Kulcs a tudományok megértéséhez

Előadásában Melissa Marshall elmondja, hogy a nem tudományos területen tevékenykedők nagyra értékelik a tudósok munkáját – feltéve, hogy megértik. Fontos tehát, hogy a tudósok olyan nyelvezetet használjanak munkájuk bemutatására, amit mások is megértenek. Ebben a rövid, négy perces előadásban, Melissa Marshall jól használható tanácsokkal látja el hallgatóit azzal kapcsolatban, hogy hogyan oszthatnak meg tudományos gondolatokat széles körben.

Öt évvel ezelőtt egy kicsit
megtapasztalhattam,

milyen lehetett Alice-nek Csodaországban.

Pennsylvania állam felkért,
hogy mint kommunikációtanár,

tanítsak kommunikációt mérnökhallgatóknak.

Kicsit megijedtem. (Nevetés)

Nagyon megijedtem!

Megijedtem a sok okos diáktól,
a komoly könyveiktől,

és a sok ismeretlen szótól,
amit használnak.

Beszélgetéseink során azonban

olyasmit éltem át, amit bizonyára Alice,
mikor lement a nyuszi barlangjába,

és meglátta az ajtót, ami egy
új világot nyitott meg előtte.

Pontosan így éreztem magam,
mikor ezekkel a diákokkal beszélgettem.

Ámulatba ejtettek az elképzeléseikkel,

és szerettem volna másoknak is
megmutatni ezt a "Csodaországot".

Meggyőződésem, hogy ehhez a titkos ajtóhoz
a jó kommunikáció a kulcs.

Ahhoz, hogy meg tudjuk
változtatni a világot nagyon fontos,

hogy mérnökeink és tudósaink
jól kommunikáljanak,

hiszen ők azok,

akik az emberiség legnagyobb
kihívásaira keresik a választ:

legyen az akár az energiahiány,
a környezetvédelem vagy az egészségügy.

Ha nem tudunk erről vagy nem értjük meg,
a munka elvégzetlen marad.

A mi felelősségünk,
nem tudományos területen dolgozóké,

hogy ez a párbeszéd létrejöjjön.

Ezekre a beszélgetésekre
azonban nem kerülhet sor,

ha tudósaink és mérnökeink, nem hívnak meg
bennünket az ő "Csodaországukba".

Kérjük meg őket, hogy osszák meg
velünk ezeket az okos dolgokat.

(Nevetés)

Szeretnék egy kis segítséget
is adni ahhoz,

hogy megmutathassák,
mennyire izgi, amit csinálnak,

és hogy a mérnöki munka mennyire érdekes.

Az első kérdés, amire választ várunk:
"Mi is ez az egész?"

Mondják el, miért lehet fontos nekünk
a munka, amit végeznek.

Nekem semmit nem mond,
hogy egy tudós a trabekulákat kutatja.

Az viszont mindjárt más,

ha az mondja, hogy a csontállomány
szivacsos részét tanulmányozza,

és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy megértsük,
és hatékonyan kezeljük a csontritkulást.

Figyeljenek a nyelvhasználatra,
mikor a szakterületükről beszélnek.

A szakzsargon használata,
akadályozhatja a megértést.

Lehet olyan szavakat használni,
hogy spasmus vagy tempus,

de ha azt halljuk, hogy görcs
és idő, könnyebben megértjük.

Az hogy az elképzeléseinket
közérthetően közöljük,

nem azt jelenti, hogy lebutítjuk.

Ahogy Einstein mondta, egyszerűsítsük le
a dolgokat, amennyire lehet, de ne jobban.

Lehet a tudományról érhetően
beszélni anélkül,

hogy túlságosan leegyszerűsítenénk azt.

Sokat segíthetnek ebben a példák,
a történetek és a hasonlatok.

Ezek mind olyan eszközök, melyek
felkelthetik érdeklődésünket a téma iránt.

És ha a munkájukról beszélnek,
hagyják ki a "golyónyomokat", (Nevetés)

Elgondolkodtak már azon, miért pont
"golyónyomnak" hívják ezeket?

(Nevetés)

Mit is csinál egy golyó? Öl, nem?

Ezek a pontok megölhetik
az előadásunkat is. (Nevetés)

Egy ilyen dia nemcsak unalmas,

de túlságosan sokat kíván agyunk
nyelvért felelős területétől,

ez pedig túl sok a befogadónak.

Ezzel szemben Genevieve Brown
egyik mintadiája sokkal hatásosabb.

Azt mutatja be, hogy a trabekulák
szerkezete olyan masszív,

hogy még az Eiffel-torony
tervezőit is megihlették.

A trükk az, hogy a dián egyetlen
könnyen értelmezhető mondatot használ,

mely támpontként szolgálhat,
ha a közönség esetleg elveszti a fonalat,

a többi közlést képekkel illusztrálja,
melyek jobban hatnak az érzékszerveinkre,

és segítik a téma jobb megértését.

Ez tehát néhány ötlet, ami segítség
lehet abban, hogy ki tudjuk nyitni

a természet- és a mérnöki tudományok
Csodaországához vezető ajtót.

Mivel a mérnökök, akikkel együtt
dolgoztam, megtanítottak arra,

hogy ne veszítsem el a kapcsolatot
a bennem élő tudóssal,

az eddigieket egy egyenletben
szeretném összegezni. (Nevetés)

Vegyük tehát az adott tudományterületet,

vonjuk ki belőle a "golyónyomokat"
és a szakkifejezéseket,

ezt osszuk el azzal, hogy mennyire
fontos a mondanivalónk a közönség számára,

és mindezt szorozzuk meg a szenvedéllyel,
amit a munkánk iránt érzünk.

Az eredmény egy tökéletes megértésen
alapuló, fantasztikus párbeszéd lesz.

Így hát, kedves tudósok és mérnökök!
Ha ezt az egyenletet megfejtették,

már nyugodtan mondhatnak okos dolgokat.

(Nevetés) (Taps)

Köszönöm.

(Taps)