Steven Schwaitzberg: Univerzális fordító a sebészek számára

A laparoszkópiás sebészet minimálisan invazív bemetszéseket használ -- ami kevesebb fájdalmat és gyorsabb felépülést jelent a páciensek számára. Steven Schwaitzberg két problémával találta szemben magát, amikor ezeket a technikákat tanította sebészeknek szerte a világon -- a nyelvvel és a távolsággal. Megosztja velünk, hogyan segíthet egy új technológia, amely a videókonferenciát és a valós idejű univerzális fordítót egyesíti. (Felvétel: TEDxBeaconStreet.)

Ma este két dologról szeretnék beszélni.

Az első:

A sebészet tanítása és a sebészet művelése

nagyon nehéz.

A másik pedig,

hogy a nyelv az egyik legmélyebb dolog,

amely elválaszt minket világszerte.

Az én kis világomban

ez a két dolog ténylegesen összefügg,

és erről szeretnék Önöknek beszélni ma este.

Senki nem akarja, hogy megoperálják.

Kinek volt már műtétje?

Akarták?

Tegyék fel a kezüket, ha műtétet szerettek volna.

Senki nem akarja, hogy megoperálják.

Főleg ilyen eszközökkel végzett műtétet

nem akar senki, amelyek nagy vágást ejtenek,

amely sok fájdalommal jár,

sokat kell hiányozni miatta a munkából vagy az iskolából,

és nagy heget hagynak maguk után.

De ha muszáj, hogy megoperálják az embert,

akkor minimálisan invazív műtétet szeretne.

Erről akarok beszélni ma este --

hogy az ilyen típusú műtétek végzése és tanítása

hogyan vezetett el bennünket

egy jobb univerzális fordító kereséséhez.

Az ilyen műtétek végzése nehéz,

azzal kezdődik, hogy elaltatják az embert,

szén-dioxidot juttatnak a hasüregébe,

felfújják, mint egy lufit,

beszúrnak egy ilyen éles, hegyes tárgyat a hasüregébe --

ez veszélyes dolog --

eszközöket vezetnek be és TV-képernyőn nézik.

Lássuk, hogy is néz ez ki.

Ez egy epehólyagműtét.

Évente több millió ilyet végzünk

csupán az Egyesült Államokban.

Ez valós dolog. Nincs vér.

Láthatják, mennyire összpontosítanak a sebészek,

mekkora koncentrációt igényel ez a műtét.

Láthatják az arcukon.

Nehéz ezt a műtétet megtanítani, és egyáltalán nem könnyű megtanulni.

Az Egyesült Államokban körülbelül öt millió ilyet végzünk,

és talán 20 milliót világszerte.

Mindannyian hallották már a kifejezést:

Született sebész.

Hadd mondjam meg, nem születnek sebészek.

Nem is készülnek sebészek.

Nincsenek kis tartályok, ahol sebészeket készítenénk.

A sebészeket lépésről lépésre tanítják.

Ez az alapozással kezdődik, az alapkészségekkel.

Erre építünk, és bevisszük az embereket, remélhetőleg, a műtőbe,

ahol megtanulnak asszisztálni.

Aztán gyakorlással megtanítjuk őket arra, hogy sebészek legyenek.

És amikor ezt körülbelül öt évig csinálják,

megszerzik az áhított szakképesítést.

Ha már muszáj megoperálni, azt szeretnénk,

hogy szakvizsgázott sebész műtsön meg.

Az ember megcsinálja a szakvizsgát,

és mehet praktizálni.

És végül, ha szerencsés, mesterfokozatot érhet el.

Nos, az alapozás annyira fontos,

hogy néhányan

az Egyesült Államok legnagyobb általános sebészeti társaságából, a SAGES-ből

az 1990-es évek végén elindítottunk egy oktatóprogramot,

amely biztosítja, hogy minden sebésznek, aki minimálisan invazív műtétet végez,

erős tudásbeli és gyakorlati alapja legyen,

ami ahhoz szükséges, hogy továbbhaladjanak és eljárásokat végezzenek.

Az emögött lévő tudomány már olyan erős,

hogy az Amerikai Sebészek Tanácsa követelménnyé tette

ahhoz, hogy a fiatal sebészek szakvizsgát szerezzenek.

Ez nem előadás, nem tanfolyam,

hanem együtt a kettő, plusz egy nagyon kockázatos becslés.

Ez nehéz.

Az elmúlt évben

az egyik partnerünk, a Sebészek Amerikai Kollégiuma

velünk együtt bejelentette, hogy

minden sebésznek FLS-vizsgát (a laparoszkópos sebészet alapjai) kell tennie,

mielőtt minimálisan invazív sebészetet végezne.

Most csak az egyesült államokbeli és a kanadai emberekről beszélünk?

Nem, minden sebészről.

Az egész világon segíteni ezt az oktatást és képzést

nagyon nagy feladat,

olyasmi, ami miatt én személy szerint nagyon izgatott vagyok, mivel körbeutazzuk az egész világot.

A SAGES az egész világon végez műtéteket, tanítja és képzi a sebészeket.

Van egy problémánk, az egyik probléma a távolság.

Nem utazhatunk el mindenhova.

A világot kisebb hellyé kell tennünk.

Azt gondolom, ennek érdekében kifejleszthetünk néhány eszközt.

Az egyik ilyen eszköz, amit én személy szerint szeretek, a videó használata.

Egy barátom adta az ötletet.

Ő Allan Okrainec Torontóból.

Bebizonyította,

hogy meg lehet tanítani az embereket a sebészetre

videokonferencián keresztül.

Itt Allan egy Afrikában élő, angolul beszélő sebészt tanít

azokra az alapvető készségekre,

amelyek a minimálisan invazív sebészethez szükségesek.

Nagyon ösztönző.

De ezzel az igazán nehéz vizsgával kapcsolatban

van egy problémánk.

Még azoknak az embereknek is, akik azt mondják, tudnak angolul,

csak a 14 százaléka megy át.

Mert számukra ez nem sebészeti vizsga,

hanem angol vizsga.

Hadd hozzam ezt kicsit közelebb.

A Cambridge-i kórházban dolgozom.

Ez a Harvard Medical School elsődleges oktatási létesítménye.

Több mint 100 fordítónk van, akik 63 nyelvet beszélnek,

és csak ebben a kis kórházban több millió dollárt költünk.

Ez egy nagyon munkaigényes erőfeszítés.

Ha csak arra a világméretű teherre gondolnak, amit az jelent,

hogy megpróbálnak beszélni a pácienseikkel --

nem a sebészek tanítása, csak a páciensekkel való beszélgetés --

nincs elég fordító a világon.

A technológiát kell alkalmaznunk, hogy segítsen nekünk ebben a küldetésben.

A kórházunkban mindenkivel találkozunk a harvardi professzoroktól kezdve

azokig az emberekig, akik a múlt héten kerültek be.

El sem tudják képzelni, milyen nehéz

olyasvalakivel beszélni, vagy a gondját viselni olyan embernek, akivel nem tudnak beszélni.

Nincs mindig elérhető fordító.

Így hát eszközökre van szükségünk.

Egy univerzális fordítóra van szükségünk.

Az egyik dolog, amit szeretnék, hogy eszükbe jusson majd, ha erre a beszédre gondolnak, az, hogy

ez a beszéd nemcsak arról szól, hogy prédikálunk a világnak.

Ez valójában arról szól, hogy párbeszédet kezdeményezzünk.

Sokat kell tanulnunk.

Itt az Egyesült Államokban fejenként több pénzt költünk

olyan eredményekre, amelyek nem jobbak, mint a világ sok más országában.

Talán van valami tanulnivalónk is.

Szóval én lelkesen tanítom ezeket az FLS-készségeket szerte a világon.

Az elmúlt évben jártam Latin-Amerikában, voltam Kínában,

és a laparoszkópiás sebészet alapjairól beszéltem.

Mindenhol, ahova megyek, az akadály a következő:

"Nekünk kell ez, de a saját nyelvünkön van rá szükségünk."

Szóval, ezt akarjuk tenni:

Képzeljék el, hogy előadást tartanak

és egyidejűleg képesek az emberekhez a saját anyanyelvükön szólni.

Én az emberekkel Ázsiában, Latin-Amerikában, Afrikában, Európában

zökkenőmentesen, pontosan

és költséghatékony módon szeretnék beszélni a technológiát használva.

És ennek kétirányúnak kell lennie.

Nekik is képesnek kell lenniük arra, hogy nekünk megtanítsanak valamit.

Ez nagy feladat.

Tehát egy univerzális fordítót kerestünk; azt gondoltam, van egy ott kint.

A weboldalaknak van fordító funkciójuk, a mobiltelefonoknak van fordító funkciójuk,

de egyik sem elég jó arra, hogy sebészetet tanítson.

Mert lexikonra van szükségünk. Mi a lexikon?

A lexikon olyan szóanyag, amely leírja a tárgykört.

Egészségügyi lexikonra van szükségem.

Azon belül pedig sebészeti lexikonra van szükségem.

Ez egy nagy feladat. Dolgoznunk kell rajta.

Hadd mutassam meg, mit csinálunk.

Ez kutatás -- nem lehet megvenni.

Azon dolgozunk az IBM Hozzáférhetőségi Központjának kutatóival,

hogy összerakjuk a technológiákat egy univerzális fordító létrehozásához.

Ez egy keretrendszerrel kezdődik,

amelyhez egy másik technológiát adunk hozzá, amikor a sebész előadást tart

a feliratozási technológia keretrendszerének használatával,

hogy videokonferenciát hozzunk létre.

De még nincsenek meg a szavak, szóval egy harmadik technológiát is hozzáadunk.

Most már megvannak a szavak,

és alkalmazhatjuk a speciális fűszert: a fordítást.

Megkapjuk a szavakat egy ablakban fent, és aztán jöhet a varázslat.

Egy negyedik technológiával dolgozunk.

Jelenleg tizenegy nyelvpárhoz férünk hozzá.

Még több lesz, mivel azon gondolkodunk, hogy megpróbáljuk kisebb hellyé tenni a világot.

Szeretném megmutatni a prototípusunkat, amely

összeköti mindezeket a technológiákat amelyek nem szükségszerűen beszélnek mindig egymással ,

hogy valami hasznos legyen belőlük.

Narrátor: A laparoszkópiás sebészet alapjai.

5. modul: manuális készségek gyakorlása.

A hallgatók saját anyanyelvükön jeleníthetik meg a feliratokat.

Steven Schwaitzberg: Ha valaki Latin-Amerikában van,

rákattint a Spanyolul szeretném gombra,

és a felirat valós időben spanyolul jelenik meg.

De ha történetesen Pekingben ül valaki ugyanakkor,

a technológiát konstruktív módon használva,

akkor megkaphatja mandarin nyelven vagy oroszul --

és így tovább, egyidejűleg, emberi fordító segítsége nélkül.

De ezek az előadások.

Emlékezzenek, mit mondtam az elején az FLS-ről:

tudás és gyakorlat.

Egy operáció során a különbség

aközött, hogy sikeresen csinálsz-e valamit vagy nem,

talán csak annyi, hogy így mozdítod a kezed.

Tehát egy lépéssel továbbmegyünk;

visszahozzuk Allan barátomat.

Allan Okrainec: Ma a varrást fogjuk gyakorolni.

Így kell tartani a tűt.

Fogja meg a tűt a hegyénél.

Fontos a pontosság.

Célozza meg a fekete pöttyöket.

Így irányítsa a hurkot.

Most folytassa és vágja el.

Nagyon jó, Oszkár. Viszlát a jövő héten.

SS: Szóval ezen dolgozunk

az univerzális fordító keresésével.

Kétirányúak akarunk lenni.

Tanulni és tanítani is szeretnénk.

Az ilyen eszközök milliónyi felhasználását el tudom képzelni.

Gondoljunk az egymást keresztező technológiákra --

mindenkinek van kamerás mobiltelefonja --

mindenhol használhatjuk ezt,

legyen szó egészségügyről, betegellátásról,

mérnökségről, jogról, konferenciáról, videófordításról.

Ez egy mindenütt előforduló eszköz.

Annak érdekében, hogy leromboljuk az akadályokat,

meg kell tanulnunk beszélni az emberekkel,

azt kell kérnünk, hogy az emberek a fordításon dolgozzanak.

Szükség van rá a mindennapi életünkben,

hogy kisebb hellyé tegyük a világot.

Nagyon köszönöm.

(Taps)