Méreg a tányérunkon | Ramanjaneyulu GV | TEDxHyderabad

Biztonságosak az ételeink? Ezt a nyugtalanító kérdést teszi fel Ramanjaneyulu mindannyiunknak. Hallgassák meg, mit mond ételeink minőségéről! Figyeljenek érveire, miért kell áttérnünk a biogazdálkodásra a növényvédőszerek túlzott használata miatt, és az ide vágó ijesztő tényekre és statisztikákra! Figyelmeztet, milyen károsodást okozunk ökológiai lábnyomunkkal. Szívszorító előadása során Ramanjaneyulu rávilágít a gazdálkodók helyzetére, az öngyilkosságok okaira, és arra, miért kell védenünk a gazdákat, és megóvnunk az egyéni gazdálkodást a pusztulástól.

"Az vagy, amit eszel, és a növények adják táplálékunk." Ramanjaneyulu háborút folytat a növényvédőszerek használata ellen, és felszólít a hagyományos gazdálkodásra. Amellett, hogy a Fenntartható Mezőgazdaságérti Központ ügyvezető igazgatója, egy kis üzletet is működtet, a Sahaja Ahaaramot, amely vegyszermentes termékeket árul a gazdálkodóktól. Miután otthagyta teljes munkaidős kormányzati állását, Ramanjaneyulu a gazdák támogatásának és az "India a biztonságos ételekért" kampányának szentelte magát.

Ez az előadás egy helyi közösség által a TED-konferenciák mintájára rendezett, de azoktól független TEDx-rendezvényen hangzott el. Lásd még: http://ted.com/tedx

"Az vagy, amit eszel",

de hányan tudjuk, mit eszünk valójában?

Hányan tudjuk,

milyen hatása van az élelmiszernek
a környezetre, mielőtt a tányérra kerül?

Hányan tudják önök közül,

mivel jár a gazda számára
az étel előállítása?

Tudják? Gondoltak rá valaha is?

Hányan gondolnak
evés közben arra a gazdára,

aki előállította az ételt,

vagy a sorsára?

Ezek azok a kérdések,
amelyek nem hagytak nyugodni,

amikor mezőgazdasági
tanulmányaimat folytattam.

Míg mezőgazdasági doktori
diplomám megszerzésére készültem,

választhattam.

Mint minden fiatal fiú
a kilencvenes években,

én is nagyon szerettem volna bekerülni
az indiai közszolgálatba.

Olvastam az indiai gazdaságról.

Tényleg megértettem az indiai gazdaságot,

egy vizsgára készülve.

Végül, mire eljutottam odáig,
hogy szolgálatba lépjek,

állásajánlatot kaptam
az Indiai Adóhivataltól.

De választhattam azt is,
hogy mezőgazdasági kutatóként csatlakozom.

Nehéz döntés volt.

Én az utóbbi mellett döntöttem.

Azt gondoltam, folytatnom kéne
az együttműködést a gazdákkal.

(Taps)

De ez nem tartott sokáig,
hamarosan rátérek.

Mielőtt rátérnék, értsük meg,
milyen az ételünk? Mit eszünk?

Mennyire biztonságos?

Mindannyian látták ezt a hírt,
nem olyan régen.

Növényvédőszer-maradványok
üdítőitalokban és palackozott vízben.

De másnapra elfelejtették.

Gondoltak arra, hogy jutott
növényvédőszer-maradvány

a palackozott vízbe vagy az üdítőitalba?

Ha a palackozott vízben
és üdítőkben volt,

akkor a vízben is kellett lennie, amelyet
tea vagy kávé készítéséhez használnak.

De sohasem aggódunk emiatt.

A hír rövid, másnapra elfelejtjük.

Legalább erre kéne emlékeznünk:
tészta nehézfémekkel.

Hányan gondoltak arra,

hogyan kerültek
ezek a nehézfémek a tésztába?

Ha ólmot tettek a tésztába,

az ólom valószínűleg drágább,
mint a tészta,

így senki sem tenne bele,
de mégis benne volt. Hogy történt?

Ha a tésztakészítéshez használt összetevők
ólmot tartalmaztak,

akkor az "aata", amelyet a "chapati"
készítéséhez használtak,

szintén tartalmazott.

Vagy a "samosa", amit eszünk, az is, ugye?

De nem kapcsoljuk össze a dolgokat.

Ugyanerről van szó,

amikor növényvédőszer-maradványokról
hallunk a zöldségekben.

Mindannyian elszörnyülködünk,
de estére elfelejtjük.

Mind azt gondoljuk, ha jó helyen
vásárlunk élelmiszert,

vagy egy jó szállodában eszünk,
az biztonságos.

Az élelmiszer csak annyira biztonságos,
ahogyan termelték.

A dolgok nem a folyamat végén dőlnek el.

A mezőgazdaságban használt
növényvédőszerek

kevesebb mint 1%-a öl valóban rovarokat,

a többi 99% a vízbe, a levegőbe kerül,
majd az ételünkbe.

Nagyon ritkán foglalkozunk csak ezzel.

Azzal, ami körülöttünk zajlik,
csak alkalmanként foglalkozunk.

Mondok egy példát:

Ebéd közben láttam, festenek mellettünk.

Mivel? Festékszóróval.

Hová kerül a festék?

Részben a táblára, részben a levegőbe.

Mindnyájan ott ettünk. Ott, ahová kerül.

Képzettek vagyunk, úgy érezzük,
össze tudjuk kapcsolni a dolgokat.

Sosem tesszük ezt.

Arra számítunk, hogy a termelő
gondol mindenre,

és biztonságos ételt állít elő
mindannyiunk számára.

Azt hiszem, elvesztettük a kapcsolatot

megfigyeléseink, tudásunk
és cselekedeteink között.

Ez komoly gond.

Nem csak növényvédőszerekről van szó.

Mit tudnak a piaci tojásokról,

milyen tojást vásárolnak?

Megtermékenyítetlen tojásokat.

Ez azt jelenti, hogy kakas
közreműködése nélkül jöttek létre.

Ez az oka, hogy ha keltetnénk a tojásokat,
nem lennének belőlük kiscsirkék.

De hogyan lesznek?
Ösztrogének felhasználásával.

És mi történik ezekkel az ösztrogénekkel?

Amikor megesszük a tojásokat,
belénk kerülnek.

Ez az egyik oka annak,
hogy a lányok hamarabb kezdenek érni.

A nőgyógyászati ​​problémák száma nőtt.

A férfiak hajlamosabbak a mellnövekedésre.

Az India Today tavalyi
felmérése azt mutatja,

hogy a leggyakoribb
plasztikai műtét Indiában

a mell eltávolítása férfiaknál.

Mára odáig jutottunk,
hogy az egészségesnek gondolt ételek

okozzák ezeket a problémákat.

Nemcsak a felhasznált
növényvédőszerekről, antibiotikumokról

vagy növekedési hormonokról van szó,

hanem arról is, hogyan dolgozzák fel
az élelmiszereket.

Talán hallották a múlt héten, úgy
10 napja, mindenütt ott volt a médiában:

mesterségesen érlelt gyümölcsök.

De miért érlelik mesterségesen
a gyümölcsöket?

Ha szezonon kívüli
gyümölcsöt akarunk enni:

hogyan oldják ezt meg?

Ha mangót szeretnénk májusban,
hogyan kapjuk meg azt a mangót?

Le kell szedni az éretleneket,
mesterségesen érlelik és eladják.

Vagy a karbidos érlelés.
Egyformán sárga banánok.

Hogy lehet ez? Mindegyiket
karbidokkal érlelik.

Az alma, a fényes alma, amit látunk.

Mi ez? Mikor terem?
Hol állítják elő? Önök tudják?

Kaliforniai alma,
Kaliforniából kapjuk az almát.

Frissen tudjuk tartani?
Viasszal vannak beborítva.

Menjenek haza, vegyenek ki
egy almát a hűtőszekrényből.

Csak karcolják meg. Látni fogják a viaszt.

Mindezt megesszük.

A vörös színű görögdinnye

injekciókat kap, hogy színes legyen!

Növekedési hormonokat lőnek beléjük.

Az árusított tej,

ahogy az elmúlt években láttuk a hírekben,

a jelentések szerint:

"A tej szintetikus tejjel szennyezett."

Ha 40 rúpiáért akarunk egy liter tejet,

ezt kapjuk.

Az ételt olcsóbban akarjuk,

és a vállalatok versenyeznek.

Alacsony áron vásárolnak a gazdáktól.

Azt is szennyezik, és megússzák.

A Haidarábád városában árusított tej –
bármelyik márka is –

jó eséllyel szintetikus
tejjel szennyezett.

GM élelmiszerek.

Hányan tudnak erről?
Hányan hallottak erről?

Itt van pl. az ún. "Bt" padlizsán.

Egyszerűen elmondom,
hogy mi a Bt padlizsán.

Amikor a növényvédőszert kívülről
permetezik, károsítja a környezetet.

Mint mondtam, 99%-a a környezetbe kerül,
csak 1%-a pusztítja a rovarokat.

Ezért a tudósok azt gondolták:

"Miért ne állítsa elő maga a növény
a növényvédőszert?"

Ezért a növény rovarirtót termel,

tehát bármilyen rovar eszik
a növényből, elpusztul.

És velünk mi lesz?
Azokkal, akik megeszik ezt?

Számos biobiztonsági kérdés merül fel,
amelyekkel soha nem foglalkoztak.

Amit itt látunk, fehér és sárga, ún. arany
rizs, amely hamarosan megjelenik.

Tudják, miért csinálták?

Azt mondják, az A-vitamin-hiány
komoly probléma,

tehát A-vitamint fogunk
előállítani a növényben.

Ha megesszük azt a rizst, olyan sok
A-vitamint kapunk, amennyit csak lehet,

de tudják, hogy az A-vitamin
zsírban oldódó vitamin?

Nem elég, ha van A-vitamin,
de elegendő zsíradék is kell.

De ha van elegendő az ételünkben,
nincs szükségünk arany rizsre.

2005-ben találkoztunk
egy mezőgazdasági termelővel Gunturban,

aki Bt padlizsánt termelt.
Ez sokkolt bennünket.

Azt kérdeztem: "Hol szerezte?"

Azt mondta: "A társaság adta a vetőmagot."

Elmentünk a céghez,
és azt mondták: "Ez egy kísérlet."

A kormányhoz mentünk.

A kormány azt mondta:
"Igen, ez az ő vetőmagjuk."

Azt mondták: "Nem engedélyezett."

Ezt 2005-ben megszüntették.

2013-ban hasonlóan
találtunk rá a gyapotra,

gyomirtótoleráns pamutot termesztettek.

Nincs engedély.

2009-ben a Bt padlizsán
engedélyezésénél volt nyilvános vita.

Ez volt az egyetlen alkalom,
amikor nyilvános vita folyt,

hogy kiderüljön, szükségünk van-e
egy ételre vagy sem, és betiltották.

Olykor néhány bölcs politikus
jobb döntéseket hoz.

De máskülönben el lennénk árasztva
GM-élelmiszerekkel.

Most van egy eset
a legfelsőbb bíróság előtt,

egy legfelsőbb bíróság által
kinevezett szakértői bizottság ezt mondta:

"Nem kell ez nekünk
a következő tíz évben. Várjunk."

Van egy parlamenti állandó bizottság,
szintén azt mondta: "Nincs szükségünk rá."

Nem tudjuk hogyan,
de a tányérunkra kerülnek.

Az élelmiszer nemcsak hasznos energia,
de jó az egészségnek.

Sok betegséget kezelhet.
Az élelmiszer gyógyszer.

Megelőzésként is szolgálhat,
gyógyításra is.

Ismerek embereket, akik az autizmust
akarják minőségi ételekkel kezelni.

Sok probléma, amit látunk –

elhízás, cukorbetegség, magas vérnyomás –,
mind az elfogyasztott étel miatt van.

Helyesen kell döntenünk ételeinkről.

Másodszor: amit az élelmiszer
tesz a környezettel.

Nézzük meg az ökológiai lábnyomokat.

Hányan láttak már rizsmezőket?

Szinte mindenki, ugye?

Mi jut eszünkbe,
amikor a rizsföldekre gondolunk?

Vízzel árasztják el őket.

Mennyi vizet igényel
egy hektár rizs előállítása?

Hatmillió litert.

Hatmillió litert hektáronként.

Ez száz család
éves fogyasztásának felel meg.

Egy öttagú család
naponta kb. 1 kg rizst eszik,

ami egyenértékű egy tartály vízzel:
180 zuhannyal.

Mindannyian rizst akarunk enni.

Egyre több vízre van szükség
a rizs előállításához.

Végezzünk számításokat:

Mibe kerül a környezetnek
egy tál rizs Haidarábádban?

Valószínűleg egy egész gát kell hozzá.

Aggódnunk kell
az ökológiai lábnyomunk miatt.

Nem csak a vízről, növényvédőszerekről
és a növekedési hormonról van szó.

Mindenről.

Mit hagy maga után a mezőgazdaság,
mielőtt a tányérra kerül az étel?

És nem csak erről van szó.
Mi a hatása a gazdákra?

Minél több a növényvédőszer,
a rovarok annál ellenállóbbá válnak.

Hatástalanok.

Először permetezünk,
másodszor permetezünk,

harmadszor permetezünk,
negyedszerre megisszuk.

Ezt látjuk sorozatban,
gazdálkodók öngyilkosságát.

Ezek előfordulása
növeli a termesztés költségeit,

de az árak nem növekednek.

Egy kilogramm rizs előállítási költsége

2100 rúpia a kormány számításai szerint,

de ma a gazdák csak
1400 rúpiáért tudják eladni.

Manapság egy tonna cukornád 2000 rúpia.
Egy tonna tűzifa 4000 rúpia.

Hogyan élhetnek meg a gazdák?

A szabályozások is féloldalasak.

Ma az országban gazdálkodók 83%-ának

mindössze 5000 rúpia az átlagjövedelme.

Így a gazdák elvesztették
gazdasági függetlenségüket.

Nemcsak gazdasági függetlenségüket,
de fizikai függetlenségüket is.

Ezeket a fényképeket készítettük
mezőgazdasági termelőkről,

akik műtrágyáért állnak sorba.

Vetőmagért állnak sorba.

Magokért, amelyeket meg tudnának termelni.

Trágyáért, amelyet
előállíthatnának komposztálással,

de ezt nem támogatják.

Ha egy piacon vásárolják meg,
kapnak támogatást.

A kormány felemás szabályzása.

Ezek vezetnek a gazdák öngyilkosságához.

Az elmúlt húsz évben 300 000 gazda
követett el öngyilkosságot.

Naponta átlag 48-an.

De mi értelme csak beszélni
a gazdálkodás árnyoldalairól?

Mennyit és mit tehetünk,
hogy megváltoztassuk a helyzetet?

Összejöttünk néhányan, akik különféle
mezőgazdasági intézményekben dolgozunk,

és 2004-ben létrehoztunk egy szervezetet

A Fenntartható Mezőgazdaságért
Központ néven.

Elkezdtünk dolgozni a gazdálkodókkal,
elmondtuk nekik, hogyan szakadhatnak el

a külső forrásoktól,

és teremthetik meg
a nagyrészt önellátó gazdálkodást.

Nem volt könnyű,

de láttuk, hogy az egész országban
vannak csodálatos példák.

Ám minden példa elvi kereteken nyugszik,

hiányzik a tapasztalatok cseréje.

Vannak jó és rossz dolgok is,

jó lett volna, ha megvitatják,

de soha nem beszélnek egymással.

Az irányadó intézmények
sohasem foglalkoztak velük.

Ezért összegyűjtöttünk minden módszert,

kifejlesztettük azt a gyakorlatot, amit
fenntartható mezőgazdaságnak nevezünk.

Az első sikerünk Kulukullában volt.

Kulukulla egy falu Kamang területén,
amely teljesen növényvédőszermentes lett.

A falu, amely évente
kb. hatmilliót adott ki erre,

teljesen elhagyta a növényvédőszereket.

(Taps)

Jött a mezőgazdasági miniszter,
és azt kérdezte:

"Csodálatos. Mit szeretnének?"

A gazdák azt mondták: "Tegye
Andhra Pradesh-t növényvédőszer-mentessé."

Meglepődött. Azt mondta:
"Persze, megteszem. De mit szeretnének?"

Azt mondtam: "Elég, amink van.

Csak változtassanak
a teljes mezőgazdasági gyakorlaton."

Elhozta a mezőgazdasági osztály
összes szakemberét,

hogy lássák ezt, aztán változtassanak.

Azt mondták: "Uram, ez egyetlen falu.
Nem tudjuk megtenni, lehetetlen."

Aztán Enabavi jött.

Ez körülbelül 80 kilométerre van innen,
teljesen biofalu.

Az elmúlt három évben

több mint tízezer ember
látogatta meg a falut,

hogy megtudják, hogyan gazdálkodnak.

Ám a kormány ezt látva sem változtatott.

De a fogyasztók megváltoztak.

Sokan elkezdték megérteni,
mi a jó a számukra.

Ez egy reklám, amelyet a Hindu használ.

Ez egy Dorli nevű falu.
Dorli Vardhában van.

Telangana után sok öngyilkosságról
hallunk Vardhából is.

2005-ben el akarták adni a falut,

a gazdák úgy döntöttek,
nem tudnak tovább gazdálkodni.

El akarták adni a falut.

2006-ban odamentünk, és azt kérdeztük:
"Tudnánk együtt dolgozni?"

Mára mindegyikük visszafizette kölcsöneit,
mindannyian visszatértek a gazdálkodáshoz.

(Taps)

Ez lehetséges. Lehetséges.
A példák előttünk állnak.

Andhra Pradesh-ben elkezdtünk dolgozni

nők önsegítő csoportjaival is.

Ezek a "Down To Earth"
magazin címlapsztorijai,

ami végig követte a változást.

2005-ben 225 hektárral kezdtünk.

Ma ez 3,5 millió hektár
Andhra Pradesh-ben és Telanganában együtt,

vegyszermentesen.

(Taps)

Az állam növényvédőszer-felhasználása
felére csökkent.

Harmadik helyen álltunk az országban

a hektáronkénti
növényvédőszer-felhasználásban,

ma a 20. helyen állunk.

(Taps)

Ez a Satyamev Jayate c. talkshow-ban volt,
néhányan látták talán.

Ebben a műsorban volt egy érdekes vita.

A másik oldalt az ország legnagyobb
növényvédőszer-értékesítője képviselte.

Aamir Khan a vége felé ezt kérdezte tőlem:

"Teljesen meggyőzött azzal,
amit mond, és amit tesz.

Megcsinálhatjuk ezt Indiában.

De hogy győzhetném meg
ezt az embert, aki itt ül?"

Azt mondtam: "Kérdezze a testvérét,

a testvére a legnagyobb
bioexportőr ebben az országban."

(Taps)

És azt mondta: "Igen."

Ez mutatja, hogy az emberek
üzletként tekintenek erre.

Ha növényvédőszert tudnak eladni,
akkor azt adnak el,

ha bioterméket, akkor meg azt.

Vagy növényvédőszert vásárolnak
vagy más bio növényvédőszert,

vagy igazolást kapnak tőlünk,
hogy egyiket sem használták.

A gazdákat fogyasztókká változtatták.

De mit csinálnak a fogyasztóink?

Mi azt tettük, hogy összehívtunk
néhány fogyasztót Haidarábádban,

alakítsanak fogyasztói szövetkezetet
Sahaja Aharam néven.

Az összes gazdát is meghívtuk,

hogy ők is létrehozzák
a maguk szövetkezetét,

hogy közvetlenül vigyék
piacra terményeiket.

Ma húsz szövetkezetünk van,

akik vegyszermentesen termelnek,
és közvetlenül értékesítenek a piacon.

Bár sokan tartanak a vegyszermentes
élelmiszerek áraitól,

a Sahaja Aharam biotermékek ára
20%-kal alacsonyabb, mint a piaci ár,

és a fogyasztók által fizetett összeg
75%-át a termelők kapják.

A hagyományos piacon mindössze 20%,
amit a mezőgazdasági termelők kapnak.

(Taps)

Mit látok én ebben? Reménysugarat.
Mindez lehetséges.

Ha mindannyian összefogunk,
változtathatunk.

De még hosszú utat kell megtennünk
a kormányzati politikát illetően.

Még mindig súlyos válság van
a mezőgazdaságban.

Tegnap talán hallottak róla,
hogy egy gazda öngyilkos lett.

A ma reggeli újságban is olvashatták.

Sok gazda hal meg.

Ez mindannyiunk felelőssége.

A szokásos üzletmenet nem megoldás.

Fogyasztóként is változnunk kell,
gazdálkodókként is változnunk kell.

Mindannyiunknak össze kell fognunk,

hogy a kormányt változtatásra bírjuk.

Másképp a jövő nagyon, nagyon sötét lesz.

Köszönöm.

(Taps)