A veganizmus elleni összes érv | Ed Winters | TEDxBathUniversity

Tudsz még húst enni, miután ezt meghallgattad? Earthling Ed, vagyis Földlakó Ed vegán tanító, aki előadásában az összes veganizmus elleni érvet megcáfolja. Földlakó Ed, azaz Ed Winters vegán tanító és előadó, emellett internetes tartalmakat készít, bázisa Londonban van. Winters a Surge állatjogi szervezet társalapítója és társigazgatója, melynek célja egy olyan világ létrehozása, ahol minden "nem ember" állattal szemben az együttérzés és a jóindulat a norma. A Surge 2016-ban megalapította a Hivatalos Állatjogi Menetet, mely 2016-ban 2.500 fővel indult Londonban, és résztvevőinek száma 2018-ra 28.000-re nőtt világszerte. 2017-ben Winters producere volt a Land of Hope and Glory című dokumentumfilmnek, és elindította az azóta is működő mozgó akcióprojektjét, A Nagy Vegán Akció Kisbuszt (The Big Vegan Activism Van). Az Egyesült Királyság egyetemeinek több mint egyharmadában adott már elő, és a világ minden részén tartott már beszédeket.

2018 októberében Winters megnyitotta a Unity Dinert, egy non-profit vegán éttermet Londonban, melynek teljes bevételét közvetlenül az állatok megsegítésére fordítja. 2019 februárjában elindította a The Disclosure Podcast című műsorát.

Az előadás egy TEDx-rendezvény keretén belül, a TED-konferenciák formátumát felhasználva, de egy helyi közösség független szervezésében került megrendezésre. További információk a https://www.ted.com/tedx oldalon.

Mikor azt mondom: "vegán",

mi jut eszükbe?

Sokan önök közül biztosan
azt gondolják: "Jaj, a vegánok.

Miért nem tudnak élni és élni hagyni?

Személy szerint nem zavar,
hogy te vegán vagy,

de kérlek, ne erőltesd a nézeteidet,

és fogadd el, hogy én úgy döntöttem,
hogy eszek állati eredetű termékeket."

Néhányan önök közül azt gondolják:

"Jaj, ne. Vegán?
Én nem tudnék vegán lenni.

Ahhoz túlságosan szeretem a sajt ízét.

És néhányan talán bizonytalanok
és azt gondolják:

"De a húsevés maga az élet körforgása,

és különben is, más állatok is
esznek állatokat,

én miért nem tehetem?"

Ez válogatás abból, amiket én mondogattam,

ha a vegán szót hallottam.

De azt is mondtam, hogy a vegánok őrültek,

és soha senkinek
sem kellene vegánná válnia.

Most pedig vegán vagyok.

Szóval hogy a csudába is történt mindez?

Ezt a kérdést magamnak is sűrűn felteszem,

és hogy megpróbáljam megértetni,
miért vagyok most már vegán,

szeretném végigvenni a fő érveket,
melyekkel korábban éltem,

hogy megmutassam,
miért változott meg a véleményem.

Az első érv tehát:
"Ez személyes döntés kérdése."

Igazolható-e erkölcsileg,
hogy valaki nem vegán,

ha azt mondja, ez az ő személyes döntése,
hogy állati eredetű termékeket fogyaszt?

Nos, érdekes módon
valóban személyes döntés,

ha valaki állati eredetű
termékeket fogyaszt,

ugyanúgy, ahogy személyes döntés,
ha valaki megkínoz egy kutyát,

vagy megver egy macskát.

Lényegében arra utalok,
hogy minden egyes cselekedetünk

személyes döntésünk eredménye.

Így ha arra utalunk, hogy az állatok
kihasználása azért igazolható erkölcsileg,

mert az személyes döntésünk,

az azt jelentené, hogy minden tett,
amire mi, emberek képesek vagyunk,

szintén igazolható lenne erkölcsileg,

mert minden cselekedet
személyes döntésből fakad.

Tehát akkor erkölcsileg igazolható,

ha véletlenszerűen megtámadunk
egy idegent az utcán?

Erkölcsileg igazolható,
ha elmegyünk egy menhelyre,

örökbe fogadunk egy kutyát,
majd hazavisszük és megkínozzuk?

Nem. Persze, hogy nem.

Mert e döntéseknek áldozata van,

valaki, aki kárt szenved

az általunk hozott személyes döntés miatt.

Így következésképpen az áldozat jelenléte

megszünteti az erkölcsi
igazolhatóság lehetőségét.

Mellesleg az egyik ok,
ami miatt eredetileg vegánná váltam,

maga a személyes döntés volt.

Az évente elpusztított
több milliárd állat személyes döntése.

Nekik ki adta meg a döntés jogát?

Ők csak élni szeretnének anélkül,
hogy az emberek kihasználnák őket.

Ne feledjék: Az állatok
nem önszántukból mennek a vágóhídra.

Odakényszerítik őket akaratuk ellenére.

A döntés gondolatát is elvették tőlük,

így ha igazolásként
a személyes döntésre hivatkozunk,

úgy kinek a személyes döntését
vesszük figyelembe a magunkén kívül?

És ha valóban döntés kérdése,
akkor miért választjuk a kegyetlenséget?

Majd gondolhatjuk ezt is:

"Igen, de a különbség az, hogy ezeket
az állatokat erre a célra tenyésztik,

így a kutyát bántalmazó példa gyenge,

mert az csak szükségtelen szenvedés."

Mire azt mondanám, hogy igen,

de legtöbbünk morális szempontból
borzalmasnak tartja a kutyaviadalokat,

holott a viadalokon használt kutyák közül
sokat külön erre a célra tenyésztenek.

Ettől elfogadhatóvá válik a dolog?

Amire azt mondhatnánk, hogy:

"Igen, de a kutyaviadalok
illegálisak ebben az országban,

az állattartó gazdaságok
és vágóhidak ellenben törvényesek,

legális a használatuk."

De egyenlő-e a törvényesség
az erkölcsösséggel?

Elfogadható-e valami csak azért,
mert törvénybe foglalták?

Mert ha ez igaz lenne,

akkor a kutyaviadalok erkölcsösek lennének
azokban az országokban, ahol törvényesek.

És ha ezt a gondolkodásmódot alkalmazzuk,
vigyük át egy embereket érintő helyzetbe.

A nők nemi szervének megcsonkítása
erkölcsös és elfogadható gyakorlat

azokban az országokban,
ahol azt törvényesen végzik?

És vigyük ezt az érvet
és gondolatmenetet tovább,

és alkalmazzuk a "kultúra és hagyomány"
kifogásának esetén is.

Igazolható a kutyák megölése
a Yulin Kutyahús Fesztivál során,

csak mert a fesztivál kulturális esemény?

Igazolható a delfinek
lemészárlása Japánban,

a gömbölyűfejű-delfineké
a Feröer-szigeteken,

csak mert azok hagyományos események?

És visszatérve a női nemi szervek
megcsonkításának példájához,

ez erkölcsös gyakorlat lenne csak azért,
mert kulturális és hagyományos esemény?

Mert ha azzal magyarázzuk az állatok
kihasználását, hogy azt mondjuk:

"De hát a kultúránk részét képezik,
és hagyományosan felhasználhatóak",

úgy minden kulturális alapú,
hagyományos cselekedet és gyakorlat

erkölcsileg igazolható,

csak mert azok kulturális
és hagyományos gyakorlatok.

Most talán elérünk arra a pontra,
amikor azt mondjuk:

"Igen, ez mind jogos,

de muszáj ennünk állati eredetű
termékeket a túléléshez;

sőt mi több, az optimális étrend
részét képezik."

Így a kérdés az lesz: "Szükséglet-e
az állati eredetű termékek fogyasztása?"

Nos, az Amerikai Dietetikusok Szövetsége –

amely az USA legnagyobb dietetikus-
és táplálkozási tanácsadó-testülete,

és több mint 100 000
okleveles tagból áll –

kategorikusan kijelentette, hogy
a vegán étrend egészséges, biztonságos

és táplálkozási szempontból megfelelő
az élet valamennyi szakaszában,

beleértve a terhességet,
a szoptatást és az újszülött kort.

Ezt a véleményt támogatja
a Brit Dietetikusok Szövetsége

és a Brit Nemzeti
Egészségszolgáltató Központ is.

Emellett átfogó és meggyőző kutatások
és bizonyítékok állnak rendelkezésre,

melyek alapján az állati eredetű
termékek fogyasztása

kapcsolatban áll néhány
vezető megbetegedésünkkel,

beleértve a szívbetegséget,
a rák néhány típusát,

a 2-es típusú cukorbetegséget
és a stroke-ot.

A vegán étrend jótékony hatásának kérdése

tudományos körökben nem vitatott,

így az állati eredetű termékek
fogyasztását szükségtelennek ítélhetjük.

Most vigyük tovább az érvet,
és mondjuk azt, hogy:

"Igen, de megtagadod
valódi természetünket!

Hiszen mindenevők vagyunk.
Nem láttad a szemfogainkat?

És mindig is ettünk húst.

Ha a felmenőid nem ettek volna húst,
akkor ma nem is élnél."

Tehát kezdésként: számos
növényevő állatnak van szemfoga,

például a pézsmaszarvasnak,

ami azt jelenti, hogy a szemfog
nem feltétlenül egyenlő a húsevéssel.

Továbbá a világon sokan gondolják úgy,

hogy biológiai és fiziológiai értelemben

a testünk közelebb áll
a növényevő állatokhoz,

mint a mindenevőkhöz.

Arra a tényre mutatnak rá,
hogy a bélrendszerünk

átlagosan háromszor hosszabb
az átlagos mindenevőénél;

arra a tényre, hogy az állkapcsunk
oldalasan őröl, amikor rágunk,

akár a növényevő állatok állkapcsa;

és arra, hogy a gyomrunk sósavtartalma

a húsevőkhöz, de a mindenevőkhöz
képest is alacsonyabb.

De személyes véleményem szerint
ez teljesen lényegtelen.

Nem hiszem, hogy számít,
növényevők vagyunk-e vagy mindenevők.

Mármint, csak mert fizikálisan
képesek vagyunk valamire,

még nem jelenti azt, hogy erkölcsileg
igazolható, ha azt tesszük.

Nem kell húst ennünk: ez azt jelenti,
hogy túlélhetünk növényeken is.

Így biológiai értelemben nincs különbség,

mert nem kell megtennünk;

ezért a szükségesség hiányában

megjelenik az igazolhatóság hiánya is.

És azt is gondolom, hogy logikailag
egy picit igazságtalan

és kicsit hamis,

hogy azt állítjuk, eredendően
arra lettünk alkotva és tervezve,

hogy megöljük az állatokat,

mégis sokan saját maguk
soha nem akarnának megölni egy állatot.

Tehát ha saját magunk
nem akarjuk megölni az állatot,

akkor miért elfogadható fizetni valakinek,
hogy megtegye azt helyettünk?

Mindig érdekesnek találom,

amikor megmutatok valakinek
néhány vágóhídon készített felvételt,

és azt mondják: "Ne mutogass ilyeneket!
Elmegy tőle az étvágyam."

Mire azt mondom: De miért?

A folyamat látványa, ahogy az állati
eredetű termék a tányérodra kerül,

miért venné el a kedved attól,
hogy megedd?

Ennek kevés vagy semmi értelme számomra.

És miért zaklat fel minket,

ha felvételeket látunk arról,
ahogy elgázosítják az állatokat,

vagy ahogy az állatok
küzdenek az életükért,

és kétségbeesetten
próbálnak menekülni a vágóhídról,

ahová bekényszerítették őket?

Vegyük elő most az ősök
példáját egy pillanatra,

mert őseink sok rettenetes
dolgot műveltek.

Nőket erőszakoltak meg. Gyilkoltak.

Ezeket a tetteket a társadalom
automatikusan igazolja,

csak azért, mert őseink követték el őket?

És különben is,

miért alapulna erkölcsünk
egy primitív társadalom tettein,

ahol a helyes és helytelen
modern fogalmai nem léteztek,

és választás hiányában

az állatok fogyasztása
szükséges volt a túléléshez?

Vegyük most ezt a példát.

Mert kapóra jön akkor is,

amikor az "állatok is esznek
más állatokat" kifogást vizsgáljuk.

Csak mert az oroszlán
megöli és megeszi a gazellát,

ez még nem indok arra, hogy bemenjünk
a boltba és vegyünk egy sztéket.

Az oroszlán kényszerű húsevő,

ami azt jelenti,
hogy húst kell ennie a túléléshez.

Ahogy azt már megállapítottuk,
nekünk nem kell.

És ahogy korábban mondtam,

miért alapoznánk az erkölcsünket
vadállatok tetteire,

akik kapcsán egyébként
következetesen dokumentálásra kerül,

amint olyan dolgokat tesznek,
melyek sosem lennének elfogadhatóak

a saját országunkban
vagy a társadalomban úgy általában?

Majd az érv még tovább folytatódik

a szükségesség és túlélés
elméletével, mely szerint:

"Egészen biztos, hogy ha egy vegán
egy lakatlan szigetre vetődne,

és az egyetlen dolog,
amit meg tudna enni, egy állat volna,

akkor biztosan megenné."

De a valóság az,

hogy senki nem tudja, hogyan viselkedne
egy extrém, túlélésért vívott helyzetben.

És valójában ez az érv lényege:

hogy álszentnek tüntessük fel a vegánokat,

ha azt mondják, talán megennék az állatot,
ha tényleg meg kéne tenniük a túléléshez.

De dokumentáltak eseteket, amikor
az emberek kannibalizmussal élték túl.

Volt egy légi katasztrófa az Andokban,

és a szerencsétlenség túlélői
úgy maradtak életben,

hogy megették az elhunyt utasok húsát.

Így a kannibalizmus a gyakorlatban
igazolható tetté vált abban a pillanatban.

Ez azt jelenti, hogy a kannibalizmus
igazolható a mindennapi társadalomban?

Hasonlóképpen, csak mert egy vegán
talán elfogyasztana egy állatot,

ha az muszáj lenne a túléléshez,

még nem jelenti azt, hogy az állati
eredetű termékek fogyasztása

erkölcsileg igazolható
a mindennapi társadalomban.

Az érv ekkor tovább erősödik,
és azt mondjuk:

"Igen, de az állatok fogyasztása
a tápláléklánc része.

Ez az élet körforgása:

aki megszületik, annak meg is kell halnia.

Ez természetes folyamat, szimbiotikus,

harmonizál a természettel
és a körülöttünk lévő világgal.

És táplálékláncaink rendkívül fontosak.

A természet rendjét szimbolizálják,

segítik az ökoszisztémák
fenntartását és kialakulását.

Alapvetően azért vannak jelen,

hogy biztosítsák az állatpopulációk
méretének egyenletességét,

és hogy biztosítsák a természetes ökológia
kiegyensúlyozottságát."

De amit az állatokkal teszünk,
amikor szelektíven tenyésztjük őket,

amikor genetikailag módosítjuk őket,

amikor mesterségesen és erőszakkal
termékenyítjük meg őket,

amikor elvesszük tőlük a kicsinyeiket,

amikor megcsonkítjuk őket,

amikor kizsákmányoljuk őket azért,
amit saját fajfenntartásukért termelnek,

amikor teherautókba tesszük
és a vágóhídra visszük őket,

ahol lelógatjuk őket fejjel lefelé,

elvágjuk a torkukat,
és halálra véreztetjük őket,

annak semmi köze nincs
a természet rendjéhez,

és ami még fontosabb,

a "tápláléklánc" elnevezés
semelyik feltételének sem felel meg.

Mert a tápláléklánc, amire itt utalunk,
egy mesterséges fogalom,

melyet saját kényünkre alkottunk azért,

hogy megpróbáljunk igazolni
egy teljesen szükségtelen tettet,

figyelmen kívül hagyva az összetettséget,

az élet azon egymásra utalt hálózatát,
ami természetes ökoszisztémáinkat alkotja.

Hivatkozás egy sajátos téveszmére,

mely figyelmen kívül hagyja,
hogy morális értékekkel bíró lényként

képesek vagyunk erkölcsi alapon dönteni.

A tápláléklánc érvrendszer lényegében
az "erősebb jogának" elvére támaszkodik,

mely hiedelem szerint ha képes vagy arra,

hogy fizikailag kihasználj valakit,

akkor valahogy igazolható is,
ha azt teszed.

És ami az élet körforgását illeti,

az csak arra a két pillanatra utal,
ami bizonyos a létezésünk során,

a születésünkre és a halálunkra.

Mindenki, aki megszületett,
egy nap teljesíti a kört és meghal.

De hogy mi történik
e két biztos pont között, az változó,

és nincs köze az élet
eleve elrendelt körforgásához.

Ha ezen érv szerint élnénk,

akkor erkölcsileg igazolhatóan
bánthatnánk bárkit, bármikor,

amilyen módon csak szeretnénk.

Erkölcsileg igazolható módon
ölhetnénk meg egy állatot,

sőt akár egy embert is,
ha ezt a logikát követjük.

Nézzük most meg ezt
egy gyakorlatiasabb szempontból:

"Mert ha a világ vegánná válna,
nos, akkor mi történne a sok állattal?

Nem engedhetünk ki
több milliárd állatot a természetbe,

az katasztrofális lenne
a természetes környezetre."

És persze ez így is van.

De azt kell megértenünk,

hogy az ipari állattenyésztés
a kereslet-kínálat rendszerén alapul,

tehát amikor megveszünk egy terméket,

akkor elvárjuk, hogy a termék
elérhető legyen.

A gazdák csak annyi állatot fognak
kitenyészteni, amennyit el is tudnak adni.

Nem tenyésztik ki őket, ha nem adhatók el,

mert az a legkevésbé sem lenne gazdaságos.

Így a veganizmusba való átmenet
persze nagyon fokozatos lenne.

Ahogy a vegánok száma növekedne,

úgy ezzel arányosan csökkenne
a tenyészállatok száma.

És abban az esetben –
ez persze feltételes mód –

ha ez a vegán világ megvalósul,

úgy ez a vegán világ olyan lenne,

ahol a gazdálkodók
nem tenyésztenek több állatot.

Ennek megfelelően sosem kerülünk
majd szembe azzal a dilemmával,

hogy vajon ki kell-e eresztenünk
több milliárd állatot a vadonba,

vagy a vágóhídra kell-e vinnünk őket,
hogy megszabaduljunk tőlük.

"De jó, rendben van.

Értem, mire célzol, értem,
hova akarsz kilyukadni,

de van itt egy probléma.

Mert tudod, a vegánok álszentek.

Nem tudtad, hogy a növénytermesztés során
néha elpusztulnak kistestű állatok,

melynek következtében
sosem lehetsz 100%-ig vegán?"

Ami igaz.

Férgek és hernyófélék valóban elpusztulnak
a növénytermesztés során,

az sem garantálható, hogy kistestű
emlősök, pl. egerek és patkányok,

nem pusztulnak el néha.

De a különbség a szándék
és bizonyosság fogalmában rejlik.

Mert amikor megveszünk
egy állati eredetű terméket,

akkor szándékosan
fizetünk valakinek azért,

hogy egy állat szenvedését
és halálát okozza.

Ez biztos tény.

Egy növényi termék esetén
ez a szándék nem áll fenn.

Így is nézhetünk a dologra:

ha autóvezetés közben
véletlenül elütünk egy kutyát,

az morális értelemben nem ugyanaz,

mint vezetéskor meglátni egy kutyát,
és direkt üldözni addig, míg el nem ütjük.

De az érv mögötti gondolat és ideológia,

miszerint erkölcsileg igazolható
az állati eredetű termékek vásárlása,

mert néha kisállatok is
elpusztulnak a növénytermesztés során,

erkölcsi értelemben azzal áll párhuzamban,

hogy véletlenül elütni egy kutyát ugyanaz,
mint szándékosan elütni.

"De mi van a növényekkel?

Mert a növények is élnek.

Miért nem tartoznak bele a növények is
a morális együttérzésünk körébe?"

A növények valóban élnek.

De nincsenek tudatuknál.

Nincs agyuk, központi idegrendszerük
vagy fájdalomérzékelő receptoraik,

de ami még fontosabb,
hogy akár 16 kg növényre is szükség lehet

1 kg állati eredetű hús előállításához,

ami azt jelenti, hogy sokkal több növény
kerül felhasználásra

a nem-vegán étrend előállítása során,
mint a vegán esetén.

Így ha fontosak nekünk a növények,

akkor logikus és morális értelemben
a veganizmus mellett kell döntenünk.

Ez jól kapcsolódik ahhoz is,
amit korábban említettünk

a növénytermesztés során
elpusztult állatokról.

Mert ha több növény kerül felhasználásra
a nem-vegán étrend során,

az azt jelenti, hogy ha fontosak nekünk
a növénytermesztésben elpusztult állatok,

úgy ismét, logikus és morális értelemben,
a veganizmus mellett kell döntenünk.

"De mi a helyzet a szójatermesztéssel?

Mert a szójatermesztés
pusztítja a környezetet, nem?"

A szójatermesztés rettenetes
a környezetre nézve.

De ez csak azért van,
mert a teljes szójatermés 70-85%-át

a haszonállatokkal etetik meg.

Becslések szerint azonban az is lehet,
hogy csak 6% kerül emberi fogyasztásra.

És azok nem is kizárólag
csak a tofuevő vegánok.

Mert a szója jelen van
szinte mindenki étrendjében.

Megtalálható kenyerekben, müzlikben,
szószokban, a csokoládéban és sok másban.

Így ha azt mondjuk:

"De muszáj vegánnak lenni?
Mert a vegetáriánusokat megértem.

De nem halnak meg állatok
a tejtermék és a tojás előállításakor,

így elég, ha vegetáriánusok vagyunk, nem?"

Az egyszerű válasz: nem, nem elég.

A tojásipar számára a kiskakasok
haszontalanok, mert nem tojnak tojást.

És nem is nőnek akkorára, mint a tyúkok,
amiket a húsukért ölünk meg,

ami azt jelenti, hogy amint megszületnek,

bedobják őket egy hatalmas aprítóba,
ahol élve ledarálják,

vagy egy gázkamrába,
ahol halálra mérgezik őket.

Az összes tojó is vágóhídra kerül
kb. 72 hetes kora után,

mikorra a testük már teljesen kimerült
a kihasználtságtól,

és többé nem hoznak hasznot
a tenyésztő számára.

A tejiparban a tehenek
csak azért termelnek tejet,

hogy a kicsinyeiket etessék.

Emlősök, akárcsak mi.

Ezért a tenyésztők évről évre
erőszakkal termékenyítik meg őket,

hogy biztosítsák a tej
folytonos termelését,

hogy aztán eladják azt.

Miután a tehén megellett,

a kicsinyét elveszik tőle,

általában a születés első 24 órájában.

A hím borjak haszontalanok
a tejipar számára.

Ez azt jelenti, hogy körülbelül
95 000 kisborjút ölnek meg évente

röviddel születésük után,
csak ebben az országban,

általában fejbelövéssel.

Csak azért, mert nem adnak tejet,

és mert néha nem elég nyereségesek,
ha a marhahúsiparnak adják el őket.

A nőstény teheneket felnevelik,
majd ők is csatlakoznak a csordához,

ahol évről évre erőszakkal
megtermékenyítik őket,

majd az összes fejős tehén is
a vágóhídra kerül.

Tehát a tejtermékek és a tojás
nagyjából ugyanaz, mint a hús.

De talán még rosszabb,
mert az állatok tovább szenvednek,

de végül ugyanúgy végzik.

Beszéljünk most a humánus mészárlásról.

Ezt gyakran lehet hallani,
amikor arról van szó,

hogyan ölik meg az állatokat a vágóhídon.

Nos, a "humánus" szó jelentése:
együttérzést vagy jóindulatot mutatni.

A humánus mészárlás
természetesen egy oximoron,

mert együttérzéssel vagy jóindulattal
soha nem lehet elvenni egy állat életét,

aki egyébként nem szeretne meghalni,
és akinek nem kell meghalnia.

Így elértünk a végső kifogáshoz:

az étel íze.

Szeretném, ha néhány kérdés
önökkel maradna.

Minek van nagyobb értéke:
az ízeknek vagy az életnek?

Az érzékszervi öröm önmagában elegendő,
hogy erkölcsileg igazoljunk egy tettet?

Ne felejtsük el, az étel elfogyasztása
csupán néhány percig tart,

de ez az étel egy állat
teljes életébe került.

Elvesszük az életüket
egy mulandó pillanatért,

egy ételért, amit szinte azonnal
elfelejtünk, amint elfogyasztottuk.

Régen azt gondoltam,
hogy a vegánok erőltetik a nézeteiket.

Gyakran mondtam ezt.

De egy nap ráébredtem,
hogy semmi nem lehet olyan erőszakos,

mint elvenni valakinek az életét,
aki nem szeretne meghalni,

elvenni egy állat életét,
aki nem szeretne meghalni.

Így végül ezért lettem vegán.

Mert a megfelelő látószögbe helyezve
az érveimnek nem volt igazságalapja,

hitelessége és érvényessége.

Alapvetően azt mondtam magamról,
hogy szeretem az állatokat,

mégis fizettem azért,

hogy állatok szenvedjenek
és haljanak meg miattam.

Azokon az érveken keresztül,
amikkel korábban éltem,

rájöttem, hogy az értékeim
ellentmondtak a tetteimnek,

és legbelül nem találtam valódi mentséget.

Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak.

(Taps)