Climate: A New Story with Charles Eisenstein (2020)

“MUSZÁJ ÚJRAGONDOLNUNK, HOGY VALÓJÁBAN

HOGYAN AKARUNK ÉLNI.”
(Sir Kristian Goldmund Aumann)

Milyen világban akarunk élni?

ez a kérdés,

nem pedig az, hogy
képesek vagyunk-e fennmaradni

vagy hogy a gazdaság
képes-e a folyamatos növekedésre.

Mi lenne, ha fenn tudnánk
tartani az életmódot,

amit folytatunk?

Mi lenne, ha felszerelhetnénk
szén-kiszívó gépeket

és kifehérítenénk az
eget kén aeroszollal,

hogy állandó szinten tartsuk
a hőmérsékletet

és folytathassuk az élet
tönkretételét a Földön?

Míg végül egy beton világot
hoznánk létre

hidroponikus gyárakkal,
mesterségesen előállított élelmiszerrel

és digitális VR élményével
a természetes világnak,

ami elveszett

és folyamatosan növekvő GDP-vel.

Mi lenne, ha képesek
lennénk erre?

Vajon ezt akarjuk?

A geo-mechanikus szemlélet

a földet alapvetően egy
bonyolult gépezetnek tekinti:

egy dízelmotornak.

Ha a levegő és az üzemanyag
összetétel nem megfelelő,

akkor a motor nem jól működik.

Szóval, ha az üvegházhatású gázok
szintje magas,

akkor a Föld nem fog jól teljesíteni.

A FÖLD mint ÉLŐ-LÉNY

Viszont ha a Földet
egy élő-lénynek tekintjük,

akkor talán felvethetjük a kérdést,
mi tehetné a Földet

ellenállóbbá a növekvő
üvegházhatású gázokkal szemben.

Ugyanis azt gondolom,

ha nullára csökkentenénk
az üvegházhatású gázokat,

még ha azt egy éjszaka
leforgása alatt is sikerülne elérni,

ha folytatjuk az ÉLŐ-LÉNY
szerveinek és szöveteinek pusztítását,

akkor a Föld szervelégtelenségben
fog elpusztulni,

még ha a széndioxid szennyezés
nullára csökken is,

mert a Föld nem egy gépezet.

Én annak az elképzelésnek
a szolgálatában állok,

hogy fogalmazzuk újra
az alapvető környezeti narratívánkat,

főleg a klíma narratíváját,

úgy, hogy az abból
a felfogásból szülessen,

hogy a Föld az egy élő-lény
és nem egy bonyolult gépezet.

Az Élő bolygó szemlélet
sok ember számára ismerős

a Gaia teória következtében,
amely szerint

lényegében a Föld,
ha nincs is életben,

de mégiscsak olyan,
mint egy élő lény,

homeosztázist folytat
és sok életminőséggel rendelkezik.

A legtöbb tudós
nem mondaná azt,

hogy a Föld valójában él,
de szerintem meg kell tennünk

azt a lépést,
hogy a Földhöz úgy viszonyuljunk,

mint egy élő-lényhez
és egyben egy szent lényhez.

A BOLYGÓ EGÉSZSÉGE

Szóval van egy bolygónk,
amely komolyan sérült:

az esőerdők, a mangrove mocsarak,
a lápok, az alga erdők,

a tengerifű mezők, a víz,
a termőföld.

Mindezek egészségi állapota
csak töredéke

a valamikori életképességüknek.

Ez azt jelenti,
hogy ez a Föld

sokkal kevésbé képes fenntartani
egy stabil klímát

és megküzdeni azokkal
az ingadozásokkal, amiket

vagy az emberi tevékenységből
következő széndioxid kibocsátás,

vagy a vulkáni működésből
eredő szennyezés,

vagy éppen a napenergia ingadozása idéz elő.

A bolygó sokkal kevésbé tud
ellenállni ezeknek,

amikor a szervei ennyire sérültek.

Ez azt jelenti,

hogy ha nem csökkentettük
volna felére

a hajdani faállományunk számát,

hogyha nem sivatagosítottunk volna el
hatalmas területeket minden kontinensen,

nem hiszem, hogy 400 részecske
egy millióban problémát jelentene.

Valójában az ellenkezőjét csináltuk:

ellehetetlenítettük az élet
ellenállóképességét,

hogy bizonyos kihívásokat kezelni tudjon.

Ezért a üvegházhatású gázok
tényleg komoly veszélyt jelentenek

és nagyon megingató a hatásuk.

Ez egy eltérő megközelítés
az általános globális felmelegedés narratívájához képest,

de nem mond teljesen ellent annak sem.

Az üzemanyagok termelése
pusztító hatású más szempontból is.

Az élő bolygó megközelítésből nézve
még rongálóbb hatású,

ahogy egész ökoszisztémákat
pusztít el.

Valószínű, láttátok
az Alberta olajhomokról készült képeket.

És csak a pusztítás, amit a
hegytető-eltávolítás eredményez

vagy éppen az olaj kiömlések.

Amikor a Földet élő-lényként kezeljük,
csak képzeljük el,

hogy valami ilyesmi történik a sejtekkel
vagy a szövetekkel a saját testünkben.

Hogy egy csomó részünket mérgezik
és pusztítják.

Hogy fog az a test fenntartani
egy egészséges testhőmérsékletet?

Lehet, hogy ez a metafora túlzott kiterjesztése,
de ez az a helyzet, amiben most vagyunk.

LÉPÉSEK A GYÓGYULÁS FELÉ

Szóval az élő bolygó szemszögéből

értjük, hogy Gaia szervei
alapvető fontosságúak.

Főleg azok, amelyek még épek.
Mint az Amazonas,

bizonyos mértékig a Kongó,

mint más helyek a Földön,
amelyek kisebbek, de még érintetlenek.

Ezek az egészség tározói.
Ezek azok a helyek,

ahol még Gaia egészségének
az emlékezete is található.

Meg kell védenünk ezeket a területeket.

Az Amazonas önmagában
egy élő szervezet

és csak nagyon felületesen értjük,
hogyan van kölcsönhatásban

Gaia fiziológiájával.

Ha csak azt nézzük,

hogy az Amazonas
mennyi szenet képes lekötni,

akkor figyelmen kívül hagyjuk

az összes többi lehetséges
fiziológiai hatását a Földre.

Szóval legelőször ezeket a helyeket
szentnek és sérthetetlennek kell tekintenünk.

Ha nem tesszük meg ezt,
még ha ellensúlyozzuk is

az Amazonasból elveszett szenet,

a bolygó ugyanúgy
ki fog csúszni az irányítás alól.

A legfontosabb: Szent és sérthetetlen

A második legfontosabb

megjavítani, regenerálni
és meggyógyítani a szerveket,

amelyek megsérültek.

Különösen az erdőket és a talajt.

A talaj valószínűleg
a legfontosabb szerve a bolygónak

és természetesen

ez kapcsolatban áll a fákkal,
a prérikkel és minden más ökoszisztémával.

Szóval, kell a megújító mezőgazdaság,
például

és a szén szempontú megközelítésből
ez szintén igazolható.

Valószínűleg úgy mondanám,

hogy ez messze a leggyorsabb módja,
hogy szenet válasszunk ki az atmoszférából.

Vannak gazdák és farmerek a világban,

akik termőtalajt tudnak létrehozni
elképesztő gyorsasággal.

Az iskolában azt tanultuk,

hogy 500 évbe telik
míg egy hüvelyk termőtalaj létrejön.

De vannak olyan gazdák,
akik ezt egy év alatt elérik

és hatalmas mennyiségű szenet
távolítanak el az atmoszférából.

A harmadik fontos lépés az,

hogy be kell szüntetni a szövetek

gyomirtó, féregirtó
és rovarirtó szerekkel,

toxikus hulladékkal és gyógyszeripari hulladékkal,
mint napolaj stb. való mérgezését.

Ezek egyetemesen csökkentik
a bolygó ellenálló képességét

a szövet szintjén, szemben a szervi szinttel.

Meg kell állítanunk ezt a 90 éves kísérletet,
hogy mi fog történni,

ha bevonjuk az egész tájat rovarirtóval
újra és újra.

És meg vagyunk lepve,
hogy a rovar populáció mindenütt lecsökkent?

Igaz nemcsak ezért.

Azt gondolom, hogy a második
és igazán fontos és nem felismert ok

az a megafauna kimerítése,
ami a táplálékláncon lefelé visszahat.

Szóval, nekünk nem is kell érteni,
hogy miért,

ha az élő föld perspektívájából közelítjük meg,
akkor tudjuk, hogy ez fontos.

A negyedik fontos lépés

az a fosszilis üzemanyag-kibocsátás
lecsökkentése.

Ellentmondásos ezt
a negyedik helyre rakni,

azonban, ha az első három prioritást
tiszteletben tartjuk,

akkor szükségszerűen csökken
a fosszilis alapú üzemanyag-kibocsátás is,

hiszen képtelenség ökoszisztémákat
szentként kezelni

miközben folytatjuk a rétegrepesztést, fúrást,
a külszíni bányászást és a csővezeték lerakást.

Szóval a negyedik az tulajdonképpen
az első három lépés terméke

és mind ugyanabból a nézőpontból indul ki,
hogy tegyünk meg mindent,

amit csak tudunk, hogy részt vállaljunk
a bolygó meggyógyításában.

Ezért vagyunk itt,
itt és most az időben.

Először a gyógyítás,

aztán, hogy még több
életet hozzunk ebbe a világba.

TAKTIKÁK

Úgy gondolom, hogy a megfelelő taktikák
minden helyzetben mások.

Nincs egy képletem, hogy ezt kellene tenni itt,
és azt kellene csinálni ott.

Viszont a taktikák
abból a felfogásból kell eredjenek,

hogy minek a szolgálatában állunk.

Egy szinten azt mondhatjuk,
hogy az élet védelmét,

vagy az élet meggyógyítását
szolgáljuk a Földön.

Egy másik szinten azt is mondhatjuk,

hogy elősegítjük a változást
a mi mély narratívánkban és mitológiánkban,

ami megfogalmazza,
hogy kik vagyunk,

miért vagyunk itt és mi a valós.

Azt hiszem, hogy ennek a megértésnek
része, hogy egymást megértsük.

sőt még azoknak az embereknek
a megértését is,

akiket gonosznak tekintünk,

hiszen te is azért vagy itt,
hogy az életet szolgáljad.

És ez lehet, hogy nehéz
a te helyzetetedben,

de te ugyanolyan vagy, mint én.

Ahelyett, hogy gonosznak,
javíthatatlan környezet szennyezőnek

vagy pénzsóvárnak
vagy az ellenségemnek tekintenélek

és azt gondolnám,

hogy az egyetlen megoldás az,
hogy uralkodjam fölötted,

hogy leigázzalak,
hogy megnyerjem a csatát.

Azáltal, hogy ezt csináljuk,
ellenségünkké teszünk embereket,

akik szükségszerűen nem kellene,
hogy az ellenségeink legyenek,

ha lenne valamilyen módja annak,
hogy behívjuk őket a szövetségünkbe.

És megszólítani lényük azon részét,
amelyik, ha tényleg tisztában lenne vele,

hogy mi történik,
akkor nem akarná ezt tenni.

A kétségbeesés, amit sok ember érez
a Föld jövőjével kapcsolatban

ugyanabból a "változás elméletből" származik

és ugyanabból a világfelfogásból,
ahonnan maga a probléma is jön.

A változások elmélete az, hogy ha erőt fejtesz ki
egy tömegre, akkor valami megváltozik.

Szóval minél több erővel rendelkezel,

annál nagyobb hatalmad van,
hogy megváltoztasd a világot.

Ebből a "változás elméletből", sajnálom,

a hatalmak, amelyek a rendszerben vannak
sokkal nagyobb erővel rendelkeznek

és sosem lesz elég hatalmad,
hogy megváltoztass akármit is.

De talán a világ nem így működik,

vannak más módjai is annak,
hogy megváltoztassuk a világot

azon kívül, hogy erővel uralkodnánk
mások fölött.

Számomra a remény
ezekben a gondolatokban van.

A remény annak megértéséből születik,

hogy a természet vagy mondjuk
más lények lehetnek a szövetségeseink,

mert így belépünk egy másik
ok és okozati világba,

ami elhelyez minket a megfelelő helyre,
a megfelelő időben,

hogy a megfelelő szavakat mondjuk
a megfelelő embereknek

felébresztve bennük,
ami bennünk felébredt,

és ezzel nagyobb bátorságot
hozva nekik az ő szolgálatukhoz.

Talán a változás így történik.

És amikor megértjük, hogy nem tudjuk,
hogy igazából hogyan működik ez a világ.

És ha más nem is, de a civilizációnk
kudarca arra kell tanítson bennünket,

hogy tulajdonképpen tényleg nem tudjuk,

ez el kell vezessen minket az alázathoz.

És ebből alázatból kiindulva
bármi lehetséges.