Képesek vagyunk új idegsejteket termelni. Íme, hogyan.

Képesek vagyunk-e felnőttként új neuronokat előállítani? Sandrine Thuret idegtudós azt mondja, igen, és tudományos, valamint gyakorlati tanácsokkal lát el bennünket azzal kapcsolatban, hogyan segíthetünk agyunknak a neurogenezisben — javítani a hangulatunkat, fokozni az emlékképződést és megelőzni az öregedéssel járó hanyatlást.

Felnőttként képesek vagyunk-e
új idegsejteket létrehozni?

Még mindig van némi zavar
ezzel a kérdéssel kapcsolatban,

mivel ez egy eléggé új kutatási terület.

Például mikor egyik onkológus kollégám,

Robert

azt mondta nekem:

"Sandrine, ez furcsa.

Néhány páciensem, akiknek azt mondták,
hogy meggyógyították a rákját,

a depresszió tüneteit mutatja.”

Azt válaszoltam neki:

"Nos, az én szempontomból
ennek van értelme.

A gyógyszer, amit a betegeknek adsz
rákos sejtek szaporodásának gátlására,

gátolja az agyukban
az új idegsejtek képződését is.”

Robert úgy nézett rám,
mintha őrült lennék, és így szólt:

"De Sandrine, ezek felnőtt páciensek —

a felnőttekben nem nőnek új idegsejtek.”

Legnagyobb meglepetésére így válaszoltam:
"Hát, valójában mégis nőnek.”

Ezt a jelenséget neurogenezisnek hívjuk.

[Neurogenezis]

Robert nem idegtudós,

és amikor ő járt orvosi egyetemre ,
nem tanították, amit most már tudunk,

hogy a felnőtt agy képes
új idegsejteket létrehozni.

Így Robert, amilyen jó orvos,

be akart jönni a laboromba,

hogy egy kicsit jobban megértse a témát.

És én elvittem őt egy kirándulásra

az agy neurogenezissel kapcsolatos

legizgalmasabb területére,

és ez a hippokampusz.

Ez a szürke képlet az,
az agyvelő közepén.

Már régóta tudjuk,

hogy fontos a tanulás, az emlékezés,
a hangulat és az érzelmek szempontjából.

Azt azonban csak mostanában tudtuk meg,

hogy a felnőtt agy azon
egyedi struktúráinak egyike,

ahol új idegsejtek képződhetnek.

Ha a hippokampuszból készült metszetet

kinagyítjuk,

amit itt kék színben látnak,

az egy újonnan létrejött idegsejt
egy felnőtt egér agyában.

Az emberi agyat illetően

Jonas Frisén kollégám
a Karolinska Intézetben

úgy becsülte:
naponta 700 új idegsejtet hozunk létre

a hippokampuszunkban.

Talán azt gondolják, hogy ez nem túl sok

a meglévő milliárdnyi
idegsejtünkhöz képest.

Azonban 50 éves korunkra

teljesen kicseréljük az e struktúrában
velünk született idegsejteket

a felnőttkorban képződöttekkel.

Szóval miért fontosak az új idegsejtek,
és mi a feladatuk?

Először is, tudjuk, hogy fontosak
a tanulás és az emlékezés szempontjából.

A laborban kimutattuk,

hogy ha gátoljuk
a felnőtt agy azon képességét,

hogy új idegsejteket hozzon létre
a hippokampuszban,

akkor bizonyos emlékezési
képességeket is gátolunk.

Ez különösen új és igaz
a térlátással kapcsolatban —

így például, hogy miként
tájékozódunk a városban.

Még mindig sokat tanulunk,

és a idegsejtek nemcsak
a memóriakapacitás miatt fontosak,

hanem a memória minősége miatt is.

Segítségünkre vannak abban is, hogy
időpontot kapcsoljunk az emlékeinkhez,

és segítenek megkülönböztetni a nagyon
hasonló emlékeket, mint például,

hogy miként találjuk meg a bicajunkat,

amit az állomás parkolójában
szoktunk hagyni,

egyik nap itt, másik nap kicsit arrébb.

Robertnek ennél is érdekesebb

az a kutatás, amelyet a neurogenezis
és a depresszió területén végzünk.

A depresszió egyik állatmodelljében

csekélyebb neurogenezist tapasztaltunk.

Ha antidepresszánsokat adunk be,

akkor fokozzuk új idegsejtek képződését,

és csökkentjük a depresszió tüneteit,

így egyértelmű kapcsolatot mutattunk ki
a neurogenezis és a depresszió között.

Emellett, ha gátoljuk a neurogenezist,

akkor az antidepresszáns
hatékonyságát is lerontjuk.

Robert ekkor megértette,

hogy nagy valószínűséggel a betegei
azért szenvednek depresszióban

az után is, hogy kezelték a rákjukat,

mert a rákgyógyszer gátolta
új idegsejtek képződését.

És időbe telik olyan új
idegsejteket létrehozni,

amelyek normálisan működnek.

Tehát, összességében úgy gondoljuk,
már van elég bizonyítékunk,

hogy kimondjuk:
a neurogenezis a kiválasztott célpont,

ha az emlékképződést vagy
a hangulatot akarjuk javítani,

sőt akkor is, ha az öregedéssel
vagy a stresszel együtt járó

hanyatlást akarjuk megelőzni.

Tehát a következő kérdés ez:

tudjuk-e irányítani a neurogenezist?

A válasz az, hogy igen.

Most pedig egy kis vetélkedőt játszunk.

Felsorolok néhány viselkedést
és tevékenységet,

s önöknek meg kell mondaniuk,
mit gondolnak róluk:

fokozzák vagy csökkentik a neurogenezist?

Készen állnak?

Rendben, kezdjük.

Szóval, mit gondolnak a tanulásról?

Fokozza?

Igen.

A tanulás fokozza ezeknek az új
idegsejteknek a képződését.

És a stressz?

Igen, a stressz a hippokampuszban
az új idegsejtek keletkezését csökkenti.

Mi a helyzet az alvásmegvonással?

Valóban, csökkenti a neurogenezist.

És a szex?

Nahát!

(Nevetés)

Igen, igazuk van, ez fokozza
új idegsejtek keletkezését.

Habár minden az egyensúlytól függ.

Nem akarunk olyan helyzetbe kerülni,

(Nevetés)

amikor a túl sok szex
alvásmegvonáshoz vezet.

(Nevetés)

Mi a helyzet az öregedéssel?

A neurogenezis sebessége folyamatosan
csökken, ahogy öregszünk,

de még mindig jelen van.

És végül mit gondolnak a futásról?

Ezt önökre bízom, döntsék el maguk.

Ez az egyik első tanulmány,

amelyet az egyik mentorom, Rusty Gage
végzett a Salk Intézetben.

Kimutatta, hogy a környezet hatással lehet

új idegsejtek keletkezésére.

Itt egy metszet egy egér hippokampuszából,

amelynek a ketrecében nem volt futókerék.

A kis fekete pontok
a leendő új idegsejtek.

És most egy olyan egér hippokampuszából
származó metszetet látnak,

amelynek ketrecében volt futókerék.

Látható az új leendő idegsejtet

jelző fekete pontok tömeges növekedése.

Tehát a tevékeny életmód hatással van
a neurogenezisre, de ez még nem minden.

Amit eszünk, az is befolyásolja

a hippokampuszban
új idegsejtek képződését.

Itt van egy étrendminta —

olyan tápanyagokból,
amelyekről kimutatták, hogy hatékonyak.

Most csak néhányat emelek ki:

a 20‒30 százalékos kalóriacsökkentés
fokozza a neurogenezist.

Az időszakos koplalás — az étkezések
közötti idő növelése —

fokozza a neurogenezist.

A flavonoidok bevitele,

melyek az étcsokoládéban
vagy az áfonyában találhatók,

fokozza a neurogenezist.

Az omega-3 zsírsavak,

melyek zsíros halakban,
pl. lazacban találhatók,

fokozzák új idegsejtek keletkezését.

Ezzel ellentétben a magas
telítettzsír-tartalmú étrend

negatívan hat a neurogenezisre.

Az etanol — az alkoholfogyasztás —
csökkenti a neurogenezist.

Azonban nincs minden veszve:

a vörösborban található
rezveratrolról kimutatták,

hogy elősegíti
az új idegsejtek fennmaradását.

Ha legközelebb vacsorára mennek,

érdemes lehet ezért a feltételezhetően
"neurogenezis-semleges” italért nyúlni.

(Nevetés)

És végezetül engedjék meg,
hogy rámutassak az utolsóra,

egy furcsaságra.

A japán csoportokat lenyűgözi
az élelmiszerek textúrája,

és kimutatták, hogy a puha ételek
rontják a neurogenezist,

ellentétben a pépesítést — rágást —
igénylő, illetve a ropogós ételekkel.

Ezekhez az adatokhoz,

ahol a sejtek szintjén kell kutatni,

állati modellek útján jutottunk.

Ezt az étrendet azonban az emberi
résztvevőknek is adtuk, és azt láttuk,

hogy ez a diéta ugyanolyan irányban
módosítja a memóriát és a hangulatot,

ahogy a neurogenezist,

azaz: a kalóriamegszorítás növeli
a memóriakapacitást,

míg a magas zsírtartalmú étrend
súlyosbítja a depresszió tüneteit —

szemben az omega-3 zsírsavakkal,
amelyek fokozzák a neurogenezist,

és segítenek csökkenteni
a depresszió tüneteit is.

Szóval azt gondoljuk, hogy az étrend

mentális egészségre, memóriára
és hangulatra gyakorolt hatását

a hippokampuszban keletkezett
új idegsejtek közvetítik.

És nemcsak arról van szó, mit eszünk,

hanem az étel textúrájáról
és arról is, hogy mikor esszük

és mennyit eszünk belőle.

Ami a neurogenezissel foglalkozó
idegtudósokat illeti —

jobban meg kell értenünk ezeknek
az új idegsejteknek a feladatát,

és hogy mivel szabályozhatjuk
a fennmaradásukat és a képződésüket.

Arra is rá kell jönnünk, hogyan védjük
meg Robert betegeinek a neurogenezisét.

Ami önöket illeti — a felelősséget

saját neurogenezisükért — önökre bízom.

Köszönöm.

(Taps)

Margaret Heffernan:
Fantasztikus kutatás, Sandrine.

Mint mondtam,
megváltoztattad az életem —,

most már sok áfonyát eszem.

Sandrine Thuret: Nagyon jó.

MH: Igazán érdekel a futás témája.

Muszáj futnom?

Vagy valójában csak az aerob
testmozgásról van szó,

amely oxigénnel látja el az agyat?

Lehet bármilyen intenzív mozgás?

ST: Jelen pillanatban

nem igazán tudjuk megmondani,
hogy csak maga a futás-e a fontos,

de azt gondoljuk, hogy bármi, ami valóban
fokozza a termelődést —

vagy áramoltatja a vért az agyban,

hasznos.

MH: Szóval nem kell vennem
futókereket az irodámba?

ST: Nem!

MH: Micsoda megkönnyebbülés! Csodálatos.

Sandrine Thuret, nagyon köszönjük.

ST: Köszönöm, Margaret.

(Taps)