A szappanoperák négy nagy tanulsága

Lehet, hogy a szappanoperák és telenovellák erőltetettek és eltúlzottak, de – ahogy azt Kate Adams bemutatja – gyakran a való élet intenzitását és drámáit tükrözik. Adams, az "As the World Turns" egykori szereplőválogató-asszisztense ezt így magyarázza: "A szappanoperák arra tanítanak, hogy szabaduljunk meg a kétségeinktől, és higgyünk a bátorságunkban, sebezhetőségünkben, alkalmazkodóképességünkben és kitartásunkban." Beszédében négy szappanopera-tanulságot emel ki, amelyet az életünkben és a munkánkban hasznosíthatunk, és arra emlékeztet: sosincs késő újraírni a történetünket.

Tina Lord 1987-ben
nehéz helyzetben találta magát.

A haszonleső nőszemély
hozzáment az édes Cord Robertshez,

pont mielőtt a férfi
milliókat örökölt volna.

Cord rájött: Tina a pénzét
épp annyira szereti,

mint őt magát,

és lapátra tette a nőt.

Cord anyja, Maria ezt örömmel vette,

ám a pár végül újra összejött.

Maria felfogadta Max Holdent,
hogy megkörnyékezze Tinát,

és úgy intézte, hogy Cord ne tudja meg:
Tina az ő gyerekével terhes.

Tina – abban a hitben, hogy Cord
már nem szereti őt –

Argentínába repült Maxszal.

Cord végül rájött, mi folyik itt,

és a pár után sietett, de már későn.

Tinát elrabolták,

egy tutajra kötözték,
és leengedték egy vízesésen.

Őt és gyermekét halottnak hitték.

Cord egy darabig szomorkodott,

de aztán talpra állt,

és összejött a fantasztikusan
okos régésszel, Kate-tel.

Éppen megesküdni készültek,

amikor a halottnak hitt Tina berontott
a templomba, karján egy csecsemővel.

"Állj!" kiáltotta.

"Vagy már túl késő?

Cord, nagy utat tettem meg.

Ő itt a fiad."

Hölgyeim és uraim, így kezdődik

egy szerelmi történet
a "One Life to Live" c. szappanoperában,

amely 25 éven át tartott.

(Nevetés)

Ha valaha is láttak szappanoperát,

tudják, hogy a cselekmény és
a szereplők sokszor eltúlzottak.

Ha szeretik a műfajt, a túlzásokat
szórakoztatónak találják,

ha pedig nem,

akkor talán melodramatikusnak
vagy túl naivnak.

Talán azt hiszik, szappanoperákat nézni

időpocsékolás,

és hogy a túlzásaik miatt
semmit nem tanulhatunk belőlük.

De szerintem ennek az ellenkezője az igaz.

A szappanoperák tükrözik az életet,
csak épp felnagyítva.

Leszűrhetünk tehát valódi
tanulságokat a szappanoperákból,

és ezek a tanulságok éppoly
nagyszabásúak és vakmerőek,

mint bármely szappanopera cselekménye.

Én magam a műfaj rajongója vagyok,
mióta másodikos koromban

rohantam haza, hogy elcsípjem
Luke és Laura esküvőjét,

ami a "General Hospital" csúcspontja volt.

(Taps)

Képzelhetik tehát, milyen boldog
voltam abban a 8 évben,

amíg az "As the World Turns"
szereplőválogató-segédje voltam.

A munkaidőmben szappanoperákat néztem,

forgatókönyveket olvastam,

és meghallgatásokat vezettem.

Úgyhogy tudom, miről beszélek.

(Nevetés)

Való igaz, a szappanoperák

túlzóak

és nagyszabásúak,

de a saját életünk is
épp ilyen intenzív lehet,

és a tét épp ilyen nagynak tűnhet.

Tragédiák és örömök sorát éljük át,

épp úgy, mint a sorozatszereplők.

Határokat lépünk át, démonokkal küzdünk,
és váratlan megváltásra lelünk,

újra meg újra meg újra,

és mi is a feje tetejére
állíthatunk mindent.

Ez azt jelenti: tanulhatunk
a szereplőktől,

akik megrészegült méhecskék módjára

keringenek és manővereznek az életben.

A tanulságokat pedig felhasználhatjuk

a saját történetünkben.

A szappanoperák arra tanítanak,
hogy hagyjunk fel a kétkedéssel,

és higgyünk benne,

hogy tudunk bátrak, sebezhetőek,

rugalmasak és kitartóak lenni.

A legfontosabb lecke pedig az,

hogy sosincs késő átírni a történetünket.

Kezdjük tehát az első számú
szappanopera-tanulsággal:

Sosem adhatjuk fel.

(Nevetés)

Erica Kane az "All My Children" sorozatban
Scarlett O'Hara szappanopera-megfelelője.

Erica végletesen önhitt hercegnő,

ám a lelke mélyén harcias és merész.

A sorozat 41 évada alatt
Erica tán leghíresebb jelenete,

amikor egyedül az erdőben

szembetalálja magát egy medvével.

Erica ekkor elkiáltja magát:

"Nem teheted ezt!

Hallod?

Takarodj innen!

Én Erica Kane vagyok,

te pedig egy mocskos vadállat!"

(Nevetés)

A medve természetesen eloldalgott.

A tanulság pedig az,

hogy akadályok mindig lesznek,

és vagy feladjuk, vagy úgy döntünk,
hogy kiállunk és harcolunk.

Tim Westergren, a Pandora
alapítója ezt pontosan tudja.

Hívhatjuk őt akár a Szilícium-völgy
Erica Kane-jének is.

Tim és társai kétmillió dolláros tőkével

alapították meg a Pandorát.

A következő évre a pénz elfogyott.

Sok cég ilyenkor csődöt jelent,
de Tim úgy döntött, küzdeni fog.

Kimerítette 11 hitelkártya hitelkeretét,
tízmilliós tartozásokba verte magát,

de hiába.

Tim tehát két éven keresztül minden
fizetésnapon az alkalmazottai elé állt,

és megkérte őket:
áldozzák fel a fizetésüket.

A módszer működött.

Több mint 50 ember kétmillió dollárnyi
összegről mondott le,

és most, több mint 10 évvel később,

a Pandora milliárdokat ér.

Ha hisszük, hogy van mód

az előttünk álló akadály leküzdésére,

ha hisszük, hogy nem adhatjuk fel,

képesek leszünk óriási akadályokon
is átverekedni magunkat.

Ezzel elérkeztünk a második tanulsághoz:

Fel kell adnunk az énünket, és meg kell
szabadulnunk a felsőbbrendűségi érzéstől.

Ez persze ijesztő.

Azt jelenti: segítségre szorulunk
és esendőek vagyuk.

Talán annak a beismerése is,

hogy nem vagyunk olyan
különlegesek, mint azt hisszük.

Stephanie Forrester
a "Gazdagok és szépek"-ben

igazán különlegesnek hitte magát.

Annyira különlegesnek,

hogy úgy gondolta:
nem keveredik csórókkal,

és ezt a csóró Brooke tudomására is hozta.

25 év drámai csatározásai után

Stephanie megbetegedett,
és végre megnyílt Brooke előtt.

Kibékültek,

az esküdt ellenségek örök barátok lettek,

és Stephanie Brooke karjaiban halt meg.

A tanulság:

Fel kell adnunk az énünket.

A világ nem körülöttünk forog.

Az élet mindannyiunkról szól,

és csak akkor tudjuk átélni
az örömöt és szeretetet,

és csak akkor javíthatunk
a körülményeinken,

ha elismerjük sebezhetőségünket

és vállaljuk a felelősséget a tetteinkért

és a tetteink hiányáért is,

úgy, ahogy Howard Schultz,
a Starbucks vezetője tette.

Hosszú és sikeres pályafutás után 2000-ben

Howard lemondott a vezérigazgatói székről.

Ezután a Starbucks
túlzott növekedésbe kezdett,

mire a részvényárak estek.

Howard 2008-ban visszatért,

és az egyik első dolga volt,

hogy bocsánatot kérjen
mind a 180 000 dolgozótól.

Bocsánatot kért.

Majd pedig a dolgozók segítségét,
őszinteségét és ötleteit kérte.

A Starbucks nettó bevétele
több mint kétszeresére nőtt,

mióta Howard visszatért.

Le kell mondanunk arról, hogy mindig
igazunk legyen és biztonságban legyünk.

Ez senkinek sem jó, még magunknak sem.

Fel kell áldoznunk az énünket.

Hármas számú tanulság:

Létezik fejlődés.

Nem arra születtünk,
hogy változatlan figurák legyünk.

A tévében a változatlan unalmasat jelent,
az pedig a kirúgással egyenlő.

Elvárás, hogy a szereplők
fejlődjenek és változzanak.

A tévében ezek a gyors változások

durva átmenetekhez vezethetnek,

különösen ha a szereplőt alakító
színész helyét egyik napról a másikra

valaki más veszi át.

A színészcserék mindennaposak
a szappanoperákban.

Az elmúlt 20 év során

4 különböző színész alakította
a kulcsszereplő Carly Bensont

a "General Hospital"-ban.

Minden egyes csere változtatott
a karakter életén és személyiségén.

Carly személyiségének magja
végig megmaradt,

de a szerep és a története mindig
az őt játszó színészhez idomult.

Ez pedig a következőt jelenti számunkra.

Attól még, hogy a való életben
nem válthatunk arcot,

mi is fejlődhetünk.

Dönthetünk úgy, hogy bezárkózunk
egy szűk területre,

vagy pedig megnyílhatunk
a lehetőségek előtt,

mint Carly, aki ápolótanulóból
hoteltulajdonossá avanzsált,

vagy mint Julia Child.

Julia a hírszerzésnél szolgált
a II. világháborúban,

majd a háború után férjhez ment,
Franciaországba költözött,

és beiratkozott egy főzőtanfolyamra.

Julia, a könyvei és a tévéműsorai
forradalmasították az amerikai konyhát.

Mindannyian képesek vagyunk
új irányba terelni az életünket,

tudunk fejlődni és alkalmazkodni.

Választunk valamit,

de néha az élet dönt helyettünk,
és erről nem szól előre.

Arcul csap a meglepetés.

A padlóra kerülünk, fulladozunk,

és újraélesztésre van szükségünk.

Hála az égnek tehát
a négyes számú tanulságért:

Létezik feltámadás.

(Nevetés)

(Taps)

1983-ban az "Életünk napjai" szereplője,
Stefano DiMera agyvérzésben meghalt,

de igazából nem is, mert 1984-ben

úgy halt meg, hogy a kocsija
a kikötő vizébe zuhant,

de 1985-ben újra visszatért,
ezúttal agydaganattal.

(Nevetés)

Ám mielőtt belehalt volna a daganatba,

Marlena lelőtte, és egy pallóról
a halálába zuhant.

Így ment ez 30 éven át.

(Nevetés)

Még ha láttuk is a holttestet, tudtuk:

ez nem jelent semmit.

Nem véletlenül nevezik őt Főnixnek.

Mit jelent ez számunkra?

Amíg a sorozat műsoron van,

amíg még élünk és mozgunk,

semmi sem állandó.

Lehetséges a feltámadás.

Persze akár az élet,

előbb-utóbb a szappanoperák
is eljutnak a nagy fináléig.

A CBS 2009 decemberében megszüntette
a sorozatomat, az "As The World Turns"-t.

Az utolsó epizódot

2010 nyarán forgattuk.

Hat hónapos haláltusa volt ez,

és én egyenesen a falba rohantam.

Annak ellenére, hogy épp
a válság közepén jártunk

és emberek milliói
próbáltak munkát találni,

én azt gondoltam, minden rendben lesz.

Fogtam tehát a gyerekeket,
otthagytam a brooklyni lakást,

és a rokonokhoz költöztünk –

Alabamába.

(Nevetés)

Három hónappal később
semmi sem volt rendben.

Akkor ment adásba az utolsó rész,

és rájöttem, hogy itt nemcsak
a sorozatnak lett vége.

Nekem is végem volt.

Munkanélküli voltam, a rokonaim házának

felső szintjén éltem,

ami elég ahhoz, hogy bárki
halottnak érezze magát.

(Nevetés)

De tudtam, hogy a történet
nem itt ér véget –

nem érhet itt véget.

Csak fel kellett idéznem,
amit a szappanoperákról valaha tanultam.

Bátornak kellett lennem,
mint Erica, és nem adhattam fel,

úgyhogy mindennap elhatároztam:
küzdeni fogok.

Sebezhetőnek kellett lennem,
mint Stephanie,

és fel kellett adnom az énemet.

Sokszor kellett segítséget
kérnem, sok államban.

Alkalmazkodónak kellett
lennem, mint Carly,

javítanom kellett a képességeimen,
a hozzáállásomon, a körülményeimen,

és végül kitartónak
kellett lennem, mint Stephano,

és újra kellett élesztenem
magamat és a karrieremet,

ahogy a főnix újjászületik a hamvaiból.

Végül behívtak egy interjúra.

A hírszolgáltató- és
szórakoztatóiparban töltött 15 év,

9 hónap munkanélküliség

és egyetlen interjú után

kaptam egy belépő szintű állást.

37 éves voltam,

és feltámadtam halottaimból.

Mindannyian átélünk olyasmit,
amiről azt hisszük: ez a vég.

Dönthetünk úgy, hogy ez egy új kezdet.

Valahogy úgy, mint Tina, aki túlélte,
hogy lezuhant a vízesésen.

S mivel nem szeretem
a kérdéseket nyitva hagyni:

Tina és Cord végül elváltak,

de háromszor is újraházasodtak,
mielőtt a sorozat lekerült műsorról.

Ne felejtsék tehát,

amíg csak élünk,

nincs késő átírni a történetünket.

Köszönöm.

(Taps)