Az éghajlat megmentéséhez újra kell terveznünk a kapitalizmust

"Az üzleti életnek vége, ha nem tudjuk megoldani az éghajlatváltozás problémáját" – mondja Rebecca Henderson közgazdász. Bátor beszédében bemutatja, hogyan teszi kiszámíthatatlanná a környezetet és hogyan árt egészségünknek az ellenőrizetlen kapitalizmus – és érvel amellett, hogy a vállalatok álljanak ki és segítsenek az általuk okozott klímaválság megoldásában. Hallgassuk meg, hogyan is nézhetne ki az újratervezett kapitalizmus, amelyikben a vállalatok fizetnek az általuk okozott éghajlati károkért.

Faölelő vagyok.

Gyermekkoromban sokszor ültem

egy erős bükkfa széles alsó ágán,

hol olvastam, hol pedig az eget
fürkésztem ágain át.

Biztonságban és védve éreztem magam,

és magamnál valami határtalanul
nagyobbhoz kapcsolódtam.

Azt hittem, a fák halhatatlanok,
hogy mindig itt lesznek.

De tévedtem.

A fák haldokolnak.

Az éghajlatváltozás
elpusztítja Libanon cédrusait,

és Nyugat-Amerika erdőségeit.

Nem csupán a fákról van szó.

1998 óta az extrém hőség
több mint 160 000 ember halálát okozta,

és egy ellenőrizhetetlen éghajlatváltozás
még több millióval végezne.

Hogy jutottunk ide?

Számos oka van, természetesen,

de az egyik legfontosabb,

hogy hagytuk a kapitalizmust
valami szörnyűvé alakulni.

Én a jó értelemben vett kapitalizmus
lelkes híve vagyok.

Végtére is, közgazdász
és üzleti iskolai professzor vagyok.

Őszintén azt gondolom,
hogy a tisztességes szabadpiac

az emberiség egyik
legnagyszerűbb találmánya.

De van egy bökkenő:
a piacok csak akkor működnek nagyszerűen,

ha az árak összhangban állnak
a valódi kiadásokkal.

És most az árak messze állnak ettől.

Hagyjuk,
hogy a fosszilistüzelőanyag-gyártók,

és bárki, aki üvegházhatású
gázokat bocsát ki,

hatalmas károkat okozzon,
melyekért nem kell fizetniük.

És ez aligha tisztességes.

Képzeljük el egy pillanatra,

hogy a kezemben egy elektronfelhő van.

tíz dollár értékű széntüzeléssel
előállított elektromosság,

amely több mint tíz éven át
tudja üzemben tartani a mobilunkat.

Ez valószínűleg egész jó üzletnek tűnik.

De csak azért ilyen olcsó,

mert nem fizetünk
az általa okozott kárért.

A széntüzelés mérgeket juttat a légkörbe,
pl. higanyt és ólmot,

az egészségügyi kiadásokat
dollármilliárdokkal növeli,

és emberek százezreinek halálát okozza

minden évben.

Nagy mennyiségű
szén-dioxidot is bocsát ki.

Vagyis a szén valódi árának másik része

az a klímakár, amelyet okoz.

Ezen a nyáron több mint egymillió hektár
égett le Kaliforniában,

és hatalmas árvizek öntötték el
Banglades harmadát.

Tanulmányok százai próbálták
számszerűsíteni ezeket a költségeket.

Ezekből én arra következtetek –

a School of Public Health-nél
lévő munkatársaimmal

és közgazdasággal foglalkozó
barátaimmal együtt –

hogy tíz dollár értékű
széntüzeléssel előállított elektromosság

legalább nyolc dollár kárt okoz
az emberi egészségben,

és újabb, legalább nyolc dollár klímakárt,

de valószínűleg ennél is többet.

Mennyi tehát ennek
az elektronfelhőnek az ára?

Nem tíz dollár.

Inkább olyan 26.

Az olyan dolgok rejtett költsége,
mint az olaj- és gáztüzelés

és marhahúsfogyasztás hasonlóan sok
és éppúgy tisztességtelen.

Mindenkinek, aki megpróbál
tiszta gazdaságot teremteni,

olyan cégekkel kell versenyeznie,
amelyek erős támogatáshoz jutnak

egészségünk és éghajlatunk
rombolása által.

Én nem erre a kapitalizmusra esküdtem fel.

És ez a piac se nem szabad,
se nem tisztességes.

Szóval ...

Mit tehetünk?

Az "egyszerű" válasz, hogy a kormányoknak
ragaszkodni kellene ahhoz,

hogy mindenki, aki üvegházhatású gázt
bocsát ki, fizessen az okozott kárért.

Azonban pillanatnyilag

nem sok jelét látjuk,
hogy a kormányok ezt tennék,

részben,
mert a fosszilistüzelőanyag-gyártók

az elmúlt húsz év erősen támogatott
nyereségét arra használták,

hogy tagadják a klímaváltozást,

és az őket szabályozni
hivatott politikusokat

pénzügyileg befolyásolják.

Ezért támadt egy őrült ötletem.

Azt gondolom,
az üzletembereknek kellene kiállniuk.

Azt gondolom, az üzletnek kellene
kijavítania a kapitalizmust.

Tudom.
(Nevet)

Néhányan feltehetően azt gondolják:
"Hát, erre nem sok esély van."

Nem épp az imént mondtam,
hogy a cégek tagadják a tudományt,

eltorzítják a piacot
és befolyásolják a politikusokat?

De igen.

De a magánszektornak
egyértelmű érdeke helyrehozni ezt.

Az igazság az, hogy az üzletnek is vége,
ha nem állítjuk meg az éghajlatváltozást.

Nehéz lesz pénzt keresni,

ha a nagy partmenti városok
víz alá kerülnek,

és dühös emberek milliói vándorolnak
északra, mivel a termés tönkremegy.

Kemény munka lesz
a szabad vállalkozásokat életben tartani,

ha a legtöbb ember azt gondolja,
hogy a gazdagok és fehérek

ezek révén szemetelik tele a bolygót
saját hasznuk érdekében.

Hadd mondjam el önöknek,
hogy néz ki ez a gyakorlatban.

Erik Osmundsen barátom egy kellemes állást
hagyott ott a magánszektorban,

hogy egy hulladékkezelő társaság
vezérigazgatója legyen.

Ez kissé furcsán hangzik.

De Erik tenni akart valamit,

és a hulladékkezelés módjának
megváltoztatása

több milliárd tonnával
csökkentheti a kibocsátást.

Azonnal súlyos problémával szembesült:

Az ipar teljesen korrupt volt.

A cégek költségeiket illegális
hulladéklerakással csökkentették,

a szabályozásokat gyengén kivitelezték,

és a szabálysértési bírságok
jelentéktelenek voltak.

Erik bejelentette,
hogy szabályosan fog ténykedni,

és árat emel,
hogy ennek költségeit fedezze.

Sok üzlettársa azt gondolta, megbolondult,

a fele otthagyta.

Sok megbízója is így tett.

Versenytársai azzal vádolták,
hogy lejáratja az ipart,

és személyes fenyegetéseket kapott.

De a korrupció rejtve működik jól.

Amint Erika nyilvánosság elé állt,
az emberek elkezdtek kiállni mellette.

Néhány megbízó
hajlandó volt többet fizetni.

Befektetői egyetértettek abban,
hogy a helyes út kifizetődő lehet.

A megmaradt alkalmazottaknak tetszett,
hogy kiállhatnak az ügy mellett,

és megtalálták a törvényes módokat
a költségcsökkentésre.

Erik meggyőzte néhány versenytársát,
hogy csatlakozzanak hozzá,

és utasítsák vissza
a hulladék illegális lerakását,

és a szabályszegők dolga
sokkal nehezebbé vált.

Ma Erik cége, a Norsk Gjenvinning

egyike a legnagyobb újrafeldolgozó
skandináv társaságoknak.

Hadd általánosítsak.

A változás négy pilléren nyugszik.

Hozzunk létre olyan üzletet,
ahol az ár megfelelő

és mégis nyereséges.

Győzzük meg versenytársainkat,
hogy tegyék ugyanezt.

A befektetőkkel értessük meg,
lehet így pénzt keresni.

Gyakoroljunk nyomást a kormányokra,
hogy hozzanak törvényt a megfelelő árról,

azért, hogy a haszonlesők ne éljék túl.

Nem mondom, hogy simán megy.

A helyzet elég kétségbeejtő.

De több ezer olyan üzletember van,
mint Erik,

és sok millió hozzánk hasonló ember.

És mi fogyasztók, dolgozók,
befektetők és polgárok vagyunk.

Ahelyett, hogy felhagynánk
a kapitalizmussal, hozzuk helyre úgy,

hogy biztosítjuk a valóban szabad
és tisztességes piacot,

és azt, hogy senki sem zúdíthatja
ránk a szemetét

és sétálhat tovább anélkül,
hogy megfizetne érte.

Megvannak a forrásaink és a technológiánk
a klímaválság megoldásához.

Együtt megmenthetjük a fákat

és egymást.

Köszönöm.