Művészet, amely megmutatja, hogyan foglalja keretbe a technológia a valóságot

Ebben az előadásban, amely megváltoztathatja, hogyan látjuk a dolgokat, Jiabao Li művész és tervező bemutatja egyedi látásmódú projektjeit, melyek leleplezik a digitális médiában rejlő elfogultságot. A sisaktól kezdve, amelytől „allergiás” lesz az ember a piros színre, a böngésző illesztőprogramig, ami nem mindennapi módon szűri az internetes tartalmakat, Li kreációi megmutatják, hogyan érzékeljük a világot a technológia közvetítése által.

Művész és mérnök vagyok.

Az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon,

ahogy a technológia
a valóság érzékelését formálja.

Ez teljesen láthatatlan
és kifinomult módon történik.

A technológiát úgy tervezték,
hogy befolyásolja valóságérzetünket

a világ valós érzékelésének
álcázva magát.

Ennek köszönhetően nem is érzékeljük,
nem is vagyunk tudatában,

hogy egyáltalán megtörténik.

Vegyük példának a szemüvegem,
amit általában hordok.

Már része annak, ahogyan általában
megtapasztalom a környezetem.

Szinte észre sem veszem,

annak ellenére, hogy folyamatosan
azon keresztül látom a valóságot.

A technológiát, amiről beszélek,
úgy tervezték, hogy ugyanezt tegye.

Változtassa meg, amit látunk és gondolunk,

de észrevétlenül.

Csak akkor veszem észre a szemüvegem,

amikor olyasmi történik,
ami felhívja rá a figyelmem.

Például amikor koszos lesz,
vagy amikor lencsét kell váltanom.

Ezért feltettem magamnak a kérdést:

„Művészként mit alkothatnék,

ami a digitális médiához hasonlóan
hívná fel a figyelmet arra,

hogy a hírszolgáltatók, közösségi oldalak,
reklámok és keresőmotorok

hogyan formálják a valóságunkat?”

Így hát létrehoztam
egy érzékelőgépekből álló sorozatot,

ami kizökkent és segít
megkérdőjelezni azt,

ahogyan a világot látjuk.

Például manapság sokunkból
szinte allergiás reakciót vált ki,

ha sajátunktól eltérő
elképzelésekkel találkozunk.

Talán észre sem vesszük, hogy kialakult
nálunk ez a mentális allergia.

Ezért létrehoztam egy sisakot, ami
mesterséges piros-allergiát hoz létre.

Hiperérzékenységet szimulál úgy,
hogy a piros dolgok nagyobbnak látszanak,

amikor viseljük.

Két üzemmódja van: nocebo és placebo.

A nocebo mód a hiperallergia
érzéki tapasztalatát idézi elő.

Bármikor pirosat észlelek, az megnő.

Ez hasonlít a közösségi oldalak
erősítő hatásához,

mint amikor olyat látunk,
ami zavar bennünket.

Igyekszünk hasonló gondolkodású
emberekkel körülvenni magunkat,

üzeneteket és mémeket váltunk,
és még dühösebbé válunk.

Néha egy jelentéktelen vita felerősödik,

és a bolhából elefánt lesz.

Talán pontosan ezért jellemző
mostanában a düh politikája.

A placebo mód ennek az allergiának
a mesterséges ellenszere.

Bármikor pirosat látsz, az összemegy.

Ez az enyhítés,
mint a digitális médiában.

Amikor más véleményen lévő
emberekkel találkozunk,

a követésüket leállítjuk,

és teljesen eltűnnek a hírcsatornánkról.

Elkerüléssel orvosoljuk az allergiát.

De így az ellentétes gondolatok
szándékos mellőzésével

az emberi közösség teljesen
töredezetté és elkülönültté válik.

A sisakban található készülék
átformálja a valóságot,

és lencséken keresztül a szemünkbe vetít

egy kiterjesztett valóságot.

A piros színt választottam,
mert intenzív és érzelmeket vált ki,

jól látható,

és a politikához köthető.

Vessünk egy pillantást

a legutóbbi amerikai
elnökválasztási térképre

a sisakon keresztül.

(Nevetés)

Ahogy láthatják, mindegy,
hogy demokraták vagy republikánusok,

mert a közvetítés
megváltoztatja a látásmódunkat.

Az allergia mindkét oldalon létezik.

A digitális médiában,

amit minden nap látunk,
sokszor közvetve jut el hozzánk,

de rendkívül kifinomult módon.

Ha nem vagyunk tudatában,

továbbra is sokféle mentális
allergiának leszünk kitéve.

Látásmódunk nemcsak identitásunk része,

de a digitális médiában
az értékrend része is.

A látóterünk annyi információval
van telezsúfolva,

hogy érzékelésünk vagyoni értékkel
rendelkező árucikké vált.

Mindent tudatalatti elfogultságaink
kihasználására terveznek,

az algoritmusok a véleményünket
megerősítő tartalmakat támogatják,

hogy a látóterünk minden
kis zugát meghódítsák

reklámok eladására.

Mint amikor ez a piros kis pötty
felvillan az értesítéseknél,

egyre csak növekszik,
és az elménk óriásinak érzékeli.

Ezért elkezdtem gondolkodni,
hogyan piszkoljam be,

vagy változtassam meg
a szemüvegem lencséit,

és kitaláltam egy újabb projektet.

Fontos megjegyeznünk, hogy a projekt
elméleti, és nem valódi termék.

Ez egy böngészőhöz csatlakozó program,

ami segíthet észrevenni azokat a dolgokat,
amik általában elkerülik a figyelmünket.

Mint a sisak, az illesztőprogram is
átformálja a valóságot,

de ezúttal közvetlenül a digitális médiát.

Lerántja a leplet a rejtett
és megszűrt hangokról.

Így, amit észre kellene vennünk,

nagyobb és élénkebb lesz,

mint ez a történet a nemi előítéletről,
ami tengernyi macska közül bukkan elő.

(Nevetés)

Az illesztőprogram hígítaná mindazt,
amit az algoritmusok felerősítenek.

Például itt, a komment szekcióban,

rengetegen ugyanazt a véleményt kántálják.

Az illesztőprogram
összezsugorítja a kommentjeiket.

(Nevetés)

Így az általuk elfoglalt pixelek
mennyisége a képernyőn

arányos a tényleges értékkel,
amit hozzátesznek a beszélgetéshez.

(Nevetés)

(Taps)

Az illesztőprogram a látómezőnk
vagyoni értékét is megmutatja,

valamint azt, hogy érzékelésünk
mekkora része válik árucikké.

A hirdetésblokkolóktól eltérően

a weboldalon minden
megtekintett hirdetés után

megmutatja, mennyi pénzt
kellene ezért kapniuk.

(Nevetés)

Egy harcmezőn élünk, ahol a valóság

és a kereskedelmileg forgalmazott
valóság küzd egymással.

De az illesztőprogram következő verziója
csapást mérhet a kereskedelmi valóságra,

és úgy láthatjuk a dolgokat,
amilyenek valójában.

(Nevetés)

(Taps)

Képzelhetik, hogy hányféle irányt vehetne.

Higgyék el, tudom, hogy nagy lenne
a kockázat, ha valódi termékké válna.

Én jó szándékkal hoztam ezt létre,

hogy edzzük látásmódunkat
és kiküszöböljük a torzításokat.

De ugyanez a megközelítés
rossz szándékkal is használható.

Például polgárokra erőltetni
az ilyen illesztőprogramok használatát,

hogy a közvéleményt irányítsák.

Kihívást jelent igazságossá
és személyessé tenni,

anélkül, hogy csak egy újabb
közvetítő réteggé válna.

Tehát mit is jelent mindez számunkra?

Még ha a technológia
elszigeteltséget is teremt,

használhatnánk arra is,
hogy a világot újra összehozzuk

a jelenlegi minta megtörésével,
és annak túlszárnyalásával.

Azt feltárva, milyen kölcsönhatásban
vagyunk ezekkel a technológiákkal,

kiléphetnénk szokványos,
szinte gépies viselkedésünkből,

és végre megtalálhatnánk
a közös hangot egymással.

A technológia sohasem pártatlan.

Kontextusban létezik,
és keretet szab a valóságnak.

Része a problémának
és a megoldásnak is.

Használhatnánk a vakfoltjaink felfedésére
és a látásmódunk átképzésére,

valamint ezáltal megválaszthatnánk,
hogyan látjuk egymást.

Köszönöm.

(Taps)