Hallották már azt, hogy a szoptatás ingyen van? (Nevetés) Igen, egy kicsit vicces, mert csak úgy van ingyen, ha nem számítjuk az anya idejét és energiáját. Bármelyik anya meg tudja mondani, hogy milyen sok idő és energia, amíg folyadék lesz testéből, amíg valósággal feloldja önmagát, (Nevetés) hogy táplálja azt a drága kis emberevőt. (Nevetés) A tej miatt szopnak az emlősök. Az Arizonai Egyetem Összehasonlító Laktációs Laboratóriumában megfejtettem az anyatej összetételét, hogy megértsem összetettségét, és hogy miként befolyásolja a gyermek fejlődését. A legfontosabb, amit megtudtam, hogy nem elégséges az a segítség, amit az anyáknak és a babáknak nyújtunk. Amikor nem fordítunk elég figyelmet rájuk, akkor nem törődünk azokkal sem, akik számára a babák és a mamák fontosak: az apákkal, élettársakkal, nagyszülőkkel, nagynénikkel, barátokkal, rokonokkal -- mindazokkal, akik a társadalmat alkotják. Ideje, hogy felhagyjunk az egyszerű megoldásokkal és jelszavakkal, és az apró részletekre koncentráljunk. Volt szerencsém már elég korán belebotlani ezekbe az apróságokba, amikor egy újságíró az első interjúm során azt kérdezte: "Mennyi ideig kellene egy anyának szoptatnia a babáját?" A "kellene" szó ütött szíven, mert soha nem mondanám egy nőnek, hogy mit kellene csinálnia a testével. A babák számára édesanyjuk teje a túlélést és testi gyarapodást biztosítja, mert táplálék, orvosság és jelzés is egyben. A fiatal csecsemők számára teljes értékű táplálék: tartalmazza mindazt, ami testük felépítéséhez szükséges, ami agyukat alakítja, és energiát is szolgáltat mozgásukhoz. Az anyatej táplálja azokat a mikrobákat is, amelyek a béltraktusban élnek. Az anyák nem csupán kettőért, hanem kettő + milliárdokért esznek. A tej által adott immunfaktorok segítenek a kórokozók elleni harcban, az anyatej pedig a termelt hormonokon keresztül üzen a baba testének. De az utóbbi évtizedekben hozzászoktunk, hogy a tej csak úgy van. A dolgokat már nem a maguk egyszerűségében látjuk. A tejet is egyre inkább szabványosított, homogénezett, pasztörizált, csomagolt, porított, ízesített, megtervezett összetételű terméknek tekintjük. Felhagyunk az emberi gondoskodás tejével, és helyette mást részesítünk előnyben. Washington DC-ben, a Nemzeti Egészségügyi Intézetben van a Nemzeti Orvosi Könyvtár, amely 25 millió cikket gyűjtött össze -- ez az élettudományok és az orvosbiológiai kutatások tudásbázisa. Kulcsszavak szerint kereshetjük az adatbázist, és ha így teszünk, közel millió cikket találunk a várandósságról, de sokkal kevesebbet az anyatejről és a laktációról. Az anyatejre vonatkozó kutatásokkal foglalkozó cikkek számából kiderül, hogy sokkal többet tudunk a kávéról, a borról vagy akár a paradicsomról is. (Nevetés) A merevedési problémákról több mint kétszer többet tudunk mint az anyatejről. (Nevetés) Nem azt mondom, hogy nem kellene tudnunk mindezekről -- tudós vagyok, úgy gondolom, mindenről tudnunk kellene. De hogy ennyivel kevesebbet tudunk -- (Nevetés) az anyatejről -- az első folyadékról, amit egy fiatal emlős fogyasztani képes --, az joggal bosszant. A világban tíz nőből kilenc legalább egyszer szül életében. Ez azt jelenti, hogy évente közel 130 millió baba születik. Az anyák és csecsemőik a legjobb tudományos ismereteinket érdemlik. Jelen kutatásaink megmutatták, hogy a tej nemcsak a testi növekedéshez járul hozzá, de a magatartást, az idegrendszer fejlődését is alakítja. 2015-ben felfedezték a kutatók, hogy az anyatej és a baba nyálának keveréke -- kifejezetten a csecsemő nyáláé -- beindít egy vegyi folyamatot, hidrogén-peroxidot hoz létre, ami aztán elpusztítja a staphylococcust és a szalmonellát. Kezdjük megérteni, hogy a tej biológiai receptje -- az ember és más emlősök esetén is -- különbözhet aszerint, hogy fiú vagy lány számára készül. Ha az újszülött-intenzívosztályon idegen anyától származó tejet szerzünk, vagy valamilyen anyatejpótló készítményt, abban figyelmen kívül hagyjuk ezt a szempontot. Nem gondolunk arra, hogy nem ugyanúgy gyarapodnak a fiúk és a lányok, és ez múlhat valamennyire a tejen is. Az anyákhoz eljutott az üzenet, többségük szoptatni akar, de sokan nem tudják elérni kitűzött céljukat. Ez nem az ő hibájuk, hanem a miénk. Egyre gyakoribb, hogy bizonyos körülmények - elhízás, hormonháztartási zavarok, császármetszés, koraszülés -- megzavarják a tejelválasztás biológiáját. Sok asszony nem kap hozzáértő támogatást a kórházban. Huszonöt éve a WHO és az UNICEF meghatározta a feltételeket, hogy milyen kórház tekinthető bababarátnak: az, amely megfelelően támogatja az anya-gyermek kötődés kialakulását és a baba táplálását. Az Egyesült Államokban ma öt csecsemőből egy születik bababarát kórházban. Ez pedig baj, mert az anyáknak épp elég gondjuk van a tejelválasztás perceiben, óráiban, napjaiban, heteiben. Kínlódhatnak azzal, hogy hogyan tegyék mellre a babát, a fájdalommal, a tej leadásával, a tej mennyiségének érzékelésével. Ezeknek az anyáknak szükségük van a hozzáértő klinikai személyzetre, akik értik mindezeket a folyamatokat. Gyakran hívnak fel anyák ilyen problémákkal, sírással küszködve, elcsukló hangon. "Nem sikerül. Ennek természetes módon sikerülnie kellene. Mit csinálok rosszul?" Abból, hogy valami a törzsfejlődésben ősidők óta velünk van, nem következik, hogy egyszerű lenne, hogy rögtön jók lennénk benne. Tudják, mi az, ami hasonlóan ősi? (Nevetés) A szex. Senki nem várja azt, hogy már a kezdetektől jól menjen. (Nevetés) A klinikák azzal szolgálják leginkább a méltányos minőségi gondoskodást, ha folytatják az oktatást a laktáció és szoptatás támogatásának legjobb módszeréről. Hogy ez a folyamatos oktatás létezzék, kapcsolatra van szükségünk az élvonalbeli kutatással mind az élettudományok, mind a társadalomtudományok terén, mert fel kell ismernünk, hogy nagyon gyakran régi traumák és rejtett elfogultságok férkőznek az újdonsült anya és orvosa közé. A test is ki van téve a társadalmi környezetnek. Ha a szoptatás támogatása nem érdeke a társadalomnak, akkor nem lehet elég jó. Azoknak az anyáknak, akiknek vissza kell térniük a munkájukhoz, mert pl. az Egyesült Államok nem biztosít fizetett szülési szabadságot, lehet, hogy már néhány nappal a szülés után újra dolgozniuk kell. Hogyan tehetünk meg mindent az anya és gyermeke egészségéért, ha csak üzenünk az anyáknak az anyatejről, de nem nyújtunk intézményes támogatást az anya-gyermek kötődés kialakításában, amely elősegítené a szoptatást? A válasz: sehogy sem. Önökhöz beszélek, a törvényhozókhoz és választóikhoz; az állásteremtőkhöz, és a kollektív béralkuk résztvevőihez; munkásokhoz és részvényesekhez. Társadalmunk népegészségügyének valamennyien részesei vagyunk, mindannyiunk szerephez jut benne. Az anyatej hozzájárul ahhoz, hogy jobb legyen a társadalom egészségi állapota. Ha egy baba idő előtt, betegen vagy sérülten születik, kritikus lehet számára az újszülött-intenzívosztályon kapott tej, vagy annak bioaktív alkotói. Olyan környezetben, élettérben vagy közösségben, ahol nagy a fertőző betegségek veszélye, az anyatej hihetetlen védelmet ad. Vészhelyzet esetén: vihar, földrengés, amikor elmegy az áram, amikor a víz nem biztonságos, az anyatej táplálékot biztosít, és a kiszáradástól is védi a babát. Krízishelyzetekben, mint a menekülő szír anyáké a háborús övezetekben, a legkisebb csepp is megvédheti a babákat a legnagyobb nehézségektől. De az anyatej fontosságának megértése nem annyi, hogy üzenünk az édesanyáknak és a közügyek alakítóinak. Azt is meg kell értenünk, hogy mi a fontos az anyatejben, hogy jobb készítményeket kínáljunk azoknak az anyukáknak, akik valamiért nem tudnak szoptatni. Mindannyian támogathatjuk jobban azt a sokféleséget, ahogy az anyukák más-más módon nevelik gyermekeiket. Ahogyan a nők világszerte politikai, társadalmi, gazdasági egyenlőségükért harcolnak, nekünk is újra kell gondolnunk az anyaságot, ami már nem központi tényezője a nőiségnek, hanem egyike azoknak a szerepeknek, amelyek fantasztikussá teszik a nőket. Megérett rá az idő! (Taps)