99 problémám van...és a bénulás csak egy közülük

"Spasztikus bénulásom van. Állandóan rázkódom," ezekkel a szavakkal indítja Maysoon Zayid a lelkesítő és egyben mulatságos beszédét. (Valóban nagyon mulatságos.) "Olyan vagyok mint Shakira, keresztezve Muhammad Alival." Az arab-amerikai komikus méltósággal és szellemesen mesél rövid részleteket a kalandjaiból, mint színésznő, stand-up komikus, filantróp és a mozgássérültek pártfogója.

Hello, TEDWomen, hogy vannak?

(Éljenzés)

Nem elég jó.

Helló, TEDWomen, hogy vannak?

(Éljenzés)

A nevem Maysoon Zayid,

és nem vagyok berúgva,

de a szülésorvosom be volt.

Hatszor vágta meg az édesanyámat,

hat különböző irányban,

miközben szegény én fulladoztam.

Ennek eredményeként spasztikus bénulásom van,

ami azt jelenti, hogy állandóan rázkódom.

Nézzék.

Nagyon fárasztó. Olyan vagyok, mint Shakira,

amikor Shakira találkozik Muhammad Alival.

(Nevetés)

A C.P. (spasztikus bénulás) nem genetikai.

Nem egy születési hiba. Nem kapható el.

Senki sem átkozta meg édesanyám méhét,

és nem azért alakult ki nálam,
mert a szüleim első unokatestvérek,

pedig azok.

(Nevetés)

Csakis balesetek okozzák,

amilyen például a születésem napján történt.

Figyelmeztetem önöket, nem vagyok inspiráló,

és nem akarom, hogy bárki is a teremből

sajnáljon engem,

mert mindannyiuk egy bizonyos ponton

arról álmodott, hogy mozgássérült legyen.

Jöjjenek egy utazásra velem.

Karácsony este van,
önök a bevásárló központnál vannak,

körbe-körbe mennek parkolót keresve,

és mit látnak?

Tizenhat üres mozgássérült parkolóhelyet.

És azt kérdezik magukban,
"Istenem, nem lehetek

csak egy kicsikét mozgássérült?"

(Nevetés)

El kell mondjam önöknek,

hogy 99 problémám van, és a bénulás csak egy közülük.

Ha létezne Elnyomottak Olimpiája,

én nyerném meg az aranyérmet.

Palesztin, muzulmán, mozgássérült nő vagyok,

és New Jerseyben élek.

(Nevetés) (Taps)

Ha ettől nem érzik jobban magukat, akkor semmitől.

Cliffside Park, New Jersey, ez az otthonom.

Mindig szerettem a tényt,

hogy az otthonomnak és a problémámnak

ugyanazok a kezdőbetűi.

Továbbá azt is szeretem, hogy ha sétálni szeretnék

a házamtól New York-ig, megtehetném.

Számos C.P-ben szenvedő ember nem tud járni,

de az én szüleim nem hittek abban, hogy nem lehet.

Az édesapám mantrája az volt

"Meg tudod csinálni, igen, képes vagy rá."

(Nevetés)

Szóval, ha a három nővérem felmosott,

én is felmostam.

Ha a három nővérem állami iskolába ment,

a szüleim beperelték az iskolai rendszert

és garantálták, hogy én is oda megyek,

és ha nem mind ötöst kaptunk,

édesanyánk mindannyiunkat elfenekelt.

(Nevetés)

Édesapám megtanított járni,
amikor öt éves voltam,

rárakta a talpamat a lábfejére

és járkáltunk.

Egy másik taktika, amit alkalmazott, hogy egy

papírpénzt lógatott előttem,
amit el kellett kapjak.

(Nevetés)

A bennem lévő rúdtáncos nagyon erős volt, és -

(Nevetés)

Igen. Nem, az óvoda első napjára

úgy megtanultam járni, mint egy bajnok,

aki túl sokszor ütöttek fejbe.

Csak hat arab volt a városomban,

és az mind a családom volt.

Most húsz arab van a városban,

és ők még mindig a családom. (Nevetés)

Nem hiszem, hogy bárkinek feltűnt,
hogy nem vagyunk olaszok.

(Nevetés) (Taps)

Ez szeptember 11-e előtt volt,
és azelőtt, hogy a politikusok

azt gondolták hogy helyénvaló azt mondani, hogy
"utálom a muzulmánokat"

mint egy kampány szlogen.

Az embereknek, akikkel felnőttem,
nem volt bajuk a vallásommal.

Habár nagyon aggódtak,

hogy nehogy éhen haljak a Ramadan során.

Elmagyaráztam nekik, hogy

három hónapra elég tartalék van rajtam,

szóval böjtölni napkeltétől napnyugtáig gyerekjáték.

Dzsiggeltem a Broadway-en.

Igen, a Broadway-en. Ez durva. (Taps)

A szüleim nem tudták megengedni,
hogy gyógytornára járjak,

ezért egy tánciskolába küldtek.

Megtanultam magassarkúban táncolni,

ami azt jelenti, hogy tudok magassarkúban járni.

És mivel Jersey-ből vagyok,

és mind nagyon sikkesek akarunk lenni,

szóval ha a barátaim magassarkút viseltek,
akkor én is.

És amikor a barátaim a nyári vakációjukat

a tengerparton töltötték, én nem.

Én háborús övezetben töltöttem a nyaraimat,

mert a szüleim aggódtak,

hogy ha nem megyünk Palesztinába

minden nyáron,

akkor Madonna válik belőlünk.

(Nevetés)

A nyári vakációk gyakran abból áltak,

hogy édesapám gyógyítani próbált engem,

így őz tejet ittam,

köpölyöztek,

belemerítettek a Holt-tengerbe,

és emlékszem, hogy a víz égette a szemem,

és közben arra gondoltam
"Ez használ! Ez használ!"

(Nevetés)

De a jóga volt a csodaszer, amit felfedeztünk.

Azt kell mondanom önöknek,
hogy nagyon unalmas,

de mielőtt elkezdtem volna,

egy olyan stand-up komikus voltam,
aki nem tud felállni.

És most a fejemen tudok állni.

A szüleim megerősítették a elképzelést,

hogy bármit meg tudok csinálni,

és nem létezett elérhetetlen álom.

Az álmom az volt,

hogy a General Hospital
szappanoperában szerepelhessek.

Pozitív diszkriminációval mentem főiskolára,

és kaptam egy ösztöndíjat az ASU-ra,

az Arizona State University-re,

mert minden kritériumot teljesítettem.

Olyan voltam, mint egy kis házikedvenc
a színház karon.

Mindenki szeretett engem.

Megcsináltam az összes kevésbé inteligens diák háziját.

Ötöst kaptam mindenből,

ők is ötöst kaptak mindenből.

Valahányszor egy jelenetet játszottam

az Üvegfigurákből,

a tánaraim könnyeztek.

De sosem kaptam szerepet.

Végül, az utolsó évemben,

Az egyetem úgy döntött, hogy csinál egy darabot,

"Nagyon lassan táncolnak Jackson" címmel.

Ez egy darab egy C.P-ben szenvedő lányról.

Én egy C.P-ben szenvedő lány voltam.

Elkeztem kiabálni a tetőről,

"Végre kapok egy szerepet!

Spasztikus bénulásom van!

Végre! Végre!

Köszönöm Istenem, végre!"

Nem kaptam meg a szerepet.
(Nevetés)

Sherry Brown kapta meg a szerepet.

Odarohantam a színház kar igazgatójához,

hisztérikusan sírva, mintha világvége lenne,

hogy megkérdezzem miért,

mire ő azt mondta, hogy azért,

mert ők úgy gondolják,
hogy nem tudom imitálni a mozdulatokat.

Azt mondtam: "Elnézést, ha én nem tudom
megcsinálni ezeket a mozdulatokat,

akkor a karakter sem."

(Nevetés) (Taps)

Erre a szerepre születtem,

és odaadták egy egészséges színésznőnek.

A főiskola az életet utánozta.

Hollywood híres arról,

hogy egészséges színészek

mozgássérülteket játszanak a képernyőn.

Miután végeztem, hazaköltöztem,

és az első szerepem

beugrósként volt egy szappanoperában.

Az álmom kezdett valóra válni.

És tudtam, hogy elő fognak léptetni,

a "vendéglő hátsó asztalánál ülő szereplőből"
a "furcsa legjobb barátnővé".

Ehelyett egy dícső bútordarab maradtam,

akit csak a tarkójáról ismersz fel,

és nyílvánvalóvá vált számomra,

hogy a színészvalogatók

nem alkalmaznak furcsa, más nemzetiségű,
mozgássérült színészeket.

Ők csak tökéletes embereket alkalmaznak.

De volt néhány kivétel is.

Whoopi Goldberggel,

Roseanne Barral, Ellennel nöttem fel,

és ezekben a nőkben volt egy közös dolog:

mind komikusok voltak.

Így lett belőlem komikus.

(Nevetés) (Taps)

Először híres komikusokat szállítottam

New York-ból New Jersey-be előadásokra,

és sosem fogom elfelejteni az első komikus arcát,

akit szállítottam, amikor rájött,

hogy a New Jersey felé száguldó autót

egy spasztikus bénulásban szenvedő csaj vezeti.

Klubbokban léptem fel Amerika-szerte

és a Közel-Keleten is szerepeltem,

cenzúra nélkül, és fedetlenül.

Néhányan azt állítják,
hogy én vagyok az első

stand-up komikus az arab világban.

Sosem akartam első lenni,

de tudom, hogy ők sosem hallották

a rosszindulatú pletykát,
hogy a nőknek nincs humorérzéke,

és elképesztően viccesnek tartanak minket.

2003-ban, egy testvérhez hasonló barátom,

Dean Obeidallah és én elkezdtünk

a new yorki arab-amerikai Comedy Festivalt,

ami idén 10 éves.

A célunk az volt, hogy megváltoztassuk

az arab-amerikaiak negatív képét a médiában,

miközben a színészválogatókat arra is emlékeztetjük,

hogy dél-ázsiai és arab nem szinonímák.

(Nevetés)

Az arab világ megismertetése
sokkal-sokkal könnyebb volt,

mint megfelelni a kihívásnak

a fogyatékosság megbélyegzése ellen.

A nagy áttörésre 2010-ben került sor.

Meghívtak, mint vendéget,

egy show-műsorba

"Visszaszámlálás Keith Olbermannal".

Besétáltam, mintha gálára mennék,

és berángattak egy stúdióba,

és leültettek egy görgős forgószékre.

Ránéztem az rendezőre, és azt mondtam:

"Elnézést, kaphatnék egy másik széket?"

Rám nézett és elkezdte

"Öt, négy, három, kettő ..."

És adásban voltunk.

Szóval meg kellett kapaszkodnom az asztalban,

hogy ne guruljak le a képernyőről adás közben,

és amikor az interjú véget ért,
iszonyú mérges voltam.

Végre megkaptam a lehetőséget, és elrontottam,

és tudtam, hogy sosem fognak visszahívni.

De nem csak visszahívott Mr. Olbermann,

de teljes munkaidős külsőssé tett,

és lekötözte a székem.

(Nevetés) (Taps)

Egy dolgot megtanultam,

amíg Keith Olbermann-nal voltam adásban,

hogy az emberek az interneten szemétládák.

Az emberek azt mondják,
hogy a gyerekek kegyetlenek,

de belőlem sosem űztek viccet,
se gyerekként, se felnőttként.

Váratlanul a fogyatékosságom
könnyű préda lett az interneten.

Videókat szoktam nézni online,

és olyan komenteket látok, mint

"Miért rángatózik?"

"Retardált?"

És a kedvencem: "Szegény Gumby-szájú terorista.

Miben szenved?

Imádkozunk kellene érte."

Egy kommentelő azt javasolta,

hogy soroljam a fogyatékosságom
a képességeim közé:

forgatókönyvíró, komikus, béna.

A fogyatékosság látható, mint a faj.

Ha egy tolószékes nem játszhat Beyoncé-t,

akkor Beyoncé nem játszhat tolószékest.

A fogyatékkal élők a legnagyobb -

Igen, tapsoljanak erre. Gyerünk.

(Taps)

A fogyatékkal elők a legnagyobb kisebbség

a világon, és mi vagyunk a legkevésbé képviseltek

a szórakoztatóiparban.

Az orvosok azt mondták, hogy nem fogok járni,

de itt vagyok önök előtt.

Habár, ha a közösségi hálókkal nőttem volna fel,

akkor nem hiszem, hogy itt lennék.

Remélem, hogy együtt

egy pozitívabb képet tudunk kialakítani

a fogyatékosságról a médiában és a közéletben.

Talán ha több pozitív kép lenne,

kevesebb lenne a gyűlölet az interneten.

Vagy talán nem.

Talán még mindig egy egész falu kell,

hogy jól neveljük a gyermekeinket.

A göröngyös utazásom során

néhány nagyon érdekes helyen voltam.

Sétáltam a vörös szőnyegen,

karöltve Susan Lucci szappanopera színésznővel

és a legendás Lorraine Arbusszal.

Együtt játszottam egy filmben Adam Sandlerrel,

és együtt dolgoztam az idolommal,

a lenyűgöző Dave Mathewsszel.

Körbejártam a világot

az "Arabok megőrültek" sztárjaként.

Küldöttként képviseltem

New Jersey államot

a 2008-as Demokrata Nemzeti Bizottságban.

És megalapítottam a Maysoon's Kids-t,

egy jótékonysági egyesületet, amely azt reméli,

hogy a palesztinai menekült gyermekeknek

esélyt tud nyújtani, akár csak a szüleim nekem.

De a legkiemelkedőbb pillanat

az volt, amikor - e pillanat előtt -

(Nevetés) (Taps)

De a legkiemelkedőbb pillanat az volt,

amikor az előtt az ember előtt szerepeltem,

aki úgy lebeg, mint egy pillangó,

úgy csíp, mint egy méh,

Parkinsonja van, és rázkódik, akárcsak én,

Muhammad Ali.

(Taps)

Ez volt az egyetlen alkalom,

amikor édesapám élőben látta az előadásomat,

és ezt a beszédet az ő emlékének szentelem.

(Arabul)

A nevem Maysoon Zayid,

és ha én képes vagyok, önök is képesek.

(Taps)