A 2009-es iráni elnökválasztás utáni hónapokban országszerte tiltakozások törtek ki. Az iráni kormány kegyetlenül elnyomta a később Iráni Zöld Mozgalom néven ismertté vált tömörülést, s még a mobilszolgáltatást is megszakította, gátolandó a tüntetők közti forgalmazást. Az USA-ba 1960 végén bevándorolt szüleim jelentős időt töltenek ott, ahol nagyobb családom él. Amikor családomat hívtam Teheránban a tüntetések legerőszakosabb leverése idején, senki sem merte megvitatni az eseményeket velem. Mindegyikünk gyorsan másra terelte a beszélgetés témáját. Mindegyikünk tisztában volt egy lefülelt ellenzéki tevékenység következményeivel. Ám mégis szerettem volna tudni, hogy mit gondolnak és mit éreznek. Mi van, ha tudhattam volna? De ennél rémisztőbb: mi van, ha a kormány tudhatta volna? Letartóztatták volna őket a fejükben járó gondolataikért? Közelebb járunk ehhez, mintsem gondolnák. Az idegtudomány, a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás növekvő lehetőségeinek hála nemsokára sokkal többet tudhatunk arról, mi történik az emberi agyban. Bioetikusként, jogászként, filozófusként és iráni származású amerikaiként mélységesen nyugtalanít, milyen hatással lesz ez a szabadságunkra, és miféle védelemre lesz szükségünk. Úgy gondolom, jogunk van a kognitív szabadsághoz mint megvédendő emberi joghoz. Különben gondolatszabadságunk, agyunk elérése és irányítása, mentális magánéletünk veszélybe kerül. Gondoljunk bele: az átlagember fejében naponta ezernyi gondolat kering. Miközben a gondolat alakot ölt, pl. egy matekszámítás, szám vagy szó, az agyban idegsejtek működnek együtt, csöppnyi villamos kisüléseket okozva. Normál elmeállapotban, pl. pihenés esetén agysejtek ezrei tüzelnek, s eközben jellemző mintázatú villamos kisüléseket hoznak létre, amelyek EEG-vel mérhetők. Ezt látják most. Fejemre helyezett egyszerű készülékkel valós időben rögzített agytevékenységemet látják. Pihenés közbeni agytevékenységemet látják, mikor épp érdeklődő vagyok. Az információ továbbításához egy korai, kereskedelemben kapható EEG-készüléket viseltem, ilyesfélét, amely valós időben rögzítette agyam elektromos tevékenységét. Hasonlók az egyesek által esetleg hordott fitnesz-karkötőkhöz, melyek a pulzusszámot, a megtett lépések számát vagy az alvásunk minőségét mérik. Nem ez a piacon lévő legkifinomultabb idegi képalkotó technika. De már ez a legkönnyebben hordozható és mindennapi életünkre valószínűleg majd hatást gyakorló változat. Egyszerűen elképesztő! Egyszerű, viselhető készülékkel szó szerint beleláthatunk az emberi agyba, mentalitásunkat föltérképezhetjük egyetlen szó kimondása nélkül. Noha bonyolult gondolatokat még képtelenek vagyunk dekódolni, de már bemérhetjük valaki hangulatát, és az MI segítségével dekódolhatunk bizonyos egyjegyű számokat vagy alakzatokat vagy egyszerű szavakat, melyekre a személy gondol, melyeket hall vagy lát. Az EEG eleve meglévő korlátai dacára úgy gondolom, hogy bizton mondhatjuk: a technika fejlődésével az agyunkban lejátszódó folyamatokból idővel egyre többet fogunk dekódolni. E készülékek egyikével az epilepsziás jelzés kaphat közelgő rohamáról, még a kitörése előtt. A végtagbénult számítógépen írhat csupán gondolatai segítségével. Az egyik USA-székhelyű cég technológiát fejlesztett ki, mely a fejtámlába épített érzékelőkkel követi nyomon a sofőr vezetés közbeni koncentráló-képességét, figyelem-elterelődését és kognitív terhelését. A Nissan, biztosítók és az AAA ezt már tudomásul vették. Megnézhetjük a The Moment c., "válassz magadnak kalandot" jellegű filmet, amely EEG-fejegység útján agyi reakcióink alapján változtatja a film végét, mikor figyelmünk lankad. Ez remekül hangozhat, és bioetikusként nagy híve vagyok, hogy az ember maga gondoskodjék egészségéről és jólétéről a kellő információk birtokában, beleértve ezt az új agydekódoló technikát. De nyugtalan vagyok. Nyugtalanít, hogy önkéntesen vagy önkéntelenül lemondunk szabadságunk utolsó bástyájáról: mentális magánéletünkről. Hogy agytevékenységünket áruba bocsátjuk biztosítási árengedmény vagy kedvezmény vagy ingyen közösségi médiafiókok vagy munkahelyünk megtartása reményében. Kínában a Peking–Sanghaj expressz vezetőinek – ez a világ egyik legforgalmasabb vonata – kötelező EEG-készüléket hordaniuk, amely vonatvezetés közbeni agytevékenységüket követi. Egyes hírforrások szerint kínai állami vállalatoknál a munkásoknak termelékenységüket s érzelmi állapotukat figyelő EEG-érzékelőket kötelező viselniük. A dolgozókat még haza is küldik, ha agyuk az elvártnál kevésbé összpontosít a munkára vagy érzelmileg zaklatottak. Ez nem holnap köszönt be, de az agyba való belelátás világába tartunk. Kétlem, hogy az emberek fölfognák, hogy ez mindent megváltoztathat. Mindent – az adatvédelem fogalmától a törvényekig, a szabadságra vonatkozó eszmékig. A Duke Egyetemen lévő laboromban nemrég az USA-ra vonatkozó országos kutatást végeztünk, hogy megtudjuk, értékelik-e az agyi információ bizalmas voltát az emberek. Fölkértük őket, rangsorolják, hogy milyen mértékűnek érzik 33 információtípus bizalmas voltát, tébészámuktól kezdve telefon-beszélgetésük tartalmán, kapcsolataik történetén, érzelmeiken, szorongásukon át agyukban megjelenő mentális képekig és gondolatokig bezárólag. Döbbenetes, hogy tébészámukat sokkal bizalmasabbnak értékelték, mint más egyéb információkat, beleértve agyuk adatait. Szerintem azért, mert még nem értik vagy nem hiszik el az agydekódoló technika horderejét. Végtére is, ha rájövünk az emberi agy belső működésére, a tébészámunk izgat minket a legkevésbé. (Nevetés) Gondoljanak bele! Az agyba való teljes belelátás világában ki merészel majd ellenzéki gondolatot forgatni a fejében? Vagy alkotó gondolatot? Az aggaszt, hogy az emberek majd öncenzúrához folyamodnak a társadalomból való kiközösítéstől tartva, vagy mert félnek, lankadó figyelmük, érzelmi bizonytalanságuk miatt elvesztik állásukat, vagy mert munkaadójuk ellen közös fellépést fontolgatnak. Az előbújás, a coming out ezentúl már nem jut szerephez, mert az agy már rég elárulta az illető nemi orientációját, politikai ideológiáját vagy vallási meggyőződését, jóval azelőtt, hogy készen álltak mással tudatosan megosztani az információt. Nyugtalanít, hogy törvényeink képesek-e lépést tartani a műszaki változásokkal? Az USA alkotmányának első kiegészítése védi a szólásszabadságot. De a gondolatszabadságot is védi? Ám ha így van is, tetszés szerint szabadon megváltoztathatjuk gondolatainkat? Vagy az állam vagy a társadalom írhatja elő, mit tehetünk az agyunkkal? Fürkészheti-e agyunkat az NSA az új mobileszközökkel? Alkalmazásaikkal agyunk adatait gyűjtő cégek eladhatják-e harmadik félnek az infót? Jelenleg ezt semmilyen törvény sem tiltja nekik. Ez még nagyobb gondot okozhat azokban az országokban, amelyek nem vallják magukénak az USA-ban élvezett szabadságjogokat. Mi történt volna az Iráni Zöld Mozgalom idején, ha az állam figyelte volna családom agytevékenységét, a tiltakozókkal rokonszenvezőnek minősítve őket? Túlzás elképzelni olyan társadalmat, amelyben valakit letartóztatnak, csak mert gondolt bűntett elkövetésére, mint a Különvélemény c. sci-fi film jövőbeni társadalmában? Az USA Indiana államában már iskolája megfélemlítésével vádoltak meg egy 18 évest, aki videót posztolt ki magáról, melyben emberre lő az előcsarnokban... Noha az emberek zombik voltak, és a filmen az illető a kiterjesztett valóság videojátékkal játszik, mégis mindent szubjektív szándéka mentális kivetítéseként értékeltek. Agyunknak ezért kell különleges védelem. Ha agyunk épp annyira adatkövetés és adatösszesítés tárgya, mint számlakivonataink és banki ügyleteink, ha agyunkat meghekkelhetik s lekövethetik, mint internetes tevékenységeinket, mobiltelefonunkat és alkalmazásainkat, akkor fajunk fenyegetettségének már a határán állunk. Mielőtt bepánikolnának, közlöm, hogy van megoldás e félelmekre, de a lényeges dolgokkal kell kezdenünk. A magánélet általános védelme ügyében szerintem vesztett csatát vívunk, ha az információ-áramlást törekszünk korlátozni. Helyette az információval való visszaélésekkel kapcsolatos jogok és jogorvoslatok megerősítésére kell összpontosítanunk. Ha meglenne a jogunk, hogy eldöntsük, mely rólunk szóló infót adunk közre, vagy ami még fontosabb: jogorvoslat állna rendelkezésünkre, ha az infót kárunkra használták, mondjuk, munkahelyen, egészségügyben vagy oktatásban diszkrimináltak vele, ez sokat segítene a bizalom kiépítésében. Bizonyos esetekben több személyes adatot szeretnénk közreadni. Sokatmondók lehetnek egészségünkről vagy jólétünkről szóló összegzett adataink, de biztonságos közreadásukhoz a mentális magánéletünk megóvásának különleges védelmére van szükség. Ezért van szükség a kognitív szabadság jogára. E jog megóvja számunkra a gondolat és az elmélkedés szabadságát, az önrendelkezés szabadságát, s ez megadja a jogát, hogy egyetértsünk vagy elutasítsuk, hogy mások hozzáférjenek agyunkhoz, és változtassanak rajta. E jogot el kell ismernie az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatának, amely mechanizmusokat hozott létre az efféle társadalmi jogok alkalmazására. Az Iráni Zöld Mozgalom idején az internetet és a jó öreg élőszót használták a tüntetők felvonulásaik szervezésére. Ennek eredményeként oldották föl Iránban a leginkább elnyomó korlátozásokat. És ha az iráni kormány a tiltakozás földerítésére és megelőzésére az agyak megfigyelését alkalmazta volna? Meghallotta volna a világ a tiltakozók kiáltását? Eljött az idő, hogy a kognitív szabadság forradalmát követeljük. Hogy biztosak legyünk: felelősségteljesen fejlesztjük a technikát, amellyel magunkévá tehetjük a jövőt, miközben hevesen óvjuk mindannyiunkat bárkitől: személytől, cégtől, államtól, mely megkísérli, hogy jogellenesen beavatkozzon legbensőbb életünkbe. Köszönöm. (Taps)