Csak kilenc éves voltam, amikor a nagyapám először mesélt arról a hat évvel korábban átélt horrorról, amikor egy tömegpánik során harminckilencen haltak meg a szülővárosunkban, Nashikban, Indiában. A 2003-as Nashik Kumbh Mela alatt történt, ami a világ egyik legnagyobb vallási összejövetele. 12 évente több, mint 30 millió hindu hívő zarándokol el a városunkba, melyet csak másfél millió ember számára építettek, és itt marad 45 napig. A fő céljuk, hogy lemossák bűneiket a Godavari folyóban megfürödve. És könnyen pánik törhet ki a zsúfolt tömeg lassú mozgása miatt. Nashikon kívül ezt az eseményt még három másik helyen rendezik meg Indiában változó gyakorisággal, 2001 és 2014 között több mint 2400 élet veszett oda tömegpánik következtében. Leginkább az szomorított el engem, hogy láttam az embereket magam körül, ahogy megadják magukat a város végzetének, végignézve a több tucat ember látszólag elkerülhetetlen halálát minden egyes Kumbh Melán. Meg akartam ezt változtatni, és arra gondoltam, miért ne találhatnék rá megoldást? Mert tudtam, hogy ez rossz. Gyerekfejjel tanultam meg programozni, és feltalálóként fontolóra vettem a vad ötletet – (Nevetés) [A feltalálók mindig találnak kiutat] Fontolóra vettem a vad ötletet egy olyan rendszer megépítésére, amely segítene szabályozni az emberek áramlását, és alkalmazhatnánk a következő Kumbh Mela alatt 2015-ben, hogy kevesebb pánik törjön ki, és remélhetőleg kevesebb haláleset legyen. Lehetetlen küldetésnek tűnt, túl nagy álomnak, főleg egy 15 évesnek, az álomból mégis valóság lett 2015-ben, amikor nem csak sikerrel jártunk a tömegpánikok és sűrűségük csökkentésével, hanem 2015-öt feljegyezhettük az első tömegpánik nélküli Nashik Kumbh Melaként. (Taps) Ez volt az első eset a feljegyzett történelemben, hogy ez az esemény áldozatok nélkül zajlott le. Hogyan csináltuk? 2014-ben kezdődött, amikor az MIT Media Lab által szervezett innovációs műhelyhez csatlakoztam, amit Kumbhathonnak hívnak, és célja: választ találni a nagyszabású Kumbh Mela által állított kihívásokra. Most, hogy kitaláltuk, meg akarjuk oldani a tömegpánik problémáját, ehhez csak három dolgot kellett tudnunk: az emberek számát, a helyszínt és az emberek percenkénti áramlási sebességét. Olyan technikákat kezdtünk keresni, melyekkel megkapjuk ezt a három adatot. MI lenne, ha rádiófrekvenciás jeleket osztanánk ki az emberek azonosítására? Rájöttünk, hogy túl drága és észszerűtlen lenne harmincmillió azonosítót kiosztani. És ha képfeldolgozó technikával működő zárt láncú kamerát használnának? Ez is túl drága ekkora léptékben, és az a hátránya is megvan, hogy nem hordozható, valamint eső esetén teljesen hasznavehetetlen, ez pedig gyakran előfordul a Kumbh Mela alatt. És ha mobiltelefon-tornyok adatait használnánk? Tökéletes megoldásnak tűnik, de az benne a vicces, hogy a legtöbben nem visznek magukkal mobiltelefont Kumbh Mela-féle eseményekre. Továbbá így nem eléggé granuláris adatokat nyernénk. Tehát valami olyat akartunk, ami valós idejű, olcsó, tartós, vízálló, és könnyű megszerezni az adatait a feldolgozáshoz. Így megépítettük Ashiotót, ez japánul azt jelenti: "lábnyom", mivel egy hordozható szőnyegből áll, amiben nyomásérzékelők vannak, ezek meg tudják számolni a rajta átgyalogló embereket, és interneten keresztül elküldi az adatokat az általunk készített fejlett adatelemző szoftvernek. A lehetséges hibákat, mint az elszámolás vagy a duplán lépés, a beavatkozások megtervezésével kiküszöböltük. A szőnyeg optimális szélessége 45,72 cm-ben lett meghatározva, miután különböző verziókat teszteltünk, és meghatároztuk egy ember átlagos lépéshosszát. Máskülönben az emberek átlépnék az érzékelőt. Prototípus építésével kezdtük, ezt három nap alatt kartonból és alumíniumfóliából készítettük el. (Nevetés) Működött, valóban. Építettünk egy másikat alumínium kompozit panelekből és piezoelektromos lemezekből, ezek nyomás alatt kis elektromos impulzusokat generálnak. Harminc különböző nyilvános helyen teszteltük, zsúfolt éttermekben, plázákban, templomokban és hasonló helyeken, hogy lássuk az emberek reakcióit. Az emberek engedték, hogy működtessük, mert lelkesedtek azon, hogy helyieket látnak a város problémáin dolgozni. Tizenöt éves voltam, a csapattársaim a húszas éveik elején jártak. Ha a szenzorok színesen világítanak, az emberek megijednének, és ilyeneket kérdeznének: "Meg fog ütni az áram, ha rálépek?" (Nevetés) Vagy, ha teljesen nyilvánvaló lenne, hogy elektromos szenzor van a földön, akkor egyszerűen átugranák. (Nevetés) Szóval úgy döntöttünk, borítást tervezünk a szenzorra, így senkinek nem kell azon aggódni, hogy mi van a földön. Így néhány kísérletezés után úgy döntöttünk, ipari érzékelőt használunk, amit biztonsági kioldóként szoktak használni veszélyes területeken, érzékelőként, és egy fekete neoprén gumilapot, borításként. A fekete gumi alkalmazásának további előnye az is, hogy a por természetes módon összegyűlik a felszínén, így végső soron észrevehetetlenné teszi. Meg kellett bizonyosodnunk arról is, hogy a szenzor nem magasabb 12 milliméternél. Különben az emberek elbotlanának benne, és ez már önmagában pánikot okozna. (Nevetés) Nem ez a célunk. (Nevetés) Így képesek voltunk olyan szenzort tervezni, mely csak 10 mm vastag volt. Az adatokat tehát valós időben küldi a szervernek, hőtérképet rajzol róluk, figyelembe véve a földön elhelyezkedő összes aktív eszközt. A hatóságokat riasztani tudjuk, ha a tömeg mozgása nagyon lelassul, vagy ha a sűrűségük egy kívánt határérték fölé emelkedik. Öt ilyen szőnyeget telepítettünk a 2015-ös Nashik Kumbh Mela alatt, és több mint félmillió embert számoltunk meg 18 órán belül, biztosítva az adatok valós idejű elérését a különböző ellenőrzési pontokon, és a biztonságos tömegáramlást. Ez a rendszer végül is, más találmányokkal együtt segített megelőzni a tömegpánikot a fesztivál alatt. A kódot, amit az Ashioto használt a Kumbh Mela idején, hamarosan bárki nyilvánosan is elérheti és szabadon felhasználhatja. Örülnék, ha valaki a kód alkalmazásával még több tömegrendezvényt tenne biztonságossá. A Kumbh Mela sikere arra ösztönöz, hogy segítsek másokon, akik ugyanígy tömegpániktól szenvednek. A rendszer tervezése lehetővé teszi, hogy bármilyen eseményen alkalmazható legyen, mely szervezett összejövetelt foglal magában. Új álmom az, hogy világszerte fejlesszem, alkalmazzam és telepítsem a rendszert, ezzel haláleseteket előzhetünk meg, és biztosíthatjuk a tömeg áramlását, mert minden emberi lélek értékes, akár koncerten, sporteseményen, az allahabadi Maha Kumbh Melán, a haddzs zarándoklaton Mekkában, a Karbalába tartó siíta felvonuláson, vagy a Vatikánban. Mit gondolnak, meg tudjuk csinálni? (Hallgatóság) Igen! Köszönöm. (Ujjongás) (Taps)