A fák titkos nyelve – Camille Defrenne és Suzanne Simard

Teljes lecke: https://ed.ted.com/lessons/the-secret-language-of-trees-camille-defrenne-and-suzanne-simard

Az erdő nagy része azon óriások árnyékában él, melyek a lombkorona legfelső részét alkotják. Ezek a legöregebb fák, több száz gyermekkel és több ezer unokával. Ellenőrzik szomszédaikat, az élelmet, a készleteket és hosszú életük során szerzett bölcsességeket osztanak meg velük, miközben helyben gyökereznek. Hogyan csinálják? Camille Defrenne és Suzanne Simard feltérképezi a fák hatalmas gyökérzetét és bonyolult kommunikációját.

Lecke: Camille Defrenne és Suzanne Simard, rendezte: Avi Ofer.

Az erdő nagy része
azon óriások árnyékában él,

melyek a lombkorona
legfelső részét alkotják.

Ezek a legöregebb fák,

több száz gyermekkel
és több ezer unokával.

Ellenőrzik szomszédaikat,
az élelmet, a készleteket,

és hosszú életük során szerzett
bölcsességeket osztanak meg velük.

Mindezt legyökerezve teszik, a beszéd,
érintés vagy mozgás képessége nélkül.

Sikerük titka az erdő talaja alatt rejlik,

ahol szerteágazó gyökérrendszer támogatja
a felettük tornyosuló fatörzseket.

E gyökerek szimbiotikus gombákkal
való társulását mikorrhizának hívják.

Ezeknek a gombáknak számtalan
elágazó, fonalszerű hifájuk van,

melyek együttese alkotja a micéliumot.

A micélium a fa gyökérrendszerénél
sokkal nagyobb területen terjed el,

és ezért képes összekötni
a különböző fák gyökérzetét.

Ezek a kapcsolatok alkotják
a mikorrhiza hálózatokat.

A mikorrhiza hálózatokon keresztül

a gombák képesek erőforrásokat és jelző
molekulákat szállítani a fák között.

Tudjuk, hogy a legöregebb fáknak van
a legnagyobb mikorrhiza hálózata

a legtöbb kapcsolattal a többi fához,

de ezeket a kapcsolatokat
hihetetlenül bonyolult nyomon követni.

Ez azért van, mert nagyjából
száz mikorrhiza-gombafaj létezik –

és az egyes fákat akár több tucatnyi
különböző gomba hódíthatja meg,

amelyek mindegyike különböző fák
egyedi sorához kapcsolódhat,

amelyeknek viszont megvan
a saját egyedi gombatársulásuk.

Hogy megértsük, hogyan áramlanak át
az anyagok ezen a hálózaton,

nézzük meg közelebbről a cukrokat,

ahogy egy kifejlett fától
egy szomszédos csemete felé haladnak.

A cukor útja magasan
a föld fölött kezdődik,

a legmagasabb fák leveleiben
a lombkorona fölött.

A levelek a bőséges napfényt használják,
hogy fotoszintézissel cukrot készítsenek.

Ez az alapvető üzemanyag
keresztülutazik a fán

a fanedv segítségével a törzs aljába.

Onnan a cukor lefolyik a gyökerekig.

A mikorrhizagombák összeakadnak
a gyökerek hegyével,

és vagy körülveszik, vagy áthatolnak
a külső gyökérsejteken,

a gomba típusától függően.

A gombák nem termelnek cukrot, habár
szükségük van rá ugyanúgy, mint a fáknak.

Viszont képesek

a fagyökereknél hatékonyabban felvenni
a tápanyagokat a talajból –

és átadni ezeket a tápanyagokat
a fák gyökereinek.

Általában az anyagok
abba az irányba áramlanak,

ahol kisebb sűrűségben találhatóak meg,

vagy a forrásuktól haladnak lefelé.

Ez azt jelenti, hogy a cukrok
a fagyökerekből a gombák hifájába folynak.

Miután a cukrok bekerülnek a gombába,

a hifa sejtjei közötti pórusokon

vagy egy speciális, üreges szállító hifán
keresztül haladnak.

A gomba a cukrok egy részét elnyeli,

de a többi továbbhalad,
és bejut a szomszédos fa gyökerébe,

egy csemetéhez, ami az árnyékban nő,
ezért kevesebb lehetősége van

cukrok fotoszintetizálására.

De miért szállítja a gomba
a készleteket fáról fára?

Ez a mikorrhiza kapcsolatok
egyik rejtélye.

A gomba érdekében áll, hogy elcserélje
a talaj tápanyagait egy fával cukorra –

mindkét fél jól jár.

A gomba valószínűleg kevésbé nyilvánvaló
előnyöket is szerez egy, a fák közötti

hálózat részeként, de a pontos módok
nem teljesen ismertek.

Talán a gomba előnyökhöz jut
a kapcsolatokból,

amit annyi eltérő fával létesít,
ahánnyal csak tud,

és maximalizálja kapcsolatait
a fák közötti molekulacserével.

Vagy talán a növények csökkentik
adományaikat a gombák felé,

ha a gombák nem segítik elő
a cserét a fák között.

Bármi is legyen az ok,

ezek a gombák hihetetlen mennyiségben
adnak át információt a fák között.

A mikorrhizákon keresztül a fák tudják,
vajon a tápanyagok vagy a jelző molekulák

egy fajtársuktól jönnek-e.

Még azt is meg tudják mondani,
mikor információ egy közeli rokontól,

egy testvértől, esetleg szülőtől jön.

A fák megoszthatnak információkat
a gombahálózatokon keresztül

olyan eseményekről,
mint aszály vagy rovartámadások,

növelve a szomszédaik védőenzim-gyártását,

hogy felkészüljenek ezekre a veszélyekre.

Az erdő egészsége múlik ezeken
a bonyolult kommunikációkon és cseréken.

Mivel minden olyan szoros
kölcsönhatásban van,

ami hatást gyakorol egy fajra,
az befolyásolja a többit is.