[tetszésnyilvánítás] Köszönöm. [tetszésnyilvánítás] Köszönöm. [tetszésnyilvánítás] Nagyon köszönöm. Köszönöm. [a tetszésnyilvánítás nem akar szűnni] Graça Machelnek és a Mandela családnak; Zuma elnök úrnak és a kormány tagjainak, minden múltbeli és jelen állami és kormányzati vezetőnek, a megbecsült vendégeknek. Egyedülálló megtiszteltetés Önökkel lenni a mai napon, hogy megünnepeljünk egy életet amelyhez hasonló nincs másik. A Dél-Afrikai népnek most [tetszésnyilvánítás] az élet legkülönfélébb területéről és helyéről származó emberek, az egész világ mond köszönetet Önöknek hogy megosztották velünk Nelson Mandelát. Az ő küzdelme az Önök küzdelme volt, az ő dicsősége az Önök dicsősége volt, az Önök méltósága, és az Önök reménye talált kifejeződést az Ő életében és az Önök szabadságában. Az Önök demokráciája az Ő dédelgetett öröksége. Nehéz dolog bármely embert magasztalni szavakkal megragadni Nem csak a tényeket és dátumokat melyek egy életet jelentenek, hanem az alapvető igazságot, mely tőle származik, a személyes örömeit és szomorúságát, a csendes pillanatokat, az egyedülálló minőséget, mely bevilágítja valakinek a lelkét. Mennyivel nehezebb hát ezt tenni a történelem egy óriása esetében, aki egy nemzetet indított el az igazságosság felé, és világszerte milliókat mozdított meg ebben a folyamatban Az első világháború idején született, a hatalom bírósági ítéleteinek tüzében, egy fiú, aki tehénpásztornak volt szánva a Mambu törzs véneinek nevelése mellett, Madiba úgy fog felemelkedni, mint az utolsó nagy felszabadítója a 20. századnak. Mint Gandhi, ellenállási mozgalmat vezetett, egy mozgalmat, amely kezdetben kevés sikerrel kecsegtett. Mint Dr. Martin Luther King, ő adott erős hangot az elnyomottak követeléseinek, és az etnikai igazságosság erkölcsi szükségességének. Elviselte a brutális bebörtönöztetést, amely Kennedy és Hruscsov ideje alatt kezdődött és a hidegháború utolsó napjaiig kitartott. A börtönéből előbukkanva erőszak nélkül, mint Abraham Lincoln, egyben tartotta a nemzetét, amikor azt a szétszakadás veszélye fenyegette, és mint Amerika alapító atyái felemelt egy alkotmányos rendet, hogy megőrizze a jövő nemzedékek szabadságát. A demokrácia és a jogállamiság iránti elkötelezettségét nem csak a megválasztása ratifikálta, hanem a saját személyes eltökéltsége is, hogy lemondjon hatalomából mindössze egyetlen választási ciklus után. Ismeretében az életművének, teljesítménye mértékének és a rajongásnak, mely életében körülvette, úgy gondolom, kísértésbe ejtő, hogy úgy emlékezzünk meg Nelson Mandeláról mint egy mosolygó és derűs ikonról, kihagyva sokszínű ügyleteit de maga Madiba is erősen ellenállt egy ilyen élettelen portré kialakításának. [tetszésnyilvánítás] Ehelyett Madiba ragaszkodott hozzá, hogy megossza velünk a kételyeit és félelmeit a tévedéseket illetően a győzelmei mellett. "Nem vagyok szent" - mondta. "Hacsak nem úgy gondolsz egy szentre, mint egy bűnösre, aki nem adja fel a próbálkozást." Éppen azért, mert képes volt bevallani a tökéletlenségét, mert annyira tele volt humorral még a bajban is, dacára az általa cipelt nehéz terheinek, ezért szeretjük őt ennyire. Ő nem egy márvány mellszobor volt, hanem egy hús-vér ember, egy fiú, és egy férj, egy apa, és egy barát, és ez az, amiért ilyen sokat tanultunk tőle, és ez az, amiért még mindig tanulhatunk tőle. Semmi, amit elért, nem volt magától értetődő az életében, egy embert látunk, aki kiérdemelte a helyét a történelemben a küzdelme és eszessége és kitartása és hite által. Megmutatja nekünk, ami lehetséges, nem csak a történelemkönyvek lapjain, de a mi saját életünkben éppen úgy. Mandela megmutatta nekünk a tett erejét, a kockázatvállalás erejét az elképzeléseink nevében. Talán Mandelának igaza volt, amikor örökségül vette a lázadás büszkeségét, az igazságosság iránti makacs elkötelezettségét az apjától, és mi tudjuk, hogy feketék és színesbőrű délamerikaiak millióival osztotta meg a dühöt, mely ezer sértésből, ezer megaláztatásból, ezer elfeledett pillanatból született, és a vágyat, hogy harcoljon a rendszer ellen, mely "bebörtönözte a népemet", ahogy mondta. Mint más korai óriásai az ANC-nek, a Zuluknak és a Tambóknak [tetszésnyilvánítás] Madiba fegyelmezte a dühét és közvetítte a vágyát, hogy szervezetten, platformokon és cselekvési stratégiák mentén harcoljanak így a férfiak és asszonyok ki tudtak állni az istenadta emberi méltóságuk érdekében. Sőt! Elfogadta a tetteinek következményeit, tudván, hogy a hatalom és az igazságtalanság elleni kiállásának meglesz a maga ára. "Harcoltam a fehér dominancia ellen, és harcoltam a fekete dominancia ellen." - mondta 1964-es tárgyalásán "Dédel