IWOW - Part 4 - Beyond Thinking

Élet, szabadság és a boldogság kutatása.

Úgy élünk, hogy a boldogságot "ott kint" keressük, mint egy árucikket.

Saját vágyainknak és sóvárgásunknak rabszolgáivá váltunk.

A boldogság nem olyan valami, amit nyomon lehet követni vagy amit megvásárolhatnánk, mint valami olcsó öltönyt.

Ez a Maya, illúzió, a formák végtelen formája

A buddhista tradícióban a Szamszárát, vagy a szenvedés végtelen körforgását

az öröm utáni vágyakozás és a fájdalomtól való idegenkedés tartja fent.

Freud úgy utalt erre, mint "örömelv".

Bármit teszünk, az mind arra való kísérlet, hogy örömöt szerezzünk,

hogy megszerezzünk valamit, amit akarunk,

vagy eltoljunk valamit, amire nem vágyunk, amit nem akarunk.

Még az egyszerű organizmus, mint a papucsállatka is így működik.

Ezt nevezzük reakció ingernek.

A papucsállatkával szemben az embernek több lehetősége van.

Szabadon gondolkodhatunk, és pont ez a probléma gyökere.

Elfelejtettük uralni a gondolatainkat, amik arról szólnak mit akarunk.

A modern társadalom dilemmája, hogy próbáljuk megérteni a világot

de nem a régi belső tudatossággal,

hanem úgy, hogy számoljuk, elemezzük amit érzékelünk

amit a külső világnak tartunk tudományos eszközök és gondolatok által.

A gondolkodás csak még több gondolkodáshoz, kérdéshez vezetett.

Keressük a legbensőbb erőket, amik a világot teremtették és vezetik annak folyamát.

De úgy értelmezzük, hogy mindez rajtünk kívül van

nem pedig élőlényként, mely saját benső természetünk.

Carl Jung, a híres pszichiáter mondta azt

"aki kifelé tekinget, álmodik, aki befelé néz, felébred".

Nem rossz arra vágyni, hogy felébredjünk, hogy boldogok legyünk.

Az a rossz, hogy a boldogságot kívülről keressük

holott csakis belül található.

(Negyedik rész: a gondolkodáson túl)

2010. aug.4-én Kaliforniában, a Tahoe tónál, a Techonomy média Konferencián

Eric Schmidt a Google-tól megemlített egy kiemelkedő stasztikai adatot.

Két naponta hozunk létre annyi információt

amit a civilizáció hajnalától 2003-ig hoztunk létre összesen

Schmidt szerint.

Ez olyasmi mint 5 exabyte-nyi adat.

Az emberiség életében sohasem volt ilyen méretű gondolkodás

és ilyen mértékű nyugtalanság sem volt a Földön.

Lehetséges, hogy valahányszor 1 probléma megoldásán gondolkodunk

2 újabb problémát teremtünk?

Mire jó ez a sok gondolkodás

ha nem vezet nagyobb boldogsághoz?

Boldogabbak vagyunk?

Kiegyensúlyozottabbak vagyunk?

Vidámabbak vagyunk a sok gondolkodásunkkal?

Vagy elszigetel minket a gondolkodás,

elválaszt minket egy mélyebb, jelentőségteljesebb életmegtapasztalástól?

gondolkodás, cselekvés és tett

egyensúlyba kell kerüljön a létezéssel.

Végülis élő LÉNYEK vagyunk, nem élő cselekvők.

Változást és stabilitást is akarunk egyszerre.

A szívünk lekapcsolódott az élet spiráljáról

a változás törvényéről

ahogy a gondolkodó elménk stabilitásra,

biztonságra, az érzékszervek békéjére törekszik.

Morbid vonzalommal bámuljuk a gyilkolást, a szökőárakat

földrengéseket és háborúkat.

Folyton foglalkoztatjuk az elménket, információval tömjük.

Ahonnan csak lehet TV show-k

játékok, rejtvények

sms-ek vagy bármi triviális folyik.

Hagyjuk hogy elvarázsoljon minket

a véget nem érő új képek, új információk sora

amivel kínozzák vagy épp nyugtatják az érzékeszerveinket.

Amikor épp csendes, belső gondolataink vannak, a szívünk megsúghatja, hogy

az élet több, mint amit jelenleg valóságnak hiszünk

hogy éhes szellemekként élünk.

Végtelen sóvárgással, véget nem érő elégedetlenkedéssel.

Létrehoztunk egy adat forgatagot

mely körbefogja a Földet és még több gondolkodást,

még több ötletet serkent arról, hogyan lehetne helyrehozni a világot

a problémákat, amik csak azért vannak, mert az elme megteremtette őket.

A gondolkodás teremtette az egész rendetlenséget, amiben jelenleg vagyunk.

Háborúzunk a betegségekkel, ellenségekkel, problémákkal.

Az ellentmondás az, hogy aminek próbálunk ellenállni, az makacsul megmarad.

Minél inkább ellenállunk valaminek, annál erősebb lesz az a valami.

Mint az izmok mozgatásánál, tulajdonképpen erősítjük azt

amitől meg akarunk szabadulni.

Akkor, milyen alternatív lehetőség van a gondolkodásra?

Hogyan tudnának másként működni az emberi lények, hogy életben maradhassanak ezen a bolygón?

Míg az elmúlt századokban a nyugati kultúrák a kutatásaikat

gondolatokkal, elemzésekkel az anyagra koncentrálták

addig más ősi kultúrák hasonlóan kifinomult

technológiákkal a belső teret kutatták.

Elveszítettük a kapcsolatunkat a belső világunkkal

emiatt lett egyensúlytalanság a bolygónkon.

Az ősi életfelfogás "tudd ki vagy" lecserélődött

a vágyaink miatt a forma külső világának megtapasztalására.

A "ki vagyok én?" kérdésre a válaszhoz nem elegendő

megnézni mi van ráírva a névjegykártyánkra.

A buddhizmusban nem a tudatosságod tartalma vagy

nem csupán a gondolataid, ötleteid gyűjteménye vagy,

hanem a gondolatok mögött ott van az, aki szemtanúja maguknak a gondolatoknak.

A kérdés "tudod-e ki vagy" egy zen koan, egy megválaszolhatatlan találós kérdés

mely lefárasztja az elmét a válasz keresgélésében.

Ahogy a kutya kergeti a farkát,

csakis az egó akar válaszokat, célokat találni.

Annak igazsága, hogy ki vagy, nem igényel választ

az összes kérdést az elme, az egó gyártja.

Te pedig nem vagy egyenlő az elméddel.

Az igazsághoz nem több válasszal, hanem kevesebb kérdéssel juthatsz el.

Ahogy Joseph Campbell mondta:

"Nem hinném, hogy az emberek az élet értelmét keresik

inkább próbálják megélni, hogy életben vannak."

Amikor Buddhát megkérdezték "mi vagy?" egyszerűen azt mondta:

"Ébrenlévő vagyok"

Ez mit jelent? Mi az, hogy ébren vagyok?

Buddha nem fejti ki pontosan, mivel minden egyén

életének virágzása különböző.

De elmond róla valamit: ez a szenvedés vége.

Minden fontosabb vallás elnevezte valahogy

az éberléti állapotot.

Mennyország

Nirvana

Moksha

Ahhoz hogy felismerjük a természetes áramlást, nincs szükség másra,, mint az elme lecsendesítésére

Minden más akkor fog megtörténni, mikor az elméd csendes.

Ebben a csendben ébrednek fel a belső energiák

melyek erőlködés nélkül tudnak érted dolgozni.

Ahogy a Taoisták mondják: "A csí követi a tudatosságot".

Ha valaki csendben van, akkor hallhatja meg

a növények és állatok bölcsességét.

A halk sustorgást az álmokban

és akkor tanulható meg,

miként hozhatók anyagi formába azok az álmok.

A Taoizmusban ezt nevezik úgy, hogy "wei wu wei"

"nemcselekvés"

Buddha a "középút"-ról beszélt,

az út, mely a megvilágosodáshoz vezet.

Arisztotelész az Arany Középút-nak nevezte

az út két szélsőség között, mint a szépség útja.

Nem túl sok erőfeszítés, de nem is túl kevés.

Yin és Yang tökéletes egyensúlyban.

A Védánta felfogás a Mayáról, vagy illúzióról

az, hogy nem magát a környezetet tapasztaljuk meg,

hanem inkább a gondolatok általi kivetüléseit.

Persze ,hogy a gondolataid teszik lehetővé, hogy megtapasztald

a rezgés világát, de a belső lelki egyensúlyunk nem kerülhet függőségbe

külső történésektől.

A tudomány számára lényeges, hogy higgyünk abban, hogy van egy külső világ, ami független

az észlelés tárgyától.

Az érzékszerveink azonban csak közvetett információt adnak,

Az elképzeléseink erről az elme gyártotta fizikai világról

mindig az érzékszerveink szűrőjén haladnak át, ezért nem teljesek.

Van egy rezgéstartomány, mely minden érzékelésünk alapja.

A "szinesztézia" olyan mentális jelenség,

mely ezt a rezgéstartományt másként érzékeli.

A szintesztéziás emberek a hangokat színekben, vagy formákban érzékelik

vagy valamely másik érzékszerv mérőrendszerében.

A szineztézia egyfajta összemosásra, vagy az érzékszervek összemosódására utal.

A csakrák és az érzékszervek

olyanok mint egy prizma, szűrik a rezgésáramlatokat.

Az univerzumban minden vibrál

de más mértékben, más-más frekvencián.

Hórusz szeme 6 szimbólumból épül fel

mind egy-egy érzékszervet képvisel.

Mint az ősi véda rendszerben,

a gondolkodást is érzékelésnek tartották.

A gondolatok

szimultán érkeznek és a test megtapasztalja azokat.

Ugyanabból a rezgésforrásból keletkeznek.

A gondolkodás csak egy eszköz.

Egyike

a 6 féle érzékelésnek, de nekünk sikerült olyan mértékben kifejleszteni

hogy mostanra azonosítjuk magunkat a gondolatainkkal.

Az a tény, hogy nem azonosítjuk a gondolkodást a 6 féle érzékelésünk egyikével, nagyon jelentős.

Annyira belemerültünk a gondolatokba, hogy ha a gondolatot érzékelésként akarnánk magyarázni

az olyan lenne, mintha a halnak beszélnénk a vízről.

víz, mi az a víz?

Az Upanisadok azt mondják:

Nem az, amit a szem lát, hanem az, ami által a szem lát.

Tudd, hogy a Brahma az örök, nem az, amit az emberek bálványoznak.

Nem az, amit a fül hall, hanem ami által hall a fül.

Tudd, hogy a Brahma az örök, nem az, amit az emberek bálványoznak.

Nem az, amit a beszéd megvilágíthat, hanem ami által a beszéd világossá tehet.

Tudd, hogy a Brahma az örök, nem az, amit az emberek bálványoznak.

Nem az, amit az elme ki tud gondolni, hanem ami által az elme gondolkodni tud.

Tudd, hogy a Brahma az örök, nem az, amit az emberek bálványoznak.

Az elmúlt évtizedben nagy fejlődés volt

az agykutatásban.

A tudósok felfedezték a neuroplaszticitást

ez egy kifejezés arra, hogy az agy fizikai szerkezete

képes változni a rajta átfutó gondolatok függvényében.

Egy Kanadai pszichológus, Donald Hebb így fogalmazott:

"Amely neuronok együtt sülnek ki, azok együtt töltődnek újra".

A neuronok többnyire akkor töltődnek együtt, amikor az egyén kitartóan figyel.

Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk irányítani

a valóság szubjektív megtapasztalását.

Azaz, ha félelmeink vannak, aggódunk, idegesek

negatívak vagyunk, akkor még több ilyen gondolatnak adunk töltetet.

Ha a gondolatainkat szeretetre, hálára,

együttérzésre, vidámságra irányítjuk

akkor a töltések ugyanilyen tapasztalásokat fognak ismételni.

De hogy csináljuk, ha folyton erőszak és szenvedés vesz körül minket?

Nem lenne ez önámítás, vagy csak vágyakozás?

A neuroplaszticitás nem ugyanaz, mint a New Age felfogás

mi szerint: teremtsd meg a valóságod pozitív gondolkodással.

Hanem tulajdonképpen ugyanaz, amit Buddha tanított

2500 évvel ezelőtt.

A vipassana meditáció, vagy befelé pillantó meditáció

felér a tudatos neuroplaszticizmussal.

Elfogadod a valóságod olyannak, amilyen. Amilyen VALÓJÁBAN.

De mindezt a gyökereinél érzékeled

a vibrációs vagy energetikai szintjén, ítélkezés nélkül,

gondolatai hatások nélkül.

A tudatosság gyökerének szintjén lévő kitartó figyelmen keresztül

a valóság egy teljesen másféle érzékelésére irányuló töltések képződnek.

De mi ezt többnyire fordítva csináljuk.

Hagyjuk, hogy a külvilágról alkotott gondolataink adjanak töltést a neuronjainknak

holott a belső lelki egyensúlyunkra nem lehetnének hatással a külső történések.

A körülmények nem számítanak.

Csakis a tudatosságom állapota számít.

Szankszkritül a meditáció = mérlegeléstől független

Mindennemű hasonlítgatástól független.

Független mindentől amivé lesz.

Nem akarsz valami mássá válni.

Megfelel neked az, ami van.

Úgy lehet a fizikai világ szenvedései fölé emelkedni

ha teljesen átöleljük.

Ha igen-t mondunk rá.

Így valahogy bennünk lesz

és nem mi válunk a részévé.

Hogyan tud valaki úgy élni, hogy a tudatosság

nem kerül többé konfliktusba önnön tartalmával?

Hogyan tudjuk kiüríteni a szívünkből az apró ambíciókat?

A tudatosság teljes forradalmára van szükség.

Az irány radikális megváltoztatására, hogy kintről befelé haladjunk.

Ez nem olyan forradalom, mely csak szándékból, erőfeszítésből fakad.

ehhez önmagunk megadására is szükség van.

Fogadd el a valóságot úgy, ahogy van.

("Csakis a szívedből tudod megérinteni az eget" - Rumi)

Jézus szabadon lévő szívének ábrázolása erőteljesen mutatja, hogy nyitottnak

kell lennünk minden fájdalomra.

El kell fogadnunk MINDENT, ha nyitva akarunk maradni

a fejlődést hozó forrás számára.

Ez nem azt jelenti, hogy mazohistának kell lenni,

nem keressük

a fájdalmat, de ha jön, ami elkerülhetetlen,

egyszerűen elfogadjuk a valóságot ÚGY, AHOGY VAN,

ahelyett, hogy más valóságra vágynánk.

Hawaiion régóta hiszik

hogy a szíven keresztül juthatunk el az igazsághoz.

A szívnek megvan a maga intelligenciája, ugyanúgy, mint az agynak.

Az egyiptomiak abban hittek, hogy a szív, és nem az agy,

az emberi bölcsesség forrása.

A szívet tartották a lélek

és személyiség központjának.

A szíven keresztül szólott az Isten

tudást adván az ősi egyiptomiaknak igaz útjukhoz.

Egy papirusz bemutatja " a szív megmérését".

Azt tartották jónak, ha valaki könnyű szívvel

tér a túlvilágra.

Ez azt jelentette jól élt.

Egyfajta univerzális vagy őstípusú szint, amit az ember megtapasztalhat

a szívközpont ébresztésének folyamata

melyben az egyén energiája mint az univerzum energiája tapasztalható meg.

Ha megengedjük magunknak, hogy érezzük

EZT a szeretetet, hogy EZZÉ a szeretetté váljunk

ha összekapcsoljuk a belső világunkat a külső világgal

akkor minden EGY.

Hogyan lehet megtapasztalni a szférák zenéjét?

Hogyan nyit a szív?

Sri Ramana Maharshi azt mondta:

"Isten benned él, mint te magad,

és semmit sem kell tenned ahhoz, hogy

Isteni légy, vagy maga Isten légy"

Ő természetednél fogva igaz lényed.

Csak hagyd abba a keresését,

figyelmed fordítsd befelé,

és áldozd fel az elméd az egyetlen lényednek,

és csak sugározd azt a szíveden keresztül.

Hogy ez legyen saját jelen megélésed, az önvizsgálat az egyetlen közvetlen, azonnali út."

Amikor meditálsz és vizsgálod a benned lévő érzeteket

belső elevenséged, tulajdonképpen a változást figyeled meg.

Ez a változó erő erősödik, gyengül

ahogy az energia formát vált.

Az egyén fejlődésének, megvilágosodásának foka

annak foka, hogy milyen fokon képes

alkalmazkodni a pillanathoz,

mennyire tudja átalakítani a folyton változó folyamatot

körülményeket, fájdalmat és örömöt

boldogsággá.

Lev Tolsztoj, a "Háború és béke" szerzője azt mondta:

"Mindenki azon gondolkodik, hogyan lehetne megváltoztatni a világot,

de senki sem gondol arra, hogy ő maga változzon."

Darwin azt mondta, hogy a legfontosabb tényezője a fajok

fentmaradásának nem az erő, nem az intelligencia,

hanem a változásra való hajlam.

Hozzáértővé és alkalmazkodó képessé kell vállni.

Ezt tanítja a buddhizmus az "annica"-ról:

- Minden keletkezik, elmúlik, változik.

folyton változik.

A szenvedés csak azért létezik, mert ragaszkodunk egy adott formához.

Ha azzal kapcsolódunk, AKI megfigyeli önmagát,

megértvén a mindig változót, boldogság születik a szívben.

A történelem során szentek, bölcsek, jógik

egyhangúan írtak a szent egyesülésről a szívben.

Akár Keresztelő Szent János írásában,

akár Rumi költészetében,

vagy az indiai tantra tanításokban,

minden tanítás azt próbálja kifejezni

hogy milyen titokzatos a szív misztériuma.

A szívben egyesül Shiva ls Shakti.

A Férfi energia behatol az életspirálba

és a Női energia megadja magát a változáshoz.

Mindennek

szemtanújaként és feltétel nélküli elfogadásával.

Ahhoz, hogy nyíljon a szíved,

nyitnod kell a változásra.

Hogy élhess a látszólag masszív világban,

táncolj vele,

foglalkozz vele,

élj teljességben,

szeress teljességben,

de tudd, mindez változékony,

és hogy végül minden forma szétbomlik és változik.

A boldogság az az energia, mely válaszol a csendre.

Akkor jön, ha a tudatosságból kiürítjük minden tartalmát.

Ennek a csendből születő boldogság energiának a tartalma MAGA a tudatosság.

A szív új tudatossága.

A tudatosság, mely összekapcsol MINDENT ami LÉTEZŐ.