Mi történik, ha az egész világ szavaz?

"Az egyetlen fennmaradó szuperhatalom a nemzetközi közvélemény" – állítja Simon Anholt független politikai tanácsadó, aki több mint 50 országnak segített, hogy sikeresebben együttműködjön a világ többi részével. Úgy véli, a közvéleményt nem lehet terelni, az csak annak hatására változik, ha egy kormány értékeiben, magatartásában valódi változások következnek be azáltal, hogy felvilágosult politikát folytat, más nemzetekkel partnerségre törekszik és elkötelezett a globális fellendülés iránt.
Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet a TED konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx

Sokan már ismerik önök közül

a legutóbbi választás eredményeit:

Hillary Clinton demokrata jelölt

elsöprő győzelmet aratott

a szavazatok 52%-ának megszerzésével.

Jill Stein, a zöldek jelöltje

lényegesen lemaradva
második lett, 19%-kal.

Donald J. Trump republikánus jelölt

szorosan ott volt a nyomában 14%-kal,

a többi szavazaton pedig a távolmaradók

és Gary Johnson
libertáriánus jelölt osztozott.

(Nevetés)

Önök szerint milyen
párhuzamos univerzumban élek?

Nos, semmilyenben.

Ebben a világban élek,
és a világ így szavazott.

Hadd magyarázzam el,
hogyan lehetséges ez.

2016 júniusában

elindítottam egy kezdeményezést,
Global Vote néven.

Pontosan az a lényege,
amire a neve is utal.

A történelem során először,

bárki, a világ bármely pontján

szavazhat más országok választásain.

Miért tennék ezt?

Mi értelme van ennek?

Bemutatom, hogy néz ki.

Felmennek egy honlapra,

ami nagyon tetszetős,

és rákattintanak valamelyik választásra.

Íme néhány, amelyre lehetett szavazni.

Nagyjából minden hónapra jut egy.

Láthatják, hogy volt már Bulgária,
az Egyesült Államok,

az ENSZ főtitkára,

népszavazás a Brexitről.

Kinézik az önöknek érdekes választást,

és bejelölik azt, akire szavaznak.

Íme egy közelmúltbeli
elnökválasztás jelöltjei

az aprócska São Tomé
és Príncipe szigetországból,

amely Afrika nyugati partjainál fekszik,

és 199 000 lakosa van.

Rövid ismertetőt olvashatnak
minden jelöltről,

nagyon remélem, hogy ezek tényszerű,

tájékoztató jellegű,
lényegre törő írások.

Ha megtalálták az önöknek
tetsző jelöltet, szavazhatnak.

Itt láthatók

az izlandi elnökválasztás jelöltjei,

és így tovább.

De mi a csudáért akarnának
egy másik ország választásán szavazni?

Az ok, amiért nem akarnának így tenni,

természetesen az,

hogy ez beavatkozás lenne egy másik ország
demokratikus folyamataiba.

Nem ez a cél.

Nem is tehetnék meg,

hiszen az eredményeket rendszerint

azután teszem közzé, hogy az adott
országban lezajlott a szavazás,

tehát nincs lehetőség,
hogy beavatkozzunk a folyamatba.

Ennél is fontosabb,

hogy nem különösebben érdekel

az egyes országok belpolitikája.

Nem erre szavazunk.

Az, hogy Donald J. Trump vagy
Hillary Clinton milyen intézkedéseket

javasol az amerikaiaknak,
nem a mi ügyünk.

Erre csak az amerikaiak szavazhatnak.

A globális szavazáson
egyetlen szempont számít:

mit fognak tenni a vezetők
a többi nép érdekében?

Ez pedig nagyon fontos,

mert – tudom, unják,
hogy a csapból is ez folyik –

globalizált, összekapcsolódó
és szorosan összefonódó világban élünk,

ahol más nemzetek politikai döntései

a mi életünkre is hatással
lehetnek és lesznek,

függetlenül attól,
kik vagyunk és hol élünk.

Jó metafora erre,

hogy egy pillangó szárnycsapása

a Csendes-óceán egyik partján
hurrikánt válthat ki a másik parton.

Ilyen világban élünk ma,

és ilyen a politika világa.

Megszűnt az éles határvonal
belpolitika és külpolitika között.

Bármely ország,
legyen az akár olyan kicsi,

mint São Tomé és Príncipe,

kitermelheti a következő Nelson Mandelát

vagy Sztálint.

Szennyezheti a légkört vagy az óceánokat,
amelyek mindannyiunkéi,

vagy gondolkodhatnak felelősen,
és segíthetnek a helyzeten.

A választási rendszer azonban valahogy

nem tart lépést a globalizáció korával.

Csak kevesen szavazhatnak
az első számú vezetőkre,

pedig hatásuk nagy horderejű,

csaknem egyetemleges.

Milyen számról volt szó?

140 millió amerikai szavazott

az Egyesült Államok következő elnökére,

mégis, mint tudjuk, néhány héten belül

átadják a nukleáris fegyverek
indítókódját

Donald J. Trumpnak.

Ha ez nem olyan ügy,
ami mindenkit érinthet,

akkor melyik az?

Hasonlóképpen, a Brexit-népszavazáson

néhány millió brit állampolgár
adta le voksát,

de a szavazás eredménye,
bármi is lett volna,

tíz- és százmilliók életére

gyakorol jelentős hatást világszerte.

Mégis, csak elenyészően szavazhattak.

Milyen demokrácia ez?

Mindannyiunkat érintő nagy kérdésekről

egy viszonylag csekély közösség dönt.

Nem tudom, önök mit gondolnak,

de nekem nem tűnik demokratikusnak.

Úgyhogy, szeretném ezt helyretenni.

De, mint mondtam,

nem a belpolitikára vagyunk kíváncsiak.

Minden jelölttől két kérdésre
várunk választ.

Minden alkalommal ugyanazt
a két kérdést küldöm el.

Egy:

Megválasztása esetén
mit szándékozik tenni a többiek,

a bolygónkon élő maradék
hétmilliárd ember érdekében?

Második kérdés:

Hogyan látja országának
jövőjét a világban?

Milyen szerepet fog országa betölteni?

Minden jelöltnek elküldöm a kérdéseket.

Nem mindenki válaszol. Ne értsék félre!

Azt hiszem, ha valaki

az Egyesült Államok elnökének készül,

többnyire meglehetősen elfoglalt,

nem lep meg, hogy nem mindenki
válaszol, de sokan igen.

Egyre többen.

Néhányan nemcsak visszaírnak,

hanem rendkívül lelkes és érdekfeszítő
módon válaszolnak,

felülmúlva minden várakozást.

Hadd mondjak pár jó szót
Saviour Chishimbáról,

aki a legutóbbi

zambiai elnökválasztás
egyik jelöltje volt.

A két kérdésre adott válasza
egy 18 oldalas értekezés volt,

amelyben kifejtette nézeteit
Zambia lehetséges szerepéről

a világban és a nemzetközi közösségben.

Feltettem a honlapra,
így bárki elolvashatta.

Saviour megnyerte a globális szavazást,

de nem nyerte meg
a zambiai választást.

Azon tűnődtem,

mihez kezdhetnék e kiváló emberekkel.

Csodálatos emberekről van szó,
akik megnyerték a globális szavazást.

Egyébként mindig melléfogunk.

Az általunk választott jelölt

sosem nyeri meg hazájában a választást.

Ennek oka részben az,
hogy mindig a nők mellett döntünk.

De jelezheti azt is,

hogy a választók még mindig
nemzeti szinten gondolkodnak.

Még mindig nagyon begubózva gondolkodnak.

Még mindig azt kérdezik:
Mi jó származik nekem ebből?

Ahelyett, amit manapság
kérdezniük kellene:

Mi jó származik nekünk ebből?

Most viszont önök jönnek.

Várom tehát javaslataikat, nem azonnal,

hanem küldjenek e-mailt, ha van ötletük,

mihez kezdhetnénk a nagyszerű vesztesek
lenyűgöző csapatával.

(Nevetés)

Köztük van az imént említett
Saviour Chishimba,

Halla Tómasdóttir,

aki második helyen végzett
az izlandi elnökválasztáson.

Bizonyára sokan látták
lenyűgöző beszédét néhány hete

a TEDWomen rendezvényen,

ahol arról beszélt, hogy több nőre
van szükség a politikában.

Köztük van Maria das Neves
São Tomé és Príncipéből,

Hillary Clinton,

bár nem tudom, ő elérhető-e.

Továbbá Jill Stein.

Lehetett szavazni nálunk

az ENSZ következő főtitkárára is.

Tehát Új-Zéland volt miniszterelnöke is

csodálatos tagja lenne a csapatnak.

A felsorolt személyek,

a nagyszerű vesztesek
talán utazhatnának a világban,

és ahol választások vannak,

felhívhatnák az emberek figyelmét
a modern kor követelményére,

hogy gondolkodjunk nyitottabban,

és gondoljunk a nemzetközi
következményekre.

Hogy mit tartogat a Global Vote jövője?

Nos, kétségkívül,

nehéz lesz felülmúlni
a Donald és Hillary show-t,

de lesz még néhány fontos
választás a közeljövőben.

Sőt, egyre több lesz.

Fontos változások zajlanak a világban,
bizonyára észrevették.

Az elkövetkezendő választások
döntő jelentőségűek.

Néhány nap múlva

kerül sor az osztrák
elnökválasztás megismétlésére,

Norbert Hofer megválasztásának esélyével,

akinek személyében

a II. világháború óta először lenne
Európának szélsőjobboldali államfője.

2017-ben Németországban,

Franciaországban,

Iránban lesz elnökválasztás,

és egy sor további országban.

Ezek sem kevésbé fontosak.

Sőt, egyre fontosabbak.

A Global Vote nem egy különálló projekt.

Nem önmagában áll.

Van háttere.

Egy projekt része,
amelyet 2014-ben indítottunk,

"Good Country" néven.

A Good Country ötlete igen egyszerű.

Egyszerűen megállapítom,
mi a baj a világgal,

és hogyan orvosolható.

Utaltam rá, mi a baj a világgal.

Alapvetően óriási és növekvő számú,

nagy horderejű, létfontosságú
globális kérdésekkel kell szembenéznünk:

éghajlatváltozás,
emberi jogok megsértése,

tömeges migráció, terrorizmus,
gazdasági káosz, fegyverek elterjedése.

Ezek az égető kérdések

természetüknél fogva
világméretű problémák.

Egyetlen ország sem képes
egyedül megbirkózni velük.

Ezért nyilvánvaló,

hogy együtt kell működnünk,
és nemzetekként kell összefognunk,

ha meg akarjuk oldani a bajokat.

Teljesen nyilvánvaló,
mégsem fogunk össze.

Csak nagyon ritkán látunk rá példát.

Az országok legtöbbször
ma is úgy viselkednek,

mintha harcban álló, egymás ellen küzdő
önző törzsek lennének,

azóta is, hogy nemzetállamokat
alapítottak

több száz évvel ezelőtt.

Ennek meg kell változnia.

Nem politikai rendszer vagy ideológia
megváltoztatásáról van szó,

hanem kulturális rendszerváltásról.

Meg kell értenünk, mindannyiunknak,

hogy a begubózás nem megoldás
a világ problémáira.

Meg kell tanulnunk együttműködni,
sokkal jobban összefogni,

és egy picit kevesebbet versenyezni.

Máskülönben a helyzet
folyamatosan romlik,

és sokkal rosszabbra fordul,
sokkal hamarabb, mint gondolnánk.

Csak akkor lesz változás,

ha mi, egyszerű emberek

közöljük politikusainkkal,
hogy a dolgok megváltoztak.

Szólnunk kell,
hogy kultúraváltás történt.

Szólnunk kell,
hogy új felhatalmazást kaptak.

A régi nagyon egyszerű volt,
és egyetlen dologra szólt:

ha valakinek hatalma
vagy felhatalmazása van,

felelős a saját népéért
és a saját kis területéért,

ez minden.

Ha ezalatt betesz
mindenki másnak e bolygón,

hogy a saját népe
a legjobban járjon, az még jobb.

Az olyan macsós.

Ha valaki ma hatalomban
vagy felelős pozícióban van,

kettős a felhatalmazása,

azaz, ha hatalma vagy felelőssége van,

felelős a saját népéért

és minden egyes férfiért, nőért,
gyermekért és állatért ezen a bolygón.

Felelős a saját területéért

és a Föld felszínének minden egyes
négyzetméteréért

és a felettünk lévő légkörért.

Ha nem tetszik ez a felelősség,
jobb, ha az illető nincs a hatalomban.

Számomra ez a modern kor szabálya,

és ezt az üzenetet szeretnénk
eljuttatni a politikusokhoz,

és megmutatni, hogy napjainkban
ilyen hozzáállást kell tanúsítani.

Máskülönben tönkremegyünk.

Semmi problémám

Donald Trump hitvallásával,
hogy "Amerika az első".

Szerintem elég banális kijelentés arról,

ami politikusoknak mindig is
célja volt, és az is marad.

Természetesen azért választják meg őket,
hogy saját népük érdekeit képviseljék.

Ugyanakkor nagyon unalmasnak, régimódinak

és fantáziátlannak tartom
az effajta megközelítést,

hogy Amerika az első
és mindenki más az utolsó,

hogy Amerika újra nagyszerű lesz,
mindenki más pedig újra kicsi,

amúgy pedig nem is igaz.

Politikai tanácsadóként
az elmúlt 20 évben

több száz példát láttam olyan politikára,

amely harmonizálja a nemzetközi
és hazai igényeket,

és jobb döntéseket eredményez.

Nem azt kérem a nemzetektől,
hogy önzetlenek és önfeláldozók legyenek.

Nevetséges lenne.

Egyetlen nemzet sem vállalná.

Azt kérem, ébredjenek fel, és értsék meg:
újfajta kormányzásra van szükség,

amely megvalósítható,

és amely harmonizálja az igényeket,

saját népünk és mindenki más érdekeit.

Az amerikai elnökválasztás
és a Brexit óta

egyre világosabb számomra,

hogy a hagyományos
bal- és jobboldali felosztás

értelmét vesztette.

Nem illik a fejleményekbe.

Ami ma meghatározó,

nagyon egyszerű:

úgy viszonyulunk a világhoz,

hogy jóleső érzés begubóznunk
és a múltba fordulnunk,

vagy mint nekem, az előretekintés és
a nyitott gondolkodás jelenti a reményt.

Ez az új politika.

Ez az új felosztás,
ami két tömbre osztja a világot.

Talán szigorúnak hangzik,
de valójában nem az.

Tökéletesen megértem,

hogy sokaknak miért jóleső érzés
begubózniuk és a múltba fordulniuk.

Ha nehéz idők járnak,
ha nincs elég pénzünk,

ha bizonytalannak,
sebezhetőnek érezzük magunkat,

szinte természetes,
hogy befelé fordulunk,

a saját igényeinkre gondolunk,

nem törődünk a máséval,

és talán azon kezdünk tűnődni,
hogy a múlt szebb volt,

mint amilyen a jelen vagy a jövő
valaha is lehet.

Én viszont azt gondolom, hogy ez tévút.

A történelem rá a bizonyíték.

Amikor az emberek befelé
és a múltba fordulnak,

a fejlődés is visszafordul,

és a dolgok mindenki számára
nagyon gyorsan rosszabbra fordulnak.

Ha olyanok, mint én,

és hisznek az előretekintő
és nyitott gondolkodásban

és hisznek benne, hogy a sokszínűség
az emberiség legfontosabb értéke,

és a globalizációban a legjobb dolog az,

ahogy felszínre hozza ezt a sokszínűséget
és kulturális változatosságot,

amitől ma kreatívabb, izgalmasabb,
hatékonyabb dolgok születnek,

mint bármikor az emberiség történetében,

akkor, barátaim, adott a feladat,

mert a befelé és múltba
fordulók alakulatai

minden eddiginél jobban összefognak,

és ez a befelé
s múltba forduló hitvallás,

a félelem és aggodalom

ősi ösztönöket előhozva

végigsöpör a világon.

Azok, akik hiszünk,

mint én is, az előretekintő
és nyitott gondolkodásban,

meg kell szerveznünk magunkat,

mert nagyon-nagyon fogy az időnk.

Köszönöm.

(Taps)