Obama elnök beszéde Nelson Mandela megemlékezésén

President Obama delivers remarks at a national memorial service for former South African President Nelson Mandela. December 10, 2013.

[tetszésnyilvánítás]

Köszönöm.

[tetszésnyilvánítás]

Köszönöm.

[tetszésnyilvánítás]

Nagyon köszönöm.

Köszönöm.

[a tetszésnyilvánítás nem akar szűnni]

Graça Machelnek és a Mandela családnak;

Zuma elnök úrnak és

a kormány tagjainak,

minden múltbeli és jelen állami és kormányzati vezetőnek,

a megbecsült vendégeknek.

Egyedülálló megtiszteltetés

Önökkel lenni a mai napon, hogy megünnepeljünk egy életet

amelyhez hasonló nincs másik.

A Dél-Afrikai népnek most

[tetszésnyilvánítás]

az élet legkülönfélébb területéről és helyéről származó emberek,

az egész világ mond köszönetet Önöknek

hogy megosztották velünk Nelson Mandelát.

Az ő küzdelme az Önök küzdelme volt,

az ő dicsősége az Önök dicsősége volt,

az Önök méltósága,

és az Önök reménye talált kifejeződést az Ő életében

és az Önök szabadságában. Az Önök demokráciája

az Ő dédelgetett öröksége.

Nehéz dolog bármely embert magasztalni

szavakkal megragadni

Nem csak a tényeket és dátumokat

melyek egy életet jelentenek, hanem az alapvető igazságot,

mely tőle származik, a személyes örömeit

és szomorúságát, a csendes pillanatokat,

az egyedülálló minőséget, mely bevilágítja valakinek a lelkét.

Mennyivel nehezebb hát ezt tenni a történelem egy

óriása esetében, aki egy nemzetet indított el az igazságosság felé,

és világszerte milliókat mozdított meg ebben a folyamatban

Az első világháború

idején született, a hatalom bírósági ítéleteinek tüzében,

egy fiú, aki tehénpásztornak volt szánva

a Mambu törzs véneinek nevelése mellett,

Madiba úgy fog felemelkedni, mint az utolsó nagy felszabadítója

a 20. századnak. Mint Gandhi,

ellenállási mozgalmat vezetett, egy mozgalmat,

amely kezdetben kevés sikerrel kecsegtett.

Mint Dr. Martin Luther King, ő adott erős hangot

az elnyomottak követeléseinek,

és az etnikai igazságosság erkölcsi szükségességének.

Elviselte a brutális

bebörtönöztetést, amely Kennedy és Hruscsov ideje alatt kezdődött

és a hidegháború utolsó napjaiig kitartott.

A börtönéből előbukkanva erőszak nélkül,

mint Abraham Lincoln, egyben tartotta a nemzetét,

amikor azt a szétszakadás veszélye fenyegette,

és mint Amerika alapító atyái felemelt

egy alkotmányos rendet, hogy megőrizze a jövő nemzedékek szabadságát.

A demokrácia és a jogállamiság iránti

elkötelezettségét nem csak a megválasztása ratifikálta,

hanem a saját személyes eltökéltsége is, hogy lemondjon

hatalomából mindössze egyetlen választási ciklus után.

Ismeretében

az életművének, teljesítménye

mértékének és a rajongásnak, mely életében körülvette,

úgy gondolom, kísértésbe ejtő, hogy úgy emlékezzünk meg Nelson Mandeláról

mint egy mosolygó és derűs ikonról,

kihagyva sokszínű ügyleteit

de maga Madiba is erősen ellenállt

egy ilyen élettelen portré kialakításának.

[tetszésnyilvánítás]

Ehelyett Madiba

ragaszkodott hozzá, hogy megossza velünk a kételyeit és félelmeit

a tévedéseket illetően a győzelmei mellett.

"Nem vagyok szent" - mondta.

"Hacsak nem úgy gondolsz egy szentre, mint egy bűnösre, aki

nem adja fel a próbálkozást."

Éppen azért, mert képes volt bevallani a tökéletlenségét,

mert annyira tele volt humorral

még a bajban is, dacára az általa cipelt nehéz terheinek,

ezért szeretjük őt ennyire.

Ő nem egy márvány mellszobor volt, hanem egy hús-vér ember,

egy fiú, és egy férj, egy apa,

és egy barát, és ez az, amiért ilyen sokat

tanultunk tőle, és ez az, amiért még mindig tanulhatunk tőle.

Semmi, amit elért, nem volt magától értetődő

az életében, egy embert látunk,

aki kiérdemelte a helyét a történelemben a küzdelme

és eszessége és kitartása és hite által.

Megmutatja nekünk, ami lehetséges,

nem csak a történelemkönyvek lapjain, de a mi saját életünkben

éppen úgy.

Mandela megmutatta nekünk a tett erejét,

a kockázatvállalás erejét az elképzeléseink nevében.

Talán Mandelának igaza volt, amikor örökségül vette

a lázadás büszkeségét, az igazságosság

iránti makacs elkötelezettségét az apjától,

és mi tudjuk, hogy feketék és színesbőrű délamerikaiak millióival osztotta meg

a dühöt, mely ezer sértésből,

ezer megaláztatásból, ezer elfeledett pillanatból született,

és a vágyat, hogy harcoljon a rendszer ellen, mely "bebörtönözte

a népemet", ahogy mondta.

Mint más korai óriásai az ANC-nek,

a Zuluknak és a Tambóknak

[tetszésnyilvánítás]

Madiba fegyelmezte a dühét

és közvetítte a vágyát, hogy szervezetten,

platformokon és cselekvési stratégiák mentén harcoljanak

így a férfiak és asszonyok ki tudtak állni

az istenadta emberi méltóságuk érdekében.

Sőt! Elfogadta a tetteinek következményeit,

tudván, hogy a hatalom és az igazságtalanság elleni kiállásának

meglesz a maga ára.

"Harcoltam a fehér dominancia ellen, és harcoltam a fekete

dominancia ellen." - mondta 1964-es tárgyalásán

"Dédel