Mikor a technika már elménkben olvas, hogyan védjük meg magánéletünket?

Az agytevékenységünk dekódolására és gondolataink és érzelmeink föltárására alkalmas technika hamarosan megvalósul – mondja Nita Farahany bioetikus és jogász. Mit jelent ez magánéletünkre nézve, amelynek határait már úgyis áthágták? Figyelemfölhívó előadásában Farahany óva int olyan társadalomtól, melyben valakit azért tartóztatnának le, mert bűntett elkövetésére csupáncsak gondolt (mint a Különvélemény c. sci-fi filmben), agyunk adatait magánérdekből adják-veszik. Bizonyítja, hogy a kognitív szabadság joga megvédi a gondolkodás és az önrendelkezés szabadságát.

A 2009-es iráni elnökválasztás
utáni hónapokban

országszerte tiltakozások törtek ki.

Az iráni kormány kegyetlenül elnyomta

a később Iráni Zöld Mozgalom
néven ismertté vált tömörülést,

s még a mobilszolgáltatást
is megszakította,

gátolandó a tüntetők közti forgalmazást.

Az USA-ba 1960 végén bevándorolt szüleim

jelentős időt töltenek ott,

ahol nagyobb családom él.

Amikor családomat hívtam Teheránban

a tüntetések legerőszakosabb
leverése idején,

senki sem merte megvitatni
az eseményeket velem.

Mindegyikünk gyorsan másra
terelte a beszélgetés témáját.

Mindegyikünk tisztában volt

egy lefülelt ellenzéki tevékenység
következményeivel.

Ám mégis szerettem volna tudni,

hogy mit gondolnak és mit éreznek.

Mi van, ha tudhattam volna?

De ennél rémisztőbb:

mi van, ha a kormány tudhatta volna?

Letartóztatták volna őket
a fejükben járó gondolataikért?

Közelebb járunk ehhez, mintsem gondolnák.

Az idegtudomány,
a mesterséges intelligencia

és a gépi tanulás növekvő
lehetőségeinek hála

nemsokára sokkal többet tudhatunk arról,
mi történik az emberi agyban.

Bioetikusként, jogászként, filozófusként

és iráni származású amerikaiként
mélységesen nyugtalanít,

milyen hatással lesz ez a szabadságunkra,

és miféle védelemre lesz szükségünk.

Úgy gondolom, jogunk van
a kognitív szabadsághoz

mint megvédendő emberi joghoz.

Különben gondolatszabadságunk,

agyunk elérése és irányítása,

mentális magánéletünk veszélybe kerül.

Gondoljunk bele:

az átlagember fejében naponta
ezernyi gondolat kering.

Miközben a gondolat alakot ölt,

pl. egy matekszámítás, szám vagy szó,

az agyban idegsejtek működnek együtt,

csöppnyi villamos kisüléseket okozva.

Normál elmeállapotban, pl. pihenés esetén

agysejtek ezrei tüzelnek,

s eközben jellemző mintázatú
villamos kisüléseket hoznak létre,

amelyek EEG-vel mérhetők.

Ezt látják most.

Fejemre helyezett egyszerű készülékkel

valós időben rögzített
agytevékenységemet látják.

Pihenés közbeni agytevékenységemet
látják, mikor épp érdeklődő vagyok.

Az információ továbbításához

egy korai, kereskedelemben kapható
EEG-készüléket viseltem,

ilyesfélét,

amely valós időben rögzítette
agyam elektromos tevékenységét.

Hasonlók az egyesek által esetleg
hordott fitnesz-karkötőkhöz,

melyek a pulzusszámot,
a megtett lépések számát

vagy az alvásunk minőségét mérik.

Nem ez a piacon lévő legkifinomultabb
idegi képalkotó technika.

De már ez a legkönnyebben hordozható

és mindennapi életünkre valószínűleg
majd hatást gyakorló változat.

Egyszerűen elképesztő!

Egyszerű, viselhető készülékkel

szó szerint beleláthatunk az emberi agyba,

mentalitásunkat föltérképezhetjük
egyetlen szó kimondása nélkül.

Noha bonyolult gondolatokat
még képtelenek vagyunk dekódolni,

de már bemérhetjük valaki hangulatát,

és az MI segítségével dekódolhatunk

bizonyos egyjegyű számokat
vagy alakzatokat

vagy egyszerű szavakat,
melyekre a személy gondol,

melyeket hall vagy lát.

Az EEG eleve meglévő korlátai dacára

úgy gondolom, hogy bizton
mondhatjuk: a technika fejlődésével

az agyunkban lejátszódó folyamatokból

idővel egyre többet fogunk dekódolni.

E készülékek egyikével

az epilepsziás jelzés kaphat
közelgő rohamáról,

még a kitörése előtt.

A végtagbénult számítógépen írhat
csupán gondolatai segítségével.

Az egyik USA-székhelyű cég
technológiát fejlesztett ki,

mely a fejtámlába épített érzékelőkkel

követi nyomon a sofőr vezetés
közbeni koncentráló-képességét,

figyelem-elterelődését
és kognitív terhelését.

A Nissan, biztosítók és az AAA
ezt már tudomásul vették.

Megnézhetjük a The Moment c., "válassz
magadnak kalandot" jellegű filmet,

amely EEG-fejegység útján

agyi reakcióink alapján
változtatja a film végét,

mikor figyelmünk lankad.

Ez remekül hangozhat,

és bioetikusként

nagy híve vagyok,

hogy az ember maga gondoskodjék
egészségéről és jólétéről

a kellő információk birtokában,

beleértve ezt az új agydekódoló technikát.

De nyugtalan vagyok.

Nyugtalanít, hogy önkéntesen
vagy önkéntelenül lemondunk

szabadságunk utolsó bástyájáról:
mentális magánéletünkről.

Hogy agytevékenységünket áruba bocsátjuk

biztosítási árengedmény vagy kedvezmény

vagy ingyen közösségi médiafiókok

vagy munkahelyünk megtartása reményében.

Kínában

a Peking–Sanghaj expressz vezetőinek –

ez a világ egyik legforgalmasabb vonata –

kötelező EEG-készüléket hordaniuk,

amely vonatvezetés közbeni
agytevékenységüket követi.

Egyes hírforrások szerint

kínai állami vállalatoknál

a munkásoknak termelékenységüket s érzelmi
állapotukat figyelő EEG-érzékelőket

kötelező viselniük.

A dolgozókat még haza is küldik,

ha agyuk az elvártnál kevésbé
összpontosít a munkára

vagy érzelmileg zaklatottak.

Ez nem holnap köszönt be,

de az agyba való belelátás
világába tartunk.

Kétlem, hogy az emberek fölfognák,
hogy ez mindent megváltoztathat.

Mindent – az adatvédelem
fogalmától a törvényekig,

a szabadságra vonatkozó eszmékig.

A Duke Egyetemen lévő laboromban

nemrég az USA-ra vonatkozó
országos kutatást végeztünk,

hogy megtudjuk,

értékelik-e az agyi információ
bizalmas voltát az emberek.

Fölkértük őket, rangsorolják,
hogy milyen mértékűnek érzik

33 információtípus bizalmas voltát,

tébészámuktól kezdve

telefon-beszélgetésük tartalmán,

kapcsolataik történetén,

érzelmeiken, szorongásukon át

agyukban megjelenő mentális képekig

és gondolatokig bezárólag.

Döbbenetes, hogy tébészámukat
sokkal bizalmasabbnak értékelték,

mint más egyéb információkat,

beleértve agyuk adatait.

Szerintem azért, mert még nem értik

vagy nem hiszik el
az agydekódoló technika horderejét.

Végtére is, ha rájövünk
az emberi agy belső működésére,

a tébészámunk izgat minket a legkevésbé.

(Nevetés)

Gondoljanak bele!

Az agyba való teljes belelátás világában

ki merészel majd ellenzéki
gondolatot forgatni a fejében?

Vagy alkotó gondolatot?

Az aggaszt, hogy az emberek
majd öncenzúrához folyamodnak

a társadalomból való
kiközösítéstől tartva,

vagy mert félnek, lankadó figyelmük,
érzelmi bizonytalanságuk miatt

elvesztik állásukat,

vagy mert munkaadójuk ellen
közös fellépést fontolgatnak.

Az előbújás, a coming out
ezentúl már nem jut szerephez,

mert az agy már rég elárulta
az illető nemi orientációját,

politikai ideológiáját

vagy vallási meggyőződését,

jóval azelőtt, hogy készen álltak

mással tudatosan
megosztani az információt.

Nyugtalanít, hogy törvényeink képesek-e
lépést tartani a műszaki változásokkal?

Az USA alkotmányának első kiegészítése

védi a szólásszabadságot.

De a gondolatszabadságot is védi?

Ám ha így van is, tetszés szerint szabadon
megváltoztathatjuk gondolatainkat?

Vagy az állam vagy a társadalom
írhatja elő, mit tehetünk az agyunkkal?

Fürkészheti-e agyunkat
az NSA az új mobileszközökkel?

Alkalmazásaikkal agyunk
adatait gyűjtő cégek

eladhatják-e harmadik félnek az infót?

Jelenleg ezt semmilyen
törvény sem tiltja nekik.

Ez még nagyobb gondot okozhat

azokban az országokban,
amelyek nem vallják magukénak

az USA-ban élvezett szabadságjogokat.

Mi történt volna
az Iráni Zöld Mozgalom idején,

ha az állam figyelte volna
családom agytevékenységét,

a tiltakozókkal rokonszenvezőnek
minősítve őket?

Túlzás elképzelni olyan társadalmat,

amelyben valakit letartóztatnak,

csak mert gondolt bűntett elkövetésére,

mint a Különvélemény c. sci-fi film
jövőbeni társadalmában?

Az USA Indiana államában már

iskolája megfélemlítésével
vádoltak meg egy 18 évest,

aki videót posztolt ki magáról,
melyben emberre lő az előcsarnokban...

Noha az emberek zombik voltak,

és a filmen az illető a kiterjesztett
valóság videojátékkal játszik,

mégis mindent szubjektív szándéka
mentális kivetítéseként értékeltek.

Agyunknak ezért kell különleges védelem.

Ha agyunk épp annyira
adatkövetés és adatösszesítés tárgya,

mint számlakivonataink
és banki ügyleteink,

ha agyunkat meghekkelhetik s lekövethetik,
mint internetes tevékenységeinket,

mobiltelefonunkat és alkalmazásainkat,

akkor fajunk fenyegetettségének
már a határán állunk.

Mielőtt bepánikolnának,

közlöm, hogy van megoldás e félelmekre,

de a lényeges dolgokkal kell kezdenünk.

A magánélet általános védelme ügyében

szerintem vesztett csatát vívunk,

ha az információ-áramlást
törekszünk korlátozni.

Helyette az információval való
visszaélésekkel kapcsolatos jogok

és jogorvoslatok megerősítésére
kell összpontosítanunk.

Ha meglenne a jogunk, hogy eldöntsük,
mely rólunk szóló infót adunk közre,

vagy ami még fontosabb:
jogorvoslat állna rendelkezésünkre,

ha az infót kárunkra használták,

mondjuk, munkahelyen, egészségügyben

vagy oktatásban diszkrimináltak vele,

ez sokat segítene a bizalom kiépítésében.

Bizonyos esetekben

több személyes adatot
szeretnénk közreadni.

Sokatmondók lehetnek

egészségünkről vagy jólétünkről
szóló összegzett adataink,

de biztonságos közreadásukhoz

a mentális magánéletünk megóvásának
különleges védelmére van szükség.

Ezért van szükség
a kognitív szabadság jogára.

E jog megóvja számunkra a gondolat
és az elmélkedés szabadságát,

az önrendelkezés szabadságát,

s ez megadja a jogát,
hogy egyetértsünk vagy elutasítsuk,

hogy mások hozzáférjenek
agyunkhoz, és változtassanak rajta.

E jogot el kell ismernie

az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatának,

amely mechanizmusokat hozott létre

az efféle társadalmi jogok alkalmazására.

Az Iráni Zöld Mozgalom idején

az internetet és a jó öreg élőszót
használták a tüntetők

felvonulásaik szervezésére.

Ennek eredményeként oldották föl Iránban

a leginkább elnyomó korlátozásokat.

És ha az iráni kormány a tiltakozás
földerítésére és megelőzésére

az agyak megfigyelését alkalmazta volna?

Meghallotta volna a világ
a tiltakozók kiáltását?

Eljött az idő, hogy a kognitív
szabadság forradalmát követeljük.

Hogy biztosak legyünk: felelősségteljesen
fejlesztjük a technikát,

amellyel magunkévá tehetjük a jövőt,

miközben hevesen óvjuk mindannyiunkat
bárkitől: személytől, cégtől, államtól,

mely megkísérli, hogy jogellenesen
beavatkozzon legbensőbb életünkbe.

Köszönöm.

(Taps)