< Return to Video

Mitől lesz jó az életünk? A boldogság leghosszabb kutatásának tanulságai

  • 0:01 - 0:04
    Mi tesz bennünket egészségessé és boldoggá
  • 0:04 - 0:05
    egy életen keresztül?
  • 0:07 - 0:09
    Ha tudnánk,
    hogy a jelenlegi cselekedeteink
  • 0:09 - 0:11
    döntő hatással vannak
    a jövőbeni elégedettségünkre,
  • 0:11 - 0:14
    mire lenne érdemes leginkább
    időt és energiát áldozni?
  • 0:15 - 0:18
    Egy mostanában napvilágot látott,
  • 0:18 - 0:23
    fiatal felnőttekről készült, s életük
    legfőbb céljait firtató felmérésben
  • 0:23 - 0:25
    a megkérdezettek több mint 80%-a
  • 0:25 - 0:29
    a meggazdagodást tartotta
    a legfontosabbnak az életben.
  • 0:29 - 0:33
    Ugyanennek a korosztálynak
    a fele azt válaszolta,
  • 0:33 - 0:36
    hogy életének másik nagy célja az,
  • 0:36 - 0:38
    hogy híressé váljon.
  • 0:39 - 0:40
    (Nevetés)
  • 0:40 - 0:47
    Másfelől folyamatosan azt halljuk,
    hogy dolgozzunk keményen,
  • 0:47 - 0:49
    ha el akarunk érni valamit.
  • 0:49 - 0:53
    Így aztán jogosan érezhetjük,
    hogy ezeket a dolgokat kell űznünk
  • 0:53 - 0:54
    egy jó élet reményében.
  • 0:54 - 0:57
    Ám életünknek ezek a vágyai,
  • 0:57 - 1:02
    amelyek befolyásolják a döntéseinket,
    s így végső soron alakítják a sorsunkat,
  • 1:02 - 1:05
    nos, ezek a vágyak
    általában elérhetetlenek.
  • 1:06 - 1:10
    A legtöbbet úgy tudhatjuk meg arról, hogy
    egy ember mennyire elégedett az életével,
  • 1:10 - 1:13
    hogy megkérjük,
    emlékezzen vissza a múltjára,
  • 1:13 - 1:17
    hiszen, mint tudjuk,
    utólag már okos az ember.
  • 1:17 - 1:21
    Többnyire elfelejtjük, hogy mik történtek
    velünk az életben,
  • 1:21 - 1:24
    sőt, néha a memóriánk még
    ki is talál dolgokat.
  • 1:25 - 1:29
    De mi lenne, ha egyszerre
    végignézhetnénk az egész életet,
  • 1:29 - 1:32
    ahogy kibontakozik előttünk?
  • 1:32 - 1:36
    Mi lenne, ha tanulmányozhatnánk
    az embereket tizenéves koruktól kezdve
  • 1:36 - 1:39
    folyamatosan, ahogy megöregszenek,
  • 1:39 - 1:42
    hogy lássuk, mitől maradnak
    boldogok és egészségesek?
  • 1:44 - 1:45
    Pontosan ezt tettük.
  • 1:46 - 1:49
    A Harvard Egyetemnek
    a felnőttek változásait vizsgáló kutatása
  • 1:49 - 1:53
    talán a leghosszabb ebben a kérdéskörben.
  • 1:54 - 2:00
    75 éven keresztül nyomon követtük
    724 ember életét,
  • 2:01 - 2:06
    évről évre megkérdezve őket munkájukról,
    családi életükről, egészségükről,
  • 2:06 - 2:09
    és természetesen mindezt anélkül,
    hogy bárki tudta volna,
  • 2:09 - 2:12
    hogy hogyan fog alakulni az életük.
  • 2:13 - 2:17
    Ezek a kutatások rendkívül ritkák.
  • 2:17 - 2:21
    Ugyanis az ilyen jellegű projektek
    általában szétesnek egy évtizeden belül,
  • 2:21 - 2:24
    vagy azért, mert nem sikerül
    együtt tartani a kutatás alanyait,
  • 2:24 - 2:27
    vagy mert megszűnik a pénzügyi támogatás,
  • 2:27 - 2:29
    esetleg a kutatók lelkesedése hagy alább,
  • 2:29 - 2:33
    vagy meghalnak, és nincs
    aki továbbmenjen a megkezdett úton.
  • 2:34 - 2:37
    De részben a szerencsének,
  • 2:37 - 2:40
    részben a kutatók több nemzedéke
    kitartó munkájának köszönhetően
  • 2:40 - 2:42
    ez a kutatás nem halt el.
  • 2:43 - 2:46
    Az eredeti 724 emberből
  • 2:46 - 2:48
    körülbelül 60 még mindig él,
  • 2:48 - 2:51
    és még mindig részt vesz a kutatásban,
  • 2:51 - 2:53
    többségük elmúlt 90 éves.
  • 2:54 - 2:55
    És most kezdjük bevonni a gyerekeiket,
  • 2:55 - 2:59
    akik több mint 2000-en vannak.
  • 3:00 - 3:03
    Én pedig már a negyedik
    vezetője vagyok a projektnek.
  • 3:03 - 3:08
    1938 óta két csoport életét
    követtük nyomon.
  • 3:08 - 3:10
    Az első csoport tagjait akkor vontuk be,
  • 3:10 - 3:13
    amikor másodévesek voltak a Harvardon.
  • 3:13 - 3:16
    Ők mindannyian
    a II. világháború idején végeztek,
  • 3:16 - 3:18
    így többségük részt is vett benne.
  • 3:19 - 3:22
    A másik csoport,
    amelyet figyelemmel kísértünk,
  • 3:22 - 3:26
    Boston legszegényebb negyedéből
    való fiúk voltak,
  • 3:26 - 3:28
    akik direkt azért lettek beválogatva,
  • 3:28 - 3:30
    mert rossz volt a családi hátterük,
  • 3:30 - 3:33
    és kifejezetten hátrányos helyzetűnek
    számítottak Bostonban
  • 3:33 - 3:36
    az 1930-es években.
  • 3:36 - 3:40
    Többségük olyan bérházban lakott,
    ahol hideg-meleg víz sem volt.
  • 3:43 - 3:44
    A tanulmány kezdetén
  • 3:44 - 3:47
    az összes résztvevőt meginterjúvolták.
  • 3:47 - 3:50
    Orvosi vizsgálatokon estek át.
  • 3:50 - 3:53
    Kimentek az otthonukba,
    és beszélgettek a szüleikkel.
  • 3:53 - 3:56
    Majd szép lassan felnőtté cseperedtek,
  • 3:56 - 3:58
    és beléptek a nagybetűs életbe.
  • 3:58 - 4:04
    Gyári munkások és ügyvédek,
    kőművesek és orvosok váltak belőlük,
  • 4:04 - 4:07
    egyikük az Egyesült Államok elnöke lett.
  • 4:08 - 4:12
    Néhányan alkoholistává váltak,
    páran skizofrénné.
  • 4:13 - 4:16
    Voltak, akiknek sikerült
    feltornászniuk magukat
  • 4:16 - 4:19
    a szociális létrán,
    a legaljától a legtetejéig,
  • 4:19 - 4:22
    mások ugyanezt az utat járták be,
    csak pont fordítva.
  • 4:24 - 4:26
    A kutatás alapítói soha,
  • 4:26 - 4:28
    még a legvadabb álmaikban sem
    képzelték volna,
  • 4:29 - 4:33
    hogy ma, 75 évvel később,
    itt fogok állni,
  • 4:33 - 4:36
    és azt mondom majd önöknek,
    hogy a kutatás még mindig tart.
  • 4:37 - 4:41
    Kétévente a roppant türelmes
    és elszánt kérdezőbiztosaink
  • 4:41 - 4:44
    felhívták az alanyokat,
    és megkérdezték őket,
  • 4:44 - 4:47
    hogy küldhetünk-e még egy,
    az életükre vonatkozó kérdéssort.
  • 4:48 - 4:52
    Sok bostoni férfi visszakérdezett:
  • 4:52 - 4:56
    "Mit akarnak tudni rólam?
    Az én életem egyáltalán nem érdekes."
  • 4:57 - 4:59
    A harvardiak furcsamód
    sohasem kérdezték ezt.
  • 4:59 - 5:04
    (Nevetés)
  • 5:09 - 5:12
    Hogy a legtisztább képet alkothassuk
    az életükről,
  • 5:12 - 5:15
    nem pusztán elküldünk egy kérdéssort,
  • 5:15 - 5:17
    hanem a saját közegükben
    készítjük el az interjút.
  • 5:17 - 5:20
    Hozzáférhetünk az orvosi feljegyzéseikhez.
  • 5:20 - 5:23
    Vért veszünk tőlük, agyröntgent készítünk,
  • 5:23 - 5:24
    beszélünk a gyerekeikkel.
  • 5:24 - 5:30
    Videóra vesszük, ahogy a legsúlyosabb
    gondjaikat megbeszélik a feleségükkel.
  • 5:30 - 5:33
    Úgyhogy amikor egy évtized múlva
    megkérdeztük a feleségeket,
  • 5:33 - 5:35
    hogy nem lenne-e kedvük
    csatlakozni a kutatáshoz,
  • 5:35 - 5:39
    sokan közülük így feleltek:
    "Hát tudják, már épp itt volt az ideje."
  • 5:39 - 5:39
    (Nevetés)
  • 5:39 - 5:41
    Szóval, mit tudtunk meg mindebből?
  • 5:41 - 5:46
    Mi a tanulsága annak
    a több tízezer oldalnyi információnak,
  • 5:46 - 5:49
    amit ezekből az életekből
  • 5:50 - 5:51
    ki lehetett nyerni?
  • 5:52 - 5:57
    Nos, nem a gazdagság, nem is a hírnév, és
    még csak nem is az egyre keményebb munka.
  • 5:59 - 6:05
    Az egyértelmű üzenet,
    ami a 75 év alatt kikristályosodott, ez:
  • 6:05 - 6:10
    A jó kapcsolatok őrzik meg
    a boldogságunkat és az egészségünket.
  • 6:11 - 6:15
    Három dolgot tudtunk meg a kapcsolatokról.
  • 6:15 - 6:19
    Az első, hogy a közösségi kapcsolatok
    nagyon jó hatással vannak ránk,
  • 6:19 - 6:21
    és hogy a magányosság megöl.
  • 6:21 - 6:25
    Az derült ki, hogy akiknek
    több a közösségi kapcsolatuk,
  • 6:25 - 6:29
    legyen az akár családi, akár baráti,
    vagy egyéb közösségi kapcsolat,
  • 6:29 - 6:33
    boldogabbak, egészségesebbek,
    és tovább élnek,
  • 6:33 - 6:36
    mint azok a társaik,
    akiknek kevesebb kapcsolatuk van.
  • 6:36 - 6:40
    Valamint, hogy a magányosság mérgező.
  • 6:40 - 6:45
    Azok az emberek, akik másoktól
    elszigeteltebbek, mint igényelnék,
  • 6:45 - 6:48
    boldogtalanabbnak érzik magukat,
  • 6:48 - 6:51
    az egészségük hamarabb indul romlásnak,
  • 6:51 - 6:54
    az agytevékenységük is
    előbb kezd hanyatlani,
  • 6:54 - 6:57
    és rövidebb ideig élnek,
    mint a nem magányosak.
  • 6:58 - 7:01
    És sajnos az a szomorú tény,
    hogy minden egyes alkalommal
  • 7:01 - 7:06
    öt amerikaiból legalább egy vallotta
    magát magányosnak.
  • 7:07 - 7:10
    És tudjuk azt, hogy tömegben is
    lehet valaki magányos,
  • 7:10 - 7:12
    sőt akár egy házasságban is,
  • 7:12 - 7:15
    úgyhogy a második nagy tanulság az volt,
  • 7:15 - 7:18
    hogy nemcsak a barátaink száma a fontos,
  • 7:18 - 7:21
    és nemcsak az,
    hogy komoly kapcsolatban élünk-e,
  • 7:21 - 7:26
    hanem a közeli kapcsolatainknak
    a minősége az, ami igazán számít.
  • 7:27 - 7:31
    Kiderült, hogy a marakodó életmód
    nagyon káros az egészségünkre.
  • 7:31 - 7:35
    Például egy szeretet nélküli,
    veszekedéssel teletűzdelt házasság
  • 7:35 - 7:41
    talán még rosszabb hatással van
    az egészségre, mint egy válás.
  • 7:41 - 7:46
    Azonban a meleg, szeretetteli kapcsolatok
    valóságos védőhálót szőnek körénk.
  • 7:46 - 7:49
    Mikor a kutatás alanyai
    már a nyolcvanas éveikben jártak,
  • 7:49 - 7:52
    visszatekintettünk arra az időszakra,
    amikor középkorúak voltak,
  • 7:52 - 7:54
    hogy lássuk, képesek voltunk-e megjósolni,
  • 7:54 - 7:58
    hogy kiből lesz boldog, egészséges ember
    nyolcvanéves korára,
  • 7:58 - 7:59
    és kiből nem.
  • 8:00 - 8:04
    És amikor mindent összegyűjtöttünk,
    amit csak tudtunk róluk
  • 8:04 - 8:05
    50 éves korukban,
  • 8:06 - 8:09
    nos, nem az akkori
    koleszterinszintjük volt az,
  • 8:09 - 8:12
    ami előrevetítette,
    hogy hogyan fognak megöregedni.
  • 8:12 - 8:15
    Sokkal inkább az, hogy mennyire voltak
    elégedettek a kapcsolataikkal.
  • 8:15 - 8:20
    Azok, akik a legelégedettebbek voltak
    a kapcsolataikkal 50 éves korukban,
  • 8:20 - 8:22
    ők váltak a legegészségesebb 80 évesekké.
  • 8:24 - 8:27
    Úgy tűnik, hogy a jó, szoros kapcsolataink
  • 8:27 - 8:30
    meggátolják az öregedésünket.
  • 8:30 - 8:34
    A legboldogabb párok,
    férfiak és nők egyaránt,
  • 8:34 - 8:37
    arról számoltak be a 80-as éveikben,
  • 8:37 - 8:39
    hogy még a legnagyobb fizikai
    fájdalmaik közepette is
  • 8:40 - 8:41
    a hangulatuk ugyanolyan jó maradt.
  • 8:42 - 8:46
    Ellenben azok, akik boldogtalan
    kapcsolatban éltek,
  • 8:46 - 8:49
    amikor komoly fizikai
    fájdalomról számoltak be,
  • 8:49 - 8:52
    azt az érzelmi fájdalmaik
    még inkább felerősítették.
  • 8:52 - 8:57
    A harmadik nagy tanulság, amit megtudtunk
    a kapcsolatokról és az egészségről, az az,
  • 8:57 - 9:00
    hogy a jó kapcsolatok nemcsak
    a testünket védik meg,
  • 9:00 - 9:02
    hanem az agyunkat is.
  • 9:02 - 9:07
    Stabil, biztonságos kapcsolatban élni,
  • 9:07 - 9:11
    tartozni valakihez a 80-as éveinkben,
    igazán oltalmazó.
  • 9:11 - 9:13
    Azok, akik ilyen kapcsolatban élnek,
  • 9:13 - 9:17
    amelyben tényleg azt érzik,
    hogy ha kell, számíthatnak a másikra,
  • 9:17 - 9:21
    ezeknek az embereknek a memóriája
    tovább marad éles.
  • 9:21 - 9:23
    Akik viszont olyan kapcsolatban élnek,
  • 9:23 - 9:26
    amelyben azt érzik, hogy nem igazán
    számíthatnak a másikra,
  • 9:26 - 9:29
    nos, ezek az emberek korábban
    tapasztalnak memóriaromlást.
  • 9:31 - 9:34
    Persze a jó kapcsolatoknak sem kell
    mindig zökkenőmentesnek lenniük.
  • 9:34 - 9:38
    Némelyik nyolcvanéves pár
    képes nap mint nap
  • 9:38 - 9:39
    civakodni egymással,
  • 9:39 - 9:43
    ám amíg azt érzik,
    hogy igazán számíthatnak a másikra,
  • 9:43 - 9:44
    ha a dolgok keményre fordulnak,
  • 9:44 - 9:48
    ezek a torzsalkodások nem okoznak
    komoly károsodást a memóriájukban.
  • 9:50 - 9:52
    Szóval, az a tanulság,
    hogy a jó, bensőséges kapcsolatok
  • 9:52 - 9:58
    jó hatással vannak az egészségünkre
    és az általános közérzetünkre,
  • 9:58 - 10:01
    és ez a bölcsesség már olyan régi,
    akár a hegyek.
  • 10:01 - 10:05
    Miért olyan nehéz megcsinálni,
    és miért hagyjuk mégis figyelmen kívül?
  • 10:06 - 10:07
    Nos, emberek vagyunk.
  • 10:07 - 10:10
    A leginkább egy gyors reparálást
    szeretnénk,
  • 10:10 - 10:12
    valamit, amivel mintegy varázsütésre
  • 10:12 - 10:14
    hosszútávon helyrehozhatjuk az életünket.
  • 10:15 - 10:19
    A kapcsolatok bonyolultak és zavarosak,
  • 10:19 - 10:22
    ezért a családról, illetve
    a barátokról való gondoskodás
  • 10:23 - 10:25
    nem túl vonzó.
  • 10:25 - 10:29
    Ráadásul egy életen át tart.
    Soha nem lehet kipipálni.
  • 10:29 - 10:34
    A 75 éves kutatásunkban azok az emberek
    váltak a legboldogabb nyugdíjasokká,
  • 10:34 - 10:39
    akik aktívan munkálkodtak azon, hogy
    a munkatársaikat játszótársakra cseréljék.
  • 10:39 - 10:44
    A mai fiatalokhoz hasonlóan,
    a mi kutatásunkban résztvevők is,
  • 10:44 - 10:48
    felnőtt életük hajnalán,
    ugyanúgy a hírnevet és a gazdagságot,
  • 10:48 - 10:51
    illetve a kitüntetést és a karriert
  • 10:51 - 10:54
    tartották a tökéletes élet kulcsának.
  • 10:54 - 10:58
    De újra és újra, hosszú éveken keresztül,
    a kutatásunk azt mutatta,
  • 10:58 - 11:03
    hogy azok szerepelnek a legjobban,
    azok jutnak a legtovább,
  • 11:03 - 11:07
    akik képesek a családjukra,
    a barátaikra támaszkodni.
  • 11:09 - 11:11
    Szóval, mi a helyzet önökkel?
  • 11:11 - 11:15
    Tegyük fel, hogy ön 25 éves,
    vagy 40, esetleg 60.
  • 11:16 - 11:19
    Mit jelent a gyakorlatban
    ez a kapcsolatokra való támaszkodás?
  • 11:20 - 11:23
    Nos, a lehetőségek lényegében végtelenek.
  • 11:24 - 11:30
    Akár ezek: a képernyő előtt töltött időt
    ezentúl inkább emberekkel töltjük.
  • 11:30 - 11:34
    Vagy egy bezápult kapcsolat felfrissítése
    úgy, hogy csinálunk valami újat együtt,
  • 11:34 - 11:36
    egy hosszú séta, vagy egy késő esti randi,
  • 11:37 - 11:42
    esetleg felkeresni egy családtagot,
    akivel évek óta nem beszéltünk,
  • 11:42 - 11:46
    hiszen ezek a túlságosan is gyakori
    családi viszályok
  • 11:46 - 11:48
    iszonyatosan sokba kerülnek azoknak,
  • 11:48 - 11:50
    akik képtelenek a megbocsátásra.
  • 11:52 - 11:56
    Egy Mark Twain idézettel
    szeretném befejezni.
  • 11:57 - 12:00
    Több mint egy évszázada,
  • 12:00 - 12:02
    visszatekintve az életére,
  • 12:02 - 12:04
    ezt írta:
  • 12:05 - 12:09
    "Az élet olyan rövid, hogy nincs benne idő
  • 12:09 - 12:14
    veszekedésre, bocsánatkérésre,
    megbánásra, számonkérésre.
  • 12:15 - 12:18
    Csak a szeretetre van idő,
  • 12:18 - 12:21
    és ha szabad így kifejezni magam,
    csak egy pillanat van rá."
  • 12:23 - 12:27
    A jó élethez vezető út
    jó kapcsolatokkal van kikövezve.
  • 12:27 - 12:28
    Köszönöm.
  • 12:28 - 12:34
    (Taps)
Title:
Mitől lesz jó az életünk? A boldogság leghosszabb kutatásának tanulságai
Speaker:
Robert Waldinger
Description:

Mi tart bennünket boldogan és egészségesen egy életen keresztül? Ha azt gondolják, hogy a hírnév és a pénz, nos, ebben nincsenek egyedül – de, Robert Waldinger pszichológus szerint, tévednek. A felnőttek fejlődését vizsgáló 75 éves kutatás vezetőjeként, Waldingernek példa nélküli hozzáférése van a boldogság és a megelégedettség adataihoz. Ebben az előadásában a tanulmány három fontos tanulságán kívül azt a régi, gyakorlati bölcsességet is megosztja velünk, hogy hogyan éljünk hosszú, örömteli életet.

more » « less
Video Language:
English
Team:
closed TED
Project:
TEDTalks
Duration:
12:46
  • Szia Péter, ebbe is belekerült egy hiba (ezen elsőre sajnos én is átfutottam, de a publikálás előtt talán még ki lehet javítani... :-)

    7:41 - 7:46
    Azonban a meleg, szeretteli kapcsolatok valóságos védőhálót szőnek körénk.

    Üdv: Péter

Hungarian subtitles

Revisions