindannyiunknál. -
18:09 - 18:11Használják ezt tetszésük szerint.
-
18:11 - 18:12Köszönöm, és minden jót!
-
18:13 - 18:13(Taps)
- Title:
- Három gondolat, három ellentmondás. Vagy mégsem
- Speaker:
- Hannah Gadsby
- Description:
-
Hannah Gadsby stand-up -ja, a *Nanette* ledönti a műfaj határait. Ebben az előadásban Hannah az igazságról és az élet céljáról beszél, három gondolatot és három ellentmondást oszt meg. Vagy mégsem.
- Video Language:
- English
- Team:
- closed TED
- Project:
- TEDTalks
- Duration:
- 18:33
Csaba Lóki approved Hungarian subtitles for Three ideas. Three contradictions. Or not. | ||
Péter Pallós accepted Hungarian subtitles for Three ideas. Three contradictions. Or not. | ||
Péter Pallós edited Hungarian subtitles for Three ideas. Three contradictions. Or not. | ||
Péter Pallós edited Hungarian subtitles for Three ideas. Three contradictions. Or not. | ||
Maria Ruzsane Cseresnyes edited Hungarian subtitles for Three ideas. Three contradictions. Or not. | ||
Maria Ruzsane Cseresnyes edited Hungarian subtitles for Three ideas. Three contradictions. Or not. | ||
Maria Ruzsane Cseresnyes edited Hungarian subtitles for Three ideas. Three contradictions. Or not. | ||
Maria Ruzsane Cseresnyes edited Hungarian subtitles for Three ideas. Three contradictions. Or not. |