Ha a majmoktól származunk, hogyhogy léteznek még majmok? (Nevetés) Nos, úgy, hogy nem majmok vagyunk, hanem halak. (Nevetés) Nagyon is fontos, hogy ennek tudatában legyünk, mert csak így érthetjük meg, honnan is származunk. Evolúció-biológia kurzusom az egyik legnépszerűbb tantárgy az Államokban, és amikor a diákjaim végre megértik, miért hívom őket állandóan halaknak, akkor tudom, hogy jó munkát végeztem. Kurzusaimat mindig néhány belénk égett mítosz eloszlatásával kell kezdenem, mert nem is tudjuk, de igaz, hogy sokunknak rosszul tanították az evolúciót. Például úgy tanuljuk meg a fogalmat, hogy "az evolúció elmélete". De valójában rengeteg teória van, és akárcsak az evolúció során maguk a fajok, azok az elméletek maradnak fenn, amelyek a legjobban igazolják az adatokat. Darwin természetes szelekcióelmélete a legismertebb közülük. Vagyis azon élőlények, amelyek a leginkább képesek alkalmazkodni környezetükhöz, életben maradnak és tovább szaporodnak, míg az erre kevésbé képesek fokozatosan kihalnak. Ennyi. Ilyen egyszerű az evolúció, és ez tény. Az evolúció ugyanolyan tény, mint a "gravitáció elmélete". Ugyanolyan könnyen bizonyítható. Elég, ha csak a köldökünkre gondolunk, ami más méhlepényes emlősnek is van, vagy a gerincünkre, amivel más gerinces is rendelkezik, vagy a DNS-re, ami minden földi élőlényben megtalálható. Ezek nem csak úgy megjelentek az emberben. Ezeket őseinktől örököltük, de nem csak mi, emberek, hanem minden élőlény, amely tőlük származik. Ám a biológiát nem igazán így kezdik tanítani nekünk, ugye? Azt tanuljuk, hogy a növények és baktériumok primitív élőlények, a halakból fejlődtek ki a kétéltűek, majd a hüllők, az emlősök, aztán jövünk mi, a tökéletesen kifejlett lény a történet végén. De az élet keletkezése nem egymás után, sorban történik, és nem is ér véget velünk. Mégis az evolúciót mindig valahogy így ábrázolják: egy majom és egy csimpánz, valami kihalt emberfajok, folyamatosan és biztosan menetelve az emberré válás útján. Ám épp úgy nem válnak emberré, ahogy mi sem majmokká vagy csimpánzokká. Az emberiség nem is az evolúció végállomása. De miért fontos tudni mindezt? Miért fontos, hogy az evolúciót helyesen értelmezzük? Nos, az evolúció félreértelmezése számos problémához vezetett már. Nem lehet azt a bizonyos ősrégi "Honnan származunk?" kérdést úgy feltenni, ha nem értjük helyesen az evolúciót. Félreértelmezéséből számos zavaros és eltorzult nézet keletkezett arról, hogyan bánjunk a többi földi élőlénnyel, és hogyan viszonyuljunk egymáshoz a rasszok és nemek tekintetében. Utazzunk vissza négymilliárd évet. Ebből az egysejtű élőlényből származunk mind. Először számos más egysejtű lény fejlődött ki belőle, de ez a folyamat mind a mai napig tart. Egyesek szerint a csoport többségét alkotó archeák és valódi baktériumok a legsikeresebb élőlények a Földön. Minden bizonnyal bőven túl fognak élni minket. Mintegy hárommilliárd évvel ezelőtt alakultak ki a többsejtűek, A gombák, növények, állatok. Az első gerincesek a halak voltak. Vagyis minden gerinces hal, tehát ön is, és én is halak vagyunk. Ne mondják, hogy nem szóltam időben. Egyik halfaj szárazföldre került, és egyebek mellett kifejlődtek belőle az emlősök és a hüllők. Néhány hüllő madárrá fejlődött, néhány emlős főemlőssé, néhány főemlős farokkal rendelkező majommá, vagy emberszabású majommá, ezen belül számos emberfaj is kialakult. Láthatjuk tehát, hogy nem a majmoktól származunk, hanem van egy közös ősünk. Az élet eközben folyamatosan fejlődött körülöttünk, még több baktérium, gomba és rengeteg hal, hal, hal alakult ki. Ha még nem jöttek rá – igen, ez a kedvenc csoportom. (Nevetés) Ahogy életformák keletkeznek, úgy meg is szűnnek. A legtöbb faj csak néhány millió évig él. Azaz a legtöbb élőlény körülöttünk nagyjából egykorú az emberi fajjal. Önhittség és szűklátókörűség azt gondolni, hogy "A növények és baktériumok primitív lények, mi az evolúció kezdete óta létezünk, tehát mi valahogy különlegesek vagyunk." Tekintsük az életet egy befejezetlen könyvnek. Mi csak a fejezetek néhány utolsó lapját látjuk. Gondoljunk úgy arra a nyolcmillió fajra, amellyel ezen a bolygón osztozunk, mint egy négymilliárd éves fejlődés eredményére. Mindannyian az evolúció végtermékei. Tekintsünk minden élőlényt zsenge levélnek az élet hatalmas fáján, mindannyian láthatatlan elágazásokkal kapcsolódunk nemcsak egymáshoz, de kihalt rokonainkhoz és evolúciós őseinkhez is. Biológusként még mindig próbálom megérteni – akárcsak mások, hogy hogyan függ össze egyik élet a másikkal, és ki kivel rokon. Talán még mindig jobb úgy tekinteni magunkra, mint partra vetett halacskára. Igen, olyan kishalra, amelyik megtanult járni és beszélni, de akinek még rengeteget kell tanulnia arról, hogy ki és mi is ő, valamint honnan is jött. Köszönöm. (Taps)