Justice: What's The Right Thing To Do? Episode 01 "THE MORAL SIDE OF MURDER"

Ez a kurzus az Igazságról szól,
melyet egy történettel kezdünk.

Tételezzük fel,
hogy egy trolibuszt vezetünk,

amely hatvan kilométer per óra
sebességgel zúdul le a vágányon

és a vágány végén észrevesszük,
hogy dolgozik rajta öt munkás .

Megpróbálunk megállni
de nem tudunk,

a fékek nem működnek.

Elkeseredünk hisz tudjuk,

hogy ha belehajtunk ebbe az öt munkásba

akkor meghalnak.

Tételezzük fel,
hogy ezt biztosan tudjuk

és így tehetetlennek érezzük magukat,

amíg észre nem vesszük,

hogy jobb oldalt

van egy mellékvágány

és a mellékvágány végén

egyetlen munkás

dolgozik.

A kormány működik

szóval ha szeretnénk

átirányíthatjuk a trolit

a mellékvágányra

ezzel megölve egyetlen munkást

de megmentenek öt másikat.

Itt az első kérdés.

Mmi a helyes döntés?

Mit csinálnának?

Készítsünk egy felmérést,

hányan irányítanák át

a trolit a mellékvágányra?
Fel a kezekkel.

Hányan nem?

Hányan hajtanának előre?

A kezek maradjanak fent azoknál,
akik előre hajtanának.

Páran tartanák az irányt,
a nagy többség viszont fordulna.

Halljuk először-

Most meg kell fejtenünk az okát,
hogy miért gondolják,

hogy ez a helyes döntés.
Kezdjük a többséggel,

akik elfordítanák a kormányt
a mellékvágányra.

Miért tennék,

mi lenne az oka?

Ki tudná megmagyarázni a döntését?

Tessék, álljon fel.

Mert nem helyes megölni öt embert,
ha elég egyet is.

Mert nem helyes megölni öt embert,

ha elég egyet is.

Jó érvelés.

Jó érvelés.

Még valaki?

Mindenki egyetért?

Tessék.

Úgy vélem,
hogy az ok ugyanaz, mint 9/11-kor

a hős utasok,

akik beleirányították a repülőt

a Pennsylvaniai mezőkbe,

mert inkább döntöttek
az utasok halála mellett

mintsem,
hogy több ember halálát okozzák

a nagy épületekben.

Szóval az elv ugyanaz mint 9/11-kor,

tragikus körülmény

de jobb megölni egyet,
és öt élve marad.

Ez az oka,
hogy legtöbbjük kitérne?

Halljuk

a

kisebbséget,

akik nem térnének ki.
Tessék.

Szerintem ez a mentalitás érvényesíti
a népirtást vagy totalitarizmust

kiirtunk egy fajt,
hogy megmentsünk egy másikat

Szóval mit tenne?
Hogy

elkerülje

a népirtás szörnyűségeit

belehajtana az ötbe megölve őket?

Valószínűleg.
Igen.

Rendben, még valaki?

Bátor válasz,
köszönöm.

Vegyünk egy másik

troli esetet

és nézzük meg,

hogy

a többség

kitart az elvnél,

miszerint egy haljon meg öt helyett.

Most nem vezetjük a trolit,
hanem megfigyelők vagyunk.

Egy hídról nézzük a vágányt,

amin éppen zúdul a troli.

A vágány végén ott az öt munkás

a fék nem működik

a troli bele fog hajtani a munkásokba
megölve őket

most

nem a vezetők vagyunk,

tehetetlennek érezzük magunkat,

amíg észre nem veszünk

mellettünk állni

előre hajulva

a híd felett

egy nagyon kövér embert.

Ha szeretnénk

lelökhetjük,

leesne a hídról

a vágányra

közvetlenül

a troli útjába

meghalna

de megmentené a munkásokat.

Hányan löknék le

a kövér embert?
Kezeket fel

Hányan nem?

Legtöbben nem.

A nyilvánvaló kérdés az,

hogy mi történt

az elvvel,

miszerint jobb megmenteni ötöt
megölve egyet, mi történt az elvvel,

amit szinte mindenki támogatott

az első esetben.

Haljunk valakit,
aki a többségben volt mindkét

esetben

hogyan magyarázná a különbséget
a kettő közt? Tessék.

Szerintem a második
aktív választást ad arra,

hogy lelökjünk

egy embert

Szerintem

az az ember nem lenne része
az eseményeknek

szóval

ha helyette választunk,

hogy

belevonjuk valamibe,
amit túlélt volna

Szerintem ez több,

mint az első esetnél,

ahol a három fél,
a vezető és

a két csoport munkás

részese az eseménynek.

De a munkás, a mellékvágányon

nem szeretné az életét jobban feláldozni,
mint a kövér fickó ugye?

Igaz, de ő a vágányon van.

Ez a fickó pedig a hídon.

Rajta, visszavághat ha akar.

Rendben, a kérdés nehéz

de helyt állt,
nagyon is, nehéz kérdés.

Még valaki

aki

érvelne

a többség döntése mellet?
Tessék?

Szerintem

az első esetben,

ahol van egy és öt munkás

a választás a kettő közt van,
és nekünk

választanunk kell,
emberek fognak meghalni a troli végett

nem feltétlenül a mi tetteink miatt.
A troli elszabadult,

hirtelen kell döntenünk,

míg a kövér ember lelökése
gyilkosság a részünkről

befolyásolhatjuk

de a trolit valószínűleg nem.

Szerintem ez egy kicsit más szituáció.

Rendben ki tudna válaszolni?
Valaki? Remek volt, ki tudna

kit szeretne válaszolni?

Ez a kiút?

Szerintem ez nem jó ok mert

választanunk kell,
hogy kit ölünk meg, mert ha kitérünk,

ami tudatos

kitérést jelent.

vagy lelökjük a kövér embert,

ami úgy szint egy aktív

tudatos döntés,
szóval mindenképp döntenünk kell.

Szeretne válaszolni?

Nem biztos hogy ez így van,
valahogy másként hat, a tett,

hogy valakit a vágányra lökünk megölve őt,

ezt mi magunk tesszük
-Saját kezünkkel -Lökjük és

ez más,

mint valamit elfordítani,
ami halált fog okozni

egy másik...Valahogy

nem hangzik olyan jól most,
hogy itt állok.

Nem, ez remek, mi a neve?

Andrew

Andrew had kérdezzek valamit,

tegyük fel,

hogy a hídon állva

a kövér ember mellett

nem kell meglöknöm,
tegyük fel,

hogy egy csapóajtón áll,
amit kinyithatok ha elfordítok egy kormányt.

Elfordítaná?

Valamiért egyre helytelenebbnek

tűnik.

Talán ha véletlenül belehajolnánk
a kormányba

vagy,

ha a troli

egy gomb felé zúdul,
ami kinyitja a csapóajtót,

akkor egyetértenék.

Rendben, szóval még mindig

helytelennek tűnik, de másképp,
mint az első esetben,

mármint az első szituációnak
közvetlenül a részesei vagyunk

- a másodikban megfigyelünk.
-Rendben.

Szóval, a kövér ember lelökésével,
választhatunk, hogy részesei leszünk vagy sem.

Felejtsük el ezt az ügyet egy pillanatra.

Ez remek,

de nézzünk egy másikat.
Most egy sürgősségi osztályon vagyunk

és hat beteg jön hozzánk.

Egy szörnyű troli balesetük volt.

Öt könnyű, míg egy, komoly sérülést
szenvedett és az egész napot

az egy komoly esettel tötlhetjük,

de így a többi meghal,
vagy ápolhatjuk az ötöt, felépülnek,

de az ezalatt az egy súlyos sérült

meghal.

Hányan mentenének meg

ötöt

orvosként?

Hányan mentenének meg egyet?

Kevesen,

egy páran.

Ugyanaz az ok,

egy vagy öt élet.

Vegyünk

egy hasonló esetet

most szervátültető sebészek vagyunk.

Öt beteg vár szervre

melyek nélkül meghalnának.

Egynek szív kell,
egynek tüdő

egynek vese,

egynek máj,

az ötödiknek

hasnyálmirigy.

Nincs szerv donorunk.

Végignéznénk,

ahogy meghalnak

de

eszünkbe jut,

hogy a mellettünk lévő szobában

egy egészséges fickó jött be ellenőrzésre.

Ő-

Látom tetszik.

Ő szundikál,

bemehetünk halkan,

kitéphetjük az öt szervet,
az ember meghalna

de megmenthetnénk ötöt.

Hányan tennék meg?
Valaki?

Hányan?
Fel a kezekkel ha megtennék.

A balkonon valaki?

Ön igen?
Vigyázzon, ne hajoljon túl előre.

Hányan nem?

Rendben.

Mit mondana ön a balkonon, ön aki

kitépné a szerveket.
Miért tenné?

Fel szeretnék vetni egy másik lehetőséget,

miszerint az ötből csak egytől

veszünk szerveket,
attól aki legkorábban halna meg

és felhasználjuk a négy szervet,
hogy megmentsük a négy másikat beteget.

Jó ötlet.

Remek ötlet.

Leszámítva,

hogy felborította a filozófiai szempontot.

Tegyük félre

a történeteket és érveléseket

és figyeljük meg,

miként bontakoztak ki a viták.

Bizonyos

morális elvek

elkezdtek felbukkanni

a vitákból.

Gondoljuk át,

hogy ezek miként

néznek ki.

Az első,
mely felmerült a vita során

az volt,
hogy a morálisan helyes döntés

függ a tetteink

következményétől.

Végül is

jobb ha öt él

egynek az árán.

Ez példa

a konzekvencialista

morális érvelésre.

Ez az érvelés a moralitást a tett következményeiben találja.
A világ állapotában

mely kialakul

a tetteink következtében.

De mi tovább mentünk,
megnéztünk más eseteket is

és az emberek már nem voltak

biztosak

a konzekvencialista morális érvelésben.

Amikor hezitáltak

a kövér ember

lelökésében,

vagy a szervek kitépésében az ártatlan

betegből,

akkor hajlottak az

érvelésekre

melyek

a tett

belső tulajdonságaival

kapcsolatosak.

Bármi is legyen a következmény.

Az emberek vonakodtak,

rossznak hitték,

kategorikusan rossznak,

hogy megöljenek

egy embert

egy ártatlan embert,

még akkor is

ha megmentenek

öt életet, legalábbis így gondolták

a második

esetben.

Ez rámutat

egy másik

kategórikus

szempontra

a morális érveléssel

kapcsolatban.

A kategorikus morális érvelés a moralitást
bizonyos abszolút morális követelményekben,

bizonyos kategorikus kötelességekben
és jogokban találja

a következményektől függetlenül.

A tanfolyam során

megnézzük az ellentétet

a konzekvencialista és a kategorikus
morális érvelés közt.

A leghatásosabb

példa

a konzekvencialista morális érvelésre
az utilitarizmus, egy elmélet,

melyet a 18. századi Angol filozófus
Jeremy Bentham dolgozott ki.

A kategorikus morális érvelés

legnagyobb előremozdítója

a

18. századi Német filozófus
Immanuel Kant.

Megvizsgáljuk

a morális érvelés ezen két fajtáját,

kiértékeljük őket és

tanulmányozunk más nézeteket is.

Ha megnézik tantervet, észrevehetik,
hogy számos híres könyvet tartalmaz.

Könyvek melyeket Arisztotelész

John Locke

Immanuel Kant, John Stuart Mill,

és így tovább írtak.

Azt is észrevehetik,
hogy nem csak könyveket olvasunk,

hanem

kitárgyalunk

kérdéseket felvető jelenkori politikai
és legális problémákat is.

Kitárgyaljuk az egyenlőséget
és egyenlőtlenséget,

pozitív diszkriminációt,

szólásszabadságot és gyűlöletbeszédet

azonos nemű házasságot,
sorkatonai szolgálatot,

számos gyakorlati kérdést,

és nem csak, hogy felelevenítsük ezeket
a távoli absztrakt könyveket,

de hogy tisztázzuk mi is forog kockán
a mindennapi és politikai

életben

a filozófiát tekintve.

Elolvassuk ezeket a könyveket,

megtárgyaljuk a felvetett

problémákat és összevetjük,
miként egészítik ki egymást.

Vonzónak hangozhat

de

figyelmeztetnem kell önöket.

Miszerint

nyitott szemmel

olvasni a könyveket,

mint önismereti gyakorlatot,

veszélyt hordoz magával,

a személyes és politikai nézeteikre,

veszélyeket melyeket minden politikai
filozófiára járó tanuló megismert.

A veszély abban rejlik,

hogy a filozófia

tanít

és kizökkent

azáltal, hogy szembesít azzal,
amit már tudunk.

Az irónia,

hogy a kurzus nehézsége a már meglévő
tudásuk megtanulásából fakad.

Úgy működik,

hogy kiragad egy ismert és meg nem
kérdőjelezett dolgot,

és ismeretlenné teszi.

Az előbbi példák

így működtek.

A pajkos és egyben komoly hipotézisek,
melyekkel kezdtünk.

Ezek a filozófiai könyvek is így működnek.
A filozófia

elidegenít

az ismerttől.

Nem új információ révén,

hanem hogy előhív

és kiprovokál

egy új nézőpontot

de a csavar az,

hogy

ha az ismert ismeretlenné válik

az sosem lesz újból ugyanaz.

Az önismeret,

olyan mint az elveszett ártatlanság.

Bármennyire nyugtalanít

minket,

soha nem lehet

elfelejteni

vagy nem megismerni.

Ami ezt a vállalkozást nehézzé

de egyben vonzóvá teszi

az az,

hogy a morális és politika
filozófia egy sztori,

ami az ismeretlenbe vezet,

és a központjában

mi állunk.

Ezek a személyes kockázatok,

de nézzük a politikaikat.

Egy módja az ilyen
kurzusnak a bevezetésére

egy ígéret lenne,
mely szerint

a felsorolt könyvek olvasása

és a problémák megvitatása

egy jobb és felelősebb állampolgárrá
teszi majd önöket.

Megvizsgálják a közpolitika feltételezéseit,
erősítik a politikai

ítélőképességüket

a közügy effektívebb résztvevői lesznek.

Ez részleges és
félrevezető ígéret lenne,

a politikai filozófia leggyakrabban
nem így működik.

Megeshet az,

hogy a politikai filozófia rosszabb
állampolgárrá tesz

mintsem jobbá,

vagy legalábbis rosszabbá

mielőtt

jobbá tenne.

Ennek oka,
hogy a filozófia

távolságtartó

olykor bénító

tevékenység.

Ez láthajuk

Szókratésznál is

egy dialógus,
a Gorgiasz,

ahol Szókratész barátja

Callicles

próbálja lebeszélni

a filozofálásról.

Callicles a filozófiát
csinos játékhoz hasonlítja,

mérsékel, az élet megfelelő
pillanatában kell elmerülni benne,

de ha valaki tovább hajszolja a kelleténél,
akkor romlásba vezet.

Fogadd meg a tanácsom,
mondja Callicles,

felejtsd el az érvelést

törekedj az aktív életre,
ne azokat vedd

alapul, akik kicsinyes szójátékokkal foglalkoznak,

hanem akik elismertek,
jól megélnek,

és hasonló áldásokban gazdagok.

Szóval Callicles,
azt javasolja Szókratésznek,

hogy hagyd a filozofálást.

Légy komoly,

tanulj üzletelést.

Calliclesnek igaza volt.

Igaza volt, mivel

mert a filozófia eltávolít minket

a konvencióktól,
a megalapozott feltételezéseinktől

és a megállapított hiedelmünktől.

Ezek a személyes

és politikai veszélyek,

melyekkel szemben áll egy
karakterisztikus kitérő,

melynek neve szkepticizmus.
Ez egy eszme,

mely szerint

kezdetben nem döntöttünk véglegesen

az esetek vagy elvek mellett,
melyeket vitatunk.

És ha Arisztotelész,

Locke, Kant, és Mill nem fejtették meg
ezeket a kérdéseket,

kik vagyunk mi,

itt a Sanders Színházban, akik azt hiszik,
hogy egy szemeszter alatt

megoldhatjuk.

Végül megeshet,

hogy mindenkinek megvan a saját értékrendje,
és nincs miről beszélnünk.

hogy mindenkinek megvan a saját értékrendje,
és nincs miről beszélnünk.

Nincs érvelés.

Ez a

kitérés a szkepticizmus alól,

melyre a következőt

javaslom:

Igaz,

hogy ezeket a kérdéseket régóta vitatják,

de a tény,

hogy újból felbukkantak és fenn maradtak,

azt mutathatja,

hogy megfejteni őket egyik
oldalról lehetetlen

másrészről elkerülhetetlen,

és ennek oka,

hogy minden nap megélünk egy választ

ezekre a kérdésekre.

Szkepticizmus, vállat vonni és feladni
a morális reflektálást

nem megoldás.

Immanuel Kant

jól megfogalmazta a szkepticizmus
problémáját.

Szerinte, a szkepticizmus az észérv
nyughelye,

ahol visszatekinthet a dogmatikus
vándorlására,

de ez nem válhat az állandó lakhelyévé.

A szkepticizmusban való megbékélés

sosem elégítheti ki az észérv
nyugtalanságát.

Ezeket a sztorikat és érveket használtam,
hogy rávilágítsak

a veszélyekre,
a kísértésekre,

valamint a lehetőségekre.
Összefoglalva,

a kurzus célja,

hogy felébressze

a nyugtalankodó észérvet,

és megnézni azt,
hogy ez hová vezet.

Köszönöm.

Egy kilátástalan helyzetben,

- Meg kell tenned mindent a túlélésért.
- Meg kell tenned mindent.

Meg kell tenned, amit kell.
Egyszerű

Meg kell tenned, amit kell.
Egyszerű

Ha tizenkilenc napja nem ettél,

valakinek meg kell hoznia az áldozatot a túlélésért.
-Rendben, mi a neve? - Marcus.

Mit mondana Marcusnak?

Múltkor,

pár sztorival

kezdtünk.

Pár morális dilemmával

trolibuszokról

és doktorokról

és egészséges betegekről,

aki kiszolgáltatottak,

hogy szervátültetés áldozatai legyenek.

Két dolgot figyelhettünk meg

ezekben a vitákban.

Az egyik,
hogy hogyan folyt a vita.

Az ítélőképességünkkel kezdődött,

megfogalmaztuk a döntéseink

okát,

majd új esetekkel állítottuk szembe.

Újragondoltuk a döntéseinket,

egymás függvényében.

Észrevettük a belső nyomást,
amely egyensúlyba hozná

a döntéseinket azokkal,

melyeket helyesnek tartunk,

szembeállítva őket.

Észrevehetünk valamit az érvelések
tartalmáról is,

melyek felmerültek a vita során.

Észrevehettük, hogy olykor a tett
moralitását annak következményében

kerestük, a világ állapotában,
melyet létrehozott.

Konzekvencialista morális érvelésnek

hívtuk.

De úgyszint megfigyeltük,

hogy pár esetben

nem csak a végeredmény

számított,

hanem,

sokan éreztük,

hogy nem csak következmények de a tett
belső tulajdonságai is fontosak

morális szempontból.

Néhányan úgy vélték, hogy bizonyos dolgok
kategorikusan helytelenek,

még akkor is ha ezek

jó eredményt szülnek,

akkor is,

ha megmentenek öt életet

egy áráért.

Szembe állítottuk a konzekvencialista

morális érvelést

a ketegorikussal.

Ma,

és az elkövetkező pár napban

megvizsgáljuk az egyik legbefolyásosabb

verzióját a konzekvencialista

morális teóriának.

És ez az utilitarizmus filozófiája.

Jeremy Bentham,

a tizennyolcadik századi,

angol politikai filozófus

fogalmazta meg

először szisztematikusan

az utilitarista

morális teóriát.

Bentham elképzelése

alapvetően

nagyon egyszerű,

sok

moralásisan

intuitív vonzerővel.

Úgy vélte,

hogy

a helyes dolog,

az igaz dolog,

az ha

maximalizájuk

a használhatóságot.

Mit értett használhatóság alatt?

Szerinte ez az öröm kiegyensúlyozása

a fájdalom helyett,

boldogság szenvedés helyett.

És így jutottunk el

a kihasználhatóság

maximalizálásának elvéhez.

Megfigyelte,

hogy minden

emberi lényt

két független mester ural,

a fájdalom és az öröm.

Mi emberek

szeretjük az örömöt és
nem szeretjük a fájdalmat.

Szóval a moralitást arra kell alapoznunk,

hogy szeretnénk-e kezdeni valamit
az életünkkel,

vagy mint törvényhozók

vagy állampolgárok

a törvényt szeretnénk formálni.

A helyes tett,
egyénként vagy együttesen

törekedni,
hogy átfogóan maximalizáljuk

a boldogság

szintjét.

Bentham utilitarizmusát olykor ezzel
a szlogennel foglalják össze:

A legtöbb jó a legtöbb
számú embernek.

Vegyük

ezt az alapelvet,

majd teszteljük le és vizsgáljuk meg,

egy másik esetnél,

egy másik történetnél.

Ezúttal ez nem egy hipotetikus történet,

hanem egy valós eset,

a

La Mignonette.

Ez egy tizenkilencedik századi
brit jogi eset,

mely híres

és sokat vitatott a jogi iskolákban.

Az eset erről szól.

Összefoglalom,

majd szeretném hallani,

hogyan döntenének,

ha önök lennének a bírák.

Egy korabeli újságcikk

számol be a részletekről:

Egy példátlanul elkeserítő
tengeri balesetet

mesél el

a Mignonette jacht túlélőjeniek

története.

A hajójuk megfeneklett a Dél-Atlanti vizeken,

ezerháromszáz mérföldre a partfoktól.

A legénység négy tagja,

Dudley a kapitány

Stephens az elsőtiszt

Brooks a tengerész,

remek jellemvonásukról

voltak ismertek,

az újságcikk

szerint.

A legénység negyedik tagja a tizenhét éves

hajósinas

Richard Parker volt.

Árva

és családtalan,

az első hosszú útját töltötte a tengeren.

Az újság szerint,
a barátjai tanácsa

ellenére vágott neki az útnak.

A fiatalság ambíciójával indult el,

remélve,
hogy a kaland férfit farag belőle.

Sajnos ez nem így lett.

Az eset tényeit senki nem vitatta.

Egy hullám ütközött a hajónak

és a Mignonette elsüllyedt.

A legénység mentőcsónakra szált.

Az élelmük

mindössze

két

konzerv tarlórépából

állt,

friss víz nélkül.

Az első három napban nem ettek semmit.

A negyedik napon,
felnyitottak egy konzervet,

majd megették.

A rákövetkező napon kifogtak egy teknőst,

mely a másik konzervvel együtt

elég volt,

hogy pár napig

kitartsanak,
majd az azutáni nyolc napban

nem ettek semmit,

se élelem,
se víz.

Képzeljük magunkat a helyzetükbe.

Mit tennénk?

Ők ezt tették.

Mostanra, Parker a hajósinas
a mentőcsónak alján hever,

mivel tenger vizet ivott,

a többiek tanácsa ellenére,

és megbetegedett.

Látszólag haldokolt.

Szóval a tizenkilencedik napon
Dudley kapitány javasolta,

hogy tartsanak

lottó sorsolást.
Sorsot húznak,

hogy lássák

ki halna meg

a többiekért.

Brooks

visszautasította.

Nem tetszett neki az ötlet.

Nem tudjuk,
hogy ez azért volt,

mert nem bízott a szerencséjében,
vagy mert hitt a kategorikus morális

érvelésben.

Bármi volt is az oka,

nem történt sorsolás.

A következő nap sem,

volt hajó a láthatáron,

szóval Dudley szólt Brooksnak,
hogy forduljon el,

majd intett Stephensnek,

hogy jobb lesz ha megölik Parkert.

Dudley elmondott egy imát,

szólt a fiúnak,
hogy eljött a vég,

majd egy zsebkéssel átszúrta

a nyaki vénáját,
megölve őt.

Brooks felhagyva a lelkiismeretes tiltakozással,
csatlakozott a szörnyű kizsákmányoláshoz.

Négy napig,

ették a hajósinas testét és vérét.

Valós eset.

Ezután megmenekültek.

Dudley a megmentésüket

a naplójában

megdöbbentő eufemizmussal írja le:

"A huszonnegyedik napon,

reggelizés közben,

végre felbukkant egy hajó".

A túlélőket egy német hajó vette fel,
majd vissza vitték őket az angliai Falmouthba,

ahol letartóztatták
és bíróság elé állították őket.

Brooks

az állam tanúja lett,

míg Dudleyt és Stephenst vád alá helyezték.
Nem tagadták a tényeket,

állították,

hogy kényszerből cselekedtek.

Ezzel védekeztek.

Szerintük

jobb ha egy hal meg,

hogy a többiek élhessenek.

Az ügyészt,

ez nem hatotta meg,

a gyilkosság az gyilkosság,

és az ügy bíróságra került. Képzeljük el,
hogy az esküdtszék tagjai vagyunk,

és hogy leegyszerűsítsük dolgot,

tegyük félre a törvényt,

és tételezzük fel,

mint az esküdtszék tagjai

a mi feladatunk eldönteni,

hogy amit tettek morálisan

megengedhető volt vagy sem.

Hányan

mondanák,

hogy nem bűnös,
vagyis amit tettek morálisan elfogadható?

És hányan,
hogy bűnös,

vagyis morálisan helytelen?

A nagy többség.

Lássuk a döntések okait
kezdve kisebbséggel.

Hallgassuk meg a védelmet

Dudley és Stephens ügyében.

Morális szempontból miért nem bűnösek?

Mik az okok?

Szerintem morálisan kifogásolható,

de szerintem van különbség moralitás

és törvényesen felelősségre vonhatóság közt.

Vagyis, ahogy a bíró mondta,
ami morálisan helyes nem feltétlenül

törvényellenes,
még ha szerintem a szükség

nem igazolja

a lopást, gyilkosságot,
vagy más bűntényt,

egy bizonyos pontnál a szükség szintje

- felment a bűn alól.
- Ok, rendben.

Mások a védelem mellett?

Morálisan indokolható

okok?

Igen, köszönöm

Igen, köszönöm

Szerintem,

egy kilátástalan helyzetben,
meg kell tenned mindent a túlélésért.

Meg kell tenned mindent.

Meg kell tenned, amit kell.
Egyszerű.

Ha

tizenkilenc napja nem ettél,

valakinek meg kell hoznia az áldozatot
a túlélésért.

Sőt,

tételezzük fel, hogy túlélik és a társadalom
hasznos tagjaivá válnak, akik hazatérve

millió jótékonysági szervezetet indítanak el,
végül mindenki hasznára válva.

Nem tudom hazatérésük után mit tettek,
lehet hogy

megöltek több embert de kitudja.

- Mi?

- Mi van hazamentek és merénylők lettek?

- Mi van hazamentek és merénylők lettek?

Tudni szeretnéd kit öltek meg.

Igaz, tudni szeretném.

- Rendben, mi a neve?
- Marcus.

Rendben

Hallottuk a védelem,

pár képviselőjét,

most halljuk

a vádlókat.

Legtöbbjük szerint

helytelen volt.
Miért? Igen?

Az első dolog, ami az eszembe jutott,
hogy ha hosszú ideje nem ettek,

akkor

lehet,

hogy mentálisan labilisak lettek,

amit a védelem használhat,

mint indokot,

miszerint beszámíthatatlanok voltak,
olyan döntéseket hoztak,

melyeket másképp nem tennének,
és ha ez meggyőző érv,

hogy nem voltak tudatában annak,
amit tettek, akkor ez azt sugallja,

hogy akik ezt meggyőző érvnek találják,

- úgy gonolják, hogy immorálisan cselekednek.
- Azt szeretném hallani ön mit gondol, ön védi...

- Elnézés de ön bűnösnek szavazta, nem?
- Szerintem nem cselekedtek morálisan helyesen

És miért nem? Mit modana?
Itt van Marcus,

aki megvédte őket.

Azt mondta,

hallotta mit mondott.

Igen,

igen.

Meg kell tenned,
amit kell egy ilyen helyzetben.

Mit mondana Marcusnak?

Ők nem...

nincs az a helyzet,
ahol egy ember egy másik ember

sorsát vagy életét a saját kezébe vehetné.

Nincs ilyen hatalmunk.

Remek,

köszönöm, mi a neve?

- Britt
- Rendben

Más valaki?

Mit mondana?
Álljon fel.

Azon töprengek, hogy Parker beleegyezett-e,
hogy Dudley és Stephens meggyilkolja őt.

Ha így volt,

akkor ez felmentené őket

a gyilkosság vádja alól,
és a tett morálisan indokolható lesz?

- Érdekes, beleegyezés, mi a neve?
- Kathleen

Hogyan nézne ki ez a jelenet?

Szóval,

Dudley zsebkéssel a kezében,

ima helyett

vagy még előtte,

odaszól:
Parker,

elnézést,

de nagyon éhesek vagyunk.

Ahogy Marcus hangsúlyozta,

nagyon éhesek vagyunk,

úgysem húzod sokáig.

Mártír lehetsz.

Lennél mártír,

mit szólsz Parker?

Ez az eset

morálisan indokolható lenne?
Tételezzük fel,

hogy Parker

félkómásan

belemegy.

- Nem hiszem, hogy morálisan indokolható lenne.
- Még így sem? - Nem

Még beleegyezéssel sem

lenne morálisan indokolható?

Van valaki,

aki szerint

a belegyezés

morálisan indokolhatóvá teszi?
Fel a kezekkel,

akik így gondolják.

Érdekes.

A beleegyezés

miért lenne más morális szempontból?

Szerintem ha ez a saját ötlete lenne,

és nem a többieké,

akkor ebben a helyzetben

elfogadható lenne,
mivel nem lehetne azt mondani,

hogy a többiek

kényszerítették.
- Aha

Szerintem,

ha eldöntötte,
hogy feláldozza magát,

akkor ez egyesek szemében
becsületre méltó dolog,

mások szemében pedig nem.

Szóval ha ő rukkolt elő az ötlettel,

akkor elfogadható

morálisan.

Másképp

ha csak belekényszerítették

a helyzet miatt

akkor nem.

Van, aki szerint

Parker belegyezése sem

tenné

elfogadhatóvá?

Valaki?

Igen, mondja,
álljon fel.

Szerintem Parker

abban a reményben

halna meg,
hogy a többieket megmentik.

A halálára nincs biztos ok,

mivel nem tudni,

hogy mikor mentik meg őket,
vagyis fölöslegesen halna meg.

Addig ölnék egymást, amíg megmenekülnek,
és a végén nem maradna senki?

A végén úgyis meghal valaki.

A morális logika szerint igen.

Mindig,

egyesével megölnék a leggyengébbet,

amíg

meg nem mentik őket,
szerencsére hármójukat ebben az esetben.

Ha

Parker beleegyezett volna

elfogadható lett volna?

Nem, még így sem.

Modja el miért.

Először is a kannibalizmus

morálisan helytelen,

nem kellene embert ennünk.

Szóval,

a kannibalizmus morálisan kifogásolható,

ezért még ha várnak is arra,

hogy valaki meghaljon,

akkor is kifogásolható?

Igen, számomra.

Szerintem,

mindenkinek

a saját moralitásától függ,
véleményem szerint,

persze mindenkinek más a véleménye.

Lássuk mások véleményét,

hátha

ezek

meg tudják győzni.

Próbáljuk meg.

Próbáljuk meg.

Van valaki,

akit a belegyezés indoka vezérel,

aki elmondaná,

hogy ez miért tesz akkora

morális különbséget?

Mi van a lottó ötlettel,

az belegyezésnek számít?
Emlékezzünk vissza,

Dudley javasolta a sorshúzást.

Mi van ha belemennek?

Mi van ha belemennek?

Hányan

mondanák,

hogy ez rendben van.
Tételezzük fel,

hogy a hajósinas veszít,

és a történet folytatódik változatlanul.
Hányan mondanák, hogy morálisan elfogadható?

Több a kéz ha a lottót is belevesszük.
Halljunk valakit,

aki szerint a lottó
morális különbséget tenne.

Miért?

Szerintem.

ami

bűnné teszi az az,

hogy eldöntötték,
hogy az ő életük fontosabb, mint Parkeré,

ami az alapja minden bűncselekménynek

nem?

Az én szükségleteim,
vágyaim fontosabbak, mint a tieid alapon.

Ha viszont sorsot húznak,

amibe mindenki beleegyezik,

akkor ez önfeláldozás mindenki részéről.

akkor ez önfeláldozás mindenki részéről.

Akkor ez rendben lenne?

Kicsit groteszk de...

- Morálisan elfogadható?
- Igen.

- Mi a neve?
- Matt.

Szóval önt nem

a kannibalizmus zavarja,

hanem a törvényes eljárás hiánya.

Mondhatjuk így is.

Valaki,
aki egyetért Mattel,

mondana valamit,

arról,

hogy a sorshúzás

miért tenné

morálisan elfogadhatóvá.

Kezdetektől fogva a probléma az volt,
hogy a hajósinas véleményét nem kérte ki

senki,

arról hogy mi legyen vele,
míg a sorshúzásnak

ő is

a részese lett volna,
így csak el lett döntve,

- hogy ő fog meghalni.
- Igen, ez történt meg a valóságban,

de ha lett volna sorshúzás,
és minden belementek volna,

akkor ez elfogadható lenne?

Igen, mert mindenki tudná,
hogy valaki meghal,

míg

a hajósinas nem tudta,

hogy tárgyalások folynak,

nem volt

figyelmeztetés,

- hogy hé, lehet én fogok meghalni.
- Rendben, tegyük fel mindenki belemegy,

a lottóba, sorsot húznak,
a hajósinas veszít, de meggondolja magát.

Már el lett döntve, verbális szerződést kötöttek,
nem lehet visszavonni.

Eldöntötted,
hogy meghalsz a többiekért.

Ha

más halna meg,

megennéd.

De mondhatná,
hogy tudom, de veszítettem.

Szerintem a morális probléma abban rejlik,
hogy nem kérdezték meg a hajósinast,

ez teszi szörnyűvé,

hogy nem tudta mi folyik,
mert ha tudta volna,

akkor

- elfogadhatóbb lett volna.
- Rendben.

Valaki,

aki úgy gondolja

morálisan elfogadható,

de csak húsz százalékba?

Marcussal az élen.

Van aki szerint,

az igazi probléma

a belegyezés hiánya?

Legyen az a lottóval vagy a törvényes
eljárással kapcsolatos,

vagy

Kathleen gondolata,

a belegyezés hiánya

a halál

pillanatában.

És ha hozzáadjuk a belegyezést,

akkor

többen gondolnák az áldozatot

morálisan elfogadhatónak.

Szeretném végre hallani azokat,

akik szerint

beleegyezéssel sem

sorshúzással sem

még

egy utolsó

beleegyező nesszel Parkertől

az

utolsó pillanatban

sem lenne

elfogadható,

és miért nem lenne az.

Ezt szeretném hallani.
Igen?

Végig,

a kategorikus morális érvelést
tartva szem előtt,

azon gondolkoztam,

hogy el tudnám fogadni a lottó ötletet és azt,

hogy a vesztes a saját kezével

végezne magával,

vagyis nem történne gyilkosság,
de még így is

kényszerűnek hat,
és szerintem nincs benne megbánás,

Dudley naplója

szerint csak reggeliztek,

olyan érzés,

mintha nem értékelné más életét.

Úgy érzem,

- hogy a kategorikus álláspontot kell választanom.
- Megdobná egy könyvvel,

mikor hiányzik belőle a megbánás vagy a tudat,
hogy rosszat tett.

Rendben,
vannak mások

a védelmében,

akik szerint kategorikusan rossz.
Beleegyezéssel vagy nélkül? Igen, miért?

A társadalmunk normái szerint,
a gyilkosság az gyilkosság,

ugyanúgy tekintünk rá,
helyzettől függetlenül,

- nem teszünk köztük különbséget.
- Remek, had kérdezzek valami.

Három élet veszett volna oda,

vagy egy.

A hajósinasnak nem volt családja,

nem függött tőle senki,

a többieknek családjuk volt Angliában,
akik függtek tőlük,

feleség és gyerekek.

Gondoljon vissza Benthamra,

szerinte gondolnunk kell

mindenki jólétére,
használhatóságára,

a boldogságára.
Össze kell adnunk,

szóval ez nem csak egy vagy három,

de a hátra maradtak is.

Az említett londoni újság,

és a közvélemény szimpatizált

velük.

Sszerintük ha nem lettek volna

motiválva

az érzelmeik által

és aggódtak volna a családjaik miatt,
akkor bizonyára

nem tették volna meg.
Különbözik ez azoktól,

akik

csak a családjukat szeretnék etetni?
Szerintem nem, szerintem

ha megölök valakit, hogy jobb helyzetbe kerüljek,
az gyilkosság, és szerintem ezt mind

egy kalap alá kell venni.
Ahelyett, hogy bizonyos tevékenységeket

büntetnék,

és bizonyos dolgokat
erőszakosabbnak tüntetnék fel,

mikor ezek ugyanannak a bűntettnek

az árnyaltai,
vagyis a szükség a családunk etetésére.

Tegyük fel,
hogy harminc emberről van szó,

vagy háromszázról,

egy élet háromszázért,

vagy

háromezer.

Tegyük fel a tét még magasabb.

Tegyük fel a tét még magasabb.

Szerintem a helyzet változatlan.

Ön szerint Bentham tévedett,
amikor azt mondta,

hogy

összboldogságot kell figyelembe venni?

- Nem hiszem, hogy tévedett volna, de a gyilkosság az gyilkosság.
- Tévednie kellett,

- ha magának igaza van.
- Akkor tévedett.

Köszönöm,
remek érvelés.

Rendben,
tekintsük meg,

hogy

mennyi

ellenérvet hallottunk.

Hallottunk párat a védelmükben.

A védelem központjában

a szükség,

a kilátástalan helyzet,

és hallgatólagosan

a többség java állt.

És nem csak ez

de a szélesebb hatókör is,

mint a családjaik,
akik rájuk vannak szorulva.

Parker árva volt,

senkinek nem hiányozna.

Szóval

ha összeadjuk,

ha kiszámítanánk

az eggyensúlyt

a boldogság és a szenvedés közt,

akkor mondhatnánk,

hogy amit tettek az helyes volt.

Hallhattunk legalább három
különböző fajta ellenérvet is.

Az egyik szerint,

amit tettek
az kategorikusan helytelen volt.

A hátsó sorból.

Kategorikusan helytelen.

A gyilkosság az gyilkosság,
mindig helytelen,

még akkor is ha

megnöveli az összboldogságot

a társadalomban.

Kategorikus ellenérv.

De ki kell még derítenünk,

hogy a gyilkosság

miért kategorikusan helytelen.

Talán mert

még a hajósinasoknak is vannak
alapvető jogaik?

És ha igen,

akkor ezek nem valamiféle magasabb
jóléti, használhatósági,

vagy boldogsági eszmékből fakadnak?
Első kérdés.

Mások szerint

a sorshúzás igazságos

eljárás lenne.

Ahogy Matt mondta.

Pár ember megingott ennek hallatán.

Ez nem kimondottan kategorikus ellenérv.

Ezek szerint

mindenkit egyenlőnek kell számolni,

még ha a nap végén

egyet feláldozunk

a közjó érdekében.

Így egy másik kérdést kell megvizsgálnunk.

Egy bizonyos eljárásba való beleegyezés,

még ha ez törvényes is,

miért indokolja a cselekedetből

kifolyó végeredményt?

Második kérdés,

és harmadik kérdés.

A beleegyezés alapvető gondolata.

Kathleen vezetett minket ide.

Ha a hajósinas maga egyezett volna bele

és nem nyomás alatt,

akkor

elfogadható lett volna a meggyilkolása.

Még többjüknek tetszett ez az ötlet.

De ez felvet

egy harmadik filozófiai kérdést.

A beleegyezés, miféle morális

munkát

végez?

A beleegyezés, miért tesz

akkora morális különbséget?

Egy bűntett,
beleegyezés nélkül kiontani valaki életet

morálisan

megengedhető

beleegyezéssel?

Hogy megvizsgáljuk ezt a három kérdést,

el kell olvasnunk pár filozófus művét.

Legközelebb

belepillantunk

Bentham

és John Stuart Mill,
utilitarista filozófusok műveibe.