Mikor iható a víz? – Mia Nacamulli

A teljes lecke angol nyelven itt található:
https://ed.ted.com/lessons/when-is-water-safe-to-drink-mia-nacamulli

Frissítő, hidratáló és túlélésünkhöz felbecsülhetetlen. De a tiszta víz továbbra is értékes és gyakran ritka árucikk – közel 800 millió ember még mindig nem
fér hozzá rendszeresen. Miért van ez? És honnan tudhatjuk, hogy a csapból vagy más forrásból rendelkezésünkre álló víz iható? Mia Nacamulli megvizsgálja a vízszennyezést és a vízkezelést.

Lecke: Mia Nacamulli
Animáció: Rooftop Animation

Vessünk egy pillantást
a vízre ebben a pohárban.

Frissítő, hidratáló
és túlélésünkhöz felbecsülhetetlen.

Mielőtt azonban belekortyolnánk,

honnan tudhatjuk, hogy a víz
betegséget okozó organizmusoktól

és szennyező anyagoktól mentes?

A Földön tízből egy ember
valójában nem lehet biztos benne,

hogy a víz, amit iszik,
tiszta és biztosan iható.

Miért van ez?

A nem megfelelő fertőtlenítés,

az ivóvízforrások nem megfelelő védelme,

és a helytelen higiénia miatt

a vízbe gyakran kerül szennyvíz és ürülék.

Ez pedig ideális táptalaj
veszélyes baktériumoknak,

vírusoknak

és parazitáknak.

E kórokozók hatása megdöbbentő.

A szennyezett víz fogyasztása okozta
hasmenéses betegség

az egyik vezető halálok világszerte
az öt év alatti gyermekek között.

Az ENSZ 2010-es jelentése szerint

mikrobiális, vízben terjedő betegségekben
évente több ember hal meg, mint háborúban.

Megfelelő kezeléssel azonban
ezek a fenyegetések kezelhetők.

A kezelés általában három részből áll:

ülepítésből,

szűrésből

és fertőtlenítésből.

A kezelésre alkalmas létesítményben
összegyűjtött víz

készen áll a tisztításra.

Az első lépéshez, az ülepítéshez,
csupán idő kell.

A víz zavartalanul áll,
így a nehezebb részecskék

lesüllyedhetnek az aljára.

Gyakran azonban
a részecskék túl kicsik ahhoz,

hogy csak ülepítéssel eltávolítsák őket,
ezért a vizet szűrni kell.

A gravitáció homokrétegeken
húzza át a vizet,

amelyek a hátramaradt részecskéket
szemcséikben összegyűjtik,

és előkészítik a vizet
a kezelés utolsó lépésére,

egy adag fertőtlenítőszerre.

Vegyszereket kevernek össze,
elsősorban klór- és ózonvegyületeket,

hogy elpusztítsák a kórokozókat,

és fertőtlenítsék a csöveket
és tárolórendszereket.

A klór nagyon hatékonyan pusztítja el
a vízben élő organizmusokat,

de használatát továbbra is
a kormány szabályozza,

mert olyan kémiai melléktermékei vannak,
amelyek ártalmasak lehetnek.

Ha a klór egyensúlya felborul
a fertőtlenítés során,

az más kémiai reakciókat válthat ki.

Pl. a klór melléktermékeinek szintje,
mint amilyen a trihalometán is,

az egekbe szökhet,

ami a csövek korróziójához vezet,

ezáltal vas, réz
és ólom kerülhet az ivóvízbe.

Az ilyen és másfajta vízszennyeződéseknek,

beleértve a kilúgozódást,

a vegyianyag-szennyeződést

és a túlfolyásokat,

hosszú távú egészségügyi hatásai lehetnek,

például rák,

szív- és érrendszeri,
neurológiai betegségek

és vetélés.

Sajnos a vegyszerrel szennyezett víz

pontos kockázatainak elemzése nehéz.

Bár igaz, hogy a fertőtlenítőszerektől
a víz biztonságosabb,

mivel elpusztítják
a betegséget okozó kórokozókat,

a szakértők még vizsgálják,
pontosan milyen hatással van

az ivóvizünkben található kémiai koktél

az emberek egészségére.

Honnan tudhatjuk hát,

hogy a csapból vagy más forrásból
rendelkezésünkre álló víz

iható?

Először is, a zavarosság,

a szerves vegyületek,

vagy a nagy sűrűségű nehézfémek,
például arzén, króm vagy ólom jelenléte

arra utal, hogy a víz
fogyasztásra alkalmatlan.

Sok szennyező anyag,
például az ólom vagy az arzén,

tesztek nélkül nem mutatható ki,

de van néhány jel, például a fátyolosság,

a barna vagy sárga szín,

a rossz szag

vagy a túlzott klórszag,

ami jelezheti, hogy szükség van
további vizsgálatra.

A vízvizsgáló készletek
ezen túl megerősíthetik

sokféle szennyező anyag
és vegyi anyag jelenlétét.

Sokféle szennyezés esetén
léteznek módszerek

a víz forrása helyett
a használat helyén történő kezelésére.

A felhasználás helyén történő kezelés
valójában évezredek óta létezik.

Az ókori egyiptomiak sok szerves
szennyeződést főztek ki a nap melegével.

Az ókori Görögországban pedig
Hippokratész olyan zsákot tervezett,

mely összegyűjtötte
a rossz szagú üledéket a vízből.

Ma a felhasználási pontok
fertőtlenítéséhez

általában ionizációt használnak
az ásványianyag-tartalom csökkentésére.

Adszorpciós szűrést is alkalmaznak,

melynek során az aktív szénnek
nevezett porózus anyag megszűri a vizet,

hogy eltávolítsa a szennyeződéseket
és a vegyi melléktermékeket.

Bár ez a megoldás nem mindig
hatékony hosszú távon,

a felhasználási pont kezelése hordozható,
könnyen telepíthető és alakítható.

És az olyan régiókban, ahol a nagyobb
rendszerek nem elérhetők,

vagy ahol a víz
útja további részén szennyeződött,

ezek a rendszerek jelenthetik
a különbséget élet és halál között.

A tiszta víz továbbra is értékes
és gyakran ritka árucikk.

Közel 800 millió ember továbbra sem
fér hozzá rendszeresen.

A jó hír az, hogy a vízkezelés
folyamatos fejlesztése

mind nagyban, mind kicsiben,

enyhíthet sok veszélyes körülményen.

Ha megfelelő rendszereket építünk,
ahol arra szükség van,

és gondosan ügyelünk a már meglévőkre,

teljesíthetjük az egyik legalapvetőbb
emberi szükségletet.