Amit nem tudtunk az anyatejről

A tudomány többet tud a paradicsomról, mint az anyatejről, pedig az anyatej védi a babákat az éhségtől és a betegségektől; táplálékul szolgál testi és idegrendszeri fejlődésükhöz. Katie Hinde megismertet minket ennek az életadó anyagnak az összetettségével, és elmondja, mi az a még mindig meglévő szakadék, amit a tudományos kutatásoknak be kell tölteniük, hogy igazán megértsük.

Hallották már azt,
hogy a szoptatás ingyen van?

(Nevetés)

Igen, egy kicsit vicces,

mert csak úgy van ingyen, ha nem számítjuk
az anya idejét és energiáját.

Bármelyik anya meg tudja mondani,
hogy milyen sok idő és energia,

amíg folyadék lesz testéből,

amíg valósággal feloldja önmagát,

(Nevetés)

hogy táplálja azt a drága kis emberevőt.

(Nevetés)

A tej miatt szopnak az emlősök.

Az Arizonai Egyetem

Összehasonlító Laktációs Laboratóriumában

megfejtettem az anyatej összetételét,

hogy megértsem összetettségét,

és hogy miként befolyásolja
a gyermek fejlődését.

A legfontosabb, amit megtudtam,

hogy nem elégséges az a segítség,
amit az anyáknak és a babáknak nyújtunk.

Amikor nem fordítunk
elég figyelmet rájuk,

akkor nem törődünk azokkal sem,
akik számára a babák és a mamák fontosak:

az apákkal, élettársakkal,
nagyszülőkkel, nagynénikkel,

barátokkal, rokonokkal -- mindazokkal,
akik a társadalmat alkotják.

Ideje, hogy felhagyjunk az egyszerű
megoldásokkal és jelszavakkal,

és az apró részletekre koncentráljunk.

Volt szerencsém

már elég korán belebotlani
ezekbe az apróságokba,

amikor egy újságíró az első interjúm során

azt kérdezte:

"Mennyi ideig kellene egy anyának
szoptatnia a babáját?"

A "kellene" szó ütött szíven,

mert soha nem mondanám egy nőnek,
hogy mit kellene csinálnia a testével.

A babák számára édesanyjuk teje a túlélést

és testi gyarapodást biztosítja, mert
táplálék, orvosság és jelzés is egyben.

A fiatal csecsemők számára

teljes értékű táplálék:

tartalmazza mindazt,
ami testük felépítéséhez szükséges,

ami agyukat alakítja,

és energiát is szolgáltat mozgásukhoz.

Az anyatej táplálja azokat
a mikrobákat is,

amelyek a béltraktusban élnek.

Az anyák nem csupán kettőért,

hanem kettő + milliárdokért esznek.

A tej által adott immunfaktorok
segítenek a kórokozók elleni harcban,

az anyatej pedig a termelt hormonokon
keresztül üzen a baba testének.

De az utóbbi évtizedekben

hozzászoktunk, hogy a tej csak úgy van.

A dolgokat már nem
a maguk egyszerűségében látjuk.

A tejet is egyre inkább szabványosított,
homogénezett, pasztörizált, csomagolt,

porított, ízesített, megtervezett
összetételű terméknek tekintjük.

Felhagyunk az emberi gondoskodás tejével,

és helyette mást részesítünk előnyben.

Washington DC-ben,

a Nemzeti Egészségügyi Intézetben

van a Nemzeti Orvosi Könyvtár,

amely 25 millió cikket gyűjtött össze --

ez az élettudományok és
az orvosbiológiai kutatások tudásbázisa.

Kulcsszavak szerint kereshetjük
az adatbázist,

és ha így teszünk,

közel millió cikket találunk
a várandósságról,

de sokkal kevesebbet
az anyatejről és a laktációról.

Az anyatejre vonatkozó kutatásokkal
foglalkozó cikkek számából kiderül,

hogy sokkal többet tudunk a kávéról,
a borról vagy akár a paradicsomról is.

(Nevetés)

A merevedési problémákról több mint
kétszer többet tudunk mint az anyatejről.

(Nevetés)

Nem azt mondom, hogy nem kellene
tudnunk mindezekről --

tudós vagyok, úgy gondolom,
mindenről tudnunk kellene.

De hogy ennyivel kevesebbet tudunk --

(Nevetés)

az anyatejről --

az első folyadékról, amit egy fiatal
emlős fogyasztani képes --,

az joggal bosszant.

A világban tíz nőből kilenc
legalább egyszer szül életében.

Ez azt jelenti, hogy évente közel
130 millió baba születik.

Az anyák és csecsemőik a legjobb
tudományos ismereteinket érdemlik.

Jelen kutatásaink megmutatták, hogy a tej
nemcsak a testi növekedéshez járul hozzá,

de a magatartást, az idegrendszer
fejlődését is alakítja.

2015-ben felfedezték a kutatók,

hogy az anyatej és a baba
nyálának keveréke --

kifejezetten a csecsemő nyáláé --

beindít egy vegyi folyamatot,
hidrogén-peroxidot hoz létre,

ami aztán elpusztítja a staphylococcust
és a szalmonellát.

Kezdjük megérteni,
hogy a tej biológiai receptje

-- az ember és más emlősök esetén is --

különbözhet aszerint, hogy fiú
vagy lány számára készül.

Ha az újszülött-intenzívosztályon
idegen anyától származó tejet szerzünk,

vagy valamilyen anyatejpótló készítményt,

abban figyelmen kívül hagyjuk
ezt a szempontot.

Nem gondolunk arra,
hogy nem ugyanúgy gyarapodnak

a fiúk és a lányok,

és ez múlhat valamennyire a tejen is.

Az anyákhoz eljutott az üzenet,

többségük szoptatni akar,

de sokan nem tudják elérni
kitűzött céljukat.

Ez nem az ő hibájuk,

hanem a miénk.

Egyre gyakoribb, hogy bizonyos
körülmények - elhízás,

hormonháztartási zavarok,
császármetszés, koraszülés --

megzavarják a tejelválasztás biológiáját.

Sok asszony nem kap
hozzáértő támogatást a kórházban.

Huszonöt éve a WHO

és az UNICEF meghatározta a feltételeket,

hogy milyen kórház
tekinthető bababarátnak:

az, amely megfelelően támogatja
az anya-gyermek kötődés kialakulását

és a baba táplálását.

Az Egyesült Államokban
ma öt csecsemőből egy

születik bababarát kórházban.

Ez pedig baj,

mert az anyáknak épp elég gondjuk van

a tejelválasztás perceiben,
óráiban, napjaiban, heteiben.

Kínlódhatnak azzal, hogy hogyan
tegyék mellre a babát,

a fájdalommal,

a tej leadásával,

a tej mennyiségének érzékelésével.

Ezeknek az anyáknak szükségük van
a hozzáértő klinikai személyzetre,

akik értik mindezeket a folyamatokat.

Gyakran hívnak fel anyák
ilyen problémákkal,

sírással küszködve, elcsukló hangon.

"Nem sikerül.

Ennek természetes módon
sikerülnie kellene.

Mit csinálok rosszul?"

Abból, hogy valami a törzsfejlődésben
ősidők óta velünk van,

nem következik, hogy egyszerű lenne,
hogy rögtön jók lennénk benne.

Tudják, mi az, ami hasonlóan ősi?

(Nevetés)

A szex.

Senki nem várja azt,
hogy már a kezdetektől jól menjen.

(Nevetés)

A klinikák azzal szolgálják leginkább
a méltányos minőségi gondoskodást,

ha folytatják az oktatást

a laktáció és szoptatás
támogatásának legjobb módszeréről.

Hogy ez a folyamatos
oktatás létezzék,

kapcsolatra van szükségünk
az élvonalbeli kutatással

mind az élettudományok,
mind a társadalomtudományok terén,

mert fel kell ismernünk,

hogy nagyon gyakran

régi traumák és rejtett elfogultságok

férkőznek az újdonsült anya
és orvosa közé.

A test is ki van téve
a társadalmi környezetnek.

Ha a szoptatás támogatása
nem érdeke a társadalomnak,

akkor nem lehet elég jó.

Azoknak az anyáknak, akiknek
vissza kell térniük a munkájukhoz,

mert pl. az Egyesült Államok
nem biztosít fizetett szülési szabadságot,

lehet, hogy már néhány nappal
a szülés után újra dolgozniuk kell.

Hogyan tehetünk meg mindent
az anya és gyermeke egészségéért,

ha csak üzenünk
az anyáknak az anyatejről,

de nem nyújtunk intézményes támogatást

az anya-gyermek kötődés kialakításában,

amely elősegítené a szoptatást?

A válasz: sehogy sem.

Önökhöz beszélek, a törvényhozókhoz

és választóikhoz;

az állásteremtőkhöz, és a kollektív
béralkuk résztvevőihez;

munkásokhoz és részvényesekhez.

Társadalmunk népegészségügyének
valamennyien részesei vagyunk,

mindannyiunk szerephez jut benne.

Az anyatej hozzájárul ahhoz, hogy jobb
legyen a társadalom egészségi állapota.

Ha egy baba idő előtt, betegen vagy
sérülten születik, kritikus lehet számára

az újszülött-intenzívosztályon
kapott tej, vagy annak bioaktív alkotói.

Olyan környezetben, élettérben

vagy közösségben, ahol nagy
a fertőző betegségek veszélye,

az anyatej hihetetlen védelmet ad.

Vészhelyzet esetén: vihar, földrengés,

amikor elmegy az áram,

amikor a víz nem biztonságos,

az anyatej táplálékot biztosít,
és a kiszáradástól is védi a babát.

Krízishelyzetekben,
mint a menekülő szír anyáké

a háborús övezetekben,

a legkisebb csepp is megvédheti
a babákat a legnagyobb nehézségektől.

De az anyatej fontosságának megértése
nem annyi, hogy üzenünk az édesanyáknak

és a közügyek alakítóinak.

Azt is meg kell értenünk,
hogy mi a fontos az anyatejben,

hogy jobb készítményeket kínáljunk

azoknak az anyukáknak,
akik valamiért nem tudnak szoptatni.

Mindannyian támogathatjuk jobban

azt a sokféleséget, ahogy az anyukák

más-más módon nevelik gyermekeiket.

Ahogyan a nők világszerte

politikai, társadalmi, gazdasági
egyenlőségükért harcolnak,

nekünk is újra kell gondolnunk
az anyaságot,

ami már nem központi
tényezője a nőiségnek,

hanem egyike azoknak a szerepeknek,
amelyek fantasztikussá teszik a nőket.

Megérett rá az idő!

(Taps)