Művész és mérnök vagyok. Az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon, ahogy a technológia a valóság érzékelését formálja. Ez teljesen láthatatlan és kifinomult módon történik. A technológiát úgy tervezték, hogy befolyásolja valóságérzetünket a világ valós érzékelésének álcázva magát. Ennek köszönhetően nem is érzékeljük, nem is vagyunk tudatában, hogy egyáltalán megtörténik. Vegyük példának a szemüvegem, amit általában hordok. Már része annak, ahogyan általában megtapasztalom a környezetem. Szinte észre sem veszem, annak ellenére, hogy folyamatosan azon keresztül látom a valóságot. A technológiát, amiről beszélek, úgy tervezték, hogy ugyanezt tegye. Változtassa meg, amit látunk és gondolunk, de észrevétlenül. Csak akkor veszem észre a szemüvegem, amikor olyasmi történik, ami felhívja rá a figyelmem. Például amikor koszos lesz, vagy amikor lencsét kell váltanom. Ezért feltettem magamnak a kérdést: „Művészként mit alkothatnék, ami a digitális médiához hasonlóan hívná fel a figyelmet arra, hogy a hírszolgáltatók, közösségi oldalak, reklámok és keresőmotorok hogyan formálják a valóságunkat?” Így hát létrehoztam egy érzékelőgépekből álló sorozatot, ami kizökkent és segít megkérdőjelezni azt, ahogyan a világot látjuk. Például manapság sokunkból szinte allergiás reakciót vált ki, ha sajátunktól eltérő elképzelésekkel találkozunk. Talán észre sem vesszük, hogy kialakult nálunk ez a mentális allergia. Ezért létrehoztam egy sisakot, ami mesterséges piros-allergiát hoz létre. Hiperérzékenységet szimulál úgy, hogy a piros dolgok nagyobbnak látszanak, amikor viseljük. Két üzemmódja van: nocebo és placebo. A nocebo mód a hiperallergia érzéki tapasztalatát idézi elő. Bármikor pirosat észlelek, az megnő. Ez hasonlít a közösségi oldalak erősítő hatásához, mint amikor olyat látunk, ami zavar bennünket. Igyekszünk hasonló gondolkodású emberekkel körülvenni magunkat, üzeneteket és mémeket váltunk, és még dühösebbé válunk. Néha egy jelentéktelen vita felerősödik, és a bolhából elefánt lesz. Talán pontosan ezért jellemző mostanában a düh politikája. A placebo mód ennek az allergiának a mesterséges ellenszere. Bármikor pirosat látsz, az összemegy. Ez az enyhítés, mint a digitális médiában. Amikor más véleményen lévő emberekkel találkozunk, a követésüket leállítjuk, és teljesen eltűnnek a hírcsatornánkról. Elkerüléssel orvosoljuk az allergiát. De így az ellentétes gondolatok szándékos mellőzésével az emberi közösség teljesen töredezetté és elkülönültté válik. A sisakban található készülék átformálja a valóságot, és lencséken keresztül a szemünkbe vetít egy kiterjesztett valóságot. A piros színt választottam, mert intenzív és érzelmeket vált ki, jól látható, és a politikához köthető. Vessünk egy pillantást a legutóbbi amerikai elnökválasztási térképre a sisakon keresztül. (Nevetés) Ahogy láthatják, mindegy, hogy demokraták vagy republikánusok, mert a közvetítés megváltoztatja a látásmódunkat. Az allergia mindkét oldalon létezik. A digitális médiában, amit minden nap látunk, sokszor közvetve jut el hozzánk, de rendkívül kifinomult módon. Ha nem vagyunk tudatában, továbbra is sokféle mentális allergiának leszünk kitéve. Látásmódunk nemcsak identitásunk része, de a digitális médiában az értékrend része is. A látóterünk annyi információval van telezsúfolva, hogy érzékelésünk vagyoni értékkel rendelkező árucikké vált. Mindent tudatalatti elfogultságaink kihasználására terveznek, az algoritmusok a véleményünket megerősítő tartalmakat támogatják, hogy a látóterünk minden kis zugát meghódítsák reklámok eladására. Mint amikor ez a piros kis pötty felvillan az értesítéseknél, egyre csak növekszik, és az elménk óriásinak érzékeli. Ezért elkezdtem gondolkodni, hogyan piszkoljam be, vagy változtassam meg a szemüvegem lencséit, és kitaláltam egy újabb projektet. Fontos megjegyeznünk, hogy a projekt elméleti, és nem valódi termék. Ez egy böngészőhöz csatlakozó program, ami segíthet észrevenni azokat a dolgokat, amik általában elkerülik a figyelmünket. Mint a sisak, az illesztőprogram is átformálja a valóságot, de ezúttal közvetlenül a digitális médiát. Lerántja a leplet a rejtett és megszűrt hangokról. Így, amit észre kellene vennünk, nagyobb és élénkebb lesz, mint ez a történet a nemi előítéletről, ami tengernyi macska közül bukkan elő. (Nevetés) Az illesztőprogram hígítaná mindazt, amit az algoritmusok felerősítenek. Például itt, a komment szekcióban, rengetegen ugyanazt a véleményt kántálják. Az illesztőprogram összezsugorítja a kommentjeiket. (Nevetés) Így az általuk elfoglalt pixelek mennyisége a képernyőn arányos a tényleges értékkel, amit hozzátesznek a beszélgetéshez. (Nevetés) (Taps) Az illesztőprogram a látómezőnk vagyoni értékét is megmutatja, valamint azt, hogy érzékelésünk mekkora része válik árucikké. A hirdetésblokkolóktól eltérően a weboldalon minden megtekintett hirdetés után megmutatja, mennyi pénzt kellene ezért kapniuk. (Nevetés) Egy harcmezőn élünk, ahol a valóság és a kereskedelmileg forgalmazott valóság küzd egymással. De az illesztőprogram következő verziója csapást mérhet a kereskedelmi valóságra, és úgy láthatjuk a dolgokat, amilyenek valójában. (Nevetés) (Taps) Képzelhetik, hogy hányféle irányt vehetne. Higgyék el, tudom, hogy nagy lenne a kockázat, ha valódi termékké válna. Én jó szándékkal hoztam ezt létre, hogy edzzük látásmódunkat és kiküszöböljük a torzításokat. De ugyanez a megközelítés rossz szándékkal is használható. Például polgárokra erőltetni az ilyen illesztőprogramok használatát, hogy a közvéleményt irányítsák. Kihívást jelent igazságossá és személyessé tenni, anélkül, hogy csak egy újabb közvetítő réteggé válna. Tehát mit is jelent mindez számunkra? Még ha a technológia elszigeteltséget is teremt, használhatnánk arra is, hogy a világot újra összehozzuk a jelenlegi minta megtörésével, és annak túlszárnyalásával. Azt feltárva, milyen kölcsönhatásban vagyunk ezekkel a technológiákkal, kiléphetnénk szokványos, szinte gépies viselkedésünkből, és végre megtalálhatnánk a közös hangot egymással. A technológia sohasem pártatlan. Kontextusban létezik, és keretet szab a valóságnak. Része a problémának és a megoldásnak is. Használhatnánk a vakfoltjaink felfedésére és a látásmódunk átképzésére, valamint ezáltal megválaszthatnánk, hogyan látjuk egymást. Köszönöm. (Taps)