Tina Lord 1987-ben nehéz helyzetben találta magát. A haszonleső nőszemély hozzáment az édes Cord Robertshez, pont mielőtt a férfi milliókat örökölt volna. Cord rájött: Tina a pénzét épp annyira szereti, mint őt magát, és lapátra tette a nőt. Cord anyja, Maria ezt örömmel vette, ám a pár végül újra összejött. Maria felfogadta Max Holdent, hogy megkörnyékezze Tinát, és úgy intézte, hogy Cord ne tudja meg: Tina az ő gyerekével terhes. Tina – abban a hitben, hogy Cord már nem szereti őt – Argentínába repült Maxszal. Cord végül rájött, mi folyik itt, és a pár után sietett, de már későn. Tinát elrabolták, egy tutajra kötözték, és leengedték egy vízesésen. Őt és gyermekét halottnak hitték. Cord egy darabig szomorkodott, de aztán talpra állt, és összejött a fantasztikusan okos régésszel, Kate-tel. Éppen megesküdni készültek, amikor a halottnak hitt Tina berontott a templomba, karján egy csecsemővel. "Állj!" kiáltotta. "Vagy már túl késő? Cord, nagy utat tettem meg. Ő itt a fiad." Hölgyeim és uraim, így kezdődik egy szerelmi történet a "One Life to Live" c. szappanoperában, amely 25 éven át tartott. (Nevetés) Ha valaha is láttak szappanoperát, tudják, hogy a cselekmény és a szereplők sokszor eltúlzottak. Ha szeretik a műfajt, a túlzásokat szórakoztatónak találják, ha pedig nem, akkor talán melodramatikusnak vagy túl naivnak. Talán azt hiszik, szappanoperákat nézni időpocsékolás, és hogy a túlzásaik miatt semmit nem tanulhatunk belőlük. De szerintem ennek az ellenkezője az igaz. A szappanoperák tükrözik az életet, csak épp felnagyítva. Leszűrhetünk tehát valódi tanulságokat a szappanoperákból, és ezek a tanulságok éppoly nagyszabásúak és vakmerőek, mint bármely szappanopera cselekménye. Én magam a műfaj rajongója vagyok, mióta másodikos koromban rohantam haza, hogy elcsípjem Luke és Laura esküvőjét, ami a "General Hospital" csúcspontja volt. (Taps) Képzelhetik tehát, milyen boldog voltam abban a 8 évben, amíg az "As the World Turns" szereplőválogató-segédje voltam. A munkaidőmben szappanoperákat néztem, forgatókönyveket olvastam, és meghallgatásokat vezettem. Úgyhogy tudom, miről beszélek. (Nevetés) Való igaz, a szappanoperák túlzóak és nagyszabásúak, de a saját életünk is épp ilyen intenzív lehet, és a tét épp ilyen nagynak tűnhet. Tragédiák és örömök sorát éljük át, épp úgy, mint a sorozatszereplők. Határokat lépünk át, démonokkal küzdünk, és váratlan megváltásra lelünk, újra meg újra meg újra, és mi is a feje tetejére állíthatunk mindent. Ez azt jelenti: tanulhatunk a szereplőktől, akik megrészegült méhecskék módjára keringenek és manővereznek az életben. A tanulságokat pedig felhasználhatjuk a saját történetünkben. A szappanoperák arra tanítanak, hogy hagyjunk fel a kétkedéssel, és higgyünk benne, hogy tudunk bátrak, sebezhetőek, rugalmasak és kitartóak lenni. A legfontosabb lecke pedig az, hogy sosincs késő átírni a történetünket. Kezdjük tehát az első számú szappanopera-tanulsággal: Sosem adhatjuk fel. (Nevetés) Erica Kane az "All My Children" sorozatban Scarlett O'Hara szappanopera-megfelelője. Erica végletesen önhitt hercegnő, ám a lelke mélyén harcias és merész. A sorozat 41 évada alatt Erica tán leghíresebb jelenete, amikor egyedül az erdőben szembetalálja magát egy medvével. Erica ekkor elkiáltja magát: "Nem teheted ezt! Hallod? Takarodj innen! Én Erica Kane vagyok, te pedig egy mocskos vadállat!" (Nevetés) A medve természetesen eloldalgott. A tanulság pedig az, hogy akadályok mindig lesznek, és vagy feladjuk, vagy úgy döntünk, hogy kiállunk és harcolunk. Tim Westergren, a Pandora alapítója ezt pontosan tudja. Hívhatjuk őt akár a Szilícium-völgy Erica Kane-jének is. Tim és társai kétmillió dolláros tőkével alapították meg a Pandorát. A következő évre a pénz elfogyott. Sok cég ilyenkor csődöt jelent, de Tim úgy döntött, küzdeni fog. Kimerítette 11 hitelkártya hitelkeretét, tízmilliós tartozásokba verte magát, de hiába. Tim tehát két éven keresztül minden fizetésnapon az alkalmazottai elé állt, és megkérte őket: áldozzák fel a fizetésüket. A módszer működött. Több mint 50 ember kétmillió dollárnyi összegről mondott le, és most, több mint 10 évvel később, a Pandora milliárdokat ér. Ha hisszük, hogy van mód az előttünk álló akadály leküzdésére, ha hisszük, hogy nem adhatjuk fel, képesek leszünk óriási akadályokon is átverekedni magunkat. Ezzel elérkeztünk a második tanulsághoz: Fel kell adnunk az énünket, és meg kell szabadulnunk a felsőbbrendűségi érzéstől. Ez persze ijesztő. Azt jelenti: segítségre szorulunk és esendőek vagyuk. Talán annak a beismerése is, hogy nem vagyunk olyan különlegesek, mint azt hisszük. Stephanie Forrester a "Gazdagok és szépek"-ben igazán különlegesnek hitte magát. Annyira különlegesnek, hogy úgy gondolta: nem keveredik csórókkal, és ezt a csóró Brooke tudomására is hozta. 25 év drámai csatározásai után Stephanie megbetegedett, és végre megnyílt Brooke előtt. Kibékültek, az esküdt ellenségek örök barátok lettek, és Stephanie Brooke karjaiban halt meg. A tanulság: Fel kell adnunk az énünket. A világ nem körülöttünk forog. Az élet mindannyiunkról szól, és csak akkor tudjuk átélni az örömöt és szeretetet, és csak akkor javíthatunk a körülményeinken, ha elismerjük sebezhetőségünket és vállaljuk a felelősséget a tetteinkért és a tetteink hiányáért is, úgy, ahogy Howard Schultz, a Starbucks vezetője tette. Hosszú és sikeres pályafutás után 2000-ben Howard lemondott a vezérigazgatói székről. Ezután a Starbucks túlzott növekedésbe kezdett, mire a részvényárak estek. Howard 2008-ban visszatért, és az egyik első dolga volt, hogy bocsánatot kérjen mind a 180 000 dolgozótól. Bocsánatot kért. Majd pedig a dolgozók segítségét, őszinteségét és ötleteit kérte. A Starbucks nettó bevétele több mint kétszeresére nőtt, mióta Howard visszatért. Le kell mondanunk arról, hogy mindig igazunk legyen és biztonságban legyünk. Ez senkinek sem jó, még magunknak sem. Fel kell áldoznunk az énünket. Hármas számú tanulság: Létezik fejlődés. Nem arra születtünk, hogy változatlan figurák legyünk. A tévében a változatlan unalmasat jelent, az pedig a kirúgással egyenlő. Elvárás, hogy a szereplők fejlődjenek és változzanak. A tévében ezek a gyors változások durva átmenetekhez vezethetnek, különösen ha a szereplőt alakító színész helyét egyik napról a másikra valaki más veszi át. A színészcserék mindennaposak a szappanoperákban. Az elmúlt 20 év során 4 különböző színész alakította a kulcsszereplő Carly Bensont a "General Hospital"-ban. Minden egyes csere változtatott a karakter életén és személyiségén. Carly személyiségének magja végig megmaradt, de a szerep és a története mindig az őt játszó színészhez idomult. Ez pedig a következőt jelenti számunkra. Attól még, hogy a való életben nem válthatunk arcot, mi is fejlődhetünk. Dönthetünk úgy, hogy bezárkózunk egy szűk területre, vagy pedig megnyílhatunk a lehetőségek előtt, mint Carly, aki ápolótanulóból hoteltulajdonossá avanzsált, vagy mint Julia Child. Julia a hírszerzésnél szolgált a II. világháborúban, majd a háború után férjhez ment, Franciaországba költözött, és beiratkozott egy főzőtanfolyamra. Julia, a könyvei és a tévéműsorai forradalmasították az amerikai konyhát. Mindannyian képesek vagyunk új irányba terelni az életünket, tudunk fejlődni és alkalmazkodni. Választunk valamit, de néha az élet dönt helyettünk, és erről nem szól előre. Arcul csap a meglepetés. A padlóra kerülünk, fulladozunk, és újraélesztésre van szükségünk. Hála az égnek tehát a négyes számú tanulságért: Létezik feltámadás. (Nevetés) (Taps) 1983-ban az "Életünk napjai" szereplője, Stefano DiMera agyvérzésben meghalt, de igazából nem is, mert 1984-ben úgy halt meg, hogy a kocsija a kikötő vizébe zuhant, de 1985-ben újra visszatért, ezúttal agydaganattal. (Nevetés) Ám mielőtt belehalt volna a daganatba, Marlena lelőtte, és egy pallóról a halálába zuhant. Így ment ez 30 éven át. (Nevetés) Még ha láttuk is a holttestet, tudtuk: ez nem jelent semmit. Nem véletlenül nevezik őt Főnixnek. Mit jelent ez számunkra? Amíg a sorozat műsoron van, amíg még élünk és mozgunk, semmi sem állandó. Lehetséges a feltámadás. Persze akár az élet, előbb-utóbb a szappanoperák is eljutnak a nagy fináléig. A CBS 2009 decemberében megszüntette a sorozatomat, az "As The World Turns"-t. Az utolsó epizódot 2010 nyarán forgattuk. Hat hónapos haláltusa volt ez, és én egyenesen a falba rohantam. Annak ellenére, hogy épp a válság közepén jártunk és emberek milliói próbáltak munkát találni, én azt gondoltam, minden rendben lesz. Fogtam tehát a gyerekeket, otthagytam a brooklyni lakást, és a rokonokhoz költöztünk – Alabamába. (Nevetés) Három hónappal később semmi sem volt rendben. Akkor ment adásba az utolsó rész, és rájöttem, hogy itt nemcsak a sorozatnak lett vége. Nekem is végem volt. Munkanélküli voltam, a rokonaim házának felső szintjén éltem, ami elég ahhoz, hogy bárki halottnak érezze magát. (Nevetés) De tudtam, hogy a történet nem itt ér véget – nem érhet itt véget. Csak fel kellett idéznem, amit a szappanoperákról valaha tanultam. Bátornak kellett lennem, mint Erica, és nem adhattam fel, úgyhogy mindennap elhatároztam: küzdeni fogok. Sebezhetőnek kellett lennem, mint Stephanie, és fel kellett adnom az énemet. Sokszor kellett segítséget kérnem, sok államban. Alkalmazkodónak kellett lennem, mint Carly, javítanom kellett a képességeimen, a hozzáállásomon, a körülményeimen, és végül kitartónak kellett lennem, mint Stephano, és újra kellett élesztenem magamat és a karrieremet, ahogy a főnix újjászületik a hamvaiból. Végül behívtak egy interjúra. A hírszolgáltató- és szórakoztatóiparban töltött 15 év, 9 hónap munkanélküliség és egyetlen interjú után kaptam egy belépő szintű állást. 37 éves voltam, és feltámadtam halottaimból. Mindannyian átélünk olyasmit, amiről azt hisszük: ez a vég. Dönthetünk úgy, hogy ez egy új kezdet. Valahogy úgy, mint Tina, aki túlélte, hogy lezuhant a vízesésen. S mivel nem szeretem a kérdéseket nyitva hagyni: Tina és Cord végül elváltak, de háromszor is újraházasodtak, mielőtt a sorozat lekerült műsorról. Ne felejtsék tehát, amíg csak élünk, nincs késő átírni a történetünket. Köszönöm. (Taps)