Egy életmentő találmány, amivel megelőzhető a tömegpánik

Három évente több mint harmincmillió hindu hívő gyűlik össze a világ egyik legnagyobb vallási összejövetelére, az indiai Kumbh Melára, hogy lemossa bűneit. Ahogy a nagy tömeg végigvonul a kis- és nagy városokon, a tömegpánik elkerülhetetlenül kialakul, és 2003-ban 39 ember vesztette életét a fesztivál alatt. 2014-ben az akkor 15 éves Nilay Kulkarni úgy döntött, felhasználja az önállóan megtanult programozó tudását arra, hogy technológiai megoldást nyújtson a pánik megelőzésére. Tudjon meg többet erről a találmányról, és arról, hogyan segítette hozzá a 2015-ös Kumbh Melát ahhoz, hogy ne törjön ki közben pánik, és ne legyenek áldozatok.

Csak kilenc éves voltam,

amikor a nagyapám először mesélt arról a
hat évvel korábban átélt horrorról,

amikor egy tömegpánik során
harminckilencen haltak meg

a szülővárosunkban, Nashikban, Indiában.

A 2003-as Nashik Kumbh Mela alatt történt,

ami a világ egyik legnagyobb
vallási összejövetele.

12 évente több, mint 30 millió hindu hívő

zarándokol el a városunkba,

melyet csak másfél millió
ember számára építettek,

és itt marad 45 napig.

A fő céljuk, hogy lemossák bűneiket

a Godavari folyóban megfürödve.

És könnyen pánik törhet ki

a zsúfolt tömeg lassú mozgása miatt.

Nashikon kívül ezt az eseményt még
három másik helyen rendezik meg Indiában

változó gyakorisággal,

2001 és 2014 között

több mint 2400 élet veszett oda
tömegpánik következtében.

Leginkább az szomorított el engem,

hogy láttam az embereket magam körül,
ahogy megadják magukat a város végzetének,

végignézve a több tucat ember
látszólag elkerülhetetlen halálát

minden egyes Kumbh Melán.

Meg akartam ezt változtatni,

és arra gondoltam, miért ne
találhatnék rá megoldást?

Mert tudtam, hogy ez rossz.

Gyerekfejjel tanultam meg
programozni, és feltalálóként

fontolóra vettem a vad ötletet –

(Nevetés)

[A feltalálók mindig találnak kiutat]

Fontolóra vettem a vad ötletet
egy olyan rendszer megépítésére,

amely segítene szabályozni
az emberek áramlását,

és alkalmazhatnánk a következő
Kumbh Mela alatt 2015-ben,

hogy kevesebb pánik törjön ki, és
remélhetőleg kevesebb haláleset legyen.

Lehetetlen küldetésnek tűnt,

túl nagy álomnak,

főleg egy 15 évesnek,

az álomból mégis valóság lett 2015-ben,

amikor nem csak sikerrel jártunk

a tömegpánikok és sűrűségük
csökkentésével,

hanem 2015-öt feljegyezhettük

az első tömegpánik nélküli
Nashik Kumbh Melaként.

(Taps)

Ez volt az első eset
a feljegyzett történelemben,

hogy ez az esemény
áldozatok nélkül zajlott le.

Hogyan csináltuk?

2014-ben kezdődött, amikor az
MIT Media Lab által szervezett

innovációs műhelyhez csatlakoztam,

amit Kumbhathonnak hívnak,

és célja: választ találni a nagyszabású
Kumbh Mela által állított kihívásokra.

Most, hogy kitaláltuk, meg akarjuk oldani
a tömegpánik problémáját,

ehhez csak három dolgot kellett tudnunk:

az emberek számát, a helyszínt

és az emberek percenkénti
áramlási sebességét.

Olyan technikákat kezdtünk keresni,
melyekkel megkapjuk ezt a három adatot.

MI lenne, ha rádiófrekvenciás jeleket
osztanánk ki az emberek azonosítására?

Rájöttünk, hogy túl drága
és észszerűtlen lenne

harmincmillió azonosítót kiosztani.

És ha képfeldolgozó technikával működő
zárt láncú kamerát használnának?

Ez is túl drága ekkora léptékben,

és az a hátránya is megvan,
hogy nem hordozható,

valamint eső esetén
teljesen hasznavehetetlen,

ez pedig gyakran előfordul
a Kumbh Mela alatt.

És ha mobiltelefon-tornyok
adatait használnánk?

Tökéletes megoldásnak tűnik,

de az benne a vicces,

hogy a legtöbben nem visznek
magukkal mobiltelefont

Kumbh Mela-féle eseményekre.

Továbbá így nem eléggé granuláris
adatokat nyernénk.

Tehát valami olyat akartunk,
ami valós idejű,

olcsó, tartós, vízálló,

és könnyű megszerezni
az adatait a feldolgozáshoz.

Így megépítettük Ashiotót,

ez japánul azt jelenti: "lábnyom",

mivel egy hordozható szőnyegből áll,
amiben nyomásérzékelők vannak,

ezek meg tudják számolni
a rajta átgyalogló embereket,

és interneten keresztül
elküldi az adatokat

az általunk készített fejlett
adatelemző szoftvernek.

A lehetséges hibákat, mint az
elszámolás vagy a duplán lépés,

a beavatkozások megtervezésével
kiküszöböltük.

A szőnyeg optimális szélessége
45,72 cm-ben lett meghatározva,

miután különböző verziókat teszteltünk,

és meghatároztuk egy ember
átlagos lépéshosszát.

Máskülönben az emberek
átlépnék az érzékelőt.

Prototípus építésével kezdtük,
ezt három nap alatt

kartonból és alumíniumfóliából
készítettük el.

(Nevetés)

Működött, valóban.

Építettünk egy másikat
alumínium kompozit panelekből

és piezoelektromos lemezekből,

ezek nyomás alatt kis elektromos
impulzusokat generálnak.

Harminc különböző
nyilvános helyen teszteltük,

zsúfolt éttermekben, plázákban,
templomokban és hasonló helyeken,

hogy lássuk az emberek reakcióit.

Az emberek engedték, hogy működtessük,

mert lelkesedtek azon, hogy helyieket
látnak a város problémáin dolgozni.

Tizenöt éves voltam, a csapattársaim
a húszas éveik elején jártak.

Ha a szenzorok színesen világítanak,

az emberek megijednének,
és ilyeneket kérdeznének:

"Meg fog ütni az áram, ha rálépek?"

(Nevetés)

Vagy, ha teljesen nyilvánvaló lenne,
hogy elektromos szenzor van a földön,

akkor egyszerűen átugranák.

(Nevetés)

Szóval úgy döntöttünk,
borítást tervezünk a szenzorra,

így senkinek nem kell azon aggódni,
hogy mi van a földön.

Így néhány kísérletezés után

úgy döntöttünk, ipari
érzékelőt használunk,

amit biztonsági kioldóként szoktak
használni veszélyes területeken,

érzékelőként,

és egy fekete neoprén gumilapot,

borításként.

A fekete gumi alkalmazásának
további előnye az is,

hogy a por természetes módon
összegyűlik a felszínén,

így végső soron észrevehetetlenné teszi.

Meg kellett bizonyosodnunk arról is, hogy
a szenzor nem magasabb 12 milliméternél.

Különben az emberek elbotlanának benne,

és ez már önmagában pánikot okozna.

(Nevetés)

Nem ez a célunk.

(Nevetés)

Így képesek voltunk olyan szenzort
tervezni, mely csak 10 mm vastag volt.

Az adatokat tehát valós időben
küldi a szervernek,

hőtérképet rajzol róluk,

figyelembe véve a földön elhelyezkedő
összes aktív eszközt.

A hatóságokat riasztani tudjuk,
ha a tömeg mozgása nagyon lelassul,

vagy ha a sűrűségük egy kívánt
határérték fölé emelkedik.

Öt ilyen szőnyeget telepítettünk
a 2015-ös Nashik Kumbh Mela alatt,

és több mint félmillió embert
számoltunk meg

18 órán belül,

biztosítva az adatok valós idejű elérését
a különböző ellenőrzési pontokon,

és a biztonságos tömegáramlást.

Ez a rendszer végül is,
más találmányokkal együtt

segített megelőzni a tömegpánikot
a fesztivál alatt.

A kódot, amit az Ashioto használt
a Kumbh Mela idején,

hamarosan bárki nyilvánosan is elérheti
és szabadon felhasználhatja.

Örülnék, ha valaki a kód alkalmazásával

még több tömegrendezvényt
tenne biztonságossá.

A Kumbh Mela sikere arra ösztönöz,

hogy segítsek másokon, akik ugyanígy
tömegpániktól szenvednek.

A rendszer tervezése lehetővé teszi,
hogy bármilyen eseményen

alkalmazható legyen,

mely szervezett összejövetelt
foglal magában.

Új álmom az, hogy világszerte fejlesszem,
alkalmazzam és telepítsem a rendszert,

ezzel haláleseteket előzhetünk meg,
és biztosíthatjuk a tömeg áramlását,

mert minden emberi lélek értékes,

akár koncerten, sporteseményen,

az allahabadi Maha Kumbh Melán,

a haddzs zarándoklaton Mekkában,

a Karbalába tartó siíta felvonuláson,

vagy a Vatikánban.

Mit gondolnak, meg tudjuk csinálni?

(Hallgatóság) Igen!

Köszönöm.

(Ujjongás)

(Taps)