Kate Hartman: A viselhető kommunikáció művészete

A művész Kate Hartman olyan elektronikus viseletekkel ismertet meg minket, melyek segítenek felfedezni, hogyan kommunikálunk önmagunkkal és a minket körülvevő világgal. Szövevényes és új határokat feszegető előadásában bemutatja a "Beszélj magadhoz sapkát", a "Felfújható szívet", a "Gleccserölelő öltözéket" és más meglepő eszközöket.

A nevem Kate Hartman.

És szeretek olyan eszközöket alkotni

melyek új utakat mutatnak

a kapcsolataink és a kommunikációnk terén.

Tehát, engem leginkább az érdekel, hogy mint emberek

hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, egymáshoz

és a minket körülvevő világhoz.

(Nevetés)

Egy kis bemutatkozásképpen,

ahogy June említette, én művész, tudós és egyben oktató is vagyok.

Fizikai számításokat és

viselhető elektronikát oktatok.

És a legtöbb dolog, amit készítek, vagy hordható

vagy valamilyen más kapcsolatban áll az emberi felépítéssel.

Ezért bármikor szóba kerül, hogy mit is csinálok

szeretem gyorsan körvonalazni

miért is olyan fontos a test.

És ez nagyon egyszerű.

Mindenkinek van egy -- mindegyikőtöknek.

Garantálhatom, hogy mindenkinek a teremben,

nektek ott, a kényelmes székben üldögélőknek,

ott fönt a laptoposoknak

mindannyiunknak van teste.

Nem kell ezt szégyellni.

Ez olyasmi, amivel mindenki rendelkezik

és ez az elsődleges érintkezési felületünk a világgal.

Amikor interakció-tervezőként dolgozunk

vagy művészként, akit a részvétel is foglalkoztat --

olyan dolgokat alkotva, amik az emberi testben, testen és körül működnek --

ez egy nagyon jól használható alap, ami a rendelkezésünkre áll.

Így hát a saját munkáimban

anyagok és eszközök széles skáláját alkalmazom.

Bármin keresztül elkommunikálok, a rádió adó-vevőtől kezdve

a tölcséreken át a műanyag csövekig.

És hogy meséljek egy kicsit az általam létrehozott dolgokról,

a tárgy, amivel minden elkezdődött

egy sapka.

Szóval jópár évvel ezelőtt

késő este ülök a metrón, utazom hazafelé

és gondolkodom.

Hajlamos vagyok rá, hogy túl sokat gondolkodjak és keveset beszéljek.

Ezért arra gondoltam, mekkora dolog lenne

ha csak úgy megfoghatnám az összes zajt --

mint a fejemben cikázó gondolatok hangjait --

ha képes lennék fizikai formát adni nekik,

eltárolni őket valamilyen formában,

hogy így megoszthassam őket másokkal is.

És ahogy hazaértem, elkészítettem a prototípusát ennek a sapkának.

"Mormogó Sapkának" neveztem el,

mert kisugározza ezeket a mormogó zajokat,

amik valahogy hozzánk kapcsolódnak

de így lecsatolhatjuk

és megoszthatjuk őket valaki mással is.

(Nevetés)

Aztán csináltam más sapkákat is.

Ezt "Beszélj Magadhoz Sapkának" hívjuk.

(Nevetés)

Ez igazán önmagáért beszél.

Fizikailag kialakít egy egyszemélyes beszélgető teret.

És ha fennhangon beszélünk

a hangunk rezgései rögtön visszavezetődnek a saját fülünkbe.

(Nevetés)

Miközben ezeket csináltam

nem igazán a tárgyat formáltam

sokkal inkább az azt körülvevő negatív teret.

Tehát, mi is történik, amikor valaki felveszi ezeket?

Milyen tapasztalattal gazdagítanak minket?

És hogyan alakítják át a viselőjüket?

Az eszközök legtöbbje

leginkább arra fókuszál, hogy milyen úton-módon viszonyulunk önmagunkhoz.

Mint ez a különös eszköz, nevezzük "Bél-Figyelőnek".

Ez olyasvalami

ami lehetővé teszi, hogy

kifüleljük a saját zsigereinket.

(Nevetés)

Némely találmányaim azonban

a kifejezés és a kommunikáció módjait célozták meg.

Mint a "Felfújható Szív",

ami mintegy külső szervként

segíthet a viselőiknek kifejezni önmagukat.

Képes arra, hogy felfúvódjon vagy leeresszen

a különböző érzelmek hatására.

Minden kifejezhető a csodálattól és a vágyakozástól kezdve

az aggodalmakig és a szorongásokig.

(Nevetés)

Néhány más eszköz

összekötő kapocsként szolgál.

A "Félrebeszélő" vitáknál lehet nagyon hasznos.

(Nevetés)

Lehetővé teszi az érzelmek intenzív kifejezését

miközben elnyeli

az általa szállított szavak lényegi jelentését.

(Nevetés)

Végül

pár dolgot csak úgy ízelítőnek.

A "Hajlítható Fül" szó szerint arra való

hogy bárki fülön ragadhasson minket

és elmondhassa, amit el kell mondania.

Mindazonáltal, hogy igazán érdekelnek az emberek között

létrejövő kapcsolatok,

azokra a lehetőségekre is figyelmet fordítok

amik a körülöttünk lévő világgal kötnek össze minket.

Amikor pár évvel ezelőtt először kerültem New Yorkba

sokat gondolkoztam azokon

a megszokott építészeti formákon, amik körülvesznek,

és hogy hogyan kerülhetnék jobb kapcsolatba velük.

Akkor arra gondoltam: "Hé!

Talán, ha közelebbi kapcsolatba akarok kerülni a falakkal,

akkor talán magamat kellene sokkal falszerűbbé tennem."

Úgyhogy csináltam egy hordható falat

amit, mint egy hátizsákot tudtam viselni.

Amikor ezt felveszem,

ezzel a fajta testi átváltozással

a része lehetek vagy épp kritizálhatom is

azt a teret, ami épp körülvesz.

(Nevetés)

Ebből kiindulva

a mesterséges környezeten túl gondolva a természetes világra,

van egy most is zajló projectem, a Botanicalls --

ami lehetővé teszi a szobanövényeknek

hogy nyomot hagyjanak az emberi kommunikációs protokollokban.

Így hát, ha egy növény szomjas,

kezdeményezhet telefonhívást

vagy üzenetet küldhet egy Twitter-szerű szolgáltatáson.

És ez igencsak megváltoztatja az ember-növény együttműködést,

elvégre egy szimpla szobanövény

ki tudja fejezni a szükségleteit

egyszerre akár több ezer ember felé.

És hogy a gondolat mennyire átfogó lehet,

a legújabb mániám

a gleccserekkel kapcsolatos -- naná.

A gleccserekkel, ezekkel a fenséges lényekkel

kapcsolatban számos ok van, amiért imádhatjuk őket,

de ami engem igazán vonz

azok az ember-gleccser kapcsolatok.

(Nevetés)

Elvégre ez fontos témának tűnik.

A gleccserek lassan elhagynak minket.

Egyre csak zsugorodnak és visszahúzódnak --

és néhányuk már teljesen eltűnt.

Én mostanság Kanadában élek,

és meg szoktam látogatni a saját, helyi gleccseremet.

És ő azért is rendkívül figyelemreméltó

mert, Észak-Amerika gleccserei közül,

ő viseli el a legnagyobb emberi érdeklődést egy év alatt.

Folyamatosan érkeznek buszok az oldalsó morénára és fölé

hogy kiárasszák magukból az embereket a gleccser felszínére.

És ez igazán elgondolkodtatott

az első benyomás tapasztalatairól.

Amikor legelőször találkozom egy gleccserrel

mégis mit kell tennem?

Erre nincs semmiféle illemszabály.

Igazán fogalmam sincs róla,

hogyan üdvözölhetném.

Véssek egy üzenetet a hóba?

Vagy talán alkossak egyet

pont és vonal alakú jégkockákból? --

a Morse kód jégkocka változata

Vagy sajátkezűleg kellene csinálnom egy beszélgető eszközt

például egy jeges hangszórót,

ami közvetítené a hangomat

mikor a jég felé irányítom.

De tapasztalataim szerint a legkielégítőbb megoldás

a hallgatás képessége,

amire minden jó kapcsolatban szükség van.

Igazán mélyen érintett, ahogy hatással volt rám.

Ez a rendkívül egyszerű megváltoztatása a fizikai elhelyezkedésemnek

segített új nézőpontot találni

a gleccserekhez fűződő kapcsolatom tekintetében.

És mert napjainkban eszközöket használunk

hogy kitaláljuk, hogyan is kapcsolódunk a világhoz

elkészítettem az eszközt, amit Gleccser Ölelő Öltözéknek neveztem el.

(Nevetés)

Ez olyan hőszigetelő anyagból készült

amely arra szolgál, hogy áthidalja a hőmérséklet különbséget

az emberi test és a fagyos jég között.

Nos, még egyszer, ez egy felkérés

az emberek felé, hogy feküdjenek el a gleccseren

és öleljék magukhoz.

Hát, igen, ez tényleg csak a kezdet.

Ez mind a kezdeti álmodozás.

És mint ahogy a falnál, ahol sokkal falszerűbbé akartam válni

ezzel a projekttel szeretnék tenni a gleccserek fennmaradásáért.

A szándékom

hogy az elkövetkezendő 10 évben

folytassam azt az együttműködésen alapuló munka-sorozatot

amikben a legkülönbözőbb típusú emberekkel dolgozom együtt --

művészekkel, technológia szakértőkkel, tudósokkal --

ahhoz hasonló projektekben

mint hogy, hogyan javíthatnánk az ember-gleccser kapcsolatokat.

Mindezeken túl, zárásként

szeretném elmondani, hogy jelen pillanatban

a kommunikáció és a technológiai eszközök túlburjánzásának korában,

ami igazán óriási, izgalmas és szexi,

azt hiszem, igazán fontos lenne

elgondolkodni azon, hogyan tudnánk párhuzamosan

fenntartani mind a rajongó, mind a kritikai érzékünket

azon eszközök, és módszerek felé, amik jelenleg összekapcsolnak a világgal.

Köszönöm.

(Taps)