Mit fedhet fel leheletünk az egészségünkről?

Nincs jobb módszer betegségek gyógyítására, mint korai észlelésük és kezelésük, még a tünetek megjelenése előtt. Ez a lényege az orvosi szűrési technikáknak, mint amilyenek a röntgen, az MRI és a vérvizsgálatok is. De van egy eszköz, amely fölött az orvosi elemzés lehetőségét nézve átsiklottak: a légzés. Julian Burschka technológus megosztja a légzéselemzés tudományának legfrissebb eredményeit – a kilégzett levegőben lévő illékony szerves vegyületek szűrését –, és azt, hogyan lehetne hatékony eszközként felhasználni betegségek felderítésére, előre jelzésére és végül megelőzésére.

Hajlamos vagyok
a legrosszabbat feltételezni,

és ez a szokás néha megviccel engem.

Pl. ha váratlanul korábban nem tapasztalt
fájdalmat érzek a testemben,

melyet nem tudok mire vélni,

majd az elmém ezt hirtelen
szívbetegséggé alakítja át,

vagy a vádliizom-fájdalmat
mélyvénás trombózissá.

De idáig nem diagnosztizáltak
gyógyíthatatlan betegséget nálam.

Néha csak úgy ok nélkül fáj valami.

De nem mindenki olyan szerencsés, mint én.

Évente több mint ötvenmillió ember
hal meg világszerte.

Különösen a miénkhez hasonló
magas jövedelmű gazdaságokban

a halálozás nagy részét
lassan kialakuló betegségek okozzák,

a szívbetegség, a krónikus tüdőbetegség,
a rák, az Alzheimer-kór, a cukorbetegség –

csak hogy említsek néhányat.

Mára az emberiség óriási haladást ért el
ezek felismerésében és kezelésében.

De elértünk egy szintet,
ahol az egészségügy további fejlődése

már nem lehetséges
csupán új kezelések kidolgozásával.

Ez egyértelművé válik, ha megnézzük,

milyen sok betegségre jellemző,

hogy a gyógyulás esélye erősen függ attól,

mikor kezdjük el a kezelést.

Egy betegséget azonban többnyire
a tünetek jelentkezése után mutatnak ki.

A probléma valójában az,
hogy mivel sok betegség tünetmentes,

hosszú ideig észrevétlen maradhat.

Ezért van folyamatosan igény
új módszerekre

a betegségek korai felfedezéséhez,

még a tünetek jelentkezése előtt.

Az egészségügyben ezt szűrésnek hívják.

Az Egészségügyi Világszervezet
meghatározása szerint

a szűrés feltételezhetően azonosítja
a korábban fel nem ismert betegséget

egy látszólag egészséges emberben,

tesztekkel,... melyek könnyen
és gyorsan alkalmazhatóak.

Ez egy hosszú meghatározás,
így hadd ismételjem meg:

fel nem ismert betegség azonosítása

egy látszólag egészséges emberben

gyorsan és könnyen
alkalmazható tesztekkel.

Külön hangsúlyozni szeretném
a "gyorsan" és "könnyen" szavakat,

mert sok szűrési módszerre

ennek pontosan az ellentéte igaz.

És azok, akik közületek
már estek át vastagbéltükrözésen

a vastagbélrák elleni
szűrőprogram részeként,

tudják, hogy értem ezt.

Köztudott, hogy különböző
orvosi eszközök állnak rendelkezésre

a szűrőtesztek végrehajtásához.

A választék az olyan
képalkotó technikáktól,

mint a röntgen
vagy a mágneses rezonanciás képalkotás

a vér- vagy szövetelemzésig terjed.

Mindannyiunkon végeztek már
ilyen teszteket.

De egy tesztelési lehetőséget
figyelmen kívül hagytak:

egy könnyen elérhető,

alapvetően kimeríthetetlen forrást,

mely fantasztikus lehetőségeket kínál
az orvosi elemzések terén.

És ez a lélegzetünk.

Az emberi lélegzet lényegében
öt összetevőből áll:

nitrogénből, oxigénből, szén-dioxidból,
vízből és argonból.

De ezen felül több száz
egyéb összetevő található benne

nagyon kis mennyiségben.

Ezek illékony szerves vegyületek,

melyekből több százat,
sőt ezret légzünk ki.

A lélegzetünkben lévő illékony
szerves vegyületek elemzését

légzéselemzésnek hívjuk.

Ami azt illeti, szerintem sokan
kipróbáltuk már a légzéselemzést.

Képzeljétek el azt,
hogy késő este éppen hazafelé vezettek,

mikor hirtelen megláttok
egy barátságos rendőrtisztet,

aki kedvesen, de határozottan
arra kér benneteket,

hogy húzódjatok le,
és fújjatok bele egy ilyen eszközbe.

Ez egy alkoholszintet mérő eszköz,

mely a lélegzetben található etanol
koncentrációját méri,

és meghatározza, hogy jó ötlet-e
abban az állapotban vezetni.

Azt mondanám, hogy nagyon jól vezettem,

de hadd ellenőrizzem le.

(Sípolás)

0,0, így nem kell aggódni,
minden rendben.

(Nevetés)

Most képzeljetek el egy olyan eszközt,

amely nemcsak az alkoholszintet
méri a lélegzetetekben,

hanem azonosítja, felismeri
a korábban mutatott betegségeket is,

esetleg sokkal többet.

Az az elgondolás,

hogy a lélegzetünk szaga
összefügg bizonyos betegségekkel,

valójában az ókori Görögországból ered,

de csak mostanában kezdtek el a kutatók
komolyan foglalkozni a légzéselemzéssel,

és így az egykori álom
most valósággá válik.

Hadd mutassam meg újra
ezt a korábban már megismert listát.

A betegségek többsége szerepel rajta,

és komoly tudományos
bizonyítékok utalnak arra,

hogy a betegségek kimutathatók
légzéselemzéssel.

De hogy működik ez pontosan?

Elengedhetetlen része egy érzékelő eszköz,

amely felismeri a lélegzetünkben lévő
illékony szerves vegyületeket.

Egyszerűen fogalmazva,

mikor légzésmintát kap az érzékelő,
egy komplex jellemzést ad ki

a kilélegzett illékony szerves vegyületek
keverékének összetételéről.

Tulajdonképpen ez a jellemzés
az anyagcserénk,

a mikrobiomunk

és a testünkben lejátszódó
biokémiai folyamatok ujjlenyomata.

Ha betegek vagyunk,

megváltozik a szervezet működése,

és emiatt a kibocsátott lélegzet
összetétele is.

Ezután már csak annyi van hátra,

hogy összefüggést találjunk
egy bizonyos jellemzés

és bizonyos egészségügyi állapotok
jelenléte vagy hiánya között.

Ez a technológia számos
tagadhatatlan előnnyel kecsegtet.

Először is, az érzékelő kicsinyíthető,

és beépíthető
olyan kis kézi eszközökbe is,

mint ez az alkoholszintmérő.

Ez lehetővé tenné
a sokféle beállítással történő tesztelést,

sőt még az otthonit is,

hogy ne kelljen orvosi rendelőbe menni

a teszt elvégzéséhez.

Másodszor, a légzéselemzés
nem igényel orvosi tudást,

és olyan egyszerű,
mint belefújni egy alkoholszintmérőbe.

Az ilyen egyszerű és könnyű használattal

csökkenteni lehetne
a betegre nehezedő terhet,

ami elősegítené a technológia
széles körű elterjedését.

Harmadszor,
ez a technológia olyan rugalmas,

hogy ugyanazzal az eszközzel

az egészségi állapotok széles köre
lenne kimutatható.

A légzéselemzés több betegség
egyidejű szűrésére is használható.

Manapság az egyes betegségek
általában más orvosi eszközt igényelnek

a szűrővizsgálat elvégzéséhez.

De ez azt jelenti, hogy csak azt
találhatod meg, amit keresel.

E tulajdonságokkal a légzéselemzés
eleve arra rendeltetett,

hogy a sokféle hagyományos szűrésből
hiányzó adatokat adja meg.

És ami a legfontosabb,

e tulajdonságok végre olyan
orvosi elemzéseket biztosíthatnának,

ahol vonzóan alacsony
költséggel járna egy-egy teszt.

Ezzel ellentétben
a jelenlegi orvosi eszközök

gyakran elég magas
vizsgálati költséggel járnak.

Ezért a költségek csökkentése érdekében

korlátozni kell a tesztek számát,

ami azt jelenti, hogy a tesztek
egyrészt csak a lakosság egy kis részén,

pl. a veszélyeztetteken végezhetőek el,

másrészt az egy személyre jutó tesztek
számát minimálisra kell csökkenteni.

De vajon nem lenne előnyösebb,

ha a tesztet az emberek
nagyobb csoportján végeznék,

gyakrabban és hosszabb
időn át mindenkinél?

Különösen ez utóbbi biztosítana
valami nagyon értékeset,

amit longitudinális adatnak neveznek.

A longitudinális adatok
olyan adathalmazok,

amelyek hónapokon vagy éveken át
nyomon követnek egy adott beteget.

Manapság az orvosi döntések gyakran
korlátozott adatkészleten alapulnak,

ahol csak a beteg
kórtörténetének megtekintése

áll rendelkezésre a döntéshozatalhoz.

Ilyen esetben

rendszerint rendellenességeket észlelnek,

amikor összehasonlítják
a beteg egészségi profilját

a referenciapopuláció
átlagos egészségi profiljával.

A longitudinális adatok
új dimenziót nyitnának meg,

és lehetővé tennék
a rendellenességek kimutatását

a beteg saját kórtörténete alapján.

Ez lehetővé teszi majd
a személyre szabott kezelést.

Nagyszerűen hangzik, ugye?

Most biztosan feltesztek
egy ehhez hasonló kérdést, mint:

"Ha tényleg olyan jó ez a technológia,
akkor miért nem használjuk már ma is?"

És az egyetlen válasz,
amit adhatok, hogy:

nem minden olyan könnyű,
mint ahogy hangzik.

Vannak például technikai kihívások.

Szükség van rendkívül
megbízható érzékelőkre,

amelyek képesek újra meg újra kimutatni

az illékony szerves vegyületek keverékeit.

Egy másik technikai kihívás:

Hogyan vehető légzésminta
egy nagyon meghatározott módon úgy,

hogy maga a mintavételi folyamat

ne változtassa meg az elemzés eredményét?

És szükség van adatokra.

A légzéselemzést
klinikai vizsgálatokkal kell hitelesíteni,

elég adatot gyűjteni ahhoz,

hogy az egyéni állapotok
mérhetőek legyenek az alapértékekhez.

A légzéselemzés csak akkor lehet sikeres,

ha elég nagy adatkészlet állítható elő,

és alkalmas a széles körű felhasználásra.

Ha a légzéselemzéshez fűzött
várakozások beigazolódnak,

akkor ez olyan technológia,

amely valóban segíthet
az egészségügyi rendszer átalakításában –

átalakíthatja azt
egy reaktív rendszerből,

melyben a kezelést
a betegség tünetei váltják ki,

egy proaktív rendszerré,

ahol a betegség felderítése,
diagnosztizálása és kezelése

korai stádiumban történhet,

még mielőtt bármilyen tünet jelentkezne.

És ez vezet el utolsó,
alapvető kérdésemhez.

Mi is pontosan a betegség?

Képzeljék el, hogy a légzéselemzés
üzleti alapokra helyezhető, ahogy leírom,

és a korai felismerés rutinná válik.

Azonban fennmarad egy olyan probléma,

amellyel minden szűrési tevékenységnek
szembe kell néznie,

mert sok betegség esetében

gyakran lehetetlen
kellő biztonsággal megjósolni,

hogy a betegség okoz-e majd
bármilyen tünetet,

vagy veszélyezteti-e majd az ember életét.

Ez az úgynevezett túldiagnosztizálás,

és dilemmához vezet.

Ha egy betegséget azonosítanak,

dönthetünk úgy, hogy nem kezeltetjük,

mert komoly esély van rá,
hogy soha nem fogunk szenvedni tőle.

De mennyit szenvednénk
csak attól, ha tudnánk,

hogy egy talán halálossá váló
betegségben szenvedünk?

És nem bánnánk meg egyből,
hogy a betegséget felfedezték?

A második lehetőség,

hogy átesünk egy korai kezelésen
a gyógyulás reményével.

De ez gyakran mellékhatásokkal jár.

Pontosabban:

a túldiagnosztizálásnál
van egy nagyobb probléma,

és ez a túlkezelés,

mivel nem minden betegséget
kell rögtön kezelni,

csak mert van lehetőség a kezelésre.

A rutinszűrés egyre növekvő
mértékű elfogadása felveti a kérdést:

Mit nevezünk betegségnek,
ami igazolja a kezelés szükségességét,

és mi az, ami csak egy rendellenesség,
amely miatt nem kéne aggódnunk?

Remélem, hogy a légzéselemzéssel
végzett rutinszűrés

elegendő adatot és betekintést
nyújthat ahhoz,

hogy egy bizonyos ponton
képesek legyünk feloldani ezt a dilemmát,

és kellő biztonsággal megjósolhassuk,

hogy kell-e és mikor kell
kezelést folytatni korai stádiumban.

A lélegzetünk és az illékony szerves
vegyületek általunk kilégzett keveréke

óriási mennyiségű információt tartalmaz
élettani állapotunkról.

Mostani tudásunkkal
csak a felszínt súroljuk.

Ahogy egyre több adatot és légzésprofilt
gyűjtünk a lakosság körében,

beleértve a nem, az életkor, a származás
és az életmód minden változatát,

a légzéselemzés jelentőségének
növekednie kellene.

És végül a légzéselemzésnek
hatékony eszköznek kellene lennie,

amely nemcsak konkrét betegségek
korai felismerésére szolgál,

hanem előre jelzésükre
és végül megelőzésükre is.

Ennek pedig elegendő motivációnak
kellene lennie

a légzéselemzés által kínált
lehetőségek és kihívások

kiaknázására,

még azok számára is,
akik nem részidős hipochonderek, mint én.

Köszönöm.

(Taps)