The Coase Theorem

♪ [zene] ♪

Ma betekintést nyerünk a Coase elméletbe és a piaci megoldásokba az

externaliák problémájára. Alapvetően, amire Coase rámutatott, egy figyelemreméltó írásában az volt,

hogy a probléma az externáliás haszonnal és költséggel nem az, hogy

externálisak, hanem inkább a tulajdonosi jogok ezekben az esetekben homályosak és bizonytalanok

és a tranzakciós költségek magasak. Kezdjük egy példával.

A Nobel-díjas közgazdász James Meade,

azzal érvelt, hogy a piac alulkínálná a méz- és beporzás szolgáltatásokat. A méhek - Meade

szerint - két dolgot tesznek. Először is mézet készítenek. Ezt a mézet megveszik és eladják

a piacokon, és itt van egy ára a méznek. Másodszor, azonban, a méhek ugyanakkor kirepülnek

és beporozzák a közeli farmerek terményeit. Ez egy nagyon hasznos szolgáltatás, de

Meade azzal érvelt, hogy a farmerek nem fizetnének ezért a szolgáltatásért. A beporzási

szolgáltatások, Meade szerint, externális haszonok. Mert a méhészek nem

kaptak fizetést ezért a hasznos beporzási szolgáltatásért, ezért kevés méhecske lenne és

enne eredményként, kevés méz és szintén kevés termény és

túl kevés beporzási szolgáltatás.

Azonban, egy másik közgazdász - Steven Cheung - bebizonyította, hogy a Nobel-díj nyertes

tévedett, és ezt a "Sárga Oldalak"-al tette. Cheung felfedezte, hogy

a beporzás az Egyesült Államokban, valójában egy 15 milliárd dolláros iparág. A méhészek

rendszeresen a méhkasokat az egész országon keresztül szállítják és eladják a beporzási

szolgáltatásaikat a farmereknek. Mert a farmerek fizetnek a méhtartóknak a

méhek szolgáltatásáért, így a haszon ténylegesen nem externális - mert ők nem

kívülállók - és a piac dolgozik. Miért tévedett Meade? Mi a helyzet van a

méhekkel és mi a helyzet a farmerekkel, ami lehetővé teszik, hogy ennek az externáliás problémának a piaci

megoldását, mikor sok más externális problémát nem?

A beporzási munkák piaca működik, annak ellenére, hogy a méhek, úgy tűnik. előállítják ezt

az externális hasznot, mert a tranzakciós költségek alacsonyak. A helyzet az, hogy a vásárló és az eladó

összes üzletkötéshez szükséges költsége alacsony. Különösen, a méhek

egyszerűen nem repülnek nagyon messze. Tehát egy megállapodás egy farmer és egy méhész között

internalizálni tudja az összes externáliát. Azaz, ha a méhész a méheit a farm

közepére teszi, alapvetően csak az a termény porzódik be, mely azé az

egyetlen farmeré. Így amint megállapodás születik az a méhész

és az a farmer között, minden externália internalizálódik. Nincsenek

kívülállók, amint a méhész és a farmer egyezségre jut. Továbbá a tulajdoni

jogok itt nagyon tiszták. A méhészeknek joga van a mézhez. A

farmer tulajdona a termény, amit a méhek beporzanak. Nincs sok

alkudozás és egyet nem értés a tekintetben, hogy kinek mije van. A tulajdonjogok tiszták.

Az externáliák más esetében, melyek közül néhányat már megtekintettünk korábban,

ezek közül egyik sem teljesen teljesül. A tranzakciós költségek magasak és a

tulajdonjogok tisztázatlanok. Hasonlítsuk csak össze a beporzással az influenzaoltásokat. Mindkét esetben

itt, a tranzakciós költségek magasak és a tulajdonjogok tisztázatlanok és bizonytalanok.

Vegyük a légszennyezést: van egy externális költség - a gyár sok szennyezőanyagot

bocsájt ki a légkörbe, de kire? Nem szükségképpen azokra az emberekre,

aki épp ott élnek a gyár mellett. A légszennyezés, savas esőt is okozhat,

ami tavakat tesz tönkre, több száz mérfölddel odébb, vagy globális felmelegedést

okozhat, ami megnöveli a tengerek szintjét, és tönkreteszi emberek életét több ezer

mérföldnyire. Valójában mik a költségek? Mennyi? Hogyan tudjuk megmérni ezeket a költségeket?

Nem nyilvánvaló. Továbbá kinek vannak itt jogai? A gyárnak kellene fizetni a

szennyezésért? Azoknak az embereknek kellene fizetni, akiknek externális költséget jelent? Vagy

a kívülállóknak kellene fizetni a gyárnak, hogy ne szennyezzen? Van a gyárnak

joga nem szennyezni, és a kívülállóknak kell fizetni a gyárnak, hogy

leállítsák? Ha ezt nyilvánvalónak gondoljátok,

akkor vegyük az influenzaoltást. Vannak externális hasznok, ha kapok

egy influenzaoltást. Például kevésbé valószínű, hogy rátüsszentek az emberekre a metrón

és átadom nekik az influenzát, ami több száz ember lehet. Én

nem tudom pontosan, melyik emberek kapják meg ezt az externális hasznot. És, hogy ez mennyire

externáliás haszon? Ezt nehéz lemérni ismét. Azon kívül, fizetni kellene az embereknek

nekem, hogy beoltassam magam, vagy nekem kellene másnak fizetnem, azért, hogy oltatom be magam?

Most, apropó, hasonlítsuk össze a két dolgot - a szennyezést és az influenza-oltást. Ha

azt gondoltad, hogy természetesen a gyáraknak kellene fizetni a szennyezésért és

nem a kívülállóknak kellene fizetni a gyáraknak, nos, nézzük meg az influenzaoltást.

Nem tüsszentünk, ha nem vagyunk influenzások, a tüsszentés, nem ugyanaz, mint a

szennyezés? Nem szennyezés az is? Nem a szennyezőnek kellene, a tüsszentőnek fizetni? Így

ebben az esetben ha azzal szeretnél érvelni, hogy ha nem kapod meg az oltást, akkor neked kellene

másoknak fizetni. Szennyezed őket. Igaz? Így a jogok itt nem annyira

egyértelműek, mint első pillantásra gondolnánk. Továbbá, a fő pont itt, hogy a

tranzakciós költség egy megállapodásból származik, ami százak vagy ezrek

esetleg emberek milliói között jön létre, kiszámítva az externáliás költségeket,

alkut kötve, és ez így nagyon költséges lesz. Így mi

nem tudjuk gyakran megérteni azt, hogy kinek vannak jogai itt, vagy csak nagyon bonyolultan lehet

megállapodásra jutni. A gyárnak kellene fizetni? Vagy a gyárat kellene kifizetni?

Az oltást kapó személynek kell fizetni, vagy aki nem kap oltást, annak kell

fizetnie? A jogok itt bizonytalanok, tisztázatlanok, és ismét, ami

megnehezíti a piaci egyezségre jutást és ezért

a piac nem tudja az ilyen típusú externáliák problémáját egykönnyen megoldani .

A következtetés itt az, hogy a piac hatékony tud lenni még akkor is, ha

externáliák vannak - amikor a tranzakciós költségek alacsonyak és amikor a tulajdonjogok tisztán

meghatározottak. Gyakorlatilag ez a Coase tétel. Ha a tranzakciós költségek alacsonyak, és a

tulajdonjogok tisztán meghatározottak, a személyes alkuk biztosítják,

hogy a piaci egyensúly hatékony, még akkor is, ha externáliák vannak.

A Coase elmélet teljesülésének feltételei, az alacsony tranzakciós költségek és

tiszta tulajdonjogok, a gyakorlatban nem mindig teljesülnek. Ekkor is, az elmélet azt

egy alternatív megközelítést javasol az externáliákhoz. Már láttuk a

Pigouvian adókat és támogatásokat, és az irányítást és ellenőrzést. A Coase elmélet egy más

megoldást javasol, éspedig új piacok megteremtésével. Ha a kormány képes

meghatározni a tulajdonjogokat és csökkenteni a tranzakciós költségeket, akkor a piacok felhasználhatók

az externáliás problémák ellenőrzésére. Tehát a Coase tétel és egy kis irányítás és ellenőrzés

a tulajdonjogok meghatározásában és a tranzakciós költségek csökkentésében, egy új

megoldást hozhat létre az externáliák problémájára. Valóban a forgalmazható engedélyek azok,

melyekről a következő részben beszélünk.

- [Narrátor] Ha tesztelni szeretnéd magad "klikkelj" a kvízkérdésekre, vagy,

ha kész vagy tovább haladni "klikkelj" a következő videóra

♪ [zene] ♪
Felirat: amara.org közösség
Fordította: Juhász Judit
Ellenőrizte: Mátyus Andrea
Lektorálta: Mandel Kinga Magdolna