A tolmácsolás rejtett kincsei | Bozsik Gyöngyvér | TEDxDanubia

Van, aki élete során egy hivatást választ, és van, aki nem tud csupán egyetlen dologgal foglalkozni. De mi történik, ha egy személyben találkozik az antropológus, a tolmács, az egyetemi oktató és a fordításkutató, aki nem mellesleg operaénekesi álmokat is dédelgetett? Lehet akár operafordító, ami önmagában sem kis kihívás, de magával ragadó előadásában mást is hallhatunk Gyöngyvértől.

Bozsik Gyöngyvér egyetemi adjunktus angol nyelv és irodalom szakos tanár, gazdasági és társadalomtudományi szakfordító és tolmács, európai uniós konferenciatolmács. Doktori fokozatát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájában szerezte. Korábban szakfordítóként, tolmácsként és nyelvtanárként dolgozott, majd tolmácsolást és fordítást kezdett oktatni többek között a Kodolányi János Főiskolán, a Pannon Egyetemen, a Károli Gáspár Református Egyetemen és a BME-n. Fő területe az operaszövegek fordításában rejlő kihívások áthidalása.

Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet a TED konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx
A Shakespeare-idézetet Arany János fordította.

Ősi mesterséget űzök.

No, nem a legősibbet,
csak a második legősibbet.

Amelyik az emberiség

második legégetőbb szükségletét
próbálja kielégíteni.

Hogy mi ez a szükséglet?

Segítségképpen hoztam nektek egy képet.

Hieronymus Bosch így fogalmazza meg,

hogy mi történik akkor,
ha probléma van ezzel a szükséglettel.

Ez ugye a bábeli zűrzavar.

Hogy mi okozza?

A kommunikáció, pontosabban
a közös nyelv ismeretének hiánya.

Itt jövök én a képbe,

ugyanis fordító-tolmácsként dolgozom.

Nyilvánvalóan azt szeretném elérni,

hogy ez a bábeli zűrzavar
ne legyen jelen senki életében.

Egyébként pontosan ezért lehetek ismerős,

ha az arcom nem is, tán a hangom.

Ugyanis évek óta én vagyok a TEDxDanubia

egyik magyar, illetve angol hangja.

Az én hangomon hallhatjátok az üzeneteket,

hogyha az eredeti előadót nem értitek.

Így volt ez a délelőtt folyamán is.

A színpad mögötti pici kabinban
ültem az egyik kolléganőmmel.

Most is ott ülnek a többiek,

és azon dolgoznak,
hogy aki nem ért engem magyarul,

az megértsen angol nyelven.

Egyébként ez a jelenlegi helyzet
meglehetősen érdekes számomra,

mert már rengeteg
TEDxDanubia előadást tartottam,

de soha nem álltam még a TEDx színpadán.

(Nevetés)

A másik érdekesség az az,
hogy a tolmácsolásról beszélek most,

de közben engem is tolmácsolnak hátul.

Meg kell próbálnom
tolmácsolhatóan beszélni.

Bízom benne, hogy sikerülni fog,

és nem az fog megtörténni,

amit Shakespeare így fogalmazott meg:

"Sors, akarat, oly ellensarki vég,
hogy terveink legtöbbször füstbe mennek.

Miénk a szándok, nem sükere ennek."

Nagyon szívesen, lányok, ezt az idézetet.

(Nevetés)

De hogy miért is vagyok itt a mai napon?

Azért, mert elegem van abból,

hogy a tolmácsolást,
és hogy kicsoda-micsoda a tolmács,

nagyon szélsőségesen szokták értelmezni.

Van, aki szerint a tolmács zseni,
– ennek nyilván örülök –,

van, aki szerint biztos ufó,
mert egyszerre tud két dolgot csinálni:

beszél és hallgat.

Van, aki azt gondolja,
hogy biztos robotok vagyunk,

és ennek megfelelően viselkedik velünk.

De nem is ez a legnagyobb probléma.

Hanem az,
hogy sokan szembesítenek engem azzal,

hogy: Ááá, tolmács vagy fordító,
ez nem is igazi szakma!

Bárki el tudja végezni,
aki egy picikét beszél egy idegen nyelven!

Hiszen miről van szó?

Az egyik szót átteszem a másik nyelvre,

meg a mondatokat is
átteszem a másik nyelvre és ennyi!

Valóban? Erről szól a tolmácsolás?
Erről szól a fordítás?

Bízom benne, hogy az előadásom végére

picikét mást fogtok érteni
tolmácsoláson és fordításon.

Annak érdekében, hogy rávilágítsak arra,

hogy milyen is a mi munkánk,

most végezzünk el egy gyakorlatot.

Arra kérlek benneteket,

hogy képzeljétek azt el,
hogy egy 1x1 m alapterületű

kicsi kabinban ültök másodmagatokkal.

Fejeteken fejhallgató, előttetek mikrofon.

A fejhallgatóba folyamatosan
jön az előadó szövege,

és nektek ezzel párhuzamosan
beszélnetek kell

nyilvánvalóan egy másik nyelven.

Akkor most jön a gyakorlat.

Nyilván nincsen itt
most annyi tolmácskabin,

hogy mindenkinek adjunk egyet,

úgyhogy a susotázs módszerét
szeretném, ha alkalmaznátok.

Ez annyit jelent,
hogy a mellettünk levő fülébe suttogunk

és így tolmácsolunk.

Nagyon izgalmas, amikor élesben működik!

Akinek kedve van,
attól azt fogom most kérni,

hogy egy rövid szöveget
fogok nektek elmondani,

és csak magyarról magyarra
kell tolmácsolni.

A feladat, figyeljünk, nem olyan egyszerű!

Nem szabad ugyanazt
a mondatszerkezetet használni,

amit én, és nem szabad
ugyanazokat a szavakat sem.

De az üzenet legyen
ugyanaz, mint az enyém,

és végezzetek velem egyszerre, oké?

(Nevetés)

Stílusosan a tavalyi TEDxDanubiáról

hoztam nektek egy rövidke idézetet, jó?

Akkor mindenki készen áll,
nézzük a szöveget!

"De mi is valójában a cirkusz?

Számomra a felismerés
a horvát tengerparton,

napozás közben történt,
amikor egy szőrős horvát bácsi

kimászott a vízből
egy szigonnyal a kezében,

amire egy irdatlan méretű
polip tekeredett.

Fogta, és mint Toldi a vendégoldalt,
fél kézzel a levegőben tartotta.

Na? Hogy sikerült?

(Taps) (Nevetés)

Akkor képzeljétek el,
hogy nekem ezt nem magyarról magyarra,

hanem angolra kellett tolmácsolnom
olyan közönségnek,

akinek fogalma sincs arról,
hogy kicsoda Toldi, és mi a vendégoldal.

Tolmácsként
az a szerencsés helyzet áll elő,

hogy nagyon sok ember
bőrébe bújhatunk bele.

Ez azért jó, mert szerettem
volna színésznő lenni.

Nem jött össze,
viszont rengeteg ember voltam már.

Voltam számos nagykövet,
voltam idős bácsi,

akinek aznap este született unokája,

voltam Magyarország miniszterelnöke,
NATO helyettes főtitkár,

illetve Franco Nero is egyszer.

De a legizgalmasabb az volt,

amikor egy buddhista
kínai szerzetes bőrébe bújhattam,

aki angol nyelven énekelve
áldotta meg a közönséget.

Azért ez volt az igazi kihívás.

De azért ezt még lehet teljesíteni.

Ami igazán nehéz, az az,
hogy az üzenetet hogyan tudom továbbítani.

Hiszen számos előadó van,
mindenki másról beszél, és ők szakemberek.

Azonban a tolmácsok általában
- khm! - bölcsészek,

és a bölcsész mihez ért?
Szerintem ebbe ne menjünk bele.

(Nevetés)

Hogy lássátok,
tényleg milyen sokszínű a munkám,

elhoztam nektek az egyik hetemet.

Itt lehet látni, hogyan is nézett ki.

Kedd délelőtt indítottam.

A svéd nagykövettel
elmentünk egy alapkőletételre.

Délután átszaladtam egy másik helyre,
ahol egy kenőolajgyártó cég eseménye volt.

Jött a szerda:

autóipari alkatrészek gyártójának
a konferenciája.

Csütörtökön thai gazdasági
találkozó, thaiok angolul,

azért ez izgalmas tud lenni...

Aztán jött a péntek,
építőipari kooperáció,

volt szó szerkezetépítésről,
elektromos munkákról, épületgépészekről,

és szombat-vasárnap
egy laza kis levezető MLM,

áfonyából készült termékek,

és beszéltek azért még
vetőburgonya nemesítésről

és kutyaszán-versenyekről is.

Mmm, igen, ez azért eléggé izgalmas volt.

De lehet ezt tovább fokozni?

Igen, lehet.
Pl. egy TEDxDanubia eseménnyel.

Amikor kétszer annyi téma van
egyetlen napba beleszuszakolva.

Továbbra is megvan
a két bölcsészünk a kabinban.

Nézzük csak meg,
hogy pl. tavaly milyen előadóink voltak.

Volt építész, ultramaratonista,
jazz zongorista zeneszerző,

kreatívipari technologista,
anyagtudós, ex-terrorista, kibergenetikus,

és mondjuk egy antianyag-fizikussal
zárhatjuk a sort.

Azért tényleg komoly kihívást jelentett.

Nyilvánvalóan sok a téma, nehezek,
nem mindent értünk tökéletesen,

elő-előfordulnak hibák.

Így történt ez majdnem akkor is,
amikor a francia előadó

folyton zsiotehmál ít pömp-öt emlegetett.

Azért rájöttem, hogy ez nem volt más,

mint a geotermikus hőszivattyú. (Nevetés)

Vagy például... (Nevetés) (Taps)

ott volt az égig érő paszuly esete,

aminek a vége a tolmács szájából
a következőképpen hangzott:

Anyám, hozd a tojásokat!

Az anya hozta a tojásokat,

Jancsi kivágta vele a paszulyt.

Ugye nyilvánvalóan megvan itt
az eggs vs. axe,

angol összetétel volt az,

ami picikét félrement a tolmácsnál.

Ugye azt mondtam, hogy a TEDx
az egyik legkeményebb dió.

Azért tudom én ezt tovább fokozni.

Emelhetjük még a téteket.

Mégpedig a kedvenc témámmal,
amit évek óta kutatok.

Ez nem más, mint az operafordítás.

"Egy tűzről pattant lányka,
ki hetyke, fürge, friss,

de bánná azt a kánya,
ha asszony volna is."

Ugye, mindenki számára
ismerős ez a verssor?

(Taps)

Belegondoltatok már-e abba,

milyen kemény fába vágja a fejszéjét az,

aki operafordításra adja a fejét?

Hiszen itt meglévő zenére kell
olyan szöveget alkotni,

amiben megmaradnak a rímek
és a költői eszközök,

és a szótagszám pontosan azonos
a forrásnyelven és a célnyelven.

Ezt azért még el-el lehet érni,

bár ha eltér a szótagszám,
az már nem ugyanúgy fog hangozni.

Hallhatjuk a Turandotban azt, hogy:

"Nessun dorma! Nessun dorma!"

Egyetlen pici szótagot
hozzáteszünk a magyarban:

"Senki sem alhat! Senki sem alhat!"

Sokkal bénábban hangzik, nem?

Mire kell még figyelnie a fordítónak?

Például jó, ha hagyjuk,
hogy levegőhöz jusson az énekes.

Itt nem biztos, hogy rossz,
ha nincs túl sok "h" hangzó.

De azért néha beleszuszakolják a fordítók.

Ha pl. azt kell énekelni, hogy:

"H-áromszáz-H-arminc-H-árom",

akkor egyetlen szóval sikeresen
megszabadult az összes levegőjétől.

Vagy meg kell válogatni megfelelően
a magán- és mássalhangzókat,

mert nem mindegy,
milyen hangzót tart ki az énekes.

Térjünk vissza megint a Turandothoz.

Azt énekli az olasz a végén, hogy:

"All'alba vincerò! Vincerò! Vincerò!"

Nagyon szép!
A magyarban mit énekel?

"Enyém a győzelem! Győzelem! Győzelem!"

Tele van "e" betűvel!

Vagy megtartja az e betűt
szerencsétlen énekes,

és bénán fog hangozni,

vagy nem, könnyen kiénekelhető,
de "Győzáááláám!" lesz, nem "Győzelem!"

Erre is oda kell figyelnie,
vagy kellene figyelnie a fordítónak.

Mondhatjuk, hogy ezt azért
még meg lehet tenni,

ha odafigyel a fordító.

De mi történik
az olyan operafordítással,

amikor az operánál a szöveg és a zene
teljesen szimbiózisban van?

Pl. A kékszakállú herceg vára
ilyen opera.

Ott pl. bizonyos
jelentéstartalmú szavakhoz

bizonyos hangnem társul.

Olyannyira, hogy pl. a szereplők
nevéhez is van adott hangnem.

Ott van Kékszakállú,
aki a régi világot testesíti meg.

A pentatóniát. Övé a fisz-moll.

Judit, aki disszonánsan énekel,
aki a reformokat hozza,

aki az új zenei világot hozza:

övé a C-dúr.

Annyira kapcsolódik ez a hangnem
a szereplők nevéhez,

hogy amikor Judit azt énekli, hogy:

"Megyek, megyek, Kékszakállú",

ott, hogy: "Kékszakállú",
ez a négy szótag átugrik fisz-mollba.

Ez nagyon fontos, de a fordítónak
ezzel tisztában kell lennie.

Így meg kell ugornia
azt a lehetetlen dolgot,

hogy a Kékszakállú négy szótagját
négy szótagban tartsa a többi nyelven is,

úgy, hogy angolul Blue Beard két szótag,

– kérdés, hogyan teszi meg –,

és úgy, hogy a Kékszakállú négy szótagja

ugyanott szerepeljen az angol,
adott esetben a más nyelvű szövegben is,

mert ha nem,
akkor elveszik az a plusz mondanivaló,

az a második réteg,
amit az opera tartalmaz.

Ez a fordítás és tolmácsolás.

Nem tudom, most mi a véleményetek róla.

Bízom benne, hogy sikerült
megváltoztatni a véleményeteket,

ha esetleg az elején
nem értettetek velem egyet.

A végére stílusosan mi mást kívánhatnék,

mint: "May the 4th be with you!"

Mert eljött a nap. Köszönöm szépen!

(Taps)