Hogyan ne csessz ki magaddal többé? - Mel Robbins, TEDxSF

A széles körben elismert, szókimondó, elit egyetemen végzett büntetőjogász, Amerika egyik legjobb karrier-és kapcsolati szakértője, Mel Robbins átvezet minket azon a mentális labirintuson, amely a céljaink és azok megvalósítása között van.

Óriás üdvözlet! Helló San Francisco!!

TEDx – Te jó ég, vakító fények!

Helló mindenki! Hogy vagytok?

(A hallgatóság ujjong) Jól? Ó te jó ég...

A nevem Mel Robbins, és az elmúlt 17 évben

semmi mást nem tettem, mint embereknek
segítettem elérni mindazt, amit akartak.

A józan ész határain belül...
a férjem is itt van.

Ezt tettem a bíróságon, a munkahelyen,
a hálószobában, emberek nappalijában,

bárhol szeretnél is lenni,
ha én ott vagyok,

segítek abban, hogy elérd a célod,
bármi legyen is az ára.

3 éve vezetek egy rádióműsort,

heti 5 napon át,
40 városban szól egyszerre.

Olyanokkal beszélgetek országszerte,
akik úgy érzik megrekedtek valamiben.

Tudtad, hogy az amerikaiak harmada
elégedetlen az életével?

Ez 100 millió embert jelent!

Ez őrület!

Az új műsoromban is szembesültem vele,

az is őrület, a címe "In-laws" (Rokonok).

Beköltözöm családokhoz Amerika szerte...

- igen, jól gondolod -

ahol a rokonok nem jönnek ki egymással.

Összeköltöztetjük őket,
én verbálisan kivégzek mindenkit

kinyitjuk Pandora szelencéjét,

és ráveszem az embereket,

hogy hagyjuk a fánkokat

és hogy ki főzi a hálaadási vacsorát,

és beszéljünk a valós okokról.

És most is erről szeretnék beszélni.

Érted vagyok itt.

Mindent elmondok, amit tudok,
kevesebb, mint 18 perc alatt, arról,

hogy hogyan szerezd meg, amit csak akarsz.

Most arra kérlek,
hogy gondolkodj el egy pillanatra

hogy mit is akarsz.

TE!

És most légy önző.

Csessze meg Simon és a "közösségi cucc",
ez most RÓLAM szól, itt és most!

Bocs, Simon.

Te mit akarsz? Úgy gondolkodj, hogy tudd

nem az a lényeg, hogy ez hogy hangzik
mások számára.

Az "egészséges leszek"-re nem vonszolod le
a hátsódat az edzőterembe.

De a "leadom a 'férfi-cickómat'
hogy felszedhessek egy jó nőt",

na az már motiváció!

Szóval, tudni akarom mit akarsz elérni?

Le akarsz fogyni?
Meg akarod sokszorozni a bevételed?

Non-profit céget szeretnél alapítani?
Vagy a szerelmet keresed?

Mit akarsz? Tudod, szedd elő,most azonnal.

Tudod mi az, ne elemezd halálra,
csak válassz!

És ez is a probléma része:

nem választasz!

Szóval arról fogunk beszélni,
hogy hogyan szerezd meg, amit akarsz.

Valójában, elérni a céljaidat egyszerű.

Nem azt mondtam, hogy könnyű, vedd észre.

Nagyon egyszerű.

Valójában, ha belegondolsz,

a legcsodásabb pillanatban élünk.

Tehát ami most a fejedben van,
bármi legyen is az,

egészségesen akarsz étkezni,
hogy kigyógyulj a cukorbetegségből,

ki akarod találni
hogy gondoskodj az idősebbekről

és nyitnál egy központot,

vagy épp Afrikába akarsz költözni,
hogy iskolát építs ott...

Képzeld, most azonnal
be tudsz menni egy könyvesboltba

és találsz legalább tíz,
hiteles szakember által írt könyvet

arról, hogy hogy a fenébe csináld!

Vagy rákeresel a Google-en,

és valószínűleg találni fogsz
legalább ezer blogot,

ahol pontról pontra dokumentálják
a lépéseket és a változást,

amit valaki már csinál.

Bárkit megtalálhatsz online,
és virtuálisan zaklathatod!

(Nevetés)

Csak azt kell tenned, amit ők,
használd a 'sodródás tudományát':

Kövesd amit az elődeid csináltak.
Valaki most is éppen csinálja!

Miért nem éred el a célod,

amikor minden információd megvan, ami kell

minden kapcsolat elérhető,

biztos, hogy egy csomó online eszköz van,
hogy elindítsd a saját vállalkozásod,

vagy csatlakozz egy csoporthoz,
vagy tégy bármit amit csak akarsz?

Mindennek egyetlen szó az oka:

F*©#.

Menj már... Érted miről beszélek?

Az F-bomba. Mindenhol ott van.

Mindig ezt hallod.

Őszintén nem értem miért vonzó ez a szó.

Nem látszol tőle okosabbnak, ha használod.

Azt meg egyáltalán nem fejezi ki jól,
hogy valójában hogy érzel.

Ez valójában olcsó kis kibúvó.

Nyilván tudod, hogy a szó,
amiről beszélünk,

a "FINE" (Jól)

"Hogy vagy?" "Jól, köszi."

Tényleg? Jól vagy?

Plusz húsz kilóval vonszolod magad,
és jól vagy?

A férjed lassan már csak lakótársad
és jól vagy?

4 hónapja nem szexeltél, és jól vagy?

Tényleg?!

Nem hiszem...

Amikor azt mondod, jól vagy,
az igazából zseniális megoldás.

Mert ha jól vagy,
akkor semmit sem kell tenned!

Mégis, amikor erre a szóra gondolok,
hogy "jól", nagyon feldühít...

Itt vagyunk egy konferencián,
ami arról szól, amiért élünk,

és te úgy írod le ezt a tapasztalatot,
hogy "jól" vagy?

Milyen ócska és silány szó ez.

Ha szarul vagy, mondd, hogy szarul vagy.

Ha csodásan érzed magad,
mondd, hogy csodásan vagy.

Mondd az igazat!

És ez nem csak arra vonatkozik,
amit másoknak mondasz:

"Jajj, nem akarom rád zúdítani,
hogy utálom az életem" vagy

"Hé, én csodásan vagyok, de ha elmondanám
te szörnyen éreznéd megad."

A nagyobb gond a "jól" szócskával,

hogy magadnak is ezt mondogatod.

Az a valami, amit akarsz, a célod...

garantálom, hogy már rég meggyőzted magad,
hogy "jól" vagy anélkül is.

Ezért nem erőlködsz.

Ezek azok a területek az életedben,
ahol már feladtad.

Ahol azt mondtad:

"Ó, én jól vagyok.
Anyám soha nem fog megváltozni,

úgyhogy nem tudjuk megejteni
azt a bizonyos beszélgetést".

"Jól vagyok. Meg kell várnunk,
amíg a gyerekek lediplomáznak

mielőtt elválunk,
addig meg külön hálószobában alszunk."

"Jól vagyok. Kirúgtak, és
alig tudom fizetni a számlákat,

de mindegy is - amúgy is
olyan nehéz új munkát szerezni."

Az is az oka, hogy
ennyire irritál ez a szó, hogy

tudósok kiszámolták....

ó, igen, most lejövök...

Tudósok kiszámolták

annak az esélyét

hogy TE

megszüless.

Így van. Jól gyűrték a gépet.
Látlak ám ott fent is.

Jól gyűrték a gépet. --

Bizony.. hé srácok, akik ott felálltak,
ehhez inkább üljetek le.

Szóval kiszámolták megszületésed esélyét.

Minden háborút figyelembe vettek,

minden természeti katasztrófát,
a dinoszauruszokat

és minden mást.

Elhiszed, hogy annak az esélye, hogy...

így van, tedd csak le a géped,

és állj fel egy pillanatra, Doug!

Szóval annak az esélye, hogy Doug
- fordulj meg és köszönj mindenkinek -

annak az esélye, hogy Doug megszülessen,

abban a pillanatban, amikor megszületett,

azoktól a szülőktől, azzal a DNS-mintával,

1:400 billióhoz.

Hát nem óriási?
Doug: Milyen szerencsés vagyok!

Igen! Te nem "jól" vagy,
te fantasztikus vagy!

Világmegváltó ötleteidnek oka van,
és az nem az, hogy megőrjítsd magad!

Köszönöm, Doug.

Christine-nek igaza volt,mikor azt mondta:
"Bármelyikőtök a színpadon állhatna."

Mert mindannyian,
mind ebbe a kategóriába tartozunk.

1:400 billió.

Tele vagy ötletekkel,
amelyek megváltoztatnák az életed,

megváltoztatnák a világot,
és azt is, ahogy érzel.

És mit teszel velük? Semmit.

Hopp, remélem nem villantok....
(Nevetés)

azért nem fizettél...
(Nevetés)

Szeretném, ha most kicsit elgondolkodnál,

mert - szeretek hasonlatokat használni -
mindannyiunkban van egy

belső "szundi" gomb,
hogy elnyomd a feltörő ötleteidet.

Egész nap emberekkel voltál,

és garantálom, hogy ment a ping-pong,
ilyen ötletem van meg olyan....

de mit teszel minden alkalommal, mikor
ötleted támad?

Megnyomod a szundi gombot!

Mi volt az első döntésed ma reggel?

Fogadjunk, az, hogy feküdj vissza.

"Ja, a nap első döntése:
egy vagyok a 400 billióból,

visszafekszem aludni."

És megértem.
Kényelmes ágyad van. Puha, meleg.

Ha szerencsés vagy,
fekszik melletted valaki, akit szeretsz,

vagy az én esetemben
a férjem, a 2 gyerek és a kutya.

Az az oka, hogy felhozom
ezt az első döntést,

és a belső "szundi" gombot,

mert az életed bármely területén,
ahol változást szeretnél,

bármelyiken, egyetlen dolgot kell tudnod.

Ezt az egyet:

Soha nem lesz kedved hozzá.

Soha.

Senki nem lesz ott veled, nincs motiváció,

soha nem lesz kedved hozzá.

A tudósok ezt úgy nevezik:
'aktiváló energia'.

Így nevezik azt az erőt,
amire szükséged van ahhoz,

hogy kimoccanj a rutinodból,

és ezentúl másképp csináld.

Úgyhogy próbáld ki ezt a tesztet holnap.

Tudom, azt hiszed menő vagy,
tudom, TED konferencián vagy.

(Nevetés)
Próbáld ezt ki.

Holnap reggel, állítsd be az órád
30 perccel korábbra.

És amikor megszólal,
fogd meg a takaródat,

dobd le magadról,
állj fel, és kezdd el a napod!

Nincs "szundi" gomb,
nincs semmi lustálkodás,

nincs "ó várok még pár másodpercet,
Mel úgy sincs itt"...

Csináld!

És azért akarom, hogy ezt tedd,
mert így szembesülsz

a fizikai, a konkrét fizikai erővel,

melyre szükség van ahhoz,
hogy megváltoztasd a viselkedésed.

Gondolod, hogy annak,
akinek fogynia kellene,

sok kedve van diétázni?

Persze, hogy nincs!

Gondolod, hogy jó kedvvel eszi
a párolt csirkét borsóval

a croissant helyett?

Nem hinném.

Az az aktiváló energia,
amely szükséges ahhoz,

hogy felemeld a hátsód a számítógép elől,
és átlépd a küszöböt,

és elindulj arra a sétára,
amit beterveztél

éppen annyi, amennyi
energiára szükséged van ahhoz,

hogy erőt vegyél magadon és kiszállj
a jó meleg ágyból, a hideg szobába.

Érdekes, hogy amikor felnőtt vagy,

amikor betöltöd a tizennyolcat,

senki nem mondja, hogy mostantól
te légy önmagad hajcsára.

Ez alatt azt értem,

hogy mostantól a te dolgod, hogy
rávedd magad arra, amihez nincs kedved,

hogy azzá válhass, akivé válni akarsz.

Te azzal vagy elfoglalva, arra vársz,
hogy kedved legyen hozzá.

Soha nem lesz!

A fiamnak soha nincs kedve abbahagyni
a játékot a gépen. Az én dolgom mondani:

"Tedd le azt a nyomorult gépet!"

"Kendall, pakold el a Barbie babákat!

Ha pucér partit rendezel a fürdőmben,
legalább takarítsd fel!"

(Nevetés)

"Rágj csukott szájjal, nem egy
istállóban vagyunk, az ég szerelmére!"

"Mindjárt vacsora, gyere ki a spájzból!"

Szülőként...és te is voltál gyerek,

a szüleid olyan dolgokra vettek rá,
amikhez semmi kedved nem volt.

Mert soha nem is lesz.
Soha.

Akkor sem volt, később sem lesz,
soha nem lesz!

És ha már nagyon megy valami,

jön majd valami más,
amihez semmi kedved nem lesz.

Ellaposodik minden, unatkozni kezdesz:
"Utálom ezt a melót, bla-bla, unalmas."

De keresel másikat?
Nem! Csak panaszkodsz a meglévőről.

Nagyon-nagyon egyszerű
megszerezni, amit akarsz.

De ez nem megy könnyen.

Magadra kell erőltetned.

És itt konkrétan erőre gondolok.

Azért használom az "erő" szót -

mikor Rod állt itt fent,
az érzelmek követéséről beszélt,

és megmutatta azt a képet
a két agyféltekéről -

na én is így nézek az agyra.

Csak én az egyik részét úgy hívom:
robotpilóta,

a másikat pedig: vészfék.

Ez a két mód van: robotpilóta és vészfék.

Szerinted melyiket szereti jobban
az agyad? A robotpilóta módot.

Tapasztaltad már, hogy épp munkába
tartasz az autóddal, és mikor odaértél,

rádöbbensz, hogy: "Te jó ég,
nem is emlékszem, merre vezettem."

(Nevetés)

Nem voltál részeg!
Csak robotpilóta módban volt az agyad.

Rendesen működött,
csak épp ebben a módban.

Az a baj az agyaddal, hogy bármikor,

amikor a megszokott rutinodtól
eltérő dolgot teszel,

na mit csinál az agyad?
Behúzza a vészféket!

És mindenre ez a válasza. Mindenre.

Besétálsz a konyhába, és azt látod, hogy

mindenki rád hagyta a mosogatnivalót.

És te századszor is azt gondolod:
"Kicsinálom őket.

Itt hagyom az egészet,
és ők fogják megcsinálni!"

De ez nem a napi rutinod része, igaz?

Tehát az agyad behúzza a vészféket,

és rögtön robotpilóta módba kapcsol.

"Berakom a mosogatógépbe,
felhúzom magam, és este nincs szex.

Ezt fogom tenni."

Szóval, amikor azt mondom "erő",
arra gondolok, hogy

bármi, ami a napi rutinodtól eltér,
ahhoz erőre lesz szükséged.

És ha az életedre gondolsz,

ez kicsit vicces, mert gyerekek vagyunk,
aztán felnövünk,

és annyi időt töltünk azzal, hogy

kialakítsunk valami
stabil szokásrendszert,

amire aztán ráununk.

Mindig ugyanakkor kelsz, ugyanazt
reggelized, ugyanarra mész dolgozni,

Megmutatod magad, hogy ott vagy,
hogy dolgozol szorgosan,

elkerülöd, hogy hívnod kelljen valakit,
frissíted a Facebookot,

részt veszel egy értekezleten
és végig csak firkálsz,

visszamész és megnézed a Facebookot,
kitalálod mit csinálj aznap este,

mímeled egy kicsit, hogy dolgozol,
aztán hazamész a megszokott úton.

Általában ugyanazt vacsorázod,

megnézed a megszokott oldalakat,

aztán elmész aludni,
és a következő nap ugyanezt teszed.

Nem csoda, hogy szétunod magad!

A szokások rabja vagy.

Van egy teóriám arról, miért akadnak el
az emberek az életük folyamán.

A legtöbben valószínűleg tanultatok
némi pszichológiát,

és beleütköztetek már az Abraham Maslow-
féle szükségletek piramisába.

A tested eléggé vagány,
mert vannak ezek az alapszükségletei.

És arra van programozva,
hogy jelzéseket küldjön neked.

Ha élelemre van szükséged, mit érzel?

Ha vízre van szükséged, mit érzel?

Ha szexre van szükséged, mit érzel?
(Nevetés) Köszönöm.

Amikor úgy érzed, megrekedtél,
hogy elégedetlen vagy az életeddel,

az is egy jelzés,

és nem azt jelzi, hogy az életednek annyi.

Azt jelzi, hogy az alapszükségleteid
egyike nincs kielégítve.

A felfedezés szükséglete.

Az életedben, a testedben minden változik.

A sejtjeid regenerálódnak,
a hajad, a körmöd nő,

minden egy életen át növekszik.

A lelkednek is szüksége van
a felfedezésre és a növekedésre.

Ezt csak úgy tudod megkapni,
ha kikényszeríted magad a kényelemből,

Ezt csak úgy tudod elérni,

ha kikényszeríted magad
a saját fejedből. Köszönöm.

Amikor túlságosan a fejedben vagy,
ellenséges területen vagy.

Nem Isten beszél ott hozzád, igaz?

Ha kihangosítanák gondolataidat,
ha hallanánk, miket mondasz magadnak...

biztos, hogy azonnal diliházba zárnának.
(Nevetés)

Soha nem barátkoznál olyanokkal,
akik úgy beszélnek veled,

mint, ahogy te beszélsz magaddal.

Úgyhogy szállj ki a fejedből!

Az érzéseid... az érzéseid átvernek!

Nem érdekel hogy érzed magad!
Az érdekel mit akarsz!

Ha arra figyelsz, amit érzel,

amikor arról van szó, hogy mit akarsz,
nem fogod elérni.

Mert nincs kedved hozzá.

Ki kell lépned a komfortzónádból.

Ez nem a kockázatvállalásról szól,

hanem arról,
hogy lépj ki a komfortzónádból.

Az a 3 másodperc, amíg
kilököd magad az ágyból, borzasztó.

De amint fent vagy, már jó.

Azok az első 3 másodpercek,
amikor egy ilyen stadionban ülsz,

és valaki azt mondja:
"Gyere táncolni!"

és azt gondolod: "Igen, kéne!"

aztán azt mondod: "Hmmmm". ...!

Amikor megvolt a késztetés, hogy megtedd,

de te mégsem használtad
az aktiváló energiát,

ami ahhoz kell, hogy erőt vegyél magadon,

a vészféked működésbe lépett.
"Én jól ülök itt.

Biztos nem állok be a sok őrült közé,
nem is szeretek táncolni..."

Az történt, hogy belebotlottam Rachelbe,

és akkor elkezdtünk beszélgetni,
aztán kiderült, hogy twitterezik közben.

Barátok voltunk, és bumm. Csináld!

Ebben van a csoda.

Itt létezik az az egy a 400 billióból.

Minden amit teszek...
jó rendben, ez az utolsó rész... Bocs.

Még egy dolog, amit használhatsz,
az 5 másodperces szabály.

Az agyad 33 ezredpillanaton belül
felismeri az arckifejezéseket.

Elég gyorsan működik...

Van még valami,
amit gyorsan csinál az agy.

Amikor jön egy impulzus,
amely tettre késztet,

ha 5 másodpercen belül nem teszel semmit,

az agyad behúzza a vészféket és vége.

Kivégzi az ötletet.

Ha jön egy impulzus, hogy felállj
és táncolj, amíg a banda játszik,

ha nem állsz fel 5 másodpercen belül,

az agyad vészfékezni fog.

Ha úgy érzed, tenned kell valamit,

mert az egyik előadás nagyon megérintett,

de nem teszel semmit 5 másodpercen belül,

- emlékeztetőt írsz,
üzenetet küldesz magadnak -

bármit, ami az ötlethez kapcsolódik,

az agyad behúzza a vészféket, és vége.

Nem az ötletekkel van a gond,
hanem azzal, hogy nem cselekszel.

Te végzed ki őket. Ez nem az én hibám,
ez senkinek nem hibája.

Magaddal teszed. Hagyd abba!

Én számítok rád! Egy a 400 billióból...

Dolgod van!

És nem a fejedben fog megvalósulni.

Úgyhogy szeretném ha ezt gyakorolnád ma.

Mikor a buli következik,
és mindjárt ott vagyunk,

szerintem ránk fér egy koktél...

Szeretném, ha használnád az
5 másodperces szabályt!

Ha meglátsz valakit, és jön a késztetés,

mert érdekesnek tűnik... menj oda hozzá!

Inspirált valaki, és kérnél valamit tőle?

Csináld!

Ezért vagy itt!

Kísérletezz ezzel,
és meg fogsz lepődni az eredményen.

Még egy dolog, amit szeretném, hogy tudj,

minden amit teszek,
akár rádióban, akár TV-ben,

a könyvemben vagy a cikkeimben,

érted van.

Ha bármit tehetek,

ha bármiben segíthetek,
hogy megtedd amit nem akarsz,

hogy elérd amit akarsz, megteszem.

De oda kell jönnöd hozzám,
ki kell nyitnod a szádat,

és kérned kell.

Érted? Rendben. Tedd meg!

(Taps)

Köszönöm. Köszönöm, igen, állj csak fel...

itt a késztetés, hogy felállj... Köszönöm!