< Return to Video

Túltenni magunkat a visszautasításon: amikor bántanak az emberek, és az élet sem fair

  • 0:07 - 0:09
    Visszautasítás.
  • 0:09 - 0:13
    Emlékeznek rá, mikor érezték utoljára,
    hogy visszautasították önöket?
  • 0:14 - 0:16
    Egy fiú volt, aki sosem
    hívta vissza önöket?
  • 0:17 - 0:19
    Vagy egy apa, aki sosem
    jött el látogatóba?
  • 0:19 - 0:22
    Egy főnök, aki nem támogatta
    az előléptetésüket?
  • 0:22 - 0:26
    Esetleg valaki az életükben,
    aki sosem tartotta elég jónak önöket,
  • 0:26 - 0:29
    függetlenül attól,
    mivel próbálták lenyűgözni.
  • 0:29 - 0:32
    Mind tudjuk: a visszautasítás fáj.
  • 0:32 - 0:33
    Éles fájdalom.
  • 0:33 - 0:35
    Úgy érezzük, nem vagyunk elég jók.
  • 0:36 - 0:39
    Megkérdőjelezzük önmagunkat
    és kételkedünk a jövőnkben.
  • 0:40 - 0:43
    Közlöm, a visszautasítástól
    nem kellene féljünk.
  • 0:43 - 0:45
    Főleg nem kellene
  • 0:45 - 0:47
    elbátortalanodnunk, lehangolódnunk,
  • 0:47 - 0:50
    vagy túl sokat dolgoznunk,
    hogy bizonyítsuk a világnak,
  • 0:50 - 0:54
    megérdemeljük a szeretetet és figyelmet.
  • 0:55 - 0:58
    A visszautasítás inkább a barátunk,
  • 0:58 - 0:59
    sem mint az ellenségünk.
  • 1:00 - 1:03
    Két módszert osztanék meg,
    ahogy a visszautasításra tekinthetünk,
  • 1:03 - 1:06
    hogy sikerünk érdekében
    katalizátorként hasznosítsuk
  • 1:06 - 1:08
    a fájdalmas pillanatokat,
  • 1:08 - 1:12
    és bizonyítsuk értékünket
    és egyediségünket.
  • 1:13 - 1:17
    Egyrészt tekinthetünk
    a visszautasításra kivetítésként.
  • 1:18 - 1:20
    Pszichológiai kivetítésként.
  • 1:20 - 1:24
    A pszichológiai kivetítés az,
    ha a nemkívánatos érzéseket öntudatlanul
  • 1:24 - 1:28
    valaki másra vetítjük ki ahelyett,
  • 1:28 - 1:32
    hogy bevallanánk őket,
    vagy foglalkoznánk velük.
  • 1:33 - 1:35
    Ha megértjük, hogy a visszautasítás
  • 1:35 - 1:39
    nem a mi értékünkkel kapcsolatos,
    inkább a másikban uralkodó zűrzavarral,
  • 1:39 - 1:41
    az életünk megváltozik.
  • 1:41 - 1:44
    Meghátrálás, elbátortalanodás
    vagy biztonsági játék helyett
  • 1:44 - 1:48
    magabiztosan és büszkén lépünk tovább.
  • 1:49 - 1:51
    Az egyik legfájdalmasabb visszautasításom
  • 1:51 - 1:53
    harmadikos koromban történt.
  • 1:53 - 1:58
    Népszerűségre, szeretetre, szerelemre
    és tiszteletre vágytam.
  • 1:58 - 2:00
    Meg is kaptam, szerencsére.
  • 2:00 - 2:02
    Haladó tanulócsoportba jártam,
  • 2:02 - 2:06
    tehát egyike voltam a két fekete diáknak
    egy csupa fehérekből álló osztályban.
  • 2:06 - 2:08
    Ez nem volt egy rossz dolog.
  • 2:08 - 2:10
    Menő, nagy, fekete srácként ismertek.
  • 2:10 - 2:12
    Izomagynak neveztek.
  • 2:12 - 2:13
    (Nevetés)
  • 2:13 - 2:16
    Az osztály egyik legokosabbja voltam,
  • 2:16 - 2:17
    rólam másoltak a többiek,
  • 2:17 - 2:18
    nevettek a vicceimen,
  • 2:18 - 2:20
    az élet nagyszerű volt.
  • 2:21 - 2:22
    Míg egy nap,
  • 2:22 - 2:24
    ahogy a mosdóból
    mentem vissza az osztályba,
  • 2:24 - 2:28
    felfigyeltem egy csapat körben álló,
    hisztérikusan nevető fekete srácra.
  • 2:28 - 2:32
    Én, a magabiztos, karizmatikus,
    társasági srác
  • 2:32 - 2:35
    úgy döntöttem, megyek, megnézem,
    hadd nevessek én is.
  • 2:35 - 2:37
    Odasétáltam hozzájuk,
  • 2:37 - 2:39
    és megkérdeztem: "Hé, mi olyan vicces?"
  • 2:39 - 2:41
    Senki nem válaszolt.
  • 2:41 - 2:42
    Felemeltem a hangom:
  • 2:43 - 2:45
    "Na, min nevettek ennyire?"
  • 2:45 - 2:47
    Ahogy kimondtam,
  • 2:47 - 2:49
    az egyik srcá odafordult hozzám,
    és azt mondta:
  • 2:49 - 2:51
    "Te vagy a vicces, fehér fiú."
  • 2:52 - 2:54
    Mindenki nevetésben tört ki,
  • 2:54 - 2:59
    én pedig zavarban voltam,
    szégyent és elutasítást éreztem,
  • 2:59 - 3:03
    az osztályomba visszaérve pedig megtudtam,
    a suliban úgy ismertek:
  • 3:03 - 3:06
    a fekete srác, aki fehér módjára
    beszél és viselkedik.
  • 3:07 - 3:10
    Hagytam, hogy a visszautasítás pillanata
  • 3:10 - 3:12
    rombolja az önbizalmam és önbecsülésem.
  • 3:13 - 3:15
    Önnön egyediségem helyett inkább
  • 3:15 - 3:18
    elkezdtem magam lassan megváltoztatni,
  • 3:18 - 3:20
    hogy beilleszkedjek a fekete közösségbe.
  • 3:21 - 3:23
    Vagyis változtattam az öltözködésemen,
  • 3:23 - 3:24
    a beszédstílusomon,
  • 3:24 - 3:25
    a zenén, amit hallgattam.
  • 3:25 - 3:27
    Még a nevetésemen is változtattam.
  • 3:28 - 3:31
    Elkezdtem lógni a suliból,
    drogokat árulni, rossz döntéseket hozni –
  • 3:31 - 3:35
    mindent azért, hogy el- és befogadjanak.
  • 3:35 - 3:36
    És tudják, mit?
  • 3:36 - 3:37
    Bevált.
  • 3:37 - 3:39
    Elfogadtak. Megöleltek.
  • 3:40 - 3:41
    Hírnevet szereztem az utcán.
  • 3:42 - 3:45
    Ám a szívem mélyén tudtam,
    nem engem fogadtak el,
  • 3:46 - 3:48
    csak azt, akinek tettettem magam.
  • 3:48 - 3:52
    Minél inkább csodálták a hamis énemet,
  • 3:52 - 3:56
    valódi énem annál inkább
    visszautasítottnak érezte magát.
  • 3:57 - 4:01
    Tudják, nem fogtam fel,
    hogy a visszautasítás néha kivetítés.
  • 4:01 - 4:04
    Kivetítés: a félelem és bizonytalanság
    érzésének kivetítése
  • 4:04 - 4:06
    valaki másra.
  • 4:06 - 4:09
    A rajtam viccelődő diákok
    nagyon bizonytalanok voltak.
  • 4:09 - 4:11
    Bizonytalanok önmagukban.
  • 4:11 - 4:12
    Féltek bármit is tenni
  • 4:12 - 4:15
    azon túl, amit a társaik helyesnek véltek.
  • 4:15 - 4:18
    Mivel nem tudták, hogyan adják önmagukat,
  • 4:18 - 4:21
    félelmeiket és bizonytalanságukat
    rám vetítették
  • 4:21 - 4:23
    gúnyolódás és viccek formájában.
  • 4:24 - 4:27
    Néha ugyanis attól érezzük
    jobban magunkat,
  • 4:28 - 4:31
    ha kibeszélhetünk másokat.
  • 4:32 - 4:37
    Ha képes lettem volna
    visszautasításukat kivetítésként kezelni,
  • 4:37 - 4:39
    sosem vettem volna a vicceiket magamra.
  • 4:39 - 4:41
    Nem vesztegettem volna el éveket,
  • 4:41 - 4:43
    hogy próbáljam elfogadtatni magam velük.
  • 4:43 - 4:45
    Hű maradtam volna önmagamhoz,
  • 4:45 - 4:49
    és valószínű sokkal jobban
    sajnáltam volna őket, mint magamat.
  • 4:50 - 4:53
    Úgy vélem, a visszautasítás
    helyes kezelése fontos tényező
  • 4:53 - 4:58
    a növekvő idegesség és depresszió,
    továbbá az öngyilkossági ráta
  • 4:58 - 5:01
    visszaszorításában
    idehaza és a nagyvilágban.
  • 5:01 - 5:04
    Társadalmi kirekesztésről szóló
    oxfordi kézikönyv tanulmánya szerint
  • 5:04 - 5:09
    a visszautasítás egyszerre oka
    és következménye a depressziónak.
  • 5:10 - 5:12
    Gondoljanak csak bele.
  • 5:12 - 5:14
    Éreztek már lehangoltságot
    visszautasítást követően?
  • 5:15 - 5:17
    Lehet, hogy a kollégáik
  • 5:17 - 5:19
    mindenkit meghívtak egy italra
    munka után, kivéve önöket.
  • 5:21 - 5:24
    Mi a helyzet azokkal, akik nem fektetnek
    pénzt az önök álmának megvalósításába?
  • 5:25 - 5:28
    Ezek azok a helyzetek,
    amelyek miatt nem szeretjük magunkat,
  • 5:28 - 5:31
    feladjuk, felszedünk plusz
    súlyt stresszevés miatt,
  • 5:31 - 5:33
    és zsinórban nézzük
    a Netflix-sorozatokat.
  • 5:33 - 5:36
    Ám megtanultam: nem kell,
    hogy a visszautasítás miatt
  • 5:36 - 5:37
    bolondságokat vigyünk végbe.
  • 5:38 - 5:41
    A visszautasítás pillanataiból
    sikert és önbizalmat kovácsolhatunk.
  • 5:41 - 5:42
    Én is így tettem.
  • 5:42 - 5:45
    Amint rájöttem, hogy a harmadikban
    tapasztalt visszautasítás
  • 5:45 - 5:48
    valójában a diákok
    saját problémáinak kivetítése volt,
  • 5:48 - 5:51
    képes voltam meglátni a szépséget
    saját másságomban.
  • 5:52 - 5:55
    Őszintén szólva, részben igazuk volt.
  • 5:55 - 5:58
    A fekete fiú voltam, aki fehérként
    beszélt, viselkedett.
  • 5:58 - 6:00
    Még mindig az vagyok.
  • 6:00 - 6:03
    Hogy fekete fiúként fehér módjára
    beszéltem és viselkedtem,
  • 6:03 - 6:05
    választékos előadóvá tett,
  • 6:05 - 6:07
    és lehetővé tette, hogy különböző
    emberekkel dolgozzak.
  • 6:07 - 6:09
    Tudok bandatagokkal beszélni az utcán,
  • 6:10 - 6:12
    és igazgatókkal a tárgyalóban.
  • 6:12 - 6:14
    Segíteni tudok függőknek
    véget vetni függőségüknek,
  • 6:14 - 6:19
    elit atlétáknak tudom megtanítani
    sporton túli céljaik felfedezését.
  • 6:19 - 6:21
    Pont az, ami miatt elutasítottak,
  • 6:21 - 6:24
    a sikerem kulcsává lett.
  • 6:24 - 6:26
    Hatékonyan segíthettem másokat,
  • 6:26 - 6:31
    és mindezt azért, mert megtanultam
    kivetítésként kezelni a visszautasítást,
  • 6:31 - 6:33
    és rájöttem,
    hogyan fordítsam saját javamra.
  • 6:35 - 6:40
    Másrészt a visszautasításra
    tekinthetünk védelemként is.
  • 6:41 - 6:43
    Védelem valakivel
    vagy valamivel szemben,
  • 6:43 - 6:46
    akinek, aminek már
    nincs helye az életünkben.
  • 6:46 - 6:51
    Ezt akkor tanultam meg, amikor az álmom,
    hogy NFL játékos legyek, nem teljesült.
  • 6:52 - 6:55
    Teljes körű ösztöndíjjal mentem
    a Közép-Michigani Egyetemre,
  • 6:55 - 6:56
    hogy az első osztályban focizzak.
  • 6:57 - 7:00
    A sport révén akartam
    híres és gazdag lenni,
  • 7:00 - 7:04
    hogy így vehessek a szüleimnek egy házat,
    és a családom kimozdítsam a szegénységből.
  • 7:05 - 7:07
    Rengeteg edző és játékos mondta,
  • 7:07 - 7:11
    hogy a magasságom, sebességem
    és ügyességem miatt
  • 7:11 - 7:14
    egy nap kétségtelenül
    az NFL-ben fogok játszani.
  • 7:15 - 7:19
    Sajnos elsőévesként
    elrepedt egy csigolyám,
  • 7:19 - 7:22
    és ez véget vetett
    a főiskolai karrieremnek.
  • 7:23 - 7:26
    Az élet visszautasított
    minden munkát, amit ebbe öltem.
  • 7:27 - 7:31
    Nem tudtam úgy tekinteni a sportsérülésem,
    mintha az megvédett volna egy karriertől,
  • 7:31 - 7:33
    amit nem nekem találtak ki.
  • 7:33 - 7:34
    Magamra vettem.
  • 7:34 - 7:37
    Úgy éreztem, az élet gyűlöl, arcul köpött.
  • 7:37 - 7:39
    az univerzum is ellenem fordult,
  • 7:39 - 7:43
    és hogy szinte semmit nem érek
    szeretett sportom nélkül,
  • 7:43 - 7:45
    vagy az elismerés hiányában,
    amit sportolóként kaptam.
  • 7:46 - 7:48
    Nem hagytam annyiban,
  • 7:48 - 7:52
    hanem tettem valami szörnyűséget, miközben
    próbáltam életben tartani az álmaim.
  • 7:53 - 7:55
    Felelősségnyilatkozatot írtam alá,
  • 7:55 - 7:59
    és rehabilitáción vettem részt,
    hogy újra az első osztályban focizhassak.
  • 8:00 - 8:03
    Két éven át tettem ki
    magam gyógyszereknek,
  • 8:04 - 8:06
    fájdalomnak, álmatlan éjszakáknak,
  • 8:07 - 8:09
    mert nem tudtam
    az élet nehézségeivel szembenézni.
  • 8:10 - 8:13
    Nem számított,
    hány fájdalomcsillapítót szedtem be,
  • 8:13 - 8:15
    hány epidurális érzéstelenítést
    kaptam a hátamba,
  • 8:15 - 8:19
    a valóságot, miszerint vége
    a karrieremnek, nem kerülhettem el.
  • 8:19 - 8:22
    Bármit tettem is a visszautasítás
    elkerülésére, nem vált be.
  • 8:23 - 8:25
    Féltem szembenézni az elutasítással,
  • 8:25 - 8:29
    mert úgy éreztem, azt jelenti,
    nincsenek értékeim, sem jövőm.
  • 8:29 - 8:32
    Arra jutottam, hogy mivel
    az élet visszautasított
  • 8:32 - 8:35
    engem és minden munkát,
    amit profi sportolói jövőmbe fektettem,
  • 8:35 - 8:39
    nem egyszerűen elbuktam,
    sokkal inkább magam voltam a kudarc.
  • 8:41 - 8:42
    Kudarcként gondolni magamra,
  • 8:43 - 8:46
    életem legsötétebb
    depressziójához vezetett.
  • 8:47 - 8:48
    Öngyilkosságot fontolgattam,
  • 8:48 - 8:51
    mert úgy gondoltam,
    jobb lenne véget vetni az életemnek,
  • 8:51 - 8:55
    mint átélni a visszautasítás
    egy újabb fájdalmas pillanatát.
  • 8:56 - 8:59
    Dobozszámra nyeltem a gyógyszereket,
  • 8:59 - 9:01
    remélve, hogy másnap nem ébredek fel.
  • 9:02 - 9:04
    Berúgtam, mindenféléket beszedtem,
  • 9:04 - 9:08
    autóba vágtam magam, remélve,
    hogy egy autóbaleset véget vet mindennek.
  • 9:08 - 9:11
    Annyit rosszabbodott a helyzet,
  • 9:11 - 9:16
    hogy éheztetni kezdtem magam, és négy hét
    alatt 125 kilóról 99 kilóra fogytam.
  • 9:17 - 9:20
    Mindezt, mert nem tudtam,
    hogyan kezeljem a visszautasítást.
  • 9:21 - 9:24
    Az öngyilkossági kísérletek eredményeként
    a pszichiátriára kerültem
  • 9:24 - 9:26
    Detroitban.
  • 9:26 - 9:30
    Egy ott szerzett élmény
    változtatta meg az életem,
  • 9:30 - 9:32
    reményt és célt adott nekem,
  • 9:33 - 9:36
    és segített hinni abban,
    hogy az átélt visszautasítás
  • 9:36 - 9:40
    egy olyan jövőtől védett meg,
    amely nem volt a legjobb a számomra,
  • 9:41 - 9:45
    és hogy talán lehet még életem, karrierem,
  • 9:45 - 9:48
    sokkal jobb,
    mint amit korábban elképzeltem.
  • 9:48 - 9:51
    Az ezt követő pár évben
    mindent áttanulmányoztam
  • 9:51 - 9:53
    a célról és értelemről.
  • 9:53 - 9:54
    Könyveket bújtam.
  • 9:54 - 9:55
    Online tanfolyamra jártam.
  • 9:55 - 9:57
    Másokkal beszélgettem.
  • 9:57 - 9:58
    Imádkoztam. Meditáltam.
  • 9:58 - 10:00
    Még egy csokornyi TEDx előadást
    is megnéztem.
  • 10:00 - 10:02
    (Nevetés)
  • 10:02 - 10:05
    Új készségeket szereztem,
    új dolgok iránt kezdtem érdeklődni.
  • 10:05 - 10:06
    Tudják, mit?
  • 10:06 - 10:09
    Idővel olyan életet alakítottam ki,
    amelyet szerettem,
  • 10:09 - 10:12
    sőt még jobban is élveztem,
    mint azt, amit sportolóként éltem.
  • 10:13 - 10:15
    Sosem lettem volna képes erre,
  • 10:15 - 10:18
    ha az élet nem utasít vissza
    teljes mértékben,
  • 10:18 - 10:22
    helyesebben: nem véd meg attól,
    hogy profi sportoló legyek.
  • 10:23 - 10:27
    Úgy vélem, a világnak hasonló
    nézőpontváltásra van szüksége,
  • 10:27 - 10:30
    mint amin én estem át a pszichiátrián.
  • 10:30 - 10:33
    Ahelyett, hogy a visszautasítást úgy
    értelmeznénk, mintha nem érnénk semmit,
  • 10:33 - 10:35
    vagy a jövő bizonytalan lenne,
  • 10:35 - 10:38
    úgy kellene tekintsünk rá,
    mint védelem valamitől
  • 10:38 - 10:41
    vagy valakitől, akinek, aminek már
    nincs helye az életünkben.
  • 10:46 - 10:48
    Képzeljék el, mi történne,
  • 10:48 - 10:54
    ha többé nem negatívumként, szégyenként
    tekintetnénk a visszautasításra,
  • 10:55 - 11:00
    hanem mint a fejlődés
    egy szükséges eszköze
  • 11:00 - 11:03
    és a hatalmas siker katalizátora.
  • 11:04 - 11:08
    Ha az általam csodált,
    az életben igen sikeres embereket veszem,
  • 11:08 - 11:11
    nem tudom nem észrevenni, hogyan kezelik
    az átélt visszautasításokat.
  • 11:12 - 11:15
    Ez elgondolkodtat, vajon akkor is
    ugyanazokká válhattak volna-e,
  • 11:15 - 11:18
    ha a visszautasítást másképp hasznosítják.
  • 11:19 - 11:20
    Vajon
  • 11:20 - 11:23
    Martin Luther King Jr. válhatott volna-e
    valaha nagyszerű vezetővé,
  • 11:23 - 11:25
    ha nem élt volna át visszautasítást
  • 11:25 - 11:27
    küldetése és üzenete révén?
  • 11:29 - 11:32
    Vajon Michael Jordan
    törekedett volna-e rá valaha is,
  • 11:32 - 11:35
    hogy minden idők
    egyik legjobb kosarasa legyen,
  • 11:35 - 11:38
    ha középiskolában
    nem utasítja el az edzője?
  • 11:39 - 11:43
    Vajon az Apple lenne-e
    a világ legnagyobb tech cége,
  • 11:43 - 11:47
    ha Steve Jobsot nem bocsájtják el
    saját cégétől?
  • 11:48 - 11:50
    Bár ami ennél is fontosabb:
  • 11:51 - 11:53
    az önök élete vajon hogyan nézne ki,
  • 11:53 - 11:56
    ha visszatérnének
    a visszautasítás pillanataihoz,
  • 11:56 - 11:58
    és sírás,
  • 11:58 - 12:00
    düh vagy elkeseredettség helyett
  • 12:00 - 12:02
    elemeznék e pillanatokat,
  • 12:02 - 12:07
    majd kivetítésként vagy védekezésként
    értelmeznék őket újra.
  • 12:08 - 12:13
    Vajon a szerencsétlen körülmények
    és a fájdalom mögött akad-e kincs,
  • 12:13 - 12:16
    amelyet kiaknázhatnának?
  • 12:17 - 12:21
    Vajon lelnének-e olyan kulcsokat, amelyek
    az élet új útjait tárnák fel önök előtt,
  • 12:21 - 12:25
    olyanokat, amelyek magasan mások,
    mint amilyeneket korábban elképzeltek?
  • 12:28 - 12:31
    Vajon a sikerük következő lépcsője
  • 12:31 - 12:36
    ott rejtőzik elzárva a legfájdalmasabb
    visszautasítás pillanata mögött?
  • 12:39 - 12:43
    Azzal a kérdéssel kezdtem,
    mikor utasították vissza utoljára önöket.
  • 12:44 - 12:45
    A főnökük volt az?
  • 12:46 - 12:48
    Az exük? A szüleik?
  • 12:48 - 12:50
    Egy barátjuk? Vagy csak a rossz szerencse?
  • 12:52 - 12:53
    Az utolsó kérdésem pedig:
  • 12:54 - 12:58
    "És mihez kezdenek vele?"
  • 12:59 - 13:00
    Köszönöm.
  • 13:00 - 13:01
    Nagyszerűek voltak.
  • 13:01 - 13:03
    (Taps)
  • 13:03 - 13:05
    (Éljenzés)
Title:
Túltenni magunkat a visszautasításon: amikor bántanak az emberek, és az élet sem fair
Description:

Darryll Stinson hisz a jövőben és a változások szükségességében. Pályafutását végigkíséri a közösségek segítése, a vezetőfejlesztés, a marketing; és sokat tett nagyvállalatok kommunikációs sikeréért is.
Darryll szerint a visszautasítás – számos egészséges és életünk különböző területeire kiterjedő hatásának köszönhetően – jó lehetőség lehet arra, hogy segítségével felfedezzük igaz és teljes önmagunkat. Elmélete szerint, ha megértjük, kik vagyunk, mi tesz minket egyedülállóan tehetségessé, és mi a küldetésünk, sokkal egészségesebben tudjuk feldolgozni a visszautasítás égető fájdalmát, a kezdeti gyötrelmet erővé alakíthatjuk, és így kihozhatjuk magunkból jobbik énünket.

Ez az előadás egy TEDx rendevzényen, a TED-konferencia mintájára, ám egy helyi közösség független szervezésében hangzott el. Tudjanak meg többet itt: https://www.ted.com/tedx

more » « less
Video Language:
English
Team:
closed TED
Project:
TEDxTalks
Duration:
13:07

Hungarian subtitles

Revisions