Hogyan készíthetünk szén-negatív betont?

A beton mindenütt körülöttünk van: utak, épületek, hidak és még sok egyéb építésére használjuk fel. Mégis az elmúlt 2000 évben a cementkeverés és annak a beton kötésére való felhasználása nem sokat változott – továbbra is ez a világ egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója. Tom Schuler vállalkozó a beton készítésének innovatív módját szemlélteti, lehetséges szén-dioxid-elnyelővé változtatva azt, amely kivonja a CO2-ot a légkörből – és ezzel használható építőanyagot állít elő.

A beton mindenütt ott van körülöttünk,

de legtöbbször észre sem vesszük.

Betont használunk utaink, épületeink,
hidaink, repülőtereink építéséhez;

ott van mindenhol.

Az egyetlen erőforrás,
amelyből többet használunk, a víz.

A népességnövekedés
és a városiasodás miatt

jobban kell a beton, mint valaha.

De van egy probléma.

A cement az a ragasztó,
ami összetartja a betont.

Elkészítéséhez más összetevőkkel
együtt mészkövet égetünk

nagyon magas hőmérsékleten, kemencében.

Ennek a folyamatnak egyik mellékterméke
a szén-dioxid, azaz CO2.

Minden tonna legyártott cement miatt

majdnem egy tonna CO2 kerül a légkörbe.

Ennek eredményeként a cementipar

a második legnagyobb ipari CO2-kibocsátó,

a teljes globális kibocsátás
majdnem nyolc százalékáért felelős.

Ha megoldjuk a globális felmelegedést,

a cementgyártás
és a szén-dioxid-felhasználás területén

egyaránt feltétlenül
szükséges az innováció.

A beton készítéséhez a cementet kővel,
homokkal és egyéb összetevőkkel keverjük,

sok vizet teszünk bele, majd várunk,
amíg megkeményedik vagy megköt.

Előregyártott termékek esetén,
mint a járólapok és tömbök,

lehet, hogy gőzt juttatunk az égetőbe,

hogy megpróbáljuk
felgyorsítani a keményedést.

Épületek, utak és hidak esetében

ún. kész betont öntünk
formába a munkaterületen,

és várunk, amíg idővel megköt.

Több mint 50 éve a tudósok úgy vélik,

hogy ha a betont víz helyett
CO2 segítségével kötnék meg,

tartósabb lenne,

de megrekedtek
a portlandcement kémiájánál.

Tudják, könnyen lép reakcióba
vízzel és CO2-dal egyaránt,

és az ellentmondásos kémiai eljárások
nem állítottak elő elég jó betont.

Ezért új cementkészítési
eljárást dolgoztunk ki.

Ugyanazokat a berendezéseket
és nyersanyagokat használjuk,

de kevesebb mészkövet,

és alacsonyabb hőmérsékletre
fűtjük fel a kemencét,

ami akár 30 százalékos
CO2-kibocsátás-csökkenést is eredményez.

A cement nem lép reakcióba vízzel.

A betont szén-dioxiddal keményítjük.

Ezt a CO2-ot olyan ipari létesítmények
füstgázainak befogásával nyerjük,

mint az ammónia- vagy az etanolüzemek,

amelyek különben
a légkörbe engednék azokat.

Keményedés közben a cementtel történő
kémiai reakció szétbontja a CO2-ot,

a szén megkötésével mészkő keletkezik,

és ezt a mészkövet használjuk
a beton megkötésére.

Ha valaha lebontanak egy,
a betonunkból készült hidat,

nem kell tartani CO2-kibocsátástól,
mert már nincs benne.

Ha kombináljuk a cementgyártás során
történő kibocsátás-csökkentést

a CO2 felhasználásával
a beton keményítése során,

akár 70 százalékkal is csökkentjük
a cement szénlábnyomát.

És mivel nem használunk vizet,
több billió liter vizet is megspórolunk.

Nos, egy 2000 éves iparágat meggyőzni,

amely nem sokat fejlődött
az elmúlt 200 évben,

nem könnyű;

de rengeteg új és jelenlegi vállalkozó

elszánja magát a kihívásra.

Stratégiánk az alkalmazás megkönnyítése

a fenntarthatóságon túlmutató
megoldások keresésével.

Azokat a folyamatokat, nyersanyagokat
és berendezéseket használjuk,

melyekkel a hagyományos betont készítik,

de új cementünk a betont CO2-dal köti meg,

ami erősebb, tartósabb, világosabb színű,

és 24 óra alatt köt meg 28 nap helyett.

Teszteljük a kész keverékhez
az új technológiát,

és használjuk infrastrukturális
alkalmazásoknál.

Kiterjesztettük kutatásunkat

esetleg szén-dioxid-elnyelő
beton kifejlesztésére is.

Vagyis több CO2-ot fogunk felhasználni
a cementgyártás során kibocsátottnál.

Mivel nem használhatunk CO2-gázt
egy építkezésen,

tudtuk, hogy szilárd
vagy folyékony formában kell

a betonunkhoz szállítanunk.

Így partneri viszonyban
állunk vállalatokkal,

amelyek a kibocsátott CO2-ot
olyan hasznos vegyszerekké alakítják át,

mint az oxálsav vagy a citromsav,

ugyanaz, ami a narancslében van.

Amikor ez a sav reakcióba lép a cementtel,

akár négyszer annyi szenet is
juttathatunk a betonba,

szén-negatívvá téve azt.

Ez azt jelenti, hogy egykilométeres
útszakaszon több CO2-ot használnánk fel,

mint közel 100 000 fa egy év alatt.

Tehát a kémiának
és a kibocsátott CO2-nak hála,

igyekszünk átalakítani a betonipart,

a bolygón a második
leggyakrabban használt anyagot,

hogy szén-dioxid-elnyelővé váljon.

Köszönöm.