A beton mindenütt ott van körülöttünk, de legtöbbször észre sem vesszük. Betont használunk utaink, épületeink, hidaink, repülőtereink építéséhez; ott van mindenhol. Az egyetlen erőforrás, amelyből többet használunk, a víz. A népességnövekedés és a városiasodás miatt jobban kell a beton, mint valaha. De van egy probléma. A cement az a ragasztó, ami összetartja a betont. Elkészítéséhez más összetevőkkel együtt mészkövet égetünk nagyon magas hőmérsékleten, kemencében. Ennek a folyamatnak egyik mellékterméke a szén-dioxid, azaz CO2. Minden tonna legyártott cement miatt majdnem egy tonna CO2 kerül a légkörbe. Ennek eredményeként a cementipar a második legnagyobb ipari CO2-kibocsátó, a teljes globális kibocsátás majdnem nyolc százalékáért felelős. Ha megoldjuk a globális felmelegedést, a cementgyártás és a szén-dioxid-felhasználás területén egyaránt feltétlenül szükséges az innováció. A beton készítéséhez a cementet kővel, homokkal és egyéb összetevőkkel keverjük, sok vizet teszünk bele, majd várunk, amíg megkeményedik vagy megköt. Előregyártott termékek esetén, mint a járólapok és tömbök, lehet, hogy gőzt juttatunk az égetőbe, hogy megpróbáljuk felgyorsítani a keményedést. Épületek, utak és hidak esetében ún. kész betont öntünk formába a munkaterületen, és várunk, amíg idővel megköt. Több mint 50 éve a tudósok úgy vélik, hogy ha a betont víz helyett CO2 segítségével kötnék meg, tartósabb lenne, de megrekedtek a portlandcement kémiájánál. Tudják, könnyen lép reakcióba vízzel és CO2-dal egyaránt, és az ellentmondásos kémiai eljárások nem állítottak elő elég jó betont. Ezért új cementkészítési eljárást dolgoztunk ki. Ugyanazokat a berendezéseket és nyersanyagokat használjuk, de kevesebb mészkövet, és alacsonyabb hőmérsékletre fűtjük fel a kemencét, ami akár 30 százalékos CO2-kibocsátás-csökkenést is eredményez. A cement nem lép reakcióba vízzel. A betont szén-dioxiddal keményítjük. Ezt a CO2-ot olyan ipari létesítmények füstgázainak befogásával nyerjük, mint az ammónia- vagy az etanolüzemek, amelyek különben a légkörbe engednék azokat. Keményedés közben a cementtel történő kémiai reakció szétbontja a CO2-ot, a szén megkötésével mészkő keletkezik, és ezt a mészkövet használjuk a beton megkötésére. Ha valaha lebontanak egy, a betonunkból készült hidat, nem kell tartani CO2-kibocsátástól, mert már nincs benne. Ha kombináljuk a cementgyártás során történő kibocsátás-csökkentést a CO2 felhasználásával a beton keményítése során, akár 70 százalékkal is csökkentjük a cement szénlábnyomát. És mivel nem használunk vizet, több billió liter vizet is megspórolunk. Nos, egy 2000 éves iparágat meggyőzni, amely nem sokat fejlődött az elmúlt 200 évben, nem könnyű; de rengeteg új és jelenlegi vállalkozó elszánja magát a kihívásra. Stratégiánk az alkalmazás megkönnyítése a fenntarthatóságon túlmutató megoldások keresésével. Azokat a folyamatokat, nyersanyagokat és berendezéseket használjuk, melyekkel a hagyományos betont készítik, de új cementünk a betont CO2-dal köti meg, ami erősebb, tartósabb, világosabb színű, és 24 óra alatt köt meg 28 nap helyett. Teszteljük a kész keverékhez az új technológiát, és használjuk infrastrukturális alkalmazásoknál. Kiterjesztettük kutatásunkat esetleg szén-dioxid-elnyelő beton kifejlesztésére is. Vagyis több CO2-ot fogunk felhasználni a cementgyártás során kibocsátottnál. Mivel nem használhatunk CO2-gázt egy építkezésen, tudtuk, hogy szilárd vagy folyékony formában kell a betonunkhoz szállítanunk. Így partneri viszonyban állunk vállalatokkal, amelyek a kibocsátott CO2-ot olyan hasznos vegyszerekké alakítják át, mint az oxálsav vagy a citromsav, ugyanaz, ami a narancslében van. Amikor ez a sav reakcióba lép a cementtel, akár négyszer annyi szenet is juttathatunk a betonba, szén-negatívvá téve azt. Ez azt jelenti, hogy egykilométeres útszakaszon több CO2-ot használnánk fel, mint közel 100 000 fa egy év alatt. Tehát a kémiának és a kibocsátott CO2-nak hála, igyekszünk átalakítani a betonipart, a bolygón a második leggyakrabban használt anyagot, hogy szén-dioxid-elnyelővé váljon. Köszönöm.