♪ [zene] ♪ - [Alex] Ma meg fogjuk nézni a Coase-tételt és az externáliák problémáinak piaci megoldásait. Alapvetően Coase arra mutatott rá egy figyelemreméltó írásában, hogy a probléma az externális haszonnal és költséggel nem az, hogy externálisak, hanem hogy a tulajdonosi jogok ezekben az esetekben homályosak és bizonytalanok, és a tranzakciós költségek magasak. Kezdjük egy példával. James Meade Nobel-díjas közgazdász azzal érvelt, hogy a piac alulkínálja a mézet és a beporzási szolgáltatásokat. A méhek - Meade szerint - két dolgot tesznek. Először is mézet készítenek. Ezt a mézet megveszik és eladják a piacokon, és a méznek van ára. Másodsorban azonban a méhek kirepülnek, és beporozzák a közeli farmerek terményeit. Ez egy nagyon hasznos szolgáltatás, de Meade azzal érvelt, hogy a farmerek nem fizetnek ezért a szolgáltatásért. A beporzási szolgáltatások Meade szerint externális haszonok. Mivel a méhészek nem kaptak fizetést ezért a hasznos beporzási szolgáltatásért, ezért kevés méhecske van, ennek eredményeként kevés méz és szintén kevés termény és túl kevés beporzási szolgáltatás. Egy másik közgazdász azonban, Steven Cheung, bebizonyította, hogy a Nobel-díjas tévedett, mindezt a Sárga Oldalak tanulmányozása alapján tette. Cheung felfedezte, hogy a beporzás az Egyesült Államokban valójában egy 15 milliárd dolláros iparág. A méhészek rendszeresen szállítják a méhkolóniáikat mindenhova az országban, és eladják a beporzási szolgáltatásaikat a farmereknek. Mert a farmerek fizetnek a méhészeknek a méhek szolgáltatásaiért, így a haszon valójában nem externális, ők nem kívülállók, és a piac működik. Miért tévedett Meade? Mi a helyzet a méhekkel és mi a helyzet a farmerekkel, ami lehetővé teszi ennek az externáliás problémának a piaci megoldását, mikor sok más externáliás problémáét nem? A beporzás piaca működik, annak ellenére, hogy a méhek úgy tűnik, előállítják ezt az externális hasznot, mert a tranzakciós költségek alacsonyak. Vagyis minden költség, ami szükséges ahhoz, hogy a vevők és az eladók üzletet kössenek, alacsony. Konkrétan: a méhek egyszerűen nem repülnek nagyon messze. Tehát egy megállapodás egy méhész és egy farmer között internalizálni tudja az összes externáliát. Vagyis ha a méhész a méheit a farm közepére teszi, alapvetően csak az a termény lesz beporozva, ami azé az egyetlen farmeré. Így amint megállapodás születik a méhész és a farmer között, minden externália internalizálódik. Nincsenek kívülállók, amint a méhész és a farmer egyezségre jut. Továbbá a tulajdoni jogok itt nagyon tiszták. A méhésznek joga van a mézhez. A farmer tulajdona a termény, amit a méhek beporzanak. Nincs sok alkudozás és egyet nem értés a tekintetben, hogy kinek mije van. A tulajdonjogok tiszták. Az externáliák más eseteiben, melyek közül néhányat már megtekintettünk korábban, ezek közül egyik sem teljesül. A tranzakciós költségek magasak, és a tulajdonjogok tisztázatlanok. Hasonlítsuk össze a légszennyezéssel és az influenzaoltással. Mindkét esetben itt a tranzakciós költségek magasak, a tulajdonjogok pedig tisztázatlanok és bizonytalanok. Vegyük a légszennyezést: van egy externális költség - a gyár sok szennyezőanyagot bocsájt ki a légkörbe, de kire? Nem feltétlenül azokra az emberekre, aki ott élnek pont a gyár mellett. A légszennyezés savas esőt is okozhat, ami tavakat tesz tönkre, több száz mérfölddel odébb, vagy globális felmelegedést okozhat, ami megnöveli a tengerek szintjét, és tönkreteszi emberek életét több ezer mérföldnyire. Valójában mik a költségek? Mennyi? Hogyan tudjuk megmérni ezeket a költségeket? Nem nyilvánvaló. Sőt, kinek vannak itt jogai? A gyárnak kellene fizetni a szennyezésért? Azoknak az embereknek kellene fizetnie, akikre externális költséget terhel? Vagy a kívülállóknak kellene fizetni a gyárnak, hogy ne szennyezzen? Van a gyárnak joga szennyezni, és a kívülállóknak kell fizetni a gyárnak, hogy leállítsa? Ha ezt nyilvánvalónak gondolja, akkor vegyük az influenzaoltást. Vannak externális hasznok. Ha kapok influenzaoltást például, kevésbé valószínű, hogy rátüsszentve az emberekre a metrón átadom nekik az influenzát. Ez több száz ember lehet, több tucat, több száz, nem tudom pontosan, melyik emberek kapják meg ezt az externális hasznot. És mennyi az externális haszon? Ezt megint nehéz lemérni. Ezenkívül az embereknek kellene fizetni nekem, hogy beoltassam magam, vagy nekem kellene fizetnem másoknak, ha nem oltatom be magam? Apropó, hasonlítsuk össze a két dolgot - a légszennyezést és az influenzaoltást. Ha azt gondolja, hogy magától értetődő, hogy a gyárnak kellene fizetnie a szennyezésért és nem a kívülállóknak kellene fizetni a gyárnak, fontolja meg az influenzaoltást. A tüsszentés, ha nem vagyunk beoltva, a tüsszentés nem ugyolyan, mint a légszennyezés? Nem légszennyezés az is? Nem a szennyezőnek, a tüsszentőnek kellene fizetnie? Tehát ebben az esetben amellett érvelhetne, hogy aki nem oltatja be magát, az fizessen másoknak. Szennyezi őket, ugye? Így a jogok itt nem annyira egyértelműek, mint első pillantásra gondolnánk. Továbbá a fő pont az, hogy a tranzakciós költség, hogy megállapodás szülessen eközött a több száz vagy több ezer, talán több millió ember között, az externális költségek kiszámítása, az alku megkötése, ez nagyon költséges lesz. Abban sem tudunk megállapodni, hogy kinek vannak jogai itt, illetve nagyon bonyolult megállapodásra jutni. A gyárnak kellene fizetnie? Vagy a gyárnak kellene kapnia a fizetséget? Az influenzaoltást kapó személynek kell kapnia fizetséget, vagy az fizessen, aki nem oltatja be magát? A jogok itt bizonytalanok, tisztázatlanok, és még egyszer, ez a piaci egyezségre jutást megnehezíti, és ezért a piac nem fogja tudni az ilyen típusú externáliák problémáit egykönnyen megoldani. A következtetés itt az, hogy a piac hatékony tud lenni még akkor is, ha vannak externáliák, amennyiben a tranzakciós költségek alacsonyak, és amennyiben a tulajdonjogok világosan meg vannak határozva. Gyakorlatilag ez a Coase-tétel. Ha a tranzakciós költségek alacsonyak, és a tulajdonjogok világosan meg vannak határozva, a személyes alkuk biztosítják a piaci egyensúly hatékonyságát még akkor is, ha vannak externáliák. A Coase-tétel teljesítendő feltételei, az alacsony tranzakciós költségek és a tiszta tulajdonjogok, a gyakorlatban gyakran nem teljesülnek. A tétel azonban akkor is javasol egy alternatív megközelítést az externáliákhoz. Már láttuk a Pigou-adókat és -támogatásokat, valamint az irányítást és ellenőrzést. A Coase-tétel egy más megoldást javasol, éspedig új piacok létesítését. Ha a kormány képes meghatározni a tulajdonjogokat és csökkenteni a tranzakciós költségeket, akkor a piacok felhasználhatók az externáliás problémák kezelésére. Tehát a Coase-tétel plusz egy kis irányítás és ellenőrzés a tulajdonjogok meghatározásában és a tranzakciós költségek csökkentésében újfajta megoldást hozhat létre az externáliák problémájára. És tulajdonképpen a forgalomba hozható engedélyek azok, melyekről a következő előadásban beszélünk. - [Narrátor] Ha szeretné magát tesztelni, kattintson a kérdésekre. Ha pedig készen áll a folytatásra, kattintson a következő videóra. ♪ [zene] ♪