The Coase Theorem

♪ [zene] ♪

- [Alex] Ma meg fogjuk nézni
a Coase-tételt

és az externáliák problémáinak
piaci megoldásait.

Alapvetően Coase arra mutatott rá
egy figyelemreméltó írásában,

hogy a probléma az externális haszonnal

és költséggel nem az, hogy externálisak,

hanem hogy a tulajdonosi jogok
ezekben az esetekben

homályosak és bizonytalanok,

és a tranzakciós költségek magasak.

Kezdjük egy példával.

James Meade Nobel-díjas közgazdász

azzal érvelt, hogy a piac alulkínálja

a mézet és a beporzási szolgáltatásokat.

A méhek - Meade szerint -
két dolgot tesznek.

Először is mézet készítenek.

Ezt a mézet megveszik és
eladják a piacokon,

és a méznek van ára.

Másodsorban azonban a méhek kirepülnek,

és beporozzák a közeli
farmerek terményeit.

Ez egy nagyon hasznos szolgáltatás,
de Meade azzal érvelt,

hogy a farmerek nem fizetnek
ezért a szolgáltatásért.

A beporzási szolgáltatások Meade szerint

externális haszonok.

Mivel a méhészek nem kaptak fizetést

ezért a hasznos beporzási szolgáltatásért,

ezért kevés méhecske van,
ennek eredményeként kevés méz

és szintén kevés termény és túl kevés
beporzási szolgáltatás.

Egy másik közgazdász azonban,
Steven Cheung,

bebizonyította, hogy
a Nobel-díjas tévedett,

mindezt a Sárga Oldalak
tanulmányozása alapján tette.

Cheung felfedezte, hogy a beporzás
az Egyesült Államokban valójában

egy 15 milliárd dolláros iparág.

A méhészek rendszeresen szállítják
a méhkolóniáikat

mindenhova az országban, és eladják

a beporzási szolgáltatásaikat
a farmereknek.

Mert a farmerek fizetnek a méhészeknek

a méhek szolgáltatásaiért,

így a haszon valójában nem externális,

ők nem kívülállók, és a piac működik.

Miért tévedett Meade?

Mi a helyzet a méhekkel és
mi a helyzet a farmerekkel,

ami lehetővé teszi ennek
az externáliás problémának

a piaci megoldását,

mikor sok más externáliás problémáét nem?

A beporzás piaca működik,

annak ellenére, hogy a méhek úgy tűnik,
előállítják ezt az externális hasznot,

mert a tranzakciós költségek alacsonyak.

Vagyis minden költség, ami szükséges
ahhoz, hogy a vevők és az eladók

üzletet kössenek, alacsony.

Konkrétan: a méhek egyszerűen
nem repülnek nagyon messze.

Tehát egy megállapodás egy méhész
és egy farmer között

internalizálni tudja
az összes externáliát.

Vagyis ha a méhész a méheit

a farm közepére teszi,

alapvetően csak az a termény
lesz beporozva,

ami azé az egyetlen farmeré.

Így amint megállapodás születik

a méhész és a farmer között,

minden externália internalizálódik.

Nincsenek kívülállók,

amint a méhész és a farmer egyezségre jut.

Továbbá a tulajdoni jogok
itt nagyon tiszták.

A méhésznek joga van a mézhez.

A farmer tulajdona a termény,
amit a méhek beporzanak.

Nincs sok alkudozás és egyet nem értés

a tekintetben, hogy kinek mije van.

A tulajdonjogok tiszták.

Az externáliák más eseteiben,

melyek közül néhányat már
megtekintettünk korábban,

ezek közül egyik sem teljesül.

A tranzakciós költségek magasak,
és a tulajdonjogok tisztázatlanok.

Hasonlítsuk össze a légszennyezéssel
és az influenzaoltással.

Mindkét esetben itt a tranzakciós
költségek magasak,

a tulajdonjogok pedig tisztázatlanok
és bizonytalanok.

Vegyük a légszennyezést:
van egy externális költség -

a gyár sok szennyezőanyagot
bocsájt ki a légkörbe,

de kire?

Nem feltétlenül azokra az emberekre,

aki ott élnek pont a gyár mellett.

A légszennyezés savas esőt is okozhat,

ami tavakat tesz tönkre,
több száz mérfölddel odébb,

vagy globális felmelegedést okozhat,

ami megnöveli a tengerek szintjét,

és tönkreteszi emberek életét
több ezer mérföldnyire.

Valójában mik a költségek? Mennyi?

Hogyan tudjuk megmérni ezeket a
költségeket? Nem nyilvánvaló.

Sőt, kinek vannak itt jogai?

A gyárnak kellene fizetni a szennyezésért?

Azoknak az embereknek kellene fizetnie,

akikre externális költséget terhel?

Vagy a kívülállóknak kellene fizetni
a gyárnak, hogy ne szennyezzen?

Van a gyárnak joga szennyezni,

és a kívülállóknak kell fizetni
a gyárnak, hogy leállítsa?

Ha ezt nyilvánvalónak gondolja,
akkor vegyük az influenzaoltást.

Vannak externális hasznok.

Ha kapok influenzaoltást például,

kevésbé valószínű, hogy rátüsszentve
az emberekre a metrón

átadom nekik az influenzát.

Ez több száz ember lehet,

több tucat, több száz,

nem tudom pontosan, melyik emberek
kapják meg ezt az externális hasznot.

És mennyi az externális haszon?

Ezt megint nehéz lemérni.

Ezenkívül az embereknek kellene fizetni
nekem, hogy beoltassam magam,

vagy nekem kellene fizetnem másoknak,
ha nem oltatom be magam?

Apropó, hasonlítsuk össze a két dolgot -

a légszennyezést és az influenzaoltást.

Ha azt gondolja, hogy magától értetődő,

hogy a gyárnak kellene fizetnie
a szennyezésért

és nem a kívülállóknak kellene
fizetni a gyárnak,

fontolja meg az influenzaoltást.

A tüsszentés, ha nem vagyunk beoltva,

a tüsszentés nem ugyolyan,
mint a légszennyezés?

Nem légszennyezés az is?

Nem a szennyezőnek, a tüsszentőnek
kellene fizetnie?

Tehát ebben az esetben
amellett érvelhetne,

hogy aki nem oltatja be magát,
az fizessen másoknak.

Szennyezi őket, ugye?

Így a jogok itt nem annyira egyértelműek,

mint első pillantásra gondolnánk.

Továbbá a fő pont az, hogy
a tranzakciós költség,

hogy megállapodás szülessen

eközött a több száz vagy több ezer,

talán több millió ember között,

az externális költségek kiszámítása,

az alku megkötése,
ez nagyon költséges lesz.

Abban sem tudunk megállapodni,
hogy kinek vannak jogai itt,

illetve nagyon bonyolult
megállapodásra jutni.

A gyárnak kellene fizetnie?

Vagy a gyárnak kellene
kapnia a fizetséget?

Az influenzaoltást kapó személynek
kell kapnia fizetséget,

vagy az fizessen,
aki nem oltatja be magát?

A jogok itt bizonytalanok, tisztázatlanok,
és még egyszer,

ez a piaci egyezségre jutást

megnehezíti,

és ezért a piac nem fogja tudni
az ilyen típusú

externáliák problémáit
egykönnyen megoldani.

A következtetés itt az,
hogy a piac hatékony tud lenni

még akkor is, ha vannak externáliák,

amennyiben a tranzakciós
költségek alacsonyak,

és amennyiben a tulajdonjogok
világosan meg vannak határozva.

Gyakorlatilag ez a Coase-tétel.

Ha a tranzakciós költségek alacsonyak,

és a tulajdonjogok világosan
meg vannak határozva,

a személyes alkuk biztosítják

a piaci egyensúly hatékonyságát

még akkor is, ha vannak externáliák.

A Coase-tétel teljesítendő feltételei,

az alacsony tranzakciós költségek
és a tiszta tulajdonjogok,

a gyakorlatban gyakran nem teljesülnek.

A tétel azonban akkor is javasol

egy alternatív megközelítést
az externáliákhoz.

Már láttuk a Pigou-adókat
és -támogatásokat,

valamint az irányítást és ellenőrzést.

A Coase-tétel egy más megoldást javasol,

éspedig új piacok létesítését.

Ha a kormány képes meghatározni
a tulajdonjogokat

és csökkenteni a tranzakciós költségeket,

akkor a piacok felhasználhatók
az externáliás problémák kezelésére.

Tehát a Coase-tétel plusz egy kis
irányítás és ellenőrzés

a tulajdonjogok meghatározásában
és a tranzakciós költségek csökkentésében

újfajta megoldást hozhat létre
az externáliák problémájára.

És tulajdonképpen a forgalomba
hozható engedélyek azok,

melyekről a következő előadásban
beszélünk.

- [Narrátor] Ha szeretné magát tesztelni,

kattintson a kérdésekre.

Ha pedig készen áll a folytatásra,
kattintson a következő videóra.

♪ [zene] ♪