To This Day Project - Shane Koyczan

Shane Koyczan "To This Day" http://www.tothisdayproject.com Help this message have a far reaching and long lasting effect in confronting bullying. Please share generously.

Find Shane on Facebook - http://on.fb.me/Vwdi65
or on Twitter - http://www.twitter.com/koyczan

I send out one new poem each month via email. You might like to join us. http://www.shanekoyczan.com

"My experiences with violence in schools still echo throughout my life but standing to face the problem has helped me in immeasurable ways.

Schools and families are in desperate need of proper tools to confront this problem. This piece is a starting point." - Shane

Find anti-bullying resources at http://www.bullying.org

Dozens of collaborators from around the world helped to bring this piece to life. Learn more about them and the project at http://www.tothisdayproject.com

Buy "To This Day" on BandCamp http://bit.ly/VKGjgU

or iTunes http://bit.ly/W47QK2

Credits:

Ryan Kothe
Mike Healey
Will Fortanbary
Brian San
Diego De la Rocha
Gizelle Manalo
Adam Plouff
Mike Wolfram
Hyun Min Bae
Oliver Sin
Seth Eckert
Viraj Ajmeri
Vishnu Ganti
Yun Wang
Boris Wilmot
Cameron Spencer
DeAndria Mackey
Matt Choi
Reimo Õun
Samantha Bjalek
Eli Treviño
Ariel Costa
Caleb Coppock
James Mabery
Samir Hamiche
Waref Abu Quba
Deo Mareza and Clara
Josh Parker
Scott Cannon
Thomas McKeen
Kaine Asika
Marcel Krumbiegel
Teresa del Pozo
Eric Paoli Infanzón
Maxwell Hathaway
Rebecca Berdel
Zach Ogilvie
Anand Mistry
Chase Ogden
Dominik Grejc
Gideon Prins
Lucy Chen
Mercedes Testa
Rickard Bengtsson
Stina Seppel
Daniel Göttling
Julio C. Kurokodile
Marilyn Cherenko
Tim Darragh
Jaime Ugarte
Joe Donaldson
Josh Beaton
Margaret Schiefer
Rodrigo Ribeiro
Ryan Kaplan
Yeimi Salazar
Daniel Bartels
Joe Donaldson
Daniel Molina
Sitji Chou
Tong Zhang
Luc Journot
Vincent Bilodeau
Amy Schmitt
Bert Beltran
Daniel Moreno Cordero
Marie Owona
Mateusz Kukla
Sean Procter
Steven Fraser
Aparajita R
Ben Chwirka
Cale Oglesby
Igor Komolov
Markus Magnusson
Remington McElhaney
Tim Howe
Agil Pandri
Jessie Tully
Sander Joon
Kumphol Ponpisute
James Waters
Chris Koelsch
Ronald Rabideau
Alessandro & Manfredi
Andrea López
Howey Mitsakos

Giant Ant Studios
Leah Nelson
Jorge R. Canedo Estrada
Alicia Katz
for having the bravery to helm such a monumental project.

Brett Wilson
Joni Avram
for their generosity of spirit and tireless support.

Olivia Mennell
Maiya Robbie
Stefan Bienz
Corwin Fox
Aaron Joyce
Christina Zaenker
Melissa Bandura
for creating such a beautiful piece of music and having the patience to explore this art form with me.

Christi Thompson
Jess Sloss
for keeping me organized and making me appear to look like I know what I'm doing.

Loretta Mozart AKA my Grandmother
Sandy Garossino
Nea Reid
bullying.org
for never saying "You can't do that." For always saying "OK... how can I help?"

Shane Koyczan: Mind a mai napig

Amikor gyerek voltam

Azt hittem, hogy a karaj
és a karate ugyanaz

Azt hittem mind a kettő karaj

És mivel a nagyim úgy gondolta ez aranyos,

és mert, ez volt a kedvencem

hagyta hogy így higgyem

Nem nagy ügy

Egy nap mielőtt felismertem volna, hogy a
kövér gyerekeket nem famászásra tervezték

leestem egy fáról és
összezúztam a jobb oldalam

Nem akartam elmondani a nagymamámnak
mert attól féltem, hogy bajba kerülök,

hogy ott játszottam ahol nem kellett volna

Pár nappal később a tesitanár meglátta a zúzódást

és felküldött az igazgató irodájába

Onnan továbbküldtek egy kisebb szobába

ahol egy nagyon kedves hölgy
mindenfajta kérdést tett fel

az otthoni életemmel kapcsolatban

Nem éreztem szükségét, hogy hazudjak

Véleményem szerint egész jó életem volt

Azt mondtam neki:

bármikor amikor szomorú vagyok
a nagyim mindig ad nekem egy nagy karatést

Ez egy teljeskörű vizsgálathoz vezetett

Három napra elvittek otthonról

amíg végül úgy nem döntöttek, hogy
megkérdik hogyan szereztem a zúzódást

E buta történet híre gyorsan
terjedt az iskolában

és így kaptam az első gúnynevemet:

Karaj

Mind a mai napig

utálom a karajt

Nem én vagyok az egyetlen
gyerek aki így nőtt fel

Emberekkel körülvéve, akik
azt a versikét ismételték

a botokról és a kövekről

Mintha a törött csont jobban fájna,
mint a nevek amivel illettek minket

És mindennek hívtak minket

Szóval úgy nőttünk fel, hogy azt
hittük senki nem szeret majd belénk

Hogy örökké magányosak leszünk

Hogy sosem találkozunk olyannal

aki mellett úgy érezzük, hogy a Napot
valaki nekünk építette a sufniban

Így az összetört szív
húrjai a bútól véreztek

ahogy próbáltuk magunkat kiüríteni

hogy ne érezzünk semmit

Ne mondd, hogy ez kevésbé
fáj, mint a törött csont

Hogy a benőtt élet olyan,
amit a sebész ki tud vágni

Hogy semmiképp nem fog átterjedni

Mert igen

A lány 8 éves volt

A 3. osztály első napján
amikor csúnyának hívták

Mindkettőnket leghátulra ültettek, hogy ne
tudjanak minket papírgalacsinokkal köpködni

De az iskola folyosója volt a csatatér

Ahol minden nap túlerővel néztünk szemben

A szünetet bent töltöttük mert
odakint még rosszabb volt

Odakinn a menekülést gyakoroltuk

vagy megtanultunk mozdulatlanul állni, mint a
szobrok, nehogy észrevegyék, hogy ott vagyunk

Ötödikben egy cetlit ragasztottak az
asztalára melyen az állt:

Óvakodj a kutyától

Mind a mai napig szerető férje ellenére
nem gondolja magát gyönyörűnek

Egy anyajegy miatt amely
arcának alig felét borítja

A gyerekek azt mondták,
olyan mint egy rossz válasz

amit valaki megpróbált kitörölni
de nem végezte jól a dolgát

És sosem fogják megérteni,
hogy két gyermeket nevel

Akiknek a szépség definíciója
azzal a szóval kezdődik, hogy Anya

Mert ők a szívét látják, nem pedig a bőrét

Hogy ő mindig ilyen csodálatos volt

A fiú

egy törött ág volt, akit egy
idegen családfába oltottak

Örökbefogadták

De nem azért, mert szülei
más sorsot szántak neki

3 éves volt, amikor kevert itallá vált

Egy rész egyedüllét, két rész tragédia

8. osztályban kezdte a terápiát

Személyiségét tesztek
és pirulák alakították

Úgy élt, mintha az emelkedők hegyek
lennének a lejtők pedig szakadékok

4/5-d rész öngyilkosság, egy
szökőárnyi antidepresszáns

és egy kamasz, akit drogosnak hívtak

Egy részt a pirulák miatt

és 99 részt kegyetlenségből

10-dikben megpróbálta magát megölni,

mikor egy srácnak, aki még haza
tudott menni anyuhoz és apuhoz

volt mersze azt mondani:

Tedd már túl magad rajta

Mintha a depresszió valami olyan lenne,

amit gyógyítani lehet azzal amit
az elsősegély ládában találsz

Mind a mai napig egy két
végén égetett dinamit

aki le tudja írni, hogyan hajlik
meg az ég mielőtt leszakadna

És seregnyi barátja ellenére
akik példaképnek tartják őt

Még mindig beszédtéma azok
között akik nem értik

hogy a drog nélküli életnek

kevés köze van a függőséghez
annál több az ép elméhez

Nem mi voltunk az egyetlenek,
akik így nőttek fel

Mind a mai napig csúfolják a gyerekeket

A klasszikusok:

Hé hülye
Hé köcsög

Olyan mintha minden iskolának
lenne egy arzenálnyi gúnyneve,

melyet évente frissítenek

És ha egy srác megtörik az iskolában,
és senki nem akarja meghallani

akkor is ad-e hangot?

Vagy csak háttérzaj egy beakadt lemezen

melyen az emberek olyanokat mondanak, mint
A gyerekek kegyetlenek?

Minden iskola egy cirkuszi sátor

A rangsor

az akrobatáktól az oroszlánszelidítőkig,
a bohócoktól a munkásokig tartott

De ezek mérföldekre voltak
attól, akik mi voltunk

Mi voltunk a szörnyszülöttek

Rákkezű fiúk, szakállas hölgyek

Furcsaságok

Depresszióval és magánnyal
zsonglőrködtünk

Egyedül pörgettük az üveget,

próbálva megcsókolni a megsebzett
részeket, hogy gyógyuljanak

De éjszaka, mikor mások már aludtak
a kötélen táncoltunk, gyakoroltunk

Igen, volt aki leesett,

De el akarom nekik mondani
hogy ez mind törmelék csupán

ami hátramaradt akkor, mikor úgy döntöttünk
összezúzunk mindent, amiről azt hittük mi vagyunk

És ha nem látsz magadban
semmit ami gyönyörű,

szerezz egy jobb tükröt,

nézd kicsit közelebbről,

bámuld kicsit tovább

Mert benned is van valami
ami miatt tovább próbálod

akkor is ha mindenki azt mondja, hagyd

Bekötözöd összetört szíved
és ráírod magadnak:

Tévedtek

Mert lehet, hogy nem tartozol
csoportba, vagy klikkbe

Talán téged választanak utoljára
a kosárlabdában, vagy mindenben

Talán csak zúzódást és törött
fogakat vittél magaddal,

hogy megmutasd és
elmondd, de sosem mondtad

Mert hogy állhatnál ki magadért

mikor mindenki körülötted el akar temetni

Hinned kell, hogy tévedtek

Tévedniük kellett

Mi másért lennénk még mindig itt?

Úgy nőttünk fel, hogy az
esélytelennek drukkoltunk

mert magunkat láttuk bennük

Abba a hitbe ültetett
gyökérből hajtottunk ki,

hogy nem vagyunk azok amiknek hívtak minket

Nem vagyunk elveszett autók
félreállva üresen egy főúton

És ha mégis, ne aggódj

Csak el kell sétálni benzinért

A Megcsináltuk osztály végzősei vagyunk

Nem pedig elhalványuló visszhangjai,
azoknak a hangoknak, melyek azt sikítják

A csúfolás nem fáj

Persze, hogy fáj

De életünk mindig is egy
egyensúlyozás marad

melynek kevés köze van a fájdalomhoz

és annál több a szépséghez