Az öt világvallás

Emberi létünk része, hogy folyamatosan olyan kérdésekre keressük a választ, mint "Honnan jöttünk?" vagy "Hogyan élhetünk tartalmas életet?".
Ezek a létkérdések központi szerepet játszanak az öt villágvallás mindegyikében, de nem ez az egyetlen, ami összeköti őket.
John Bellaimey bevezet minket a hindu, a zsidó, a buddhista, a keresztény és az iszlám vallás egymásba fonódó történetébe és kultúrájába.

Lecke: John Bellaimey
Animáció: TED-Ed

A teljes lecke angol nyelven itt található: http://ed.ted.com/lessons/the-five-major-world-religions-john-bellaimey

Történelmünk során
az emberek mindig és mindenhol

próbáltak választ találni
olyan kérdésekre, mint:

Honnan jöttünk?
Hol a helyünk a világban?

Mi lesz velünk, miután meghalunk?

A vallások olyan hitrendszerek,

melyek az idők során
úgy alakultak és változtak,

hogy választ adjanak ezekre a kérdésekre
és más örök rejtélyekre.

Alapjuk az a gondolat,
hogy vannak kérdések,

melyekre a választ csak a hit adhatja meg,

vagyis az a megérzésünk,
hogy van valami, ami nagyobb nálunk,

egy magasabb hatalom,
melynek elszámolással tartozunk;

egy olyan forrás, ahonnan mind származunk,

és ahová egyszer majd vissza is térünk.

A hinduizmus indiai vallás.

Valójában nem is egyetlen vallás,

hanem inkább hiedelmek
és lelki gyakorlatok összessége.

Eredete ötezer évvel ezelőttre,
Krisna koráig nyúlik vissza.

Krisna olyan erényes férfiú volt,
hogy Visnu megtestesülésének tartották:

istennek, aki ember képében
tért vissza a földre.

Azt tanította,

hogy minden élő a karma,
vagyis az ok-okozat törvényét követi.

Minden ember kötelessége,
hogy elvégezze kiszabott feladatát,

kövesse dharmáját társadalmi
helyzetének megfelelően anélkül,

hogy amiatt aggódna,
mi lesz ennek az eredménye.

Mikor meghalunk,
másik testben születünk újjá.

Ha követtük dharmánkat, és teljesítettük
kötelességeinket előző életünkben,

jó karmánk lesz,

és ezzel feljebb kerülhetünk
a társadalmi ranglétrán.

Vagyis azt, hogy miként születünk újjá,
az határozza meg,

hogyan élünk ma.

A szamszára az újjászületés
örök körforgása.

Lehetséges, hogy egy szentéletű ember

életében annyi jó karmát gyűjt össze,

hogy kiléphet ebből a körforgásból.

Ezt szabadulásnak
vagy móksának is nevezzük.

A hinduizmus azt tanítja, hogy minden egy.

A teljes univerzum

egyetlen transzcendens valóság,
melynek neve Brahman.

Csak egyetlen Brahman van,

benne azonban számos
egyéb istenség létezik,

kiknek szerepe és formai megjelenése
a különböző hagyományokban változó.

Brahma a teremtő,

Visnu a megtartó.

Ő néha emberi alakot is ölt.

Siva pedig az üdvözítő,

a Tánc ura.

Durga a vadul óvó anyaistennő.

Ganésa, akinek elefántfeje van,

a siker bölcs segítője.

A hinduizmus a harmadik
legnagyobb vallás a világon.

És bár a legtöbb hindu Indiában él,

minden kontinensen fellelhetők.

Hatalmas számról,
egymilliárd emberről beszélünk.

És most utazzunk egy kicsit nyugatabbra
sivatagokon, hegyeken át

a termékeny félhold vidékére
4000 évvel ezelőttre.

A zsidó vallás úgy született, hogy Isten
azt mondta Ábrahámnak és Sárának,

hogy hagyják el Mezopotámiát,

és költözzenek a Kánaánnak
nevezett területre.

Hálából azért, mert hittek
az egy igaz Istenben –

ami forradalmi gondolat volt
egy olyan korban,

melyet többistenhit jellemzett –,

földet kaptak, és sok-sok
utódjuk származott.

Ebből az ígéretből lett aztán az,
amit ma Izraelnek,

a kiválasztottak földjének nevezünk,

de az, hogy ott is maradhassanak,
és népüket egyben tartsák,

nagyon nehéznek bizonyult.

Izráel népe egyiptomi fogságba esett,

de Isten Mózes próféta segítségével

kiszabadította őket.

Mózes ekkor kapta meg
Istentől a Tízparancsolatot,

és később több százat még hozzá.

Izreal népe meghódította ugyan
az ígéret földjét,

de csak néhány évszázadig
tudták maguknak megtartani.

Izrael olyan helyen fekszik,

ahol az évszázadok során
számos hadsereg vonult át.

I.sz. 70-ben a rómaiak lerombolták
a főváros, Jeruzsálem templomát.

A vallás így alakult át

templomi vallásból,
ahol papok mutatnak be áldozatot,

a szent könyv vallásává.

Így lett a judaizmus
jelképeken, tiszteletadáson

és az ország történelmét
megörökítő könyvek

mélyértelmű gondolatain alapuló vallás.

A héber biblia, más néven Tanakh
több szent iratot tartalmaz.

Része a Talmud, a mélyebb
értelmezések átfogó összefoglalója,

melyben több száz írott értekezés

és szövegmagyarázat található.

Ez a mély szimbolika
a zsidó hétköznapokban is fellelhető.

A Pészahkor felszolgált ételek mindegyike

valamilyen módon a rabszolgaságból való
szabadulást jelképezi.

A felnőtté érés jelentőségét pedig
az hangsúlyozza,

hogy mikor a fiatalok
elérik a nagykorúságot,

egy ünnepélyes szertartás,
a bár- és bát-micvó keretében

felelősséget vállalnak tetteikért,

és megünneplik, hogy ettől kezdve

életük összeforr a zsidó nép hitével,
történelmével és szent írásaival.

14 millió zsidó vallású ember
él ma a világon.

Közülük hatmillióan Izraelben –

mely a II. világháborúban elkövetett
borzalmas népirtást követően

lett önálló állam –

és ötmillióan az Egyesült Államokban.

De lépjünk most vissza 2500 évet,
és térjünk vissza Indiába,

ahol egy ifjú, Sziddhártha nevű
herceggel együtt

megszületett a buddhizmus.

A fogantatásának története szerint

egy éjjel édesanyját, Májá királynőt
álmában egy fehér elefánt látogatta meg,

aki a jobb oldala felől behatolt a méhébe.

Tíz hónappal később
megszületett Sziddhártha,

kinek fényűző élet adatott.

Fiatal férfiként hagyta el először
a palota biztonságát.

Ekkor saját szemével láthatta
az emberi szenvedést,

amit addig rejtegettek előle.

Rögtön útnak is indult,
hogy megkeresse az okokat.

Miért kell az embereknek szenvednie?

Miért kell több százszor újjászületnünk?

Először úgy gondolta, az a baj,

hogy ennyire ragaszkodunk
anyagi javainkhoz.

Így aztán túladott mindenén,
és vándor koldusnak állt.

Hamar rájött azonban,
hogy ettől nem lesz boldogabb.

Aztán meghallotta,

hogy egy zenetanár
így szól a tanítványához:

"Ne húzd meg túlságosan a húrt,
mert elszakad.

De túl lazára se engedd,
mert nem fog megszólalni a hangszered."

Ekkor megértette, hogy hiba volt
szélsőségekben keresni a választ.

A legbölcsebb megoldásnak

a szegénység és gazdagság
közötti középút tűnt.

És mikor egy bódhifa alatt meditált,

a válasz többi része is
megvilágosodott előtte.

Az élet minden formája
tele van szenvedéssel.

Ezt azok az önző vágyak okozzák,

melyeket ki-ki a mások
kárára kíván kielégíteni.

Nyolc lépést követve
azonban megtanulhatjuk,

hogyan szabjunk gátat a vágyakozásnak,
és hogyan enyhítsük ezáltal a szenvedést.

Azon a napon lett Sziddhárthából Buddha,

a megvilágosodott -

nem az egyetlen, de az első.

Az említett buddhista tanítás pedig
az ún. nyolcrétű ösvény,

amit ugyan nem könnyű követni,

mégis milliók számára mutatta meg
a megvilágosodáshoz vezető utat,

vagyis azt, hogy mi a buddhaság lényege:

együttérzés,

bölcsesség,

béke

és állhatatosság.

Attól a perctől kezdve,
hogy felkelt a bódhifa alól

egészen idős korában
bekövetkezett haláláig,

Buddha arra tanította az embereket,
hogyan érjék el a megvilágosodást:

helyes beszéddel, helyes szándékkal,

elménket a valóságra,

szívünket pedig mások
szeretetére összpontosítva.

Sok buddhista hisz
istenben vagy istenekben,

de számukra a tettek
fontosabbak, mint a hit.

Ma közel egymilliárd buddhista él
szerte a világban,

többnyire Kelet-, Délkelet-
és Dél-Ázsiában.

2000 évvel ezelőtt
a zsidóknak ígért szent földön

született meg a kereszténység.

Míg a hinduk Krisnát tekintik
Isten földi megtestesítőjének,

a keresztények Jézusról mondják ugyanezt.

A kereszténység pedig
úgy nőtt ki a zsidó vallásból,

ahogy a buddhizmus a hinduizmusból.

Ábrahám istene Gábriel arkangyalt küldte,
hogy kérje meg Máriát, egy fiatal szüzet,

legyen fiának anyja.

Ez a fiú volt Jézus,

akit Mária és férje, József ácsnak nevelt.

Jézus 30 éves koráig élt velük.

Ekkor kezdte hirdetni
Isten élő igéjét a nép körében.

Az igazság és a könyörület fontosabb volt
számára, mint a vallásos gyakorlat.

Betegeket gyógyított, hogy maga köré
gyűjtse az embereket,

és mennyei atyjáról tanítsa őket,

aki szerető, irgalmas és gondoskodó Isten.

Később mindenkit közös vacsorára hívott,

hogy így mutassa be,
milyen Isten királysága,

ahol számkivetettek, bűnösök
és szentek mind egy asztalnál esznek.

Három év múlva azonban

szokatlan bölcselete bajba sodorta.

Ellenfelei elfogatták,

a rómaiak pedig kivégezték

ugyanúgy, ahogy kivégeztek
mindenki mást, aki lázadást szított:

keresztre feszítették.

De nem sokkal azután, hogy eltemették,

néhány helybéli asszony
üresen találta a sírt.

Ennek hírét gyorsan széjjel is vitték
abban a meggyőződésben,

hogy Jézus feltámadt.

Az első keresztények beszámolói szerint
feltámadása utáni megjelenései

bizonyítékát adták annak,
hogy tanításai igazak voltak.

A tanítás lényege: "Szeressétek egymást
úgy, ahogy én szerettelek titeket."

A keresztények decemberben,

karácsony napján ünneplik
Jézus születését;

kínszenvedését, halálát és feltámadását
pedig a nagyhéten, tavasszal.

A keresztelés
a bűnöktől való megtisztulást,

és a keresztény közösséghez való
csatlakozást jelképezi,

és egyben Jézus
megkeresztelkedését is idézi,

mikor maga mögött hagyta korábbi életét.

Úrvacsorakor a keresztények
kenyeret esznek és bort isznak:

ez Krisztus szent teste és vére.

A szertartás a híveket
az utolsó vacsorára emlékezteti.

Két milliárd keresztény él ma a Földön -

ez bolygónk lakosságának majdnem harmada.

Az iszlám 1400 éve indult útnak,

mikor egy másik erényes férfiú

az Arab-sivatag
egyik barlangjában meditált.

Mohamednek hívták,

és őt is az Úr hírvivője
Gábriel, arabul Dzsibríl kereste fel,

hogy átadja neki Allah,
Ábrahám Istenének üzenetét.

Az elkövetkező néhány évben
újabb és újabb üzenetek érkeztek,

melyeket Mohamed megtanult és továbbadott.

A versek, melyeket elmondott
tele voltak bölcsességgel,

csodálatos rímekkel
és titokzatos metaforákkal.

Mohamed azonban
kereskedő volt, nem poéta,

így sokan úgy hitték,
ezek valóban Isten szavai.

Ők voltak az első muszlimok.

A muszlim szó jelentése:
az, aki átadja magát,

vagyis olyan személyre utal,
aki aláveti magát Isten akaratának.

A muszlimoknak öt fontos kötelességük van,

melyeket az iszlám
öt pillérének is nevezünk.

A saháda, a hitvallás, mely szerint minden
hithű muszlim nyíltan vallja,

nincs más isten, csak Allah

és Mohamed az ő prófétája.

A szalát, az ima: a muszlimoknak naponta
ötször kell Mekka felé fordulva imádkozni.

A zakát, az adakozás:

minden hívő muszlim bevétele 2-3%-át
köteles a szegényeknek adni.

A szaum, a böjt: a ramadán hónapjában

hajnalhasadástól napnyugtáig
böjtöt tartanak,

hogy ezzel megerősítsék akaraterejüket
és Istenbe vetett hitüket.

Végezetül a Haddzs:

életében egyszer minden muszlimnak,
aki ezt megteheti,

el kell látogatnia
a szent városba, Mekkába.

Főpróbája ez annak, mikor mindenkinek
meg kell majd jelenni Allah színe előtt,

hogy eldöntse, ki méltó
az örök életre és ki nem.

Allah igéit, melyeket 23 év alatt
nyilatkoztatott ki a prófétának

a Koránban gyűjtötték egybe.

A "korán" szó jelentése: kinyilatkoztatás.

A muszlimok szerint
ez az egyetlen szent könyv,

ami emberi beavatkozástól mentes.

Sokak szerint egyben

a legszebb arab nyelven írott
irodalmi alkotás is.

Az iszlám a világ
második legnagyobb vallása,

melyet világszerte 1,5 milliárd
hívő muszlim gyakorol.

A vallás az emberi kultúrával egyidős.

Számtalan gyakorlata létezik.

Minden vallás keresi azonban
a létezés értelmét,

amely túlmutat az élet üres
hívságain és gyarló történésein,

túl a bűnökön,

a szenvedésen és a halálon,

túl a félelmen

és túl önmagunkon.