Hogyan alakíthatja át a meditáció az agyunkat - Sara Lazar -TEDxCambridge

Sara Lazar idegkutató lenyűgöző agyi felvételei szerint, a meditáció képes konkrétan megváltoztatni az agyunk kulcsfontosságú területeinek méretét, javítani a memóriánkat és empatikusabbá, együttérzőbbé, valamint a stressznek ellenállóbbá tenni bennünket.

Jó reggelt kívánok!

Gimnáziumban futó voltam,

és egy barátommal elhatároztuk, hogy lefutjuk a Boston Maratont.

Így aztán elkezdtünk edzeni, és túledzettük magunkat,

és komoly térd- és gerincproblémáim keletkeztek.

Felkerestem egy fizikoterapeutát,

és ott azt mondták, hogy abba kell hagynom a futást,

helyette csak nyújtsak.

Ahogy kiléptem a fizikoterapeuta szobájából,

megláttam egy hívogató jógaplakátot,

amely nemcsak a rugalmasság növelését ígérte,

hanem azt is, hogy az erőt és a keringés fittségét is fejleszti.

Arra gondoltam, hogy hurrá, nagyszerű,

hogy nyújthatok, és ugyanakkor fittebb is leszek,

talán valaha majd a Boston Maratonnak is nekiállhatok megint.

Elmentem hát jógaórára és tényleg nagyon élveztem,

kivéve, amikor az oktató mindenféle olyan dolgokat mondott,

tudják, olyan gyógyászati dolgokat, meg olyan, hát igen,

hogy segíteni fog majd...

Megnő az együttérző képességed, kinyílik a szíved, és akkor hogy is mondjam...

emlékszem a szemeim jojóztak, és...

Arra gondoltam, hogy igen, igen, én meg nyújtani jöttem.

(Nevetés)

Az volt azonban az érdekes, hogy néhány hét múltával

elkezdtem megfigyelni néhány változást,

hogy nyugodtabb lettem, ügyesebben kezeltem
a nehéz helyzeteket,

és valóban együttérzőbb lettem,

jobban megnyílt a szívem a többiek irányába,

és javult az a képességem, hogy a dolgokat mások szemszögéből lássam.

És hát persze, hogy kíváncsi lettem,

hogy hogyan lehet ez, hogyan lehetséges ez?

Arra gondoltam, hogy hát biztos tudják, amolyan placebohatás ez, nem?

Az oktató mondta, hogy ezeket fogom érezni,
s most lehet, hogy emiatt érzem tényleg ezeket.

Elhatároztam hát, hogy utánajárok, készült-e már egyáltalán erről kutatás.

Hát ezt kapják ki, egész jelentős kutatás volt már,

melyek mind azt mutatták, hogy a jóga is
és a meditáció is nagyon hatékony stresszcsökkentő,

valamint nagyon sok betegség tüneteinek enyhítésére jó,

ideértve a depressziót, szorongást, fájdalmakat, álmatlanságot.

És van egy csomó nagyon jó tanulmány arról,

hogy konkrétan javítja a koncentrálóképességet, és ami a legérdekesebb szerintem,

hogy szó szerint minden tanulmány kimutatta, hogy az emberek egyszerűen boldogabbak!

Arról számoltak be, hogy elégedettebbek az életükkel, és magasabb lett az életszínvonaluk.

Úgyhogy ez érdekelni kezdett!

Elhatároztam hát, hogy váltok, és ilyen kutatásokba fogok.

Neurológusként, tudják, elcsodálkoztam, hogy lehetséges ez.

Hogy lehet az, hogy valami ilyen ostoba dolog, mint egy jógapóz,

vagy hogy ülünk és figyeljük a légzésünket,

hogyan vezethetnek az ilyenek ezekhez a mindenféle változásokhoz?

Nos, azt tudjuk, hogy ha újra és újra ismétlünk valamit,

akkor az agyi elváltozásokhoz vezethet.

Ez az, amit neuroplaszticitásnak (idegi képlékenységnek) nevezünk.

Ez annyit tesz, hogy az agyunk képlékeny,

és a neuronok egymás közti viszonya gyakorlás hatására megváltozhat.

Van is egy sor tanulmány, amely bemutatja,

hogy ezt ténylegesen ki lehet mutatni, az MRI-féle gépekkel.

Az első tanulmányt zsonglőrködéssel végezték.

Kerestek olyan embereket, akik még azelőtt soha életükben nem zsonglőrködtek,

beszkennelték az agyukat, majd megtanították őket zsonglőrködni,

aztán azt mondták nekik: "Gyakoroljanak még 3 hónapig!".

3 hónap után újra behívták őket, és másodszor is beszkennelték az agyukat,

mikor is azt találták, hogy az MRI géppel konkrétan ki tudják mutatni

ezeknek az embereknek a szürkeállományában a mennyiségi változást,

azokon a területeken, amelyek a vizuális mozgás érzékeléséért felelősek.

Úgyhogy azt gondoltam, rendben, 3 hónap, tudják...

Akkor a meditáció is képes az agy szerkezetét megváltoztatni?

Egy ilyen egyszerű dolog, mint a zsonglőrködés...

És a meditáció?

Úgyhogy az első tanulmányhoz, amit készítettünk,

toboroztunk egy csomó embert Boston környékéről,

és ezek nem szerzetesek, vagy meditációt oktatók voltak,

hanem egyszerű, átlagos akárkik, akik átlagos mértékben gyakorolnak meditációt,

úgy 30-40 percet naponta.

Átvilágítottuk az agyszkennerrel őket,

majd összehasonlítottuk egy demografikusan hozzájuk illő csoporttal,

olyanokkal, akik nem meditáltak.

A következőt találtuk:

Valóban voltak az agynak olyan területei,

ahol tényleg nagyobb volt a szürkeállomány
a meditálóknál a kontrollcsoporthoz képest.

Az egyik ilyen terület, amit szeretnék kiemelni Önöknek,

itt van az agy elülső részén, ez a terület fontos

a munkamemória szempontjából, valamint vezetői döntéshozatalnál,

és az igazán érdekes az volt vele kapcsolatban,

amikor összevetettük az adatokat a korukkal.

Nos, itt a piros négyzet jelöli a kontrollcsoportot.

És gyakorlatilag ezt látjuk,

nagyon jól van dokumentálva az a tény, hogy ahogy öregszünk,

nemcsak ezen a területen, hanem általánosságban minden területen kéregszerte,

szűkülés megy végbe a kor előrehaladtával.

És ez az egyik oka annak, hogy miért van az, hogy ahogy öregszünk,

nehezebben forog a kerék, nehezebb megoldani feladatokat, emlékezni dolgokra.

Az érdekes az volt, hogy ezen az egy területen,

az 50 éves meditálóknak ugyanakkora szürkeállományuk volt, mint a 25 éveseknek!

Ez azt sejteti, hogy lehet, hogy a meditáció gyakorlás konkrétan lelassítja,

ill. megelőzheti a természetes, korral összefüggő hanyatlást a kéreg területén!

Erre aztán a kritikusak -- amikből volt jócskán --

azt mondták, hogy hát, tudják, a meditálók furák.

Lehet, hogy ilyenek voltak már azelőtt is, hogy nekiálltak volna gyakorolni, nem?

Egy csomóan vegetáriusok közülük, lehet, hogy köze van ennek az egésznek a táplálkozásukhoz is,

vagy valami máshoz az életstílusukkal kapcsolatban, tudják.

Nem lehet, hogy ez a meditáció miatt van, valami más lehet az oka, nem?

És hogy őszinték legyünk, ez is előfordulhat.

Ez az első tanulmány ezt nem tudta megvizsgálni.

Végeztünk hát egy másodikat.

Ebben olyan embereket gyűjtöttünk össze, akik azelőtt soha nem meditáltak,

beszkenneltük őket, majd elvégeztettünk velük

egy nyolchetes meditáción alapuló stresszcsökkentő kurzust,

ahol arra kérték őket, hogy napi 30-40 percet meditáljanak.

Majd újra beszkenneltük őket a 8. hét végén,

és a következőket találtuk:

láthatjuk, hogy több terület is megnövekedett.

Ezen a dián láthatjuk a hippokampuszt,

és a grafikonon a kontrollcsoport kékkel,

a meditációs alanyok pedig pirossal szerepelnek,

ez a terület felelős a tanulásért és a memóriáért,
valamint fontos szerepe van

az érzelmek szabályozásában, s az is érdekes volt, hogy kisebb a szürkeállomány itt azoknál,

akik depressziósak, ill. poszttraumatikus stressz szindrómától szenvednek.

Egy másik terület, amit azonosítottunk,
a temporoparietális átmenet volt,

ami itt van a fülünk fölött,

és fontos a perspektivikus látás,
valamint az empátia és együttérzés szempontjából.

És újfent, ezek mind olyan funkciók, melyekről a meditálók

azt állítják, hogy fejlődni kezdenek,
amikor elkezdenek meditálni és jógázni.

Még egy területet beazonosítottunk,
mégpedig az amygdalát.

És az amygdala az agyunk "üss vagy fuss" része.

És itt konkrét szürkeállomány csökkenést tapasztaltunk.

És ebben az volt az érdekes, hogy a szürkeállományban bekövetkezett változásnak

a stresszel kapcsolatos változáshoz van köze.

Tehát minél nagyobb stresszcsökkenésről számoltak be az emberek,

az amygdala annál jobban összement.

És ez tényleg nagyon érdekes volt, mert ez amolyan ellentétes és párhuzamos volt azzal,

amit néhány állatkísérlet mutatott ki.

Rágcsálókkal kísérletező kollégák,

akik normál, boldog rágcsálókat fogtak,

és tettek ketrecbe, ahol megmérték az amygdalájukat,

majd egy tíznapos stressznapirendnek vetették alá őket.

A tíz nap végén megint megmérték az amygdalájukat,

és a patkányagy analóg része is megnőtt.

Szóval mi csökkenést találtunk a stressznél, ők pedig növekedést.

Ami ebben az érdekes, az az, hogy ezután az állatokat magukra hagyták,

és három héttel később megint megvizsgálták őket.

Akkor az amygdala ugyanazon része még mindig nagy volt,

és az állatok, annak ellenére, hogy az eredeti ketreceikben voltak,

ahol eredetileg boldogok voltak, még mindig stresszesen viselkedtek,

tudják, elbújtak a sarokban,

nem lakták be a teret, ahogy azelőtt.

És ez pont az ellenkezője annak, mint amit az embereknél találtunk,

mert az embereknél nem volt semmi változás a környezetben.

Továbbra is stresszes volt a munkájuk,

és a nehéz feladatok továbbra is nehezek voltak,

a gazdaság még mindig ugyanolyan szívás volt,

de igen, az amygdalájuk kisebb lett,
és kisebb stresszről számoltak be!

Úgyhogy ezek együttesen tényleg azt mutatják, hogy az amygdalában bekövetkezett változás

nem a környezet változására reagál,
hanem inkább az embereknek

a környezetükre adott reakciójában, ill. környezetükkel való viszonyában bekövetkezett változásra.

És a másik dolog, amit kimutat a tanulmány,

hogy nemcsak azt mondták az emberek,
hogy "Ó, sokkal jobban érzem magam".

Vagy hogy ez egy placebohatás volt, vagy hogy nekünk akarnak a kedvünkre tenni,

hanem konkrét neurobiológiai oka volt annak,

hogy azt állították, hogy kevésbé
stresszesnek érzik magukat.

Tehát, amit ma Önökkel megosztani szeretnék, az az,

hogy a meditáció szó szerint megváltoztathatja az agyunkat!

Köszönöm!

(Taps)