Négymilliárd évnyi evolúció hat percben

A majmoktól vagy a halaktól származik az ember? Ebben a felvilágosító előadásban Prosanta Chakrabarty, ichthiológus és TED-előadó megcáfol néhány belénk égett mítoszt az evolúcióról, és megpróbálja felhívni a figyelmet arra, hogy mi csak kis részei vagyunk egy összetett, négymilliárd éves folyamatnak — nem pedig a végállomása.

Ha a majmoktól származunk,
hogyhogy léteznek még majmok?

(Nevetés)

Nos, úgy, hogy nem majmok vagyunk,

hanem halak.

(Nevetés)

Nagyon is fontos,
hogy ennek tudatában legyünk,

mert csak így érthetjük meg,
honnan is származunk.

Evolúció-biológia kurzusom az egyik
legnépszerűbb tantárgy az Államokban,

és amikor a diákjaim végre megértik,
miért hívom őket állandóan halaknak,

akkor tudom, hogy jó munkát végeztem.

Kurzusaimat mindig néhány belénk égett
mítosz eloszlatásával kell kezdenem,

mert nem is tudjuk, de igaz, hogy
sokunknak rosszul tanították az evolúciót.

Például úgy tanuljuk meg a fogalmat,
hogy "az evolúció elmélete".

De valójában rengeteg teória van, és
akárcsak az evolúció során maguk a fajok,

azok az elméletek maradnak fenn,
amelyek a legjobban igazolják az adatokat.

Darwin természetes szelekcióelmélete
a legismertebb közülük.

Vagyis azon élőlények, amelyek a leginkább
képesek alkalmazkodni környezetükhöz,

életben maradnak és tovább szaporodnak,

míg az erre kevésbé képesek
fokozatosan kihalnak.

Ennyi.

Ilyen egyszerű az evolúció,
és ez tény.

Az evolúció ugyanolyan tény,
mint a "gravitáció elmélete".

Ugyanolyan könnyen bizonyítható.

Elég, ha csak a köldökünkre gondolunk,

ami más méhlepényes emlősnek is van,

vagy a gerincünkre, amivel
más gerinces is rendelkezik,

vagy a DNS-re, ami minden
földi élőlényben megtalálható.

Ezek nem csak úgy
megjelentek az emberben.

Ezeket őseinktől örököltük,
de nem csak mi, emberek,

hanem minden élőlény,
amely tőlük származik.

Ám a biológiát nem igazán
így kezdik tanítani nekünk, ugye?

Azt tanuljuk, hogy a növények
és baktériumok primitív élőlények,

a halakból fejlődtek ki a kétéltűek,
majd a hüllők, az emlősök,

aztán jövünk mi,

a tökéletesen kifejlett lény
a történet végén.

De az élet keletkezése
nem egymás után, sorban történik,

és nem is ér véget velünk.

Mégis az evolúciót
mindig valahogy így ábrázolják:

egy majom és egy csimpánz,

valami kihalt emberfajok,

folyamatosan és biztosan menetelve
az emberré válás útján.

Ám épp úgy nem válnak emberré,
ahogy mi sem majmokká vagy csimpánzokká.

Az emberiség nem is
az evolúció végállomása.

De miért fontos tudni mindezt?

Miért fontos, hogy az evolúciót
helyesen értelmezzük?

Nos, az evolúció félreértelmezése
számos problémához vezetett már.

Nem lehet azt a bizonyos ősrégi
"Honnan származunk?" kérdést

úgy feltenni,

ha nem értjük helyesen az evolúciót.

Félreértelmezéséből számos zavaros
és eltorzult nézet keletkezett arról,

hogyan bánjunk a többi földi élőlénnyel,

és hogyan viszonyuljunk egymáshoz

a rasszok és nemek tekintetében.

Utazzunk vissza négymilliárd évet.

Ebből az egysejtű élőlényből
származunk mind.

Először számos más egysejtű
lény fejlődött ki belőle,

de ez a folyamat mind a mai napig tart.

Egyesek szerint a csoport többségét alkotó

archeák és valódi baktériumok

a legsikeresebb élőlények a Földön.

Minden bizonnyal bőven
túl fognak élni minket.

Mintegy hárommilliárd évvel ezelőtt
alakultak ki a többsejtűek,

A gombák, növények, állatok.

Az első gerincesek a halak voltak.

Vagyis minden gerinces hal,

tehát ön is, és én is halak vagyunk.

Ne mondják, hogy nem szóltam időben.

Egyik halfaj szárazföldre került,

és egyebek mellett kifejlődtek
belőle az emlősök és a hüllők.

Néhány hüllő madárrá fejlődött,
néhány emlős főemlőssé,

néhány főemlős
farokkal rendelkező majommá,

vagy emberszabású majommá,
ezen belül számos emberfaj is kialakult.

Láthatjuk tehát,
hogy nem a majmoktól származunk,

hanem van egy közös ősünk.

Az élet eközben folyamatosan
fejlődött körülöttünk,

még több baktérium, gomba és
rengeteg hal, hal, hal alakult ki.

Ha még nem jöttek rá –
igen, ez a kedvenc csoportom.

(Nevetés)

Ahogy életformák keletkeznek,
úgy meg is szűnnek.

A legtöbb faj csak néhány millió évig él.

Azaz a legtöbb élőlény körülöttünk

nagyjából egykorú az emberi fajjal.

Önhittség és szűklátókörűség
azt gondolni, hogy

"A növények és baktériumok
primitív lények,

mi az evolúció kezdete óta létezünk,

tehát mi valahogy különlegesek vagyunk."

Tekintsük az életet
egy befejezetlen könyvnek.

Mi csak a fejezetek
néhány utolsó lapját látjuk.

Gondoljunk úgy arra a nyolcmillió fajra,

amellyel ezen a bolygón osztozunk,

mint egy négymilliárd éves
fejlődés eredményére.

Mindannyian az evolúció végtermékei.

Tekintsünk minden élőlényt zsenge
levélnek az élet hatalmas fáján,

mindannyian láthatatlan elágazásokkal
kapcsolódunk nemcsak egymáshoz,

de kihalt rokonainkhoz
és evolúciós őseinkhez is.

Biológusként még mindig
próbálom megérteni – akárcsak mások,

hogy hogyan függ össze
egyik élet a másikkal, és ki kivel rokon.

Talán még mindig jobb
úgy tekinteni magunkra,

mint partra vetett halacskára.

Igen, olyan kishalra, amelyik
megtanult járni és beszélni,

de akinek még rengeteget
kell tanulnia arról,

hogy ki és mi is ő,
valamint honnan is jött.

Köszönöm.

(Taps)