Robert Wright az optimizmusról

Az író Robert Wright elmagyarázza a "nem-zéró-összegűséget" -- a sorsok és együttműködés egymáshoz kapcsolódó hálózatát, ami elvezette evolúciónkat eddig a pontig --, és hogy hogyan tudjuk ma felhasználni az emberiség megmentésére.

Úgy tűnik 18 percem van,

hogy meggyőzzem Önöket arról, hogy a történelemnek van iránya -- egy nyíl.

És ez alapvetően jó;

a nyíl valami pozitív felé mutat.

Nos, amikor a TED-es emberek először felkerestek, hogy ezt a vidám beszédet megtartsam --

(Nevetés)

-- ez az előtt volt, hogy a Mohamedes karikatúrák globális zavargást robbantottak volna ki.

Ez az előtt volt, hogy a madár influenza elérte volna Európát.

Az előtt, hogy a Hamász megnyerte volna a palesztiniai választásokat,

különböző ellenintézkedéseket váltva ki Izraelből.

És, hogy őszinte legyek, ha tudtam volna, amikor felkértek erre az optimista beszédre,

hogy még akkor is, mialatt ezt a optimista beszédet tartom,

az apokalipszis kibontakozóban lesz --

(Nevetés)

-- lehet, hogy azt mondtam volna, "Rendben lenne, ha valami másról beszélnék?"

De nem tettem. OK. Szóval itt vagyunk. Megteszem, ami tőlem telik.

De figyelmeztetnem kell Önöket:

optimista világnézetem mindig is kissé megmagyarázhatatlan volt,

és néha még nehezen megfogható is.

(Nevetés)

Abban az értelemben, amelyben felemelő és inspiráló tudok lenni --

úgy értem, mindig is volt egy bizonyos nyomasztó dimenziója

annak, ahogy én megprobálom felemelni, az így hát nyomasztó inspirációt --

(Nevetés)

-- ha a nyomasztó inspiráció nem oximoron, ami, attól tartok,

a legjobb amit remélhetünk. OK, ma -- akkor, ha sikerrel járok.

Meglátjuk, mit tehetek. OK?

Nos, egyfelől,

az állítás, hogy a történelemnek iránya van, nem annyira vitatott.

Ha csak a társadalmi struktúráról beszélünk,

OK, ez egyértelműen bonyolultabb lett

az elmúlt, kicsivel több mint 10 ezer év alatt -- magasabb és magasabb formákat ért el.

És valójában, ez igazolja

a régóta fennálló tendenciát, ami megelőzi az emberi lényeket, OK,

amit a biológiai evolúció tett értünk.

Mert ami kezdetben történt, ez a dolog betokozódik egy sejtben,

és aztán a sejtek elkezdenek együtt lógni a társadalmakban.

Végül olyan közel kerülnek, hogy többsejtű organizmust hoznak létre,

és aztán jönnek a bonyolult többsejtű élőlények; és társadalmakat képeznek.

De egy bizonyos pillanatban, egyike ezeknek a többsejtűeknek

valami bámulatos dolgot csinál ezzel a dologgal, ami

az, hogy elindít egy második fajta evolúciót: a kultúrális evolúciót.

És elképesztő módon, ez az evolúció tartja fent a pályagörbét,

amit a biológiai evolúció alapozott meg a nagyobb komplexitásért.

A kultúrális evolúció alatt a gondolatok evolúcióját értjük.

Sokuk hallotta a "mém" kifejezést. Technológiai evolúciónak

nagy figyelmet szentelek, szóval tudják,

az első, amink volt, az egy kis kézi balta.

Nemzedékek váltakoznak, valaki azt mondja, hé, miért nem rakjuk egy rúdra?

(Nevetés)

Tökéletesen örömére szolgál a kisebbeknek.

A következő legjobb dolog a videó játék.

Ez lehet, hogy nem tűnik lenyűgözőnek,

de a technologiai evolúció folyamatos, szóval még 10 - 20 000 év,

és a fegyverkezés technológiája idejuttat.

(Nevetés)

Lenyűgöző. És a technológiai evolúció sebessége felgyorsul,

és merő negyed századdal ez után ezt kapjuk, OK.

(Nevetés)

És ezt.

(Nevetés)

Elnézést -- olcsó vicc volt, de akartam találni egy módot,

hogy visszatérjek a kibontakozó apokalipszis témájához,

és arra gondoltam, hogy ez talán segít.

(Taps)

OK. Szóval, ami történni fog ezzel a kibontakozó apokalipszissel,

az a globális társadalmi rendszer összeomlása.

Nos, hadd emlékeztessem Önöket, mennyi munkába tellett, hogy idejussunk,

a igazi globális társadalmi rendszer szélére.

Eredetileg a legbonyolultabb társadalmak a vadászó-gyűjtögető falvak voltak.

A Stonehenge a központosított törzsnek a maradványa,

ami a mezőgazdaság feltalálásával jár: a több falvas közösség

központosított hatalommal.

Az írás feltalálásával kapjuk a városokat. Ez ködös. Ez valahogy tetszik,

mert ettől úgy néz ki mint egy egy-sejtű és emlékeztet arra,

hogy hány fokon ment át a szerves szerveződés,

hogy idáig eljusson. És aztán eljutunk, tudják, a birodalmakig.

Hangsúlyozom, a társadalmi szerveződés túllépheti a politikai kötöttségeket.

Ez a Selyem Út, ami összeköti a Kínai Birodalmat a Római Birodalommal.

Szóval volt társadalmi komplexitás, ami átívelt az egész kontinensen,

még ha egy közösség se csinálta hasonlóan. Ma nemzetállamok vannak.

A lényeg, hogy egyértelműen van együttműködés és szervezés

a nemzeti kötöttségeken túl.

Ez valójában csak a föld éjszakai képe,

és csak azért raktam fel, mert tetszik.

Közvetíti az érzést, hogy ez egy integrált rendszer.

OK. Nos, elmagyaráztam a bonyolultság növekedését azzal, hogy utaltam

valamire, amit nem-zéró-összegűségnek hívnak.

Feltételezve, hogy néhanyuk nem nézett rá a kötelező olvasmányra, gyorsan,

a lényeg a zéró-összegű játékok közti különbség, melyben a kölcsönviszony

fordított: mindig van egy győztes és egy vesztes.

A nem-zéró-összegű játék, amelyben a kölcsönviszony lehet pozitív, OK.

Szóval, mint a tenisz, általában győz-veszít,

mindig zéró-zéró-összegre jön ki, de ha párosan játszunk,

akkor az ember a mi oldalunkon ugyanabban a csónakban van,

szóval velük egy nem-zéró-összegű játékot játszunk.

Ez vagy jobb vagy rosszabb, OK.

A nem-zéró-összegű viselkedés sok formája a közgazdaságban és így tovább,

a mindennapi életben gyakran vezet együttműködéshez.

Az érvelésem alapvetően az, hogy

a nem-zéró-összegű játékok mindig is az élet részei voltak.

Jelen vannak a vadászó-gyűjtögető társadalmakban,

de a technológiai evolúción keresztül új technológiai formák keletkeznek,

amik segítik vagy buzdítják a nem-zéró-összegű játszmákat,

több embert és nagyobb területeket vonva be.

A társadalmi szerkezet alkalmazkodik ehhez a lehetőséghez,

és hogy hasznosítsa ezt a termelési lehetőséget, lesznek a városok, értik,

és lesz az összes nem-zéró-összegű játék, amire nem is gondolnának,

amit az egész világon keresztül játszanak.

Például, gondoltak már arra, amikor kocsit vettek, hogy

hány ember, hány különböző kontinensen járult hozzá

ennek a kocsinak a gyártásához? Gyakorlatilag ezekkel emberekkel

nem-zéró-összegű játékot játszanak.

Úgy értem, természetesen rengeteg van belőlük.

Nos, ez egy lényegében vidám világnézetnek hangzik,

mert amikor arra gondolunk, hogy nem-zéró, arra gondolunk, hogy nyerő-nyerő,

és ez jó. Nos, van néhány ok,

ami valójában nem alapvetően pozitív.

Először is, alkalmazkodó: nem tagadja a

kizsákmányoló háború egyenlőtlenségét.

De van egy még alapvetőbb ok,

amiért valójában nem pozitív, mert a nem-zéró-összegű játszma

annyit mond biztosra, hogy minden sors összefügg jóban-rosszban.

Nem feltétlenül jósol egy nyerő-nyerő eredményt.

Szóval, ily módon a kérdés az, milyen alapon

állok a történelemhez egyáltalán pozitívan. Válaszul

először is, mérlegelve azt mondanám, hogy az emberek a játszmáikat

többségében nyer-nyer, mint veszít-veszít eredményekre játszották. Mérlegelve,

úgy gondolom, a történelem nettó pozitív a nem-zéró-összegű játszma terén.

És ennek a bizonyítéka az, ami a legjobban lenyűgöz,

a legnagyobb hatással van rám, és a legjobban lelkesít,

és ez a történelem erkölcsi dimenziója,

van egy erkölcsi nyíl. Láttunk erkölcsi fejlődést az idővel.

2 500 éve egy görög városállam tagjai

egy másik görög városállam tagjait félállatnak tartották,

és úgy is kezelték őket. És amikor ez az erkölcsi forradalom megérkezett,

úgy döntöttek, nem, a görögök emberi lények.

Csak a perzsák azok, akik nem teljesen emberiek,

és nem érdemlik meg, hogy rendesen bánjanak velük.

De ez feljődés volt -- értik, értékelnünk kell. És mostanában

több fejlődést látunk. Úgy gondolom - remélem - a legtöbb ember itt azt mondaná,

hogy minden ember mindenhol emberi lény,

és megérdemli az illő bánásmódot,

kivéve, ha valami rettentőt csinálnak, színtől és vallástól függetlenül.

El kell olvasni az ókori történelmet, hogy ráébredjünk, micsoda forradalom történt,

OK. Nem ez volt az elterjedt nézet

néhány ezer éve, és én ezt a nem-zéró-összegű dinamikának tulajdonítom.

Úgy gondolom, ez az oka, hogy annyi tolerancia van a nemzetiségek,

etnikumok, hitvallások iránt, mint amennyi ma, értik. Ha megkérdeznek,

tudják, miért nem támogatom Japán lebombázását,

hát, csak félig viccelek, amikor azt mondom, ők építették a kocsimat, OK.

Megvan ez a nem-zéró-összegű kapcsolat,

és szerintem ez vezet egyfajta toleranciához olyan mértékben, hogy ráébredünk,

hogy mások jóléte pozítívan összefügg az miénkkel.

Sokkal valószínűbb, hogy békén hagyjuk őket.

Valahogy úgy gondolom, hogy ez valamilyen első osztályú erkölcs.

Sajnos, nem repülök tengerentúli első osztályon elég gyakran,

hogy tudjam, vagy bármilyen más első osztályon igazából.

De feltételezem, hogy az első osztályon nem hallani sok megnyilvánulást, tudják,

a fajok és etnikai csoportok megkülönböztetéséről,

mert az emberek, akik tengerentúli első osztályon utaznak,

üzleti kapcsolatban állnak ezekkel az emberekkel; pénzt keresnek

az ilyen emberekkel. És tényleg úgy gondolom, hogy legalább ebből a szempontból

a kapitalizmus építő hatást gyakorol,

és még alapvetőbben, a nem-zéró-összegűség

építően hatott az emberek erkölcsi érzéki tartományának

terjeszkedésére, OK. Úgy gondolom, a nem-zéró-összegű dinamika

nem csak gazdaságilag értendő -- nem mindig kereskedelem --,

de elvezetett minket az erkölcsi igazság peremére,

amely mindenki alapvető egyenlőségét jelenti. Ezt tette.

Ahogy globális lett, egy globális szintű társadalmi szerveződés felé irányított,

elvezetett minket az erkölcsi igazság felé.

Úgy gondolom, ez csodálatos.

Most vissza a kibontakozó apokalipszishoz.

És tűnődhetnek, OK, ez mind jó,

jól hangzik -- a történelem erkölcsi iránya --,

de mi van ezzel az úgy nevezett civilizációs ellentéttel? Először is,

hangsúlyoznám, hogy ez beleillik a nem-zéró-összegű rendszerbe,

OK. Ha megnézzük a kapcsolatot

az úgy nevezett Muzulmán világ és a nyugati világ között --

két kifejezés, amit nem szeretek, de nem nagyon tudok elkerülni --,

rövid idő alatt, ha más nem, legalább hatékonyak.

Ez a nem-zéró-összeg. És amit ez alatt értek,

hogy ha a Muzulmán világ emberei még gyűlölködőbbé, neheztelőbbé,

és kevésbé boldoggá válnának a helyükkel a világban,

akkor az a Nyugatnak lesz rossz. Ha boldogabbá válnak, az jó a Nyugatnak.

Szóval ez a nem-zéró-összegű dinamika.

És azt mondanám, hogy a nem-zéró-összegű dinamika idővel csak erősödni fog,

a technológiai irányzatok miatt, de főleg egyfajta negatív módon.

A sorsok lefelé mutató kölcsönössége lesz egyre valószínűbb.

És ennek az az oka, amit én úgy hívok, a gyűlölet halálossága.

Jobban és jobban tud kinyilvánulni a külföldi gyűlölet

szervezett erőszak formájában amerikai földön.

És ez elég új, és úgy gondolom, hogy valószínűleg sokkal rosszabb lesz

-- ez a képesség --

az információs technológia irányzatai miatt, technológiák, amiket használni lehet

a biotechnológia és nanotechnológia fegyverkezésének céljára.

Lehet, hogy ma még erről többet hallunk.

És van valami, ami különösen aggaszt: az,

hogy ez a dinamika egy visszaható körhöz fog vezetni, ami elindít minket a lejtőn.

Amit szem előtt tartok: terrorizmus itt van, mi pedig túlreagáljuk.

Az, tudják, hogy nem vagyunk elég sebésziek a megtorlásban,

több gyűlölethez vezet külföldön, és több terrorizmushoz.

Túlreagálunk, hisz emberek vagyunk, és hiszünk a megtorlásban,

és ez egyre rosszabb és rosszabb lesz.

Ezt a negatív rezgések pozitív visszajelzésének lehetne hívni,

de úgy gondolom, hogy valami hasonlóan kísértetiesben

egyáltalán nem kellene a pozitív szót használni, technikai értelemben sem.

Szóval hívjuk a negativitás halálos spiráljának.

(Nevetés)

Biztosítom Önöket, ha ez megtörténik, a végén mind a Nyugat,

mind a Muzulmán világ megszenvedi. OK.

Szóval, mit csináljunk? Először is, sokkal többet elérhetnénk fegyverkorlátozással,

a veszélyes technológiák nemzetközi szabályozásával.

Van egy egész globális kormányzási prédikációm,

de most megkímélem Önöket,

mert amúgy sem gondolom, hogy elég lesz, bár lényeges.

Úgy gondolom, hogy lesz egy nagyobb köre

az erkölcsi fejlődésnek a világban.

Úgy gondolom, muszáj lesz kevesebb gyűlöletet látni csoportok között,

kevesebb vakbuzgóságot, tudják, faji csoportokat, vallási csoportokat, akármit.

Bevallom, bután érzem magam, hogy ezt mondom.

Vakon optimistának hangzom. Úgy érzem magam, mint Rodney King, értik,

mintha azt mondanám, miért nem tudunk mind szépen összeférni?

De hát nem nagyon látok más alternatívát, ahogy a szituációt elnézem.

Lennie kell erkölcsi fejlődésnek, OK.

Csökkennie kell a gyűlölet mennyiségének a világon,

adva, hogy mennyire veszélyes kezd lenni.

Mentségemre azt mondanám, amilyen naivan ez hangzik,

ez végeredményben a cinizmusban gyökerezik.

Ami azt jelenti --

(Nevetés)

-- köszönöm, köszönöm. Ami azt jelenti, emlékezzenek: az egész nézetem

az erkölcsről az, hogy önérdeken alapul.

Amikor az emberek sorsa összefonódik.

Amikor az Önök jóléte elősegíti az enyémet, akkor döntök úgy, ó igen,

én teljesen mellette állok az Önök jólétének. Ez felelős

az erkölcsi fejlődés növekedéséért mostanáig,

és azt mondom, hogy a sorsunk újra összefonódik.

És ha az emberek intelligensen reagálnak, látni fogjuk

a tolerancia fejlődését és a többi --

a normák, amikre szükségünk van, tudják.

Látni fogjuk a további evolúcióját az ilyen fajta első osztályú erkölcsiségnek.

Szóval, ez a két dolog, tudják, ha felkelti az emberek figyelmét,

és tető alá hozza a pozitív kölcsönviszonyt, és az emberek azt teszik ami az önérdekük,

ami segíti az erkölcsi evolúciót,

akkor talán tényleg lesz egy építő hatásuk.

És ezért vonom össze a gyűlölet növekvő halálosságát

és a negativitás halálspirálját az általános rovatban:

okok a jókedvre.

(Nevetés)

A legjobbat teszem, amit tudok, oké.

(Nevetés)

Soha nem hívtam magamat Lelkesítő Úrnak.

Csak azt teszem itt, amit tudok.

(Nevetés)

Nos, az erkölcsi forradalom kirobbantása biztos nehéz, igaz?

Úgy értem, mit tegyünk?

És azt hiszem, a válasz az, hogy sok különböző embernek

sok különböző dolgot kell tennie.

Mind ott kezdjük, ahol vagyunk. Mint amerikai,

akinek gyermekei vannak, és akiknek a biztonságáért aggódok,

10, 20, 30 év múlva -- amit személyesen akarok tenni,

az, hogy kitaláljam, miért utál minket olyan sok ember a világon, OK.

Úgy gondolom, ez egy figyelemre méltó kutató munka.

Azért is tetszik, mert ez egy alapvetően erkölcsileg megváltó gyakorlat,

hogy megértsük, valaki miért

tesz valamit egy különböző kultúrában --

valaki, akit egy kicsit úgy tekintünk, mint egy idegent --

aki olyan dolgokat tesz, amit furának tartunk

egy kultúrában, amit furának tartunk, hogy tényleg megértsük, miért

teszi a dolgokat, amiket tesz, az egy erkölcsileg megváltó teljesítmény,

mert az ő tapasztalatait kell a sajátunkhoz kapcsolni.

Ahhoz, hogy tényleg megértsük, azt kell mondani "Ó, értem.

Amikor neheztelnek, az hasonló ahhoz,

ahogy én neheztelek, amikor ez történik,

és valahogy ugyanazon okok miatt." Ez az igazi megértés.

És azt hiszem, hogy az erkölcsi iránytűnk tágulása, amikor ezt meg tudjuk tenni.

Ezt főleg akkor nehéz megtenni, mikor az emberek utálnak téged, OK,

mert nem igazán akarod

teljesen megérteni, miért utálnak az emberek.

Úgy értem, akarjuk hallani az okokat, de nem akarunk kapcsolódni hozzájuk.

Nem akarjuk, hogy értelme legyen, igaz?

Nem akarjuk azt mondani, "Hát, igen, nagyjából megértem,

hogy tudná egy emberi lény ilyen körülmények között

utálni az országot, amiben élek." Ez nem egy kellemes dolog,

de azt hiszem, ez valami, amihez hozzá kell szoknunk és dolgoznunk kell rajta.

Nos, azt szeretném hangsúlyozni a megértéssel kapcsolatban,

hogy vannak emberek, akik nem szeretik ezt az egész megértés dolgot,

z gyökereket, az alap okait a dolgoknak; ők nem akarják tudni,

miért utálnak minket az emberek. Én meg akarom érteni.

Az ok, amiért megpróbáljuk megérteni, hogy miért utálnak minket,

az az, hogy abbahagyassuk velük az utálást. Az ötlet,

hogy amikor végigmész az emberségük értékelésének és a jobb megértésük

erkölcsi gyakorlatán, ez egy törekvés része, hogy

rávegyük őket, hogy értékeljék a mi emberségünket hosszútávon.

Azt hiszem ez az első lépés e felé. Ez a hosszútávú cél.

Vannak emberek, akik emiatt aggódnak, és tulajdonképpen,

engem is, úgy tűnik, erősen kritizáltak a nemzeti tévén

néhány napja egy op-ed miatt, amit írtam.

Körülbelül ilyen vonalak mentén futott, és az állítás az volt,

hogy, idézem: "szeretni a terroristákat."

Nos, a jó hír az, hogy aki ezt mondta az Ann Coulter volt, OK.

(Nevetés)

(Taps)

Úgy értem, ha kell, hogy ellenséged legyen, akkor az legyen Ann Coulter.

(Laughter)

De ez nem egy őrült probléma, OK, mert a viselkedés megértése

vezethet bizonyos empátiához,

és egy kicsit nehezebbé teheti a szigorú szeretet használatát, s a többi.

De úgy gondolom, sokkal közelebb állunk ahhoz, hogy hibázzunk, mert nem értjük

elég tisztán a szituációt, mint ahhoz, hogy annyira tisztán értsük,

hogy egyszerűen nem tudjuk a hadsereget kiküldeni, hogy megöljék a terroristákat.

Ami tényleg aggaszt. Szóval --

(Nevetés)

-- úgy értem, sok oldalon kell dolgoznunk, OK,

de ha sikerül -- ha sikerül --, akkor még egyszer,

a nem-zéró-összegűség és a nem-zéró-dinamika felismerése

egy magasabb erkölcsi szintre kényszerítene minket.

És egyfajta magasabb mentő erkölcsi szint,

valami, ami valahogy szó szerint megmenti a világot.

Ha megnézik az üdvözülés szót a Bibliában --

a keresztény használat, amit ismerünk,

a lelkek mentése, az emberek mennybemenetele -- ez igazából később jött.

Az üdvözülés szó eredeti értelme a Bibliában a társadalmi rendszer megmentése.

"Jahve a mi Megváltónk," azt jelenti "Megmentette Izrael nemzetét,"

ami abban az időben elég magas társadalmi szerkezettel rendelkezett.

Nos, a társadalmi szerkezet elérte a globális szintet, és azt hiszem,

ha van jó hír, amit mondhatok Önöknek, az az,

hogy a világ üdvözülése kizárólag az önérdekek intelligens

törekvését igényli fegyelmezett és óvatos módon.

Ez nehéz lesz. Azt mondom, azért is próbáljuk meg,

mert túl messzire jöttünk ahhoz, hogy most toljuk el.

Köszönöm.

(Taps)