Mikor azt mondom: "vegán", mi jut eszükbe? Sokan önök közül biztosan azt gondolják: "Jaj, a vegánok. Miért nem tudnak élni és élni hagyni? Személy szerint nem zavar, hogy te vegán vagy, de kérlek, ne erőltesd a nézeteidet, és fogadd el, hogy én úgy döntöttem, hogy eszek állati eredetű termékeket." Néhányan önök közül azt gondolják: "Jaj, ne. Vegán? Én nem tudnék vegán lenni. Ahhoz túlságosan szeretem a sajt ízét. És néhányan talán bizonytalanok és azt gondolják: "De a húsevés maga az élet körforgása, és különben is, más állatok is esznek állatokat, én miért nem tehetem?" Ez válogatás abból, amiket én mondogattam, ha a vegán szót hallottam. De azt is mondtam, hogy a vegánok őrültek, és soha senkinek sem kellene vegánná válnia. Most pedig vegán vagyok. Szóval hogy a csudába is történt mindez? Ezt a kérdést magamnak is sűrűn felteszem, és hogy megpróbáljam megértetni, miért vagyok most már vegán, szeretném végigvenni a fő érveket, melyekkel korábban éltem, hogy megmutassam, miért változott meg a véleményem. Az első érv tehát: "Ez személyes döntés kérdése." Igazolható-e erkölcsileg, hogy valaki nem vegán, ha azt mondja, ez az ő személyes döntése, hogy állati eredetű termékeket fogyaszt? Nos, érdekes módon valóban személyes döntés, ha valaki állati eredetű termékeket fogyaszt, ugyanúgy, ahogy személyes döntés, ha valaki megkínoz egy kutyát, vagy megver egy macskát. Lényegében arra utalok, hogy minden egyes cselekedetünk személyes döntésünk eredménye. Így ha arra utalunk, hogy az állatok kihasználása azért igazolható erkölcsileg, mert az személyes döntésünk, az azt jelentené, hogy minden tett, amire mi, emberek képesek vagyunk, szintén igazolható lenne erkölcsileg, mert minden cselekedet személyes döntésből fakad. Tehát akkor erkölcsileg igazolható, ha véletlenszerűen megtámadunk egy idegent az utcán? Erkölcsileg igazolható, ha elmegyünk egy menhelyre, örökbe fogadunk egy kutyát, majd hazavisszük és megkínozzuk? Nem. Persze, hogy nem. Mert e döntéseknek áldozata van, valaki, aki kárt szenved az általunk hozott személyes döntés miatt. Így következésképpen az áldozat jelenléte megszünteti az erkölcsi igazolhatóság lehetőségét. Mellesleg az egyik ok, ami miatt eredetileg vegánná váltam, maga a személyes döntés volt. Az évente elpusztított több milliárd állat személyes döntése. Nekik ki adta meg a döntés jogát? Ők csak élni szeretnének anélkül, hogy az emberek kihasználnák őket. Ne feledjék: Az állatok nem önszántukból mennek a vágóhídra. Odakényszerítik őket akaratuk ellenére. A döntés gondolatát is elvették tőlük, így ha igazolásként a személyes döntésre hivatkozunk, úgy kinek a személyes döntését vesszük figyelembe a magunkén kívül? És ha valóban döntés kérdése, akkor miért választjuk a kegyetlenséget? Majd gondolhatjuk ezt is: "Igen, de a különbség az, hogy ezeket az állatokat erre a célra tenyésztik, így a kutyát bántalmazó példa gyenge, mert az csak szükségtelen szenvedés." Mire azt mondanám, hogy igen, de legtöbbünk morális szempontból borzalmasnak tartja a kutyaviadalokat, holott a viadalokon használt kutyák közül sokat külön erre a célra tenyésztenek. Ettől elfogadhatóvá válik a dolog? Amire azt mondhatnánk, hogy: "Igen, de a kutyaviadalok illegálisak ebben az országban, az állattartó gazdaságok és vágóhidak ellenben törvényesek, legális a használatuk." De egyenlő-e a törvényesség az erkölcsösséggel? Elfogadható-e valami csak azért, mert törvénybe foglalták? Mert ha ez igaz lenne, akkor a kutyaviadalok erkölcsösek lennének azokban az országokban, ahol törvényesek. És ha ezt a gondolkodásmódot alkalmazzuk, vigyük át egy embereket érintő helyzetbe. A nők nemi szervének megcsonkítása erkölcsös és elfogadható gyakorlat azokban az országokban, ahol azt törvényesen végzik? És vigyük ezt az érvet és gondolatmenetet tovább, és alkalmazzuk a "kultúra és hagyomány" kifogásának esetén is. Igazolható a kutyák megölése a Yulin Kutyahús Fesztivál során, csak mert a fesztivál kulturális esemény? Igazolható a delfinek lemészárlása Japánban, a gömbölyűfejű-delfineké a Feröer-szigeteken, csak mert azok hagyományos események? És visszatérve a női nemi szervek megcsonkításának példájához, ez erkölcsös gyakorlat lenne csak azért, mert kulturális és hagyományos esemény? Mert ha azzal magyarázzuk az állatok kihasználását, hogy azt mondjuk: "De hát a kultúránk részét képezik, és hagyományosan felhasználhatóak", úgy minden kulturális alapú, hagyományos cselekedet és gyakorlat erkölcsileg igazolható, csak mert azok kulturális és hagyományos gyakorlatok. Most talán elérünk arra a pontra, amikor azt mondjuk: "Igen, ez mind jogos, de muszáj ennünk állati eredetű termékeket a túléléshez; sőt mi több, az optimális étrend részét képezik." Így a kérdés az lesz: "Szükséglet-e az állati eredetű termékek fogyasztása?" Nos, az Amerikai Dietetikusok Szövetsége – amely az USA legnagyobb dietetikus- és táplálkozási tanácsadó-testülete, és több mint 100 000 okleveles tagból áll – kategorikusan kijelentette, hogy a vegán étrend egészséges, biztonságos és táplálkozási szempontból megfelelő az élet valamennyi szakaszában, beleértve a terhességet, a szoptatást és az újszülött kort. Ezt a véleményt támogatja a Brit Dietetikusok Szövetsége és a Brit Nemzeti Egészségszolgáltató Központ is. Emellett átfogó és meggyőző kutatások és bizonyítékok állnak rendelkezésre, melyek alapján az állati eredetű termékek fogyasztása kapcsolatban áll néhány vezető megbetegedésünkkel, beleértve a szívbetegséget, a rák néhány típusát, a 2-es típusú cukorbetegséget és a stroke-ot. A vegán étrend jótékony hatásának kérdése tudományos körökben nem vitatott, így az állati eredetű termékek fogyasztását szükségtelennek ítélhetjük. Most vigyük tovább az érvet, és mondjuk azt, hogy: "Igen, de megtagadod valódi természetünket! Hiszen mindenevők vagyunk. Nem láttad a szemfogainkat? És mindig is ettünk húst. Ha a felmenőid nem ettek volna húst, akkor ma nem is élnél." Tehát kezdésként: számos növényevő állatnak van szemfoga, például a pézsmaszarvasnak, ami azt jelenti, hogy a szemfog nem feltétlenül egyenlő a húsevéssel. Továbbá a világon sokan gondolják úgy, hogy biológiai és fiziológiai értelemben a testünk közelebb áll a növényevő állatokhoz, mint a mindenevőkhöz. Arra a tényre mutatnak rá, hogy a bélrendszerünk átlagosan háromszor hosszabb az átlagos mindenevőénél; arra a tényre, hogy az állkapcsunk oldalasan őröl, amikor rágunk, akár a növényevő állatok állkapcsa; és arra, hogy a gyomrunk sósavtartalma a húsevőkhöz, de a mindenevőkhöz képest is alacsonyabb. De személyes véleményem szerint ez teljesen lényegtelen. Nem hiszem, hogy számít, növényevők vagyunk-e vagy mindenevők. Mármint, csak mert fizikálisan képesek vagyunk valamire, még nem jelenti azt, hogy erkölcsileg igazolható, ha azt tesszük. Nem kell húst ennünk: ez azt jelenti, hogy túlélhetünk növényeken is. Így biológiai értelemben nincs különbség, mert nem kell megtennünk; ezért a szükségesség hiányában megjelenik az igazolhatóság hiánya is. És azt is gondolom, hogy logikailag egy picit igazságtalan és kicsit hamis, hogy azt állítjuk, eredendően arra lettünk alkotva és tervezve, hogy megöljük az állatokat, mégis sokan saját maguk soha nem akarnának megölni egy állatot. Tehát ha saját magunk nem akarjuk megölni az állatot, akkor miért elfogadható fizetni valakinek, hogy megtegye azt helyettünk? Mindig érdekesnek találom, amikor megmutatok valakinek néhány vágóhídon készített felvételt, és azt mondják: "Ne mutogass ilyeneket! Elmegy tőle az étvágyam." Mire azt mondom: De miért? A folyamat látványa, ahogy az állati eredetű termék a tányérodra kerül, miért venné el a kedved attól, hogy megedd? Ennek kevés vagy semmi értelme számomra. És miért zaklat fel minket, ha felvételeket látunk arról, ahogy elgázosítják az állatokat, vagy ahogy az állatok küzdenek az életükért, és kétségbeesetten próbálnak menekülni a vágóhídról, ahová bekényszerítették őket? Vegyük elő most az ősök példáját egy pillanatra, mert őseink sok rettenetes dolgot műveltek. Nőket erőszakoltak meg. Gyilkoltak. Ezeket a tetteket a társadalom automatikusan igazolja, csak azért, mert őseink követték el őket? És különben is, miért alapulna erkölcsünk egy primitív társadalom tettein, ahol a helyes és helytelen modern fogalmai nem léteztek, és választás hiányában az állatok fogyasztása szükséges volt a túléléshez? Vegyük most ezt a példát. Mert kapóra jön akkor is, amikor az "állatok is esznek más állatokat" kifogást vizsgáljuk. Csak mert az oroszlán megöli és megeszi a gazellát, ez még nem indok arra, hogy bemenjünk a boltba és vegyünk egy sztéket. Az oroszlán kényszerű húsevő, ami azt jelenti, hogy húst kell ennie a túléléshez. Ahogy azt már megállapítottuk, nekünk nem kell. És ahogy korábban mondtam, miért alapoznánk az erkölcsünket vadállatok tetteire, akik kapcsán egyébként következetesen dokumentálásra kerül, amint olyan dolgokat tesznek, melyek sosem lennének elfogadhatóak a saját országunkban vagy a társadalomban úgy általában? Majd az érv még tovább folytatódik a szükségesség és túlélés elméletével, mely szerint: "Egészen biztos, hogy ha egy vegán egy lakatlan szigetre vetődne, és az egyetlen dolog, amit meg tudna enni, egy állat volna, akkor biztosan megenné." De a valóság az, hogy senki nem tudja, hogyan viselkedne egy extrém, túlélésért vívott helyzetben. És valójában ez az érv lényege: hogy álszentnek tüntessük fel a vegánokat, ha azt mondják, talán megennék az állatot, ha tényleg meg kéne tenniük a túléléshez. De dokumentáltak eseteket, amikor az emberek kannibalizmussal élték túl. Volt egy légi katasztrófa az Andokban, és a szerencsétlenség túlélői úgy maradtak életben, hogy megették az elhunyt utasok húsát. Így a kannibalizmus a gyakorlatban igazolható tetté vált abban a pillanatban. Ez azt jelenti, hogy a kannibalizmus igazolható a mindennapi társadalomban? Hasonlóképpen, csak mert egy vegán talán elfogyasztana egy állatot, ha az muszáj lenne a túléléshez, még nem jelenti azt, hogy az állati eredetű termékek fogyasztása erkölcsileg igazolható a mindennapi társadalomban. Az érv ekkor tovább erősödik, és azt mondjuk: "Igen, de az állatok fogyasztása a tápláléklánc része. Ez az élet körforgása: aki megszületik, annak meg is kell halnia. Ez természetes folyamat, szimbiotikus, harmonizál a természettel és a körülöttünk lévő világgal. És táplálékláncaink rendkívül fontosak. A természet rendjét szimbolizálják, segítik az ökoszisztémák fenntartását és kialakulását. Alapvetően azért vannak jelen, hogy biztosítsák az állatpopulációk méretének egyenletességét, és hogy biztosítsák a természetes ökológia kiegyensúlyozottságát." De amit az állatokkal teszünk, amikor szelektíven tenyésztjük őket, amikor genetikailag módosítjuk őket, amikor mesterségesen és erőszakkal termékenyítjük meg őket, amikor elvesszük tőlük a kicsinyeiket, amikor megcsonkítjuk őket, amikor kizsákmányoljuk őket azért, amit saját fajfenntartásukért termelnek, amikor teherautókba tesszük és a vágóhídra visszük őket, ahol lelógatjuk őket fejjel lefelé, elvágjuk a torkukat, és halálra véreztetjük őket, annak semmi köze nincs a természet rendjéhez, és ami még fontosabb, a "tápláléklánc" elnevezés semelyik feltételének sem felel meg. Mert a tápláléklánc, amire itt utalunk, egy mesterséges fogalom, melyet saját kényünkre alkottunk azért, hogy megpróbáljunk igazolni egy teljesen szükségtelen tettet, figyelmen kívül hagyva az összetettséget, az élet azon egymásra utalt hálózatát, ami természetes ökoszisztémáinkat alkotja. Hivatkozás egy sajátos téveszmére, mely figyelmen kívül hagyja, hogy morális értékekkel bíró lényként képesek vagyunk erkölcsi alapon dönteni. A tápláléklánc érvrendszer lényegében az "erősebb jogának" elvére támaszkodik, mely hiedelem szerint ha képes vagy arra, hogy fizikailag kihasználj valakit, akkor valahogy igazolható is, ha azt teszed. És ami az élet körforgását illeti, az csak arra a két pillanatra utal, ami bizonyos a létezésünk során, a születésünkre és a halálunkra. Mindenki, aki megszületett, egy nap teljesíti a kört és meghal. De hogy mi történik e két biztos pont között, az változó, és nincs köze az élet eleve elrendelt körforgásához. Ha ezen érv szerint élnénk, akkor erkölcsileg igazolhatóan bánthatnánk bárkit, bármikor, amilyen módon csak szeretnénk. Erkölcsileg igazolható módon ölhetnénk meg egy állatot, sőt akár egy embert is, ha ezt a logikát követjük. Nézzük most meg ezt egy gyakorlatiasabb szempontból: "Mert ha a világ vegánná válna, nos, akkor mi történne a sok állattal? Nem engedhetünk ki több milliárd állatot a természetbe, az katasztrofális lenne a természetes környezetre." És persze ez így is van. De azt kell megértenünk, hogy az ipari állattenyésztés a kereslet-kínálat rendszerén alapul, tehát amikor megveszünk egy terméket, akkor elvárjuk, hogy a termék elérhető legyen. A gazdák csak annyi állatot fognak kitenyészteni, amennyit el is tudnak adni. Nem tenyésztik ki őket, ha nem adhatók el, mert az a legkevésbé sem lenne gazdaságos. Így a veganizmusba való átmenet persze nagyon fokozatos lenne. Ahogy a vegánok száma növekedne, úgy ezzel arányosan csökkenne a tenyészállatok száma. És abban az esetben – ez persze feltételes mód – ha ez a vegán világ megvalósul, úgy ez a vegán világ olyan lenne, ahol a gazdálkodók nem tenyésztenek több állatot. Ennek megfelelően sosem kerülünk majd szembe azzal a dilemmával, hogy vajon ki kell-e eresztenünk több milliárd állatot a vadonba, vagy a vágóhídra kell-e vinnünk őket, hogy megszabaduljunk tőlük. "De jó, rendben van. Értem, mire célzol, értem, hova akarsz kilyukadni, de van itt egy probléma. Mert tudod, a vegánok álszentek. Nem tudtad, hogy a növénytermesztés során néha elpusztulnak kistestű állatok, melynek következtében sosem lehetsz 100%-ig vegán?" Ami igaz. Férgek és hernyófélék valóban elpusztulnak a növénytermesztés során, az sem garantálható, hogy kistestű emlősök, pl. egerek és patkányok, nem pusztulnak el néha. De a különbség a szándék és bizonyosság fogalmában rejlik. Mert amikor megveszünk egy állati eredetű terméket, akkor szándékosan fizetünk valakinek azért, hogy egy állat szenvedését és halálát okozza. Ez biztos tény. Egy növényi termék esetén ez a szándék nem áll fenn. Így is nézhetünk a dologra: ha autóvezetés közben véletlenül elütünk egy kutyát, az morális értelemben nem ugyanaz, mint vezetéskor meglátni egy kutyát, és direkt üldözni addig, míg el nem ütjük. De az érv mögötti gondolat és ideológia, miszerint erkölcsileg igazolható az állati eredetű termékek vásárlása, mert néha kisállatok is elpusztulnak a növénytermesztés során, erkölcsi értelemben azzal áll párhuzamban, hogy véletlenül elütni egy kutyát ugyanaz, mint szándékosan elütni. "De mi van a növényekkel? Mert a növények is élnek. Miért nem tartoznak bele a növények is a morális együttérzésünk körébe?" A növények valóban élnek. De nincsenek tudatuknál. Nincs agyuk, központi idegrendszerük vagy fájdalomérzékelő receptoraik, de ami még fontosabb, hogy akár 16 kg növényre is szükség lehet 1 kg állati eredetű hús előállításához, ami azt jelenti, hogy sokkal több növény kerül felhasználásra a nem-vegán étrend előállítása során, mint a vegán esetén. Így ha fontosak nekünk a növények, akkor logikus és morális értelemben a veganizmus mellett kell döntenünk. Ez jól kapcsolódik ahhoz is, amit korábban említettünk a növénytermesztés során elpusztult állatokról. Mert ha több növény kerül felhasználásra a nem-vegán étrend során, az azt jelenti, hogy ha fontosak nekünk a növénytermesztésben elpusztult állatok, úgy ismét, logikus és morális értelemben, a veganizmus mellett kell döntenünk. "De mi a helyzet a szójatermesztéssel? Mert a szójatermesztés pusztítja a környezetet, nem?" A szójatermesztés rettenetes a környezetre nézve. De ez csak azért van, mert a teljes szójatermés 70-85%-át a haszonállatokkal etetik meg. Becslések szerint azonban az is lehet, hogy csak 6% kerül emberi fogyasztásra. És azok nem is kizárólag csak a tofuevő vegánok. Mert a szója jelen van szinte mindenki étrendjében. Megtalálható kenyerekben, müzlikben, szószokban, a csokoládéban és sok másban. Így ha azt mondjuk: "De muszáj vegánnak lenni? Mert a vegetáriánusokat megértem. De nem halnak meg állatok a tejtermék és a tojás előállításakor, így elég, ha vegetáriánusok vagyunk, nem?" Az egyszerű válasz: nem, nem elég. A tojásipar számára a kiskakasok haszontalanok, mert nem tojnak tojást. És nem is nőnek akkorára, mint a tyúkok, amiket a húsukért ölünk meg, ami azt jelenti, hogy amint megszületnek, bedobják őket egy hatalmas aprítóba, ahol élve ledarálják, vagy egy gázkamrába, ahol halálra mérgezik őket. Az összes tojó is vágóhídra kerül kb. 72 hetes kora után, mikorra a testük már teljesen kimerült a kihasználtságtól, és többé nem hoznak hasznot a tenyésztő számára. A tejiparban a tehenek csak azért termelnek tejet, hogy a kicsinyeiket etessék. Emlősök, akárcsak mi. Ezért a tenyésztők évről évre erőszakkal termékenyítik meg őket, hogy biztosítsák a tej folytonos termelését, hogy aztán eladják azt. Miután a tehén megellett, a kicsinyét elveszik tőle, általában a születés első 24 órájában. A hím borjak haszontalanok a tejipar számára. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 95 000 kisborjút ölnek meg évente röviddel születésük után, csak ebben az országban, általában fejbelövéssel. Csak azért, mert nem adnak tejet, és mert néha nem elég nyereségesek, ha a marhahúsiparnak adják el őket. A nőstény teheneket felnevelik, majd ők is csatlakoznak a csordához, ahol évről évre erőszakkal megtermékenyítik őket, majd az összes fejős tehén is a vágóhídra kerül. Tehát a tejtermékek és a tojás nagyjából ugyanaz, mint a hús. De talán még rosszabb, mert az állatok tovább szenvednek, de végül ugyanúgy végzik. Beszéljünk most a humánus mészárlásról. Ezt gyakran lehet hallani, amikor arról van szó, hogyan ölik meg az állatokat a vágóhídon. Nos, a "humánus" szó jelentése: együttérzést vagy jóindulatot mutatni. A humánus mészárlás természetesen egy oximoron, mert együttérzéssel vagy jóindulattal soha nem lehet elvenni egy állat életét, aki egyébként nem szeretne meghalni, és akinek nem kell meghalnia. Így elértünk a végső kifogáshoz: az étel íze. Szeretném, ha néhány kérdés önökkel maradna. Minek van nagyobb értéke: az ízeknek vagy az életnek? Az érzékszervi öröm önmagában elegendő, hogy erkölcsileg igazoljunk egy tettet? Ne felejtsük el, az étel elfogyasztása csupán néhány percig tart, de ez az étel egy állat teljes életébe került. Elvesszük az életüket egy mulandó pillanatért, egy ételért, amit szinte azonnal elfelejtünk, amint elfogyasztottuk. Régen azt gondoltam, hogy a vegánok erőltetik a nézeteiket. Gyakran mondtam ezt. De egy nap ráébredtem, hogy semmi nem lehet olyan erőszakos, mint elvenni valakinek az életét, aki nem szeretne meghalni, elvenni egy állat életét, aki nem szeretne meghalni. Így végül ezért lettem vegán. Mert a megfelelő látószögbe helyezve az érveimnek nem volt igazságalapja, hitelessége és érvényessége. Alapvetően azt mondtam magamról, hogy szeretem az állatokat, mégis fizettem azért, hogy állatok szenvedjenek és haljanak meg miattam. Azokon az érveken keresztül, amikkel korábban éltem, rájöttem, hogy az értékeim ellentmondtak a tetteimnek, és legbelül nem találtam valódi mentséget. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps)